Ginny-projekt

CÍM: Ginny-projekt

CSAPAT: Mentor

KULCS: Harry Potter

JOGOK: Minden jog azt a nőt illeti, aki megteremtette nekünk Harry Potter világát, név szerint. J. K. Rowlingot. Nekem semmiféle anyagi hasznom nem származik a történetből, pusztán kölcsönzöm az általa kitalált helyszíneket, szereplőket.

MŰFAJ: Novella

FIGYELMEZTETÉS(EK): Slash, OOC karakterek, Au, enyhe szexuális tartalom

KORHATÁR: 16

TARTALOM: Harry Potter arra az elhatározásra jut, hogy visszaszerzi azt a nőt, akit élete szerelmének gondol, és ebben Draco Malfoy segítségét kéri.

 

Ginny-projekt

 

1. rész

 

– Nem mondhatod komolyan, hogy azt kérte tőled… – Hermione nem tudta befejezni a mondatot, mert elég volt egy pillantást vetnie a mellette ülő szőke férfi arcára, hogy minden kérdés feleslegessé váljon. – Merlinre, ennyire még Harry sem lehet nehéz felfogású!

 

– A helyedben én nem kötnék rá nagy összegű fogadásokat – tanácsolta a nőnek Draco –, mert veszítenél.

 

Hermione alig akarta elhinni, amit hallott. Az még hagyján, hogy Harry az ostoba terveiről mesélt neki, de abban reménykedett, hogy barátjából mindössze az alkohol beszélt, és bízott benne, hogy azóta észhez is tért.

 

– Nem hiszem el, hogy megkért, segíts neki meghódítani azt a rettenetes nőszemélyt – fakadt ki, majd megcsóválta a fejét.

 

– Rettenetesről nem tudok, de igen. Tényleg azt akarja, hogy segítsek neki visszaszerezni a Weasley-lányt.

 

A nő kétségbeesetten az égre emelte a tekintetét.

 

– Ahhoz, hogy visszahódítsa, valaha birtokolnia kellett volna.

 

– Várj! – emelte fel tiltakozóan a kezét Draco. – Én úgy tudtam, hogy ők együtt jártak – ráncolta a homlokát. Még jól emlékezett arra az időszakra, amikor az újságok címlapja az “álompárral” volt tele. Bosszantó egy időszak volt a számára.

 

– Együtt voltak – felelte Hermione –, de Harryn kívül mindenki tisztában volt azzal, hogy Ginny rengeteget változott a csata után. Fáj ezt mondanom, de egy számító nő lett belőle, akit csak a hírneve érdekel. Amikor Harry felkért erre a nemes feladatra, nem mondta el, hogy milyen körülmények között szakítottak?

 

– Nem avatott be a részletekbe…

 

– Akkor majd én elmondom – jelentette ki a nő, aki egyre inkább belemelegedett a témába. – Egy minisztériumi partin voltak és összevesztek, amiért Ginny az Államokba akart költözni. Valamivel később Harry elindult megkeresni, hogy megbeszéljék a dolgokat, de egy másik pasas karjaiban találta meg.

 

– Rajtakapta, amint egy másik férfival csókolózott? – kérdezte a szőke hitetlenkedve.

 

– Bár annyi lett volna – rázta meg viszolyogva a fejét Hermione. – Igazából elképzelni sem tudom, hogy Harry miért akarja visszakapni őt.

 

Draco megvonta a vállát, és látszólag közönyös hangon válaszolt.

 

– Azt el kell ismerni, hogy jól néz ki. Még én is meg tudom állapítani, pedig nem szeretem a vörösöket. Nem mellesleg sokat nyom a latba, hogy Potter mindig is ragaszkodott ahhoz a családhoz.

 

Hermione hosszú hallgatásba burkolózott, miközben meghányta-vetette magában a helyzetet, és talán talált egy megoldást, ami akár működhet is.

 

– Tudtad, hogy Harry nem csak a nőket kedveli? – kérdezte, és az ezüst szempárba mélyesztette a tekintetét.

 

– Mi jár a fejedben?

 

– Tudod… – hallgatott el egy pillanatra, miközben a gondolat egyre inkább alakot öltött a fejében, majd elmosolyodott. – Harry tökéletes lehetőséget biztosított arra, hogy megmutassuk neki, valójában nem is Ginnyre van szüksége.

 

– Hogyne – jegyezte meg kissé szkeptikusan Draco, de mikor látta, hogy a nő nem tréfál, komolyra fordította a szót. – Kíváncsian hallgatlak.

 

– Intézd úgy, hogy Harrynek rajtad kelljen majd gyakorolnia.

 

– Tessék?

 

– Minden közeledési kísérletet valakin ki kell próbálnia, hogy finomítsa a módszereit. Ez megoldás lehet, a próbák arra szolgálhatnak majd, hogy a kívánt eredményt elérjék. – Hermione elégedetten elmosolyodott. – Ez a valaki pedig te leszel. Vacsorák, tánc, séta a holdfényben, csábítási trükkök…

 

Draco felemelte a kezét, és ezzel félbeszakította a nő lelkes beszédét.

 

– Azt akarod, hogy csábítsam el?

 

– Pontosan – biccentett Hermione. – Ne tégy úgy, mintha eddig nem játszottál volna el a gondolattal, és ha ezzel végzünk, Harry azt is elfelejteni, hogy egyáltalán ismeri Ginny Weasleyt.

 

Dracónak ugyan voltak kétségei, de azt el kellett ismernie, hogy ez a terv nagyon is tetszik neki, és ha mégsem válna be, legalább addig is élvezheti azt, ami eddig csak egy elérhetetlen álom volt a számára.

 

Évek óta kacérkodott már a gondolattal, hogy megszerzi magának a férfit, de valami mindig visszatartotta. A háború után az élet hónapok alatt visszaállt a rendes kerékvágásba, és mindenki igyekezett túllépni a borzalmakon. Draco – nem túl nagy lelkesedéssel ugyan – visszatért a Roxfortba, hogy befejezze a tanulmányait, és így utólag visszatekintve, nem is bánta a döntését. Néhány hónap alatt bebizonyosodott számára, hogy sokkal kellemesebben is eltöltheti az idejét, ha felhagy az apja által rákényszerített eszmékkel, és a folytonos gyűlölködésről is lemondott.

 

Így esett meg, hogy mire eljött a R.A.V.A.SZ. ideje,  Hermione Grangert a barátjának mondhatta, még ha nem is álltak túlságosan közel egymáshoz. Arra viszont tökéletes volt, hogy a lány által Harryvel is gyakrabban találkozott, és mikor kiderült, hogy Harrynek esze ágában sincs feketemágusok kiiktatásával tölteni az életét, besegített Draco vállalkozásába.

 

Eleinte csak tanácsokkal látta el, majd jöttek a jobbnál jobb ötletek, fél évvel később pedig csatlakozott az üzlethez. Közösen megvették a patikát az Abszol úton, és rövid időn belül nagy sikereket értek el.

 

***

 

– Ez a terv úgy harminc napot vesz majd igénybe – közölte másnap reggel Harry, miközben előre engedte Dracót az irodájába.

 

– Tehát tényleg komolyan gondolod, hogy Weasleyt ugyanazokkal a módszerekkel akarod megnyerni, mint az ügyfeleinket? – kérdezte a szőke, miközben leült az egyik kényelmes fotelba.

 

Kora reggel még őszintén remélte, hogy Harry letett a lehetetlen tervéről, és belátja, nincs szüksége arra a nőre. Ráadásul ott van a munkájuk is, amit nem hanyagolhattak holmi Weasleyk miatt. Fáradtan megdörzsölte a homlokát, és az előtte álló férfira emelte a tekintetét.

 

Harryvel immár három éve voltak üzlettársak, és meglehetősen jól tudtak együtt dolgozni. Amíg az ő feladata az volt, hogy elkészítse a bonyolultabbnál bonyolultabb bájitalokat, addig Harryre hárult a megrendelők keresése. Mivel a varázsvilágban mindenki felnézett rá, így nem volt túlzottan nehéz dolga, de még így is akadtak olyanok, akiket meg kell győznie, hogy a főzetek senkinek nem fognak ártani. Ráadásul Dracónak nem volt ideje arra, hogy újabb és újabb kuncsaftokat szerezzen, mert teljesen lefoglalta a bájitalok elkészítése, valamint folyamatosan újabbakkal kísérletezett. A kis vállalkozásuk elsőre egy bukott ügynek tűnt, hiszen minden alapanyag, amit felhasználtak irtó drága volt, és megszerezni sem volt éppen a legegyszerűbb. A főzetek – melyeket főként sportolóknak fejlesztettek ki – nem tartoztak a legolcsóbb bájitalok közé.  

 

Eleinte nem tartotta jó ötletnek, hogy éppen Harryvel dolgozzon együtt, de idővel belátta, hogy nagyon is jó párost alkotnak. Az üzlet virágzott, ő pedig szép lassan beleszeretett egykori riválisába. Nem igazán tudta volna megmondani, hogy mikor történt, de már nem is számított. Volt idő, amikor szívből kívánta, bárcsak ne szeretné, és mindent meg is tett annak érdekében, hogy elfelejtse, de egyszerűen reménytelen volt a helyzet.

 

– Mintha attól tartanál, hogy elment a józan eszem – jegyezte meg Harry, miközben farkasszemet néztek egymással.

 

– Nem akarod, hogy erre válaszoljak – felelte Draco, majd megkomolyodott. Eszébe jutott Hermione, ahogy előző este arra utasította, hogy mindenképpen vigye véghez a tervüket. Rá kellett vennie Harryt, hogy a hadjárat minden egyes lépését először vele próbálja ki. – Tudod – kezdte, és igyekezett megtalálni a megfelelő szavakat –, mivel ez a projekt más, mint a többi ügyfélnél, először talán gyakorolnod kellene.

 

– Gyakorolni? – ismételte meg Harry. – Nem igazán értem, hogy mire gondolsz.

 

– Általában minden egyes dolgot írásban rögzítesz, nem?

 

– Pontosan – biccentett a fekete hajú férfi. – Felírjuk és ellenőrizzük a lépéseket.

 

– Az érzéseket viszont nem vetheted pergamenre – vágta rá Draco.

 

Harry levetette magát a másik fotelba, kényelmesen hátradőlt, és összefonta a mellkasa előtt a karjait.

 

– Mégis hogyan képzelted akkor?

 

– Először valakivel mindent ki kell próbálnod – vágta rá Draco, talán kicsit gyorsabban is, mint azt szerette volna. – Mint egy színdarabban. Valakivel eljátszol minden egyes jelenetet, mielőtt élesben is bevetnéd. – Észrevette, hogy Harry nem igazán tudja követni, ezért megpróbálta összeszedni a gondolatait, hogy egyértelműbben fogalmazzon. – Így látni fogod, hogy tetszeni fog-e neki a dolog, vagy sem. Érted, mire gondolok?

 

Harry egy ragyogó mosolyt villantott felé.

– Tökéletesen. Biztosítani akarod, hogy Ginny mindent tökéletesnek találjon, és sikert érjek el nála.

 

Draco kelletlenül ugyan, de biccentett egyet. A terve egyáltalán nem ez volt, de erről Harrynek aligha kellett tudnia bármit is.

 

– Rendben – mondta végül lelkesen Harry. – Megbízom benned, és úgy csináljuk, ahogy te jónak gondolod. A terv minden egyes lépését ellenőrizzük. Együtt!

 

– Ha valami nem működik – felelte látszólag könnyedén a szőke, de alig bírta leplezni az örömét, hogy ilyen könnyedén rávette a férfit –, nyomban megváltoztathatod, így nem lesznek kellemetlen meglepetések.

 

Harry elégedetten bólintott.

 

– Mondtam már, hogy fantasztikus vagy?

 

Draco megcsóválta a fejét.

 

– Még nem – felelte, miközben magában folytatta a mondatot: mert te túl korlátolt vagy, hogy észrevedd, de ha Merlin is úgy akarja, előbb-utóbb majd ráébredsz.

 

***

 

Két nappal később Draco Harry lakásának nappalijában ült, és egy pohár whiskyt kortyolgatott, amíg a fekete hajú férfi az ablakon bámult kifelé. Draco elgondolkodva figyelte, és biztos volt benne, hogy Harrynek komoly fejtörést okoztak a hallottak.

 

– Táncolni? – ismételte az elmúlt fél órában már sokadjára az egykori griffendéles, mintha így akarta volna magában tudatosítani, hogy valóban táncolnia kell. – Eszembe sem jutott a tánc – szögezte le.  

 

Nem tűnt különösebben lelkesnek, de ezen Draco nem csodálkozott.

 

– Tudom – felelte –, de kellene, mert a nők szeretik.

 

– Olyan régimódinak tűnik – tiltakozott Harry, és vágott egy utálkozó fintort.

 

– A romantika is az, de kihagyhatatlan, ha meg akarod szerezni álmaid nőjét. Udvarolni akarsz, nem?

 

– Persze, de… – A fekete hajú megfordult, és tétován a szürke szempárba nézett. – Muszáj ezt?

 

– Igen – felelte a szőke határozottan. – Nem szükséges elmennünk innen, itt is táncolhatunk.

 

Harry egy másodperc erejéig lehunyta a szemét, és egy rezignált sóhajt hallatott.

 

– Nem tudok – vallotta be végül.

 

– Ez nem gond – felelte Draco. Természetesen tisztában volt ezzel, mint ahogy sok minden mással is a férfival kapcsolatban. Azt az egy dolgot kivéve, hogy miért akarta ennyire azt a vörös hajú veszedelmet.

 

Igaz, most, hogy jobban belegondolt, magát sem értette igazán. Itt ültek Harry nappalijában, és terveket dolgoztak ki a nő meghódítására.

 

Gondolj arra, hogy ebből a helyzetből is a legjobbat hozhatod ki, amíg táncoltok, minden magyarázat nélkül érhetsz hozzá – szólalt meg egy kis hang a fejében, ami kísértetiesen hasonlított a bosszantó Granger hangjára.

 

– A tánc legyen az utolsó – javasolta Harry, miközben leült mellé.

 

– Nem – rázta meg a fejét. – Azt kell először megtanulnod. A tánc egy lényeges pont, és én történetesen tudok is, így segíthetek neked – mondta határozottan.

 

– Azzal, hogy érezteted velem az ügyetlenségemet?

 

– Eszemben sem volt – mosolyodott el egy pillanatra Draco. – Hanem azzal, hogy megmutatom neked, hogy milyen könnyedén tudsz mozogni.

 

Harry nem úgy nézett ki, mint akit meggyőzött, de végül bólintott egyet.

 

– Rendben.

 

– Akkor javaslom, hogy kezdjük rögtön az első leckével.

 

– Most... azonnal? – nyögte ki a kérdést a fekete hajú.

 

– Természetesen. Tangó, keringő… amit csak akarsz. – Draco felállt a kanapéról, és egy-két bűbájjal helyet teremtett maguknak a nappaliban. – Arra gondoltam, hogy valami lassabb számmal kezdjük – mondta, amikor egy újabb intésére a nappalit betöltötte a keringő zenéje.

 

Harry hosszú másodpercekig úgy bámult rá, mintha legalább szellemet látna, és Draco biztos volt benne, hogy valami lehetséges okot keres arra, hogy elmenekülhessen.

 

– Gyere! Biztosan ismered a lépéseket – folytatta Draco, és felvette a kezdőpozíciót.

 

A fekete hajú férfi felállt a helyéről, majd lassan elé lépkedett, és mikor a derekára csúsztatta a kezét, Draco hirtelen ráébredt, hogy volt egy dolog, amiről megfeledkezett a megállapodás során. Harry minden érintése ugyanazt a reakciót váltotta ki belőle, az ereiben fellobbant a tűz, ami aztán az egész testében szétáradt.

 

Koncentrálj! – parancsolt magára szigorúan, és megpróbált úgy tenni, mintha semmi más nem érdekelte volna, csak hogy megtanítsa a férfit táncolni.

 

– Ez az – mondta kissé kiszáradt szájjal –, és most fogd meg a jobb kezeddel a bal kezemet.

 

– Így jó?

 

– Pontosan. Nem tévesztheted el, mert mindenkinek csak egy jobb és egy bal keze van.

 

– Ez még egyszerű – jelentette ki Harry –, de ha a lábadra lépek, az nem lesz ilyen kellemes.

 

– Nem fogsz a lábamra lépni.

 

Harry kérdőn fölvonta a szemöldökét, és oldalra biccentette a fejét.

 

– Tudsz valamit, amit én nem?

 

– Természetesen – mosolyodott el egy pillanatra Draco. – Tudom, hogy Harry Potter vagy, aki mindig véghez viszi, amit a fejébe vesz, legyen az bármekkora őrültség is.

 

A fekete hajú felsóhajtott, majd ahogy felvették a megfelelő pozíciót, következett a folytatás. Draco táncolni kezdett, de Harry csak egy helyben állt, mint akinek földbe gyökerezett a lába. – Figyelj a ritmusra! – kérte a szőke. – Érezned kell, hagyd, hogy átjárjon.

 

Draco – hogy segítsen a másiknak – hangosan számolni kezdte a lépéseket.

 

Harry eleinte elkeseredetten koncentrált a számolásra, és megpróbálta követni Draco minden egyes mozdulatát, így észre sem vette, hogy milyen közel kerültek egymáshoz. Csak akkor döbbent rá, amikor csakugyan érezte a férfi minden mozdulatát, és pusztán utánoznia kellett, amit tett. Érezte a hozzá simuló test melegét, és hirtelen forróság áradt szét benne. Nem egészen értette, hogy mi történik vele, mert Draco közelsége olyan hatással volt rá, amelyet már régen nem érzett. Azon kapta magát, hogy a szőke férfit figyeli, teljesen elveszett az ezüst szempár ragyogásában, majd hirtelen megbotlott, rálépett a lábára, a pillanat varázsa pedig tovaszállt, mintha soha nem is létezett volna.

 

– Elnézést! – mentegetőzött, amikor Draco megállt, és próbálta megmozdítani a lábát. – Figyelmeztettelek – tette hozzá védekezően –, a tánc nem az erősségem.

 

– Semmi gond. Nem várhatod el, hogy azonnal sikerüljön – magyarázta a szőke. Mély lélegzetet vett, és igyekezett nem gondolni a sajgó lábára, mert nem akarta elvenni a másik kedvét a további kísérletezéstől. – Igazából sokkal ügyesebb vagy, mint gondoltam.

 

– Tényleg? – kérdezte hitetlenkedve Harry.

 

Draco bólintott egyet.

 

– Tényleg – felelte, és látta, ahogy a férfi felengedett. Úgy nézett ki, mint egy kisgyerek, akinek először sikerül megülnie a seprűn.

 

Talán a zenének, vagy talán a szőke bátorító szavainak köszönhetően Harry érezte, ahogy átjárja a lelkesedés és valami különös izgalom, ami valószínűleg attól volt, hogy egy meglepően hajlékony testtel a karjában lépkedett ide-oda egy képzeletbeli táncparketten. Pokolian kellett vigyáznia, hiszen ő sem volt fából, Draco pedig átkozottul szexi volt, ahogy táncolt. Ha nem vette volna a fejébe, hogy Ginnyt akarja visszaszerezni, talán…

Nem. Feltétlenül vissza kell kapnia Ginnyt – emlékeztette magát. Az elhatározása, hogy neki Ginny kell, még hetekkel korábban megszületett. Amikor egyik este összekevert két főzetet, és napokra kiütötte magát, megfogadta, hogy ha egyszer rendbe jön, megteszi azt, amit már akkor meg kellett volna tennie, mikor hagyta, hogy Ginny kisétáljon az életéből. Akkor nem küzdött érte, helyette hagyta, hogy elmenjen, de most visszaszerzi. Szüksége volt a nőre, mert ő jelentette számára az egyetlen biztos pontot, Ginny volt az, aki megadhatja neki azt a családot, amelyről már gyerekkora óta álmodott. Draco pedig csak azért volt ott, hogy segítsen neki ebben. Azonban sokkal nagyobb erőfeszítésébe került, hogy a táncra összpontosítson, mint azt valaha gondolta volna.

 

2. rész

 

Az első “teljes” munkahét végére Draco meglehetősen biztos volt a győzelmében. Időközben megtanította Harrynek a különböző táncok alaplépéseit.

 

Harry minden igyekezetével próbált a lépésekre és a forgásokra koncentrálni, de meg kellett állapítania, hogy a karjaiban tartott szőke hihetetlenül erős hatással van rá. Izmos, szexis alakjával néha olyan szorosan hozzásimult, hogy ő gyakran kiesett a ritmusból, és olyankor képtelen volt tisztán gondolkodni. A feje kiüresedett, elfelejtette számolni a lépéseket, és csak gyámoltalanul botladozott.

Miután az egyik alkalommal már harmadjára lépett a férfi lábára, úgy döntött, abbahagyja. Rövid megszakításokkal mér két órája gyakoroltak, és ennyi épp elegendő volt a számára.

 

– Ez nekem nem megy – panaszkodott.

 

– Gyakorolhatnánk kicsit lassabb táncokat – javasolta erőltetett vidámsággal Draco. – Azok sokkal jobban mennek.

 

– Úgy érted, hogy nem lépek a lábadra?

 

– Az is egy szempont – mosolyodott el a szőke, és apró ráncok jelentek meg a szeme körül.

 

Harry fáradt és elkeseredett volt, most hirtelen mégis azon gondolkodott, hogy miért nem vette még észre a szürke szempárban azt a csillogást, amikor a férfi mosolygott.

 

– Rendben. Mi a következő program? – kérdezte, hogy elhessegesse a gondolatokat, és vele együtt azokat a különös érzéseket is, amelyek a tánc közben ébredtek benne.

 

– Szerelmes levelet fogsz írni – felelte teljesen komolyan Draco.

 

– Hogy mit fogok írni? – kérdezte hüledezve Harry, és nagyokat pislogva nézett a férfira.

 

– Szerelmes levelet.

 

– Most csak viccelsz, ugye?

 

– Nem – csóválta meg a fejét a szőke.

 

– A nők még mindig szeretik az ilyesmiket?

 

– Nagyon is…

 

– De én nem vagyok költő – tiltakozott viszolyogva Harry.

 

– Nem is kell annak lenned – felelte Draco. – Egy szerelmes levelet nem kell rímekbe szedned, és giccsesnek sem kell lennie. A lényeg az őszinteség, hogy azt mondd el neki, amit érzel iránta.

 

– Kedvelem őt – gondolkodott el Harry. – Nem. Szeretem – helyesbített gyorsan.

 

– Kezdetnek nem rossz – vélekedett a szőke, és igyekezett nem túl fancsali képet vágni –, és aztán?

 

– Aztán mi? Mi mást írhatnék még? Ennyi nem elég?  – kérdezte a fekete hajú elbizonytalanodva.

 

– Meglehetősen nehéz közel férkőznöd valakihez ennyivel, akit hódolók sokasága vesz körül – emlékeztette Draco.

 

– Nincs semmiféle sokaság – tiltakozott Harry.

 

– Rendben, akkor nevezzük csapatnak… de még találóbb lenne a csőcselék.

 

– Mintha némi ellenségeskedés csengne a hangodban.

 

– Némi? – motyogta maga elé a szőke.

 

– Mit mondtál?

 

– Semmit – vágta rá azonnal Draco. – Adj tíz percet, hadd gondolkozzam – mondta, miközben leült az asztalhoz. Maga elé húzott egy pergament, majd a tintába mártotta a pennát. Úgy tíz perccel később felnézett, és néhány másodpercig a smaragd szempárba mélyesztette a tekintetét.

 

– Ez csak egy nyers megfogalmazás – szólalt meg aztán –, de azt hiszem, körülbelül ezt akartad mondani.

 

Kedves Ginny!

 

Régóta szeretlek, és ha nem vagy mellettem, a napok sötétséggel telnek, amit csak az űz el, ha láthatlak. A nevetésed mindig boldogsággal tölt el. Tudom, hogy történtek köztünk félreértések, de szeretném neked bebizonyítani, hogy mennyire megváltoztam, mert tudom, most úgy tudnálak szeretni, ahogy megérdemled.

 

Draco – miközben felolvasta a levelet – érezte, hogy elönti a harag. Az a nő egyszerűen nem érdemli meg, hogy ilyen levelet kapjon. Mikor befejezte, kényszerítette magát, hogy felnézzen Harry szemébe.

 

– Mint mondtam, ez csak egy piszkozat, de benne van minden, ami lényeges. Mit szólsz?

 

Belefeledkezve az iménti szavakba, Harrynek szüksége volt néhány másodpercre, hogy visszatérjen a valóságba. Mivel felolvasás közben a szőke ajkát figyelte, egy pillanatig valami egészen furát érzett.

 

– Azt hiszem, hogy ha elküldöm Ginnynek ezt a levelet, akkor nyert ügyem van – felelte elégedetten. – Ez tökéletes lesz, és azonnal el is küldöm neki – tette hozzá lelkesen.

 

Draco halkan felsóhajtott, mert ilyen sikeres azért nem akart lenni. Harry lelkesedéséből talán kicsit túllőtt a célon, és az sem segített a helyzeten, hogy minden szó, amit a pergamenre vetett, a saját érzéseit tükrözte.

 

***

 

Harry meglepetten pillantott fel az íróasztala mögül, mert nem hallotta Draco kopogását – talán nem is kopogott –, de a jelenlétét nyomban megérezte. Ismerte már a mágiája minden rezdülését, de miért is ne? Hiszen évek óta együtt dolgoznak, így pedig természetes, hogy az ember egy idő után hozzászokik a másikhoz…

 

– Ma nem vártalak – szólalt meg, hogy titkolja meglepettségét.

 

– Miért nem? Munkanap van, nem? És te is dolgozol – vonta meg lazán a vállát a szőke.

 

Harry a fejével az előtte heverő pergamenekre bökött.

 

– Még egy kicsit csiszolgatni akartam ezen a levelen. – Tétován Dracóra pillantott. – Nem baj, ugye?

 

– Az a te szerelmes leveled – vetette le magát a szőke az asztalához.

 

– Majd később folytatom – tolta el maga elől Harry a pergameneket. – Kitaláltál mára is valami újat?

 

– Tulajdonképpen meg akartalak tanítani főzni – felelte Draco, miközben magában bosszankodott, hogy a férfi mennyire odavan azért a kis vöröskéért.

 

– Főzni? – ismételte meg a fekete hajú, és ráncba szaladt a homloka. – Muszáj? Én tudok főzni.

 

– Ha meg akarod hívni vacsorára, egy rántottával nem veszed le a lábáról – jegyezte meg a szőke –, de ha nem akarod...

 

– Vágjunk bele! – szakította félbe Harry, amire Draco csak elmosolyodott.

 

***

 

– Az úgy nem lesz jó – rázta meg a fejét Draco. Már Harry konyhájában voltak, és egy viszonylag egyszerű ételt próbáltak elkészíteni. Úgy gondolta, hogy ezzel talán a férfi is megbirkózik, de nyilvánvalóan tévedett.

 

Csak egy másodpercre fordult el, hogy előkészítse a gombákat, és ahogy visszanézett, megállapította, hogy Harry valósággal megtámadta a lábast, amely a gondosan felvágott húst, a zöldségragut és feltehetően a kimért lisztet tartalmazta.

 

– Egy kicsit csomós lett – panaszkodott ártatlanul Harry. – Pedig nem ilyennek kellene lennie, nem?

 

– Nem bizony – felelte komolyan Draco, és nagy nehezen magába fojtotta a nevetését. – Így kell keverni – magyarázta, miközben a férfi kezére tette a sajátját, és a nagy fakanalat ritmikusan mozgatni kezdte. – Érzed már?

 

Harry a válla fölött hátranézett. A szőke közvetlenül mögötte állt, és érezte, ahogy a teste nekifeszül.

– Igen, érzem… – mormolta.

 

Draco bőre szinte égett ott, ahol a férfi lélegzete súrolta, és csak kissé megkésve húzta el a kezét. Eltartott néhány percig, amíg a szíve ismét normális ütemben vert, és képes volt koncentrálni az előtte álló feladatra.

 

– Látod, a csomók feloldódnak – mondta, majd a készülő ételről a férfira nézett, miközben egy elégedett mosoly játszott az arcán. – Ha legközelebb óvatosabban fogod belekeverni a lisztet, akkor nem lesz gond.

 

– Legközelebb – ismételte Harry, és azon tűnődött, lesz-e még következő alkalom. Sokkal fárasztóbb volt megvalósítani ezt a Ginny-projektet, mint azt elképzelte. Vacsorameghívás, tánc, levelek, ez még mind elmegy, de a főzőcske… egyáltalán nem volt biztos benne, hogy tetszik-e neki ez a lecke.

 

Annak is meg volt az oka, hogy a vállalkozásukban csak Draco volt az, aki a főzetek elkészítésével foglalkozott. Neki volt érzéke hozzá, ami Harryből mindig is hiányzott, bár azt be kellett látnia, hogy Ginny meghódítása rendkívüli eszközöket igényel, amibe a főzés határozottan beletartozott.

 

– Alakul – szólalt meg mellette Draco, és valamilyen érthetetlen oknál fogva Harry nagyon örült a dicséretnek.

 

– Köszönöm – felelte.

 

– Most vágd össze a gombát, és azt is tedd a lábasba.

 

– Ezt is lassan kell belekeverni? – kérdezte Harry, és félretette a fakanalat.

 

– Mindegy – mosolyodott el Draco. – Főzés közben a gomba összeesik, valójában csak az íze miatt adjuk az ételhez.

 

– Rendben van – biccentett Harry, majd munkához látott – az egész főzésben a szeletelést szerette a legjobban –, és oldalról a szőkére sandított. – Az egész receptet tudod, csak így fejből?

 

– Nem nagy ügy – vonta meg a vállát Draco. – A főzés kicsit olyan, mint a bájitalkészítés. Csak mindent a megfelelő időben kell beletenned ahhoz, hogy tökéletes végeredményt kapj – magyarázta.

 

– Szerintem lenyűgöző – válaszolta Harry.

 

– Te viszont jobban értesz ahhoz, hogy ügyfeleket szerezz – felelte a szőke. A kis vállalkozásnak – ami az évek alatt egyre nagyobbra nőtt – szükség volt egy ügynökre, és Harry tökéletesen látta el a feladatát.

Draco elismerte, hogy talán ebben az is közrejátszott, hogy a nagy győzelem után mindenki felnézett a “Megmentőre”, de ettől függetlenül Harrynek kivételes tehetsége volt az emberek meggyőzésében. Nem csak Anglia, de szerte Európa területén sikerült több csapatot is szereznie, akiknek havi rendszerességgel szállítják a bájitalokat.

 

– Te is megtudnád csinálni – vont vállat Harry. – Legalább annyira értesz hozzá, mint én.

 

Draco titkon gratulált magának ehhez a kis győzelemhez, mert Harry ritkán dicsérte ennyire nyíltan, majd mosolyogva az ételhez adta az apróra vágott gombát, majd összekeverte.

 

– Azt hittem, nekem kell mindent csinálnom – jegyezte meg a fekete hajú.

 

– Maradjon a mi kis titkunk, hogy most segítek – kacsintott cinkosan a férfira Draco.

 

A kacsintás valahogy egyenesen Harry szívébe talált, és egy pillanatra olyannyira összerándult a gyomra, hogy még levegőt is alig kapott. Mindezekért a konyhában uralkodó hőséget okolta, hiszen lehetetlen, hogy köze legyen a mellette álló szőkéhez, mert szinte egész életében ismerte. Ráadásul évekig nem is kedvelték egymást, egyszerűen nevetséges lenne, ha most hirtelen vonzódni kezdene hozzá. De vajon tényleg hirtelen?

 

– Rendben – mormolta, hogy elterelje a gondolatait, majd megfogta a kanalat, és belemerítette az ételbe. – Várj! – mondta, mikor a szőke el akart fordulni. – Meg is kóstolhatod.

 

Odatartotta neki a kanalat, és mikor Draco megfújta a gőzölgő ételt, a gyomra újra bukfencezni kezdett, de mikor a férfi megkóstolta a főztjét, egy csapásra kijózanodott.

 

– Mit tettél bele? – kérdezte rekedt hangon Draco, mert olyan pokolian égett a szája, hogy a nyelvét is alig bírta mozgatni.

 

– Miért? – kérdezte nyugtalanul Harry.

 

Draco még egyszer átolvasta a hozzávalók listáját, ami a borssal végződött.

 

– Milyen borsot tettél bele?

 

– Csak borsot… fogalmam sincs – nézett rá értetlenül Harry. – Több féle is van? – Mikor a férfi bólintott, felemelte a kis dobozt, amit az imént használt. – Ebből tettem bele egy kanállal.

 

– Csak egy csipet kellett volna belőle, és fehér, nem pedig fekete.

 

– Úgy érted, ez így ehetetlen? – Harry összevont szemöldökkel előrehajolt, és a lábasba nézett.

 

– Nem egészen – csóválta meg a fejét Draco.

 

– De az imént majdnem tüzet okádtál…

 

A szőke férfi kinyitott egy másik mártást.

 

– Csak ezt hozzáadjuk még egy kis liszttel, hogy elvegyük az erejét, és tökéletes lesz.

 

Remélhetőleg sikerül – gondolta, miközben munkához látott. Miután mindent összekevert, és helyreállította az ételt, megszólalt: – Amíg nem égetsz szénné valamit, mindent helyre lehet hozni, csak egy kis kreativitás kell hozzá.

 

– Kettőnk közül te vagy a kreatív – jelentette ki Harry. – Én nem értek hozzá.

 

– Gyorsan meg fogod tanulni – felelte türelmesen Draco, és tovább kevergette az ételt. – Minden kezdet nehéz. – A férfi elvigyorodott, és a szőke tudta, hogy sikerült helyrebillentenie a másik önbizalmát.

 

Harry figyelte, hogy Draco milyen magabiztosan mozgott a konyhában, és irigyelte érte. Biztos volt benne, hogy ezt ő soha nem fogja elsajátítani, és az egész csak időpocsékolásnak tűnt. Amikor a szőke ismét felé fordult, megkérdezte tőle:

 

– Tényleg meg kell tanulnom főzni?

 

– Tekintsd ezt az utolsó ütőkártyádnak – válaszolta Draco mosolyogva. – Ha a tánctudásoddal nem nyűgözöd le, akkor még mindig ott a B terv, ami a saját magad által készített étel – pillantott a lábasra – Kóstold csak meg!

 

Mivel Harry a legrosszabbtól tartott, csak egy egész keveset vett a szájába.

 

– Nem is rossz – jegyezte meg meglepetten.

 

– Egyáltalán nem rossz – bólintott egyetértően a szőke. – Ha teljesen elkészül, akár ebédelhetnénk is.

 

– Persze, miért is ne? – mosolyodott el Harry őszintén, és ismét azt a furcsa melegséget érezte.

 

***

 

Miközben Draco végigment a hosszú folyosón, az ajtók számozását figyelte, és csendben mosolygott maga elé. Magában el kellett ismernie, hogy még ha a terv nem is sikeredett úgy, ahogy eltervezte, mindenképpen könyvelhet el sikereket. Kifejezetten jól érezte magát az elmúlt napokban, és már akkor is megérte belevágni, ha csak ennyi jut neki az egészből.

Hermione irodájához érve bekopogott, majd belépett. A nő láthatóan örült neki, a szintén ott tartózkodó Harry viszont meglepettnek látszott.

 

– Azt hittem, kipihened magad – jegyezte meg üdvözlés helyett a fekete hajú.

 

– Nincs szükségem túl sok alvásra – vont vállat Draco, majd a nőre nézett. – Indulhatunk? – kérdezte, de mielőtt Hermione válaszolhatott volna, Harry közbeszólt.

 

– Hova mentek ti ketten?

 

– Dolgunk van – felelte titokzatosan a szőke.

 

– Így igaz – értett vele egyet Hermione is, miközben felállt az asztala mögül.

 

– Akkor most magatokra is hagylak benneteket, hogy tudjatok nyugodtan beszélgetni – jegyezte meg Harry furcsa éllel a hangjában, és pillanatokon belül el is hagyta az irodát.

 

– És? – kérdezte türelmetlenül Hermione, alighogy bezáródott az ajtó a férfi után. – Hogy megy?

 

– Micsoda?

 

– Hát az úgynevezett Ginny-projekt, letett végre a meghódításáról?

 

– Nem igazán – húzta el a száját Draco. – Pénteken rendezik meg azt a minisztériumi partit, amire meghívta. Harry úgy érzi, hogy jól felkészült, holnap estére pedig meghívott magához vacsorázni.

 

– Akkor itt a tökéletes alkalom, hogy végleg elfeledtesd vele Ginnyt – jelentette ki határozottan a nő.

 

– Mégis hogyan?

 

– Malfoy vagy – vont vállat Hermione. – Te hajtogattad mindig, hogy megszerzed, amit akarsz. Itt a lehetőség, hogy bevesd a trükkjeidet. könnyedén elintézheted, hogy az este után Harry azt is elfelejtse, hogy ki is az a Ginny Weasley.

 

– Azt a legjobb akarattal sem tudom elhinni – fintorgott a szőke.

 

– Én viszont igen. Tökéletes lesz – jósolta a nő.

 

Draco kényszeredetten elmosolyodott, a gyomra pedig elszorult, ahogy a másnap estére gondolt.

 

***

 

Harry úgy döntött, hogy az otthonában látja vendégül Dracót, mert ott nem érezte magát feszélyezve, mint egy puccos étteremben. Így legalább a főzést is gyakorolhatta – ami saját bevallása szerint már igazán jól ment. Egyébként is jobbnak látta így, mert annyira lefoglalta a projekt, hogy megtanulja a Draco által fontosnak tartott dolgokat, hogy közben megfeledkezett a férfi születésnapjáról.

 

Sajnálta, hogy ennyire figyelmetlen volt, pedig a szőke mindent megtett az elmúlt hetekben, hogy segítsen neki. Mellette állt, és kitartóan támogatta akkor is, mikor ő már feladta volna.

 

A gondolatai újra Ginny felé kalandoztak. Valamivel meg akarta lepni a nőt, de az ékszert túl giccsesnek tartotta, és valószínűleg már van neki belőle éppen elég. Elhatározta, hogy majd erről is kikéri Draco véleményét. Neki sokkal jobb érzéke van az ilyenekhez, és tudni fogja, hogy milyen ajándék lenne a megfelelő.

 

Nagy mázlista, amiért Draco segített neki, különben nem boldogult volna ezzel a projekttel, a javaslatai pedig megfizethetetlenek voltak. Hála neki, több mint valószínű, hogy sikerrel fog járni Ginnynél, és egy hét múlva ilyenkor már együtt lesznek, akár még az esküvőt is tervezgethetik. Azt akarta, hogy szeressék és szeressen, mindezt pedig Ginny mellett tudta elképzelni.

 

Töprengéséből egy hangos kopogás térítette észhez, és azonnal az ajtóhoz sietett, hogy ajtót nyisson a férfinak, de ahogy megpillantotta a torkán akadtak a szavak.

 

Draco állt előtte, de valahogy teljesen másképp festett, mint amire emlékezett. A haja rövidebb volt, mint előző nap, de néhány tincs így is a homlokába hullott, mert ezúttal mellőzte nem fésülte hátra.

 

A ruhája… nos, ha Harry más férfin látta volna, egy cseppet sem lepődött volna meg, de hogy épp Draco Malfoy viselt farmernadrágot és egy hozzá illő, szűk smaragdzöld pólót, kissé megdöbbentette.

 

– Draco? – hallotta meg a saját tétova hangját.

 

– Én vagyok... Egyedül engem hívtál meg ma estére, nem? – A férfi Harry arcára emelte a tekintetét, és valami furcsa kifejezést vett észre rajta. – Miért nézel így?

 

– Csak olyan… más vagy – jegyezte meg, ahogy sikerült összeszednie magát, majd beinvitálta a házba a vendégét.



A vacsora már tálalva volt, és egy üveg jó minőségű bor volt kihelyezve az asztalra.

 

– Igazából az sem tudom, hogy szereted-e a bort – vallotta be Harry, és némi öniróniával elmosolyodott.

 

– Tökéletes lesz – foglalt helyet Draco az asztalnál, és a kezébe fogta a poharát, majd koccintott Harryvel. – A meglepetésekre! – mondta, és egy nagyot kortyolt az italból.

 

– Szeretnék köszönetet mondani a segítségedért – szólalt meg Harry, de mikor a szőke meghökkenve nézett rá ráébredt, hogy talán túlságosan hivatalosan fejezte ki magát. – Úgy értem… – kezdte, de el is hallgatott, mikor nem találta a megfelelő szavakat.

 

Valahogy az agya nem működött úgy, ahogy kellene, mert az folyton abszurd gondolatok merültek fel benne, Állandóan azon törte a fejét, hogy milyen lenne, ha most megcsókolná Dracót. Természetesen ezt csak egy módon deríthetné ki, de nem volt biztos benne, hogy a szőke is díjazta volna a lépést.

 

Pislogott néhányat, és figyelmesen szemügyre vette a vele szemben ülő férfit. Abban a pillanatban egyáltalán nem érezte, hogy Ginny lenne álmai nője. A fejében egyre nagyobb volt a káosz, és az egyetlen biztos pontot Draco jelentette, aki a zűrzavar okozója volt. Eddig észre sem vette, hogy a szeme színe olyan, akár a folyékony ezüst, amiben teljesen el tudott merülni. A bőre árnyalata pedig a tejszínre emlékeztette, és kedve lett volna megkóstolni, hogy vajon az íze is olyan lehet-e…

 

Miért bámul így? – töprengett Draco. Harry olyannak tűnt, mint aki akar tőle valamit, noha ez a vacsora csak köszönet volt az elmúlt hetek fáradozásaiért. Legszívesebben elmondta volna neki, hogy mit érez iránta, de semmi értelmét nem látta. Maximum annyit ért volna el vele, hogy Harry páros lábbal dobja ki a házból.

 

Ennyi erővel akár élvezheti is a vacsorát. A tányérjára pillantott, de nem igazán emlékezett rá, hogy mikor ette meg a vacsoráját. Még csak azt sem tudta felidézni, hogy milyen volt az íze. Ahogy arra sem emlékezett, hogy pontosan hány pohár bort is ivott meg az este folyamán. Próbált koncentrálni és gondolkodni, de rájött, hogy semmi értelme.

 

Csendes megelégedettséggel elmosolyodott. és a pohara szárával játszadozott. Egyszerűen élvezte a meleg, kellemes érzést, amely eltöltötte. Nehezére esett összpontosítani arra, amiről Harry beszélt neki, de muszáj volt figyelnie.

 

– Tessék? – kérdezte, és remélte, hogy a férfi elismételi az utolsó szavait.

 

– Csak azt mondtam, hogy átmehetnénk a nappaliba – javasolta Harry. – Ott kényelmesebb lenne.

 

– Benne vagyok – biccentett egyet a szőke, majd felkelt a székről, és férfivel a nyomában a nappaliba indult.

 

Harry követte Dracót, de mikor az hirtelen megtorpant és felé fordult, összeütközött vele, és túlságosan is közel került hozzá. Amikor megfogta a karját, tulajdonképpen csak azt akarta, hogy a szőke ne essen el, esze ágában sem volt magához húzni, mégis megtette.

 

Az pedig végképp eszébe sem jutott, hogy közelebb hajoljon, és a szájával megérintse azt a csábos ajkat, ami egész este kísértette. Azonban ezek nem akadályozták meg semmiben, mert a következő pillanatban lágyan megcsókolta, a férfi pedig nem húzódott el tőle. Képtelen volt megszakítani a csókot, pedig a lelke mélyén érezte, hogy helytelenül cselekszik.

 

Maga sem értette, hogyan, de a szőkével együtt távolodott el a konyhától, és kisvártatva az egyik földszinti hálószoba ajtaja előtt találta magát, közben pedig egy pillanatra sem szakadtak el egymás ajkától.

 

Egész idő alatt csak egyetlen dolog járt a fejében, azt akarta, hogy ez a csók soha ne érjen véget, de tudta, hogy ez lehetetlen. Vonakodva elhúzódott tőle, majd a szürke szempárba nézett, és azonnal rádöbbent, hogy a szőke férfi tekintete ugyanazt tükrözi vissza, amit pillanatnyilag ő is érzett.

 

– Ezt nem szabad… – suttogta.

 

Draco érvelni, ellenkezni akart, de csak egyetlen szó jött ki a száján.

 

– Miért?

 

Ez az egyszerű kérdés teljesen zavarba hozta Harryt. Miért? Merlin tudja, mert ő biztosan nem akarja abbahagyni, de muszáj megtennie.

 

– Mert különben az ágyban kötünk ki – válogatta meg gondosan a szavait.

 

– És ezt nem akarod? – kérdezte Draco oldalra biccentett fejjel, mert ő ebben semmi rosszat nem látott. Sőt…

 

– Hogy nem akarom? – ismételte meg Harry hitetlenkedve. – Őszintén szólva, ez az egyetlen dolog, amit most akarok.

 

– Hát akkor? – villantott a szőke egy ellenállhatatlan mosolyt,

 

Harry sorsa pedig ezzel megpecsételődött, kicsúszott a kezéből az irányítás, és csak az ereiben lüktető szenvedély és forró vágy számított, valamint a beteljesülés utáni sóvárgás. A világ pedig lassan megszűnt körülöttük létezni…

 

3. rész

 

Draco ébredés után nyújtózkodott egyet, mint egy elégedett macska, aki a hosszas szunyókálásából tért magához. Arcán egy elégedett mosoly terült el, de mikor ismét nyújtózkodott, rá kellett jönnie, hogy mindenütt csak lepedőhöz és takaróhoz ér.

 

Kinyitotta a szemét, és azonnal megállapította, hogy egyedül van.

 

– Harry? – motyogta.

 

Mikor nem kapott választ, hangosabban szólította a férfit, és a fürdőszoba felé fordította a fejét, de a fürdő ajtaja tárva-nyitva volt, és vízcsobogást sem hallott.

 

Hirtelen éles fájdalom hasított a fejébe, amihez egy szorongató érzés is társult. Emlékezett az estére, ahogy arra is, hogy több bort ivott, mint kellett volna. Lassan felült, és körülnézett a szobában. Nem látta Harryt sehol, és az este levetett ruhája sem hevert már az ágy előtt.

 

Talán reggelit készít – gondolta magában. De mi van, ha mégsem? Szinte azonnal eszébe jutott Harry aznapi terve. Párizsba akart utazni egy neves ékszerkészítőhöz, hogy gyűrűt vehessen.

 

Harry anélkül ment el, hogy elköszönt volna tőle, és ez az elképzelés egyáltalán nem tetszett neki, mert ez azt jelentette, hogy továbbra is tartja magát a tervéhez. Egy pillanatra lehunyta a szemét, ahogy a düh elöntötte, majd kimászott az ágyból, hogy rendbe szedhesse magát.

 

Néhány perccel később meggyőződött róla, hogy a férfi valóban elhagyta a házat. Magában bosszankodva hoppanált haza, de ezt nem tudta volna megmondani, hogy kire is dühös igazán.

 

***

 

– Mi volt este a vacsorán? – kérdezte Hermione néhány órával később, mikor meglátogatta.

 

– Minden tökéletes volt – felelte kissé vontatottan Draco.

 

– Akkor miért vágsz olyan képet, mint egy kisgyerek, aki épp most tudta meg, hogy nincsen Télapó?

 

– Mert a Télapó azok után, hogy az éjszakát velem töltötte, elindult Párizsba, hogy gyűrűt vegyen a nagy szerelmének – fintorgott a szőke.

 

– És most mit akarsz tenni? – kíváncsiskodott a nő.

 

– Tenni? – kérdezett vissza gúnyosan.

 

– Igen – ismételte Hermione. – A jelek szerint mindketten élveztétek a tegnap estét, aztán Harry lelépett anélkül, hogy üzenetet hagyott volna. Ez nem vall rá – jelentette ki, és megcsóválta a fejét. – Nyilvánvalóan valami nagyon felkavarta, téged pedig egész más fényben látott, mint eddig…

 

– Csakugyan, mivel meztelen voltam – vetette közbe cinikusan Draco.

 

– Szóval, mit akarsz tenni? – kérdezte a nő, meg sem hallva az iménti megjegyzést.

 

– Mégis mit tehetnék?

 

– Talán harcolhatnál érte, ha eddig nem tetted – javasolta Hermione.

 

– Minek? Harry a kis vöröskéjét akarja. Ezt bizonyítja az is, hogy egy szó nélkül elment….

 

– Ezt erősen kétlem – szakította félbe a nő. – Minden jel szerint bepánikolt.

 

– Bepánikolt – ismételte gúnyosan, és a hangja egyértelművé tette, hogy ezt a legkevésbé sem hiszi el.

 

– Igen – makacsolta meg magát Hermione. – Egész idő alatt bemesélte magának, hogy Ginnybe szerelmes, de te az elmúlt hetekben tettél azért, hogy észrevegyen, tegnap pedig az ágyban landoltatok. Ha valaki igazán szerelmes, akkor nem fekszik le mással…

 

– Pedig gyakran megesik az ilyen – vont vállat Draco, de a nő ismét félbeszakította.

 

– De nem Harryvel. Ő hűséges típus, neked pedig csak harcolnod kell érte. Mit veszíthetsz?

 

– A büszkeségemet?

 

– Azzal nem mész semmire, ha otthon üldögélsz egyedül, és azon tépelődsz, hogy mi lett volna, ha…

 

– Rendben – felelte Draco némi tétovázás után –, de ha nem sikerül, akkor visszajövök, és életem végéig gyötörni foglak, aztán pedig kísértetként térek vissza és az örökkévalóságig kínozlak majd.  

 

Hermionénak egy arcizma sem rezzent, és egy kézmozdulattal az ajtó felé intett.

 

– Nem ijesztesz meg. Most pedig indulás, mert nekem dolgoznom is kell… Akadályozd meg, hogy elkövesse élete legnagyobb hibáját, most már nem futhat el.

 

– Ahogy gondolod – felelte kétkedve Draco, és elhagyta a szobát.

 

***

Hiba volt. Óriási hibát követtem el – gondolta Harry már nem először az elmúlt két napban. A kellemetlen érzés, hogy elfutott valami elől, ahelyett, hogy maradt volna, már néhány perccel azután eluralkodott rajta, hogy elhagyta Angliát. Ekkor döbbent rá, hogy folyton a Dracóval töltött éjszaka jár a fejében, és nem a boldog jövő, amit Ginnyvel képzelt el. Valahányszor lehunyta a szemét, Draco arca jelent meg előtte, az ő bőrét érezte az ujjai hegyével, és az ő csókjai égették még mindig az ajkát.

 

Ha eszébe jutott Ginny, gyorsabban vert a szíve, akár egy tinédzsernek, aki először szerelmes, de ha Dracóra gondolt, nem egy hormonok által vezérelt kamasz érzései töltötték el, hanem egy felnőtt férfié.

 

Egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy mit akar. Felmerült benne a kétség, hogy talán mindig az kell neki, ami nem lehet az övé. De vajon tényleg így lett volna? Ott ült az asztalnál Ginnyvel, ahogy azt már annyiszor elképzelte az elmúlt hetekben, mégis folyton Dracóra gondolt.

 

Nem tudta, hogy mi lett volna akkor, ha most épp vele vacsorázna. Vajon akkor Ginny után epekedne? Ezt a gondolatot gyorsan elhessegette, mert biztos volt benne, hogy a nő egy pillanatig sem jutott volna az eszébe. Amikor pár nappal korábban együtt volt Dracóval és szeretkeztek, egyetlen porcikája sem vágyott Ginnyre. Pontosan ott volt, ahol lenni akart – Draco mellett.

 

Most mégis ott ült Ginnyvel szemben. A nő káprázatos volt, mint mindig, de Harry egyszerűen semmit nem tudott neki mondani. Az a Ginny, aki az emlékeiben élt, már nem létezett, ez a nő pedig egy idegen lett a számára. Hallgatta az üres fecsegését, és úgy érezte, hogy csapdába került. Számolta a perceket, hogy mikor szabadulhat el, szabályos időközönként pedig helyeslően bólogatott, ha a nő éppen levegőt vett. Elgondolkodott azon, hogy mi juthatott eszébe, mikor feleségül akarta venni ezt a nőt?

 

Szinte megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor Ginny érdekfeszítő beszámolóját hangos kopogás szakította félbe, és azonnal az ajtóhoz sietett, hogy kinyissa. Ahogy szélesre tárta, megcsapta a hűs levegő, és teljesen elkerekedett a szeme.

 

Azt hitte, hogy hallucinál, mert nem más állt előtte, mint Draco Malfoy. Ahogy meglátta az elszánt arcát, azon kezdett töprengeni, hogy vajon mi történhetett.

 

A férfi azonban egy szó nélkül belépett mellette a lakásba, és egyenesen az étkező felé igyekezett. Akarata ellenére is mosoly ült ki az arcára, ahogy követte, és mikor megállt mellette, a szemébe nézett.

 

– Hogy kerülsz… – kezdte, de nem folytathatta, mert Draco félbeszakította, neki pedig az arcára fagyott a mosoly, ahogy a férfi rázúdította a haragját.

 

– Neked aztán vannak idegeid. – Draco épp csak egy pillantásra méltatta a vörös hajú nőt. – Úgy teszel, mintha örülnél nekem, holott egy szó nélkül leléptél. Annyi sem volt benned, hogy várj reggelig és a szemembe nézz?

 

– Én… – Harry tudta, hogy ha nem sikerül megmagyaráznia, akkor mindent elveszít, de ezúttal Ginny vágott a szavába.

 

– Miatta voltál ilyen egész este? – csattant fel a nő. – Azt hittem, azért hívtál meg, hogy újrakezdjük, de egyetlen szavamra sem figyeltél. Most már értem… jobban mondva nem értem, miért – helyesbített, és megvetően végigmérte a szőkét, majd hátravetette hosszú haját, a kezét pedig a csípőjére tette. – Nyugodtan megmondhattad volna, hogy másba vagy szerelmes, akkor megúszhattam volna ezt a rémes estét! – fakadt ki.

 

Másba szerelmes? – Dracónak tátva maradt a szája, és úgy nézett Harryre, mintha most látná először.

 

– Hihetetlen! Más nő is van a képben? – bukott ki belőle. – Háremet akarsz tartani, vagy mi?

 

– Nem, én…

 

– Tudod, mi a baj veled? – kérdezte a szőke, miközben dühösen nézett rá. – Fogalmad sincs, hogy mit akarsz. Nehéz felfogású vagy és vak. Nekem meg elment az eszem, hogy éppen beléd lettem szerelmes.

 

– Szerelmes? – ragadta ki Harry az egyetlen fontos dolgot.

 

– Igen, de ezek után túl vagyok rajta, és tudod mi? Vége a közös üzletnek…

 

– Nem teheted – vetette ellen zavartan Harry.

 

– Nem? Majd meglátod – felelte Draco, majd sarkon fordult, és elhagyta a házat.

 

Harrynek kellett néhány másodperc, mire magához tért, és azonnal a férfi után eredt. Hallotta, ahogy Ginny a nevét kiáltozta, de még csak meg sem fordult. Neki most Dracót kellett észhez térítenie, Ginny másnapra úgyis talál magának valaki mást.

 

Mikor végre beérte a szőkét, még épp el tudta kapni a karját, mielőtt az hoppanálhatott volna, majd magához húzta, és még azelőtt megcsókolta, hogy Draco tiltakozni kezdhetett volna.

 

A szőke férfi azonban pár másodperccel később megszakította a csókot.

 

– Ki az a másik, akibe szerelmes vagy? – kérdezte, miközben megpróbálta kiszabadítani magát, ám Harry még szorosabban ölelte.

 

– Nincs másik – jelentette ki. – Gondolj csak bele! Az egyetlen, akivel az utóbbi hetekben éjjel-nappal együtt voltam, te vagy. És tudom, hogy mit akarok – nézett mélyen a szürke szempárba. – Téged!

 

– Engem – ismételte meg Draco gúnyosan. – Tehát azért mentél el egy szó nélkül, hogy ma Weasley lábai előtt heverj, mert engem akarsz.

 

Harry hosszú másodpercekig fürkészte az arcát, és azon agyalt, hogy mit mondjon. Mivel meg akarta tartani Dracót, nem volt más választása, őszintének kellett lennie.

 

– Azért hagytalak ott, mert teljesen összezavarodtam. Hirtelen már nem akartam azt, amire mindig is vágytam, hanem valami olyasmit akartam, amiről korábban nem is sejtettem, hogy akarom.

 

– Nem egészen értem – ráncolta Draco a homlokát.

 

– Merlin hozott a klubban! – nevetett fel kurtán Harry. – Tisztába kellett vele először jönnöm, hogy mi az, amit akarok, és mi az, amit nem. Amikor Ginny betette a házamba a lábát, már tudtam, hogy őt biztosan nem akarom.

 

– Akkor mit akarsz?

 

– Téged!

 

Draco ellenállása lassan megtört, és kezdett hinni a férfinak, de talán csak azért, mert annyira ezt akarta. Azonban ez már nem számított. Mégis mit veszíthet? A projekttel egyelőre csak nyert, de ezen nem rágódhatott sokáig, mert Harry az ajka követelőzően tapadt az övére, és megcsókolta. Még hosszabban, még szenvedélyesebben, mint az imént. Minden mással ráérnek később is foglalkozni.


VÉGE

 

 
Ha elolvastad, gyere vissza a főoldalra véleményezni! :)