Dr. Springer Ferenc emléktúra


Felejthetetlen élményben, kalandban, felfedezésben lesz része a Csillárka Vízi Tanösvény túrán, a Velencei-tó üdülőterületté alakítójának emlékére rendezendő túránkon.

Az időpont szervezés alatt!

Előjelentkezés szükséges!
nadasto@gmail.com
Kiss Gábor szervezőnél



Egy kis történelem

Dr. Springer Ferenc szobrát avatták Agárdon

2011.szeptember 24-én az agárdi hajókikötőnél felavatták a Velencei-tó elkötelezett fejlesztőjének, a tavi vízi sport megteremtőjének szobrát.

Dr. Marinovich Endre emlékbeszéde Dr. Springer Ferenc szobrának avatása alkalmából:
Amikor 1937. nyarán a 16 éves Springer Feri  az Ybu-Ybu nevű yolléra felvonta a vitorlát és itt valahol, ezen a környéken kihajózott a Velencei tóra, bizonyára meg sem fordult a fejében, hogy néhány évtized múlva a tó sportélete elképzelhetetlen Dr. Springer Ferenc nevének említése nélkül. A part felől távolodva azt viszont érzékelte, hogy az élmény csodás, a természet és az ember harmóniája tökéletes. Igen, abban a pillanatban is a víz, a napfény, a szél, valamint az ember alkotta hajó és a navigációs ismeretek olyan összhangja állt össze, ami minden hajóst megérint, ha vízre száll.  
Ennek az élménynek az örömét akarta megosztani sokakkal Springer Ferenc, amikor életének egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb céljává a Velencei tavi vízi sportok fejlesztését és széleskörű elterjesztését tette. Bátran elmondhatjuk, hogy Feri, Feri bácsi neve az elmúlt évszázad második felében elválaszthatatlanul összeforrt a vitorlázással, tágabb értelemben a vízi sportokkal.
Érdemes végig futni ennek a pályának a legfontosabb állomásain, hogy érzékelhessük, mi mindent tett a sportért Springer Ferenc.
A háború utáni másfél évtizedes kábultságából a hatvanas évek elején kezdett éledezni a tó sportélete. Springer, aki érezte, hogy a további fejlődés elkerülhetetlen feltétele a szervezeti rend, 1961-ben kezdeményezte a Velencei-tavi Vitorlás Szövetség megalakítását, amelynek több mint húsz évig az elnöke volt. Ennek az intézménynek és jogutódjának az ötven éves jubileumát ünnepeltük idén májusban.
A Szövetség felmérte, hogy sporteszközökre, kikötőre, hajójavító műhelyre, téli tárolóra, a versenyszerű sportolás feltételeinek megteremtésére van szükség és a feltett kérdések rövid időn belül választ kaptak. Springer Ferenc irányításával néhány éven belül elkészült az agárdi vízi sport telep első része, az épületek és a kikötő.  Új, elsősorban a fiatalság sportolását elősegítő vitorlás hajóosztályok jelentek meg a Velencei tavon, a Cadet, az M-yolle,  a Finn és a 420-as. A vitorlázás mellett versenysportként jelentkezett az evezés és a kajak-kenu. Sportolóink a hazai versenyeken kívül rendszeresen indultak a balatoni, a Fertő tavi, a dunai és a tiszai bajnokságokon.
Springer jó érzékkel ismerte fel 1970-ben, hogy a három sportág egy szervezetbe történő tömörítése szinergikus hatást válthat ki, ezért a Vitorlás Szövetséget Velencei-tavi Vízisport Szövetséggé alakította, jelezve ezzel is az együttműködést. A kajakosok és az evezősök számára tükrös falú tanmedence épült az agárdi telepen 1974-ben, minden sportoló – és nemcsak a vizesek – élvezhették a csaknem egyidejűleg létesített tornacsarnok és a 160 ágyas sportszálló adottságait. Az 1200 négyzetméteres tornacsarnok az agárdi, a gárdonyi és a pákozdi  diákok testnevelését is szolgálta, a tanmedencében pedig úszni tanultak a helyi gyerekek.  1975-ben elkészült az északi parton az evezősök és a kajakkal-kenuval sportolók 2200 méteres versenypályája. 1975-ben ugyancsak Springer Ferenc kezdeményezésére megalakult a Velencei-tavi Vízi sport Iskola.
A nyolcvanas évek már a világversenyek évtizede. 1983-ban vitorlás Európa bajnokság volt Agárdon a 420-as hajóosztályban, és a Velencei tó volt az 1986. évi cadet Világbajnokság színhelye is. 1985-ben Kovács Zoltán kajakos versenyző megszerezte az első világbajnokságot a Velencei-tónak. A sikerek és az eredmények mögött pedig közvetlenül vagy közvetetten mindig ott áll a sportolók által  csak tisztelettel és szeretettel öregnek nevezett dr. Springer Ferenc.
Ő tette Agárdot az országban az egyetlen olyan sportközponttá, ahol a versenyzők három vízi  sportágban szervezetten tevékenykednek és a hazai sportteljesítményeket, országos bajnokságokat túlszárnyaló világszínvonalú eredményeket értek el. Olimpiák résztvevői (először1980-ban Moszkvában, majd a legutolsón is 2008-ban Pekingben), világbajnokságok, Európa Bajnokságok nyertesei és helyezettjei lettek.
Azonban mint minden nagyformátumú embernek, így Springer Ferencnek is voltak ellenségei. Ezek a kisstílű emberek alapvetően nem tudták megakadályozni a nagy ívű elképzelések megvalósítását, de azt elérték, hogy Springer Ferencet az első lehetséges alkalommal nyugdíjazzák és ezzel a Velencei tó közéletéből és a sport vezetéséből kiszorítsák.
De ha valakire úgy reá mindenképpen érvényes az ókori latin mondás: „Animus magnus non curat injuriam.” (A nagy egyéniség nem foglalkozik az őt ért sérelmekkel). Nem adta fel, hogy a sport az egészséges ifjúság nevelésének eszköze lehet. 1989-ben hozta létre a Pro Rekreatione Alapítványt, amelynek deklarált célja volt egyebek mellett, hogy a hátrányos helyzetű és a határon túli gyerekek megismerkedjenek a Velencei tavon a vizi sportokkal.  
Az idő múlása  nagy igazságtevő.  Springer Ferenc kényszernyugdíjaztatása után csaknem 30 évvel, tisztelői és barátai úgy döntöttek, hogy szobrot állítanak emlékének. Ő pedig a mai naptól kezdve hátát a tónak támasztva, bölcs mosollyal szemléli a köröttünk történteket, hiszen gyerekkorától tudja, hogy a hajó akkor halad igazán, ha nem kell küzdenie az elemekkel. 
Viszont ha kedvez az idő, jó a széljárás és képzett a kapitány, akkor orrát kiemelve siklani kezd és az erre nem képesek bénult értetlenséggel nézik, ahogyan száguldva, sisteregve halad el mellettük.
Elhangzott 2011. szeptember 24-én, Agárdon  
Dr. Marinovich Endre a hatvanas évektől dolgozott Springer Ferenc oldalán. Többek között a Velencei-tavi Vízisport Szövetség főtitkára, majd elnöke is volt.

Dr. Springer Ferenc és a Velencei-tó
A Velencei-tavi Vizisport Szövetség 1961-ben alakult Dr. Springer Ferenc kezdeményezésére. Még Velencei-tavi Vitorlás Szövetség néven, hiszen akkor az volt az egyetlen sportág a tavon. Az evezés és a kajak-kenu élet megteremtésével csak tíz évvel késõbb vált - mai nevére átkeresztelve - a három vízi sportág irányító szervezetévé.
1961-ben három vitolásklub létezett a tavon. A MÁV Elõre, A Vízügy és a Székesfehérvári Építõk, amelybe éppen beleolvadt a Vörös Meteor vitorlás szakosztálya. A hajópark néhány kivénhedt Kalózból, Balatoni-dingibõl és Olimpia-jolléból állt. Kiépített vitorlás kikötõ nem volt, csak egy partszakaszt jelölték ki erre célra a közforgalmú hajókikötõtõl nyugatra.
Ebbõl a (szinte) semmibõl indult el a Velencei-tavi vitorlásélet, és különösen az az utánpótlás-nevelés, amely eredményességével máig példamutató és meghatározó erejévé vált a magyar versenyvitorlázás fejlõdésének a nyolcvanas-kilencvenes években. 

Dr. Springer Ferenc (1921-2003)

A kezdetekkor negyvenes éveinek elején járó Springer volt az, aki megmozdította az állóvizet Velencei-tó ügyeiben és aki képességei és öszszeköttetései révén megteremtette és a következõ évtizedekben is biztosította a fejlõdéshez szükséges feltételeket. 
A Ferencvárosi Torna Club híres alapítójának azonos nevû unokája. Sportolni soha nem tudott, mert lába térdben béna volt. Gyerekkorában amputálni akarták, de ezt édesapja nem engedte. Késõbb a gyógyszerek fejlõdésével az orvosok sokat tudtak javítani az állapotán, de gyakran komoly fájdalmakat kellett elviselnie egész életében. Mégsem lett szenvedõ, megkeseredett ember. Sõt! A legtöbb egészségesen, fájdalommentesen élõnél vidámabb és fõleg aktívabb volt. Sportolni nem tudott, hát a sportszervezésben élte ki magát. Nem maradt a családi vonalon, a futball világában, mert megtalálta magának a vitorlázást, amit korlátozottan még a beteg lábával is élvezhetett. Viszont a családi vonalon találta magának a Velencei-tavat, mert édesapjának volt a tónál egy háza.
A felmenõihez hasonlóan zseniális és elszánt ember lett. Azt hihetnénk, hogy pártfunkcionáriusként érte el sikereit, hiszen a Kádár-korszakban hihetetlen mennyiségû állami pénzt tudott szerezni a Velencei-tavi fejlesztésekre. Pedig nem volt pártag, se funkcionárius. Soha nem érdekelte a politika, csak a Velencei-tó. Egyébként is a Springer-család hagyományainak, világnézetének, a család történetének, gyökereinek a megtagadása lett volna, ha beállt volna a pártfunkcionáriusok közé. 
Mégis elintézte, hogy a Velencei-tó a hatvanas-hetvenes években több pénzt kapott, mint a Balaton! Egyszerûen értett az emberek nyelvén, remekül tudott kapcsolatokat építeni. Mindenkivel jóban volt az Országos Tervhivatalnál. Saját pénzén vendégül látta az illetékes elvtársakat, elvitte õket hajózni, vitorlázni a tavon. Végül kikötöttek Sukorón a Szúnyog Csárdában... Ott aztán volt hangulat!
Az így szerzett barátai pedig kijárták neki az állami pénzeket, amelyeket remekül használt fel a tó érdekében. Rajongtak érte többen olyanok, akik megfelelõ pártfunkcióban voltak ahhoz, hogy kijárják neki a pénzeket és a személyt pedig megvédjék a támadásoktól. 2003-ban a temetésén látszott, hogy milyen sokan szerették, tisztelték pártállástól függetlenül. 
Olyanok álltak együtt a sírjánál, akik talán akkor és azóta sem mutatkoznak együtt nyilvánosan...
Sokan segítették, de minden neki sem sikerülhetett: felterjesztették Kossuth-díjra, de azt már csak megfúrták pártvonalon!
Feri bácsi kedveskedõ, barátságos stílusa mellett kemény, határozott ember, kõkemény vezetõ volt. Vincz Tibor a vitorlástelep mûszaki vezetõjeként, Reinhardt György fõ munkatársaként  bõséggel megtapasztalhatta Springer stílusát. Õ meséli: „Ha valakinek mosolyogva a vállára tette a kezét, és kedvesen azt mondta, hogy ugyan ugorjál már fel az irodámba, beszélgessünk el errõl-arról, akkor mindenki tudta, hogy az az ember ki van rúgva...“
Addig viszont õ is megvédte az embereit, ahogy õt is védték. Amikor Vincz emberei Reinhardt utasítása alapján felállították a ma is a vízparton ékeskedõ 16 és fél  méteres árbocot, és arra az Évadnyitó ünnepségen Reinhardt felülre egy nagy magyar zászlót húzatott és csak alája került egy jóval kisebb kötelezõ vörös, akkor pártvonalon nagy volt a felháborodás. Akkoriban ez komoly bûnek számított a politikai hatalom szemében, de Feri bácsi elcsitította a hullámokat.
Springer vezetése alatt az egész Velencei-tavi sportélet felvirágzott, nem csak a vitorlázás. Az õ idejében épült a mára igencsak lepusztult állapotba került evezőspálya is, amely az első európai szabványoknak megfelelõ ilyen létesítmény volt Magyarországon. Így a kajak-kenu és az evezés is rohamosan fejlődhetett. Mindehhez gondja volt a környezetre, az egész tóra is. Mivel a tó holt víz, folyamatos kotrása szükséges. Springer ehhez és a parti művek kiépítéséhez is előteremtette a forrásokat. 
Gondja volt a tóparti települések érdekeire is. A helyi iskolákkal kötött együttműködésekkel igyekezett a vízi sportokra fogékonnyá tenni a tókörnyéki gyerekeket, ami sziszifuszi munkának bizonyult...
A főszereplő azért nála is mindig a vitorlázás maradt. Dr. Springer Ferenc elhivatott munkájának köszönhetően a kis, azelőtt ismeretlen tóról a nyolcvanas-kilencvenes években számos magyar bajnok, olimpikon került ki. A magyar vitorlázás számos ma is meghatározó egyénisége köszönheti vízi sport karrierjét a Velencei-tavon megtanultaknak.

Ruják István

Forrás: Magyar Vitorlás Szövetség