I.2.1. Kik a csángók?

A Moldvában élő katolikusokat csángó néven tartja számon a tudomány és a köztudat. (Ezen kívül ugyancsak csángónak nevezik a Gyimes-szorosban és a Brassó közelében fekvő Hétfaluban élő magyar etnikumú népességet, sőt olykor a XVIII. század végén Bukovinába kivándorolt, majd onnan később a Kárpát-medencébe visszatelepített székelyeket is.)

A csángó név etimológiája fontos adalék a csángóság történetére vonatkozóan is: egy széles körben elterjedt, de még meggyőzően nem bizonyított tudományos nézet szerint a csángó szó a „kószál”, „csavarog”, „vándorol”, „elkóborol” stb. jelentésű csang/csáng ige származéka, eszerint tehát a népcsoport neve világosan utal a csángók költöző, telepes mivoltára.[1]

A moldvai magyarság néprajzi szempontból nem tekinthető egységes népcsoportnak. A legtöbb kutató megkülönbözteti a középkorban telepített régebbi moldvai magyarságot a XVII-XIX. században kisebb-nagyobb hullámokban érkező székely menekülőktől. Egyesek moldvai magyarságról és moldvai székelységről beszélnek,[2] mások csángó-magyarok és a székely-magyarok néven különítik el a két népcsoportot.[3] Székelyek különösen a madéfalvi veszedelem (1764) idején a keleti székelység köréből - a katolikus Csíkból és Gyergyóból, valamint Háromszékről - érkeztek igen nagy számban, ekkor keletkezett a legtöbb ma is meglévő ún. székelyes csángó falu.[4] Három csoportban találunk Moldvában székelyeket: a Tatros völgyében, a Beszterce torkolata vidékén és a Szucsáva völgyében (Bukovinában: Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva).[5] A moldvai-magyarok a Szeret völgyében két nagy csoportban laknak: a Beszterce és a Moldva torkolatánál. Egy kisebb csoport található Jászvásár megyében is, a Miletin völgyében.[6] Lükő Gábor megemlít „egyéb, néprajzi szempontból nem osztályozható magyarok[7]-at is. Ilyen például Corni Unguri lakossága, valamint a Dnyeszter partján néhány falu. Ezekről a régi magyar telepekről feljegyzések hiányában nem lehet megállapítani, hogy moldvai magyar, székely, vagy egyéb magyar vidékről származó népesség volt-e.[8]

A moldvai magyarok, illetve a Moldvában élő székelyek népi kultúrája az évszázadok során asszimilálódott, a különbözőségek lassan eltűntek, egybemosódtak.

3. térkép. A csíki székelység és a Románvásár vidéki magyarság települései a XVIII. század végén[9]

 

Egy másik felosztás északi, illetve déli csángókat (Bákó környéki falvak) különböztet meg szintén a magyar, illetve székely származás mentén.

 

 

4. térkép. Moldvai csángó települések[10]

 

A középkori eredetű, nem székely származású moldvai magyarság utódai ma csupán két tömbben, Románvásártól északra (ún. északi csángók) és néhány Bákótól délre eső faluban (ún. déli csángók) élnek.[11]

Az északi csángók központi helyzetű, legnagyobb falui: Szabófalva és Kelgyest, körülöttük még néhány katolikus faluban az idősebbek tudnak kisebb-nagyobb mértékben magyarul (Jugán, Újfalu, Bargován stb.), a többi faluban a magyarság teljesen elrománosodott.

 

 

5. térkép. Északi csángók[12]

 

A déli csángók legfontosabb falvai Bogdánfalva, Trunk, Nagypatak és Gyoszény.

 

6. térkép. Déli csángók[13]

 

 

A moldvai csángó magyarok történetének rövid összefoglalása a XIII. századtól napjainkig a Függelékben olvasható.



[1]Benkő Loránd (1990): A csángók eredete és települése a nyelvtudomány szemszögéből. Budapest, A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai. 188. és

Gunda Béla (1988): A moldvai magyarok eredete. Magyar Nyelv 1. sz. 12–13. p. és

Szabó T. Attila (1959): A moldvai csángó nyelvjárás kutatása. In Magyar Nyelvjárások V. Budapest. 3-38. p.

[2] Lükő Gábor (1936): A moldvai csángók. I. A csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsággal. Néprajzi Füzetek 3., Budapest, és

Mikecs László (1941): Csángók. Budapest (reprint kiad.: 1989)

[3] Benkő 1990.

[4] Tánczos Vilmos (1997): A moldvai csángók lélekszámáról. http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/moldva.htm#visz118, letölve: 2006. szeptember 23. 4. p. A tanulmány eredetileg A magyar nemzeti kisebbségek Kelet-Közép-Európában című kötethez készült. (Megjelent "Hányan vannak a moldvai csángók?" címmel: Magyar Kisebbség. Új f. III, 1997. 1-2. sz. 370-390. p.)

[5] Lükő Gábor (2002): A moldvai csángók. Pozsgai Péter (szerk.): Lükő Gábor művei 2., Budapest, Táton Kiadó. 36., 38. p. 

[6] Lükő: i. m. 38. p.

[7] Lükő: i. m. 40. p.

[8] Lükő: i. m. 41. p.

[9] Lükő: i. m. 43. p.

[10] A moldvai csángók. Multimédiás CD-ROM, Szomszédvárak Alapítvány

[11] Tánczos 1997. 3–4. p.

[12] A moldvai csángók. CD-ROM

[13] A moldvai csángók. CD-ROM

Comments