Főoldal

Memory of a man

Dr. Kapócs Ferenc
 
(1920.01.01. Ráckeresztúr (Szent László puszta), Fejér megye, Magyarország, Európa, Hungary, Europe -
1977.03.08. Lausanne, Svájc, Európa, Switzerland, Europe)

életéről szól ez a weboldal.
 
Egy egyszerű szegényparaszt (uradalmi cseléd) gyermekből lett állami köztisztviselő, majd Nagy Ferenc (újjáépítési miniszter, ideiglenes államfő, miniszterelnök) személyi titkára, majd 1947 május -1953 október között rab, internált, aztán rendőri felügyelet alatt álló személy, később az MTA  KUTESZ-ben segédmunkás, majd osztályvezető, végül az MTA KESZ és AKADIMPORT létrehozója, vezetője, haláláig igazgatója. Élt 57 évet a XX. században Magyarországon. Kalandos, küzdelmes, fájdalmas, áldozatos, de gyümölcsöző élet az övé. Nagy idők tanúja és részese. Róla szól ez a honlap, neki szeretne emléket állítani, a vele kapcsolatos dokumentumok feltöltésével.

A honlap Dr. Kapócs Ferenc özvegyének, Dr. Kapócs Ferencnének (szül. Schmoling Éva) és két gyermekük: Dr. Kapócs Gábor és Kapócs Imre szándékait tükrözi.

A honlap indulási időpontja: 2008. november 1. Mindenszentek ünnepe
 
az oldal címe:
http://sites.google.com/site/memoryofamankapocs/

Akinek megjegyzése, dokumentuma, véleménye van a honlap témáját illetően, kérem küldje el a kapocsimre@freestart.hu címre.
 

Idézetek a forrásokból, a honlaphoz csatolt dokumentumokból:

 
 
 

·        1920-1977

Dr. Kapócs Ferenc

 

 

(Ráckeresztúr, 1920. jan. 1. - Lausanne, Svájc, 1977. márc. 8.): miniszteri titkár, igazgató. 1942-ben a bp.-i tudományegy. állam- és jogtudományi karán doktori oklevelet szerzett. 1942-44-ben a Belügymin. XIX., állampolgársági osztályán főisk. képesítésű gyakornok. 1944. okt.-től katona, 1945. febr.-ban megszökött a hadseregből. 1945. jún.-dec. között az Újjáépítési Min. titkárságának vezetője és a min. személyititkára. 1946. márc.-tól 1947. máj.-ig Nagy Ferenc min. elnök személyi titkára és a Min. elnökség titkárságának vezetője. 1947-ben koholt vádak alapján letartóztatták, majd bűncselekmény hiányában szabadon engedték, de még aznap (1947. szept. 28.) ismét letartóztatták és internálták, ahonnan 1953. szept.-ben szabadult ki. 1953-58-ban az MTA Kutatásügyi Eszközöket Kivitelező Vállalatnál segédmunkás, 1958-62-ben a vállalat kereskedelmi osztályvezetője. 1963-tól haláláig az MTA Kutatási Ellátási Szolgálatának vezetője, majd ig.-ja. Hivatalos útja során Svájcban érte a halál.


Forrás:

   Életrajzi lexikon

Forrás: Kapócs Ferenc rövid életrajz című word dokumentum

(Az eredeti életrajzi lexikonban a születési dátum tévesen szerepel: a helyes időpont: 1920. jan. 1.)

 
1936

 

1936 okt. 12. fénykép:





1938


 

1946

 
  • 1946 április
 

A delegáció tagjai a következők: vezetője Nagy Ferenc miniszterelnök, Szakasits Árpád államminiszter, Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter és Gyöngyösi János külügyminiszter. Szó volt még arról is, hogy az esetleg felmerülő tárgyalásokhoz szakértőket kellene kivinni, de azt a baráti tanácsot kapta, hogy mellőzze a szakértők kivitelét, mert az a világpolitikában félreértésre adna okot, mintha Magyarország valami külön megállapodásra készülne.

 

A kiutazás tulajdonképpeni tárgya:

1. a béke-előkészítés,

2. mezőgazdasági tárgyalások,

3. általános közgazdasági kérdések,

4. jóvátétel.

A maga részéről Kapócs Ferenc titkárát viszi magával, a külügyminiszter is saját titkárát viszi.

Minisztertanács a delegáció Moszkvába való kiküldetéséhez hozzájárult.

Nagy Ferenc miniszterelnök: bármilyen rövid időre is hagyjuk el az ország határát, a helyettesítésről gondoskodni kell. A maga részéről a törvényszerűség alapján is Rákosi államminisztert kéri fel a miniszterelnöki teendők ellátására. Szakasits Árpád államminiszter, aki jelenleg az iparügyi minisztert helyettesíti, a maga részéről az iparügyi miniszteri teendők ellátására Rónai Sándor kereskedelem és szövetkezetügyi minisztert kérte fel.

Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter: saját helyettesítésére Rákosi Mátyás államminisztert kéri fel.

Gyöngyösi János külügyminiszter: Balla Antal tájékoztatásügyi minisztert kéri fel helyettesítésére.

Gordon Ferenc pénzügyminiszter: párizsi útjával kapcsolatosan elutazása esetén Antall József újjáépítési minisztert kéri fel helyettesítésére.

Minisztertanács a bejelentéseket

tudomásul vette.

 

Nagy Ferenc miniszterelnök: a moszkvai utazással kapcsolatban nagy vita nem lehet.

(11 promemoria Békés_Csaba word dok. 9. p.)

 

CSATOLT Forrás: 11 promemoria Békés_Csaba word dokumentum 1-26.p.

Eredeti forrás: BÉKÉS CSABA: Dokumentumok a magyar kormánydelegáció 1946. áprilisi moszkvai tárgyalásairól – interneten talált dokumentum

 
 

·       1946 nyara

 

„- Gondoljon arra, - mondtam apámnak - hogy amikor az elmúlt év (=1946) nyarán rámlőttek a Földművelésügyi Minisztérium előtt, hajszál híján menekültem meg, pedig nem is engem akartak agyonlőni, hanem a miniszterelnököt. (Egy hétfői napon, mikor ez történt, a mellettem lévő hátsó ülésen Szekeres Laci barátom ült és a Földművelési Minisztérium épületéből az autó tetejét átlyukasztva jött a golyó, s csak annak köszönhettem a megmenekülésemet, hogy kezemben voltak a vasárnap-hétfői napilapok összehajtava, a nadrágzsebemben pedig egy öngyújtó volt, és az öngyújtóban megállt a golyó. Az öngyújtó ma is látható a lakásomon a vitrinben. Egyébként ha nincs újság és öngyújtó, akkor ez a golyó éppen az alsótestemnél talált volna el.)…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (32.page)

 

 

  • 1946 október
 

1946 októberében hivatott Nagy Ferenc személyi titkára, dr. Kapócs Ferenc. Egyszerű családból származott, de hihetetlenül jó megjelenésű és modorú, szimpatikus fiatalember volt. Akkor is, míg vártam rá, egy püspök és két követ ügyeit intézte szimultán, mintha nyugaton járt volna diplomataiskolába.

- Már beszéltem édesapáddal – kezdte -, de nem akarja vállalni. Te fiatal vagy, beszéld őt rá. Ez nekünk nagyon fontos és csak ti tudjátok megrendezni. Minden segítséget megadunk.

A „Tokaji szüret”-ről volt szó, amolyan politikai főzőcskéről, ahol összejönnek vezető politikusok, diplomaták, újságírók, hogy szórakozás, evés-ivás közben fehér asztal mellett tárgyaljanak, egyezkedjenek. Nekünk Tokajban egy ebédet és néhány órával később Sárospatakon egy vacsorát kellett adnunk, ha jól emlékszem, mintegy háromszáz személy részére.

(294-295.p.)

 

CSATOLT Forrás: Gundel Imre_1987

 

Eredeti forrás: Gundel Imre: Gasztronómiáról és Gundelekről, Mezőgazdasági Kiadó, 1987  - ISBN 963 232 464 1



 

1947

 
 

·       1947. február

 

„Péter Gábort nagyon nyíltan, ő engem nagyon fürkészően vizsgált, majd körülbelül ezeket mondta:…

Nézze, Kapócs, őszintén meg kell mondanom, hogy ezt a helyzetet saját maga teremtette magának. Emlékezzék vissza, hogy ez év  (1947) februárjában én Beke László főhadnagyon keresztül üzentem magának, s akkor virágnyelven a tudomására hoztam azt, hogy "nagy fej" fog még porba hullni, és maga tegyen nekünk jó szolgálatot. Maga akkor azonnal "nem"-et mondott, sőt Beke sürgetésére később is. Pedig Beke főhadnagy őszintén megmondta önnek az üzenetemet a Bors utcai Lúdláb étteremben, hogy okosan tenné, ha mellénk állna és szolgálatot vállalna a részünkre. Maga nemcsak hogy többízben visszautasított bennünket, de tudomásom van róla, hogy ezt Nagy Ferencnek is elmondta, és hogy egész tervünket aljasnak tartotta. Most felenie kell ezért. Pedig nekünk vannak kisgazda párti embereink, méghozzá miniszterek is, akik komoly szolgálatot tesznek nekünk…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (43.page)


 
 

·       1947. május 22.

 

„A másik a következő: május 22-én csütörtökön Rákosi lakásán megbeszélés volt. A kommunista párt részéről csak Rajk László belügyminiszter, a Kisgazda Párt részéről Dinnyés László, Dobi István, Ortutay Gyula és Mihályfi Ernő vett részt. Rákosi igen szívélyesen üdvözölte őket és mindegyiküket nagy revernciával fogadta. A bevezető udvariassági beszélgetés után rátért a tulajdonképpeni tárgyra és lényegében a következőket mondta: "Nagyon jól tudjátok, hogy benneteket személyileg nemcsak én - kezdte Rákosi -, de az egész Kommunista Párt is, sőt azon túlmenően a SZEB is őszinte, meggyőződéses demokratáknak tart. Ti a Kisgazda Pártnak ahhoz az oldalához tartoztok, amelyik nem azonosítja magát a jelenlegi kisgazda párti vezetéssel, vagyis a polgári demokratikus irányzattal, amelyet eddig elsősorban Kovács Béla és társai neve és politikája fémjelzett. Ti vagytok azok, - folytatta - akik a koalíciót mindig őszintén támogattátok és bennünket kommunistákat is. Ezt a magatartást bizonyára a jövőben is megtartjátok.

Azt talán felesleges is hangsúlyoznom, hogy a Kommunista Párt hálája nem fog elmaradni. Efelől nyugodtak lehettek. A kommunisták és a Szovjetúnió soha nem felejtik el azokat, akik támogatták őket…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (7-8.pages)

 
 

„-A magam személyével kapcsolatban - mondottam - csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a szombat esti, Tildy Zoltán elnöki rezidenciáján tett látogatásom óta állandóan az ÁVH kísér. Mögöttem a fekete autóban jönnek a kísérőim…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (10.page)


 

·       1947.május 28.

 

8.00. Miniszterelnökség

„1947. május 28. szerda, a letartóztatásom napja

 

Miként az előző napon elhatároztam, első dolgom volt, hogy felhívjam telefonon azt a luganoi szállodát, ahol Nagy Ferenc lakott. A titkárság a hívást kb. 8 óra tájban - a szokott módon - intézte, hozzáfűzve, hogy sürgős. Erre azt mondták, hogy azonnal kapcsolják.  Ígéretet is tettek erre.

A telefonkapcsolásra várva intéztem a napi dolgaimat, leveleket diktáltam, ügyiratokat írtam alá, tárgyaltam, embereket fogadtam, stb.

Közben még egy interurbán hívást adtam fel, amit perceken belül kapcsoltak is. Bissével beszéltem, Nagy Ferenc anyósával. Megnyugtattak, hogy náluk minden rendben van, egészségesek, és Lacika is jól érzi magát.

A Titkárságon Alberti Magda állandóan sürgette Luganot. Folyton azt a választ kapta, hogy rövidesen kapcsolják, de a külföldi vonalak nagyon foglaltak. Közben az idő múlt, de a percek óralassúsággal teltek.

Éreztem, hogy láthatatlan, de jól ismert kezek akadályozzák a Luganoval való beszélgetésemet. Őrjöngő gondolataim voltak, és mint a ketrecbe zárt oroszlán fel s alá rohangáltam a szobában, és mást se csináltam, mint gondolkodtam, gondolkodtam.

Az újabb telefonsürgető a másik titkárnőm, Jakab Tiborné (szül. Zádor Mária) volt. Amíg ő telefonált, ott álltam mellette és vártam - nagyon idegesen - a választ. A posta most nem azt közölte, hogy a külföldi vonalak telítettek, hanem azt, hogy a magyar szakaszon műszaki hiba van, és ezért türelemmel kell lenni. Érdeklődésünkre, hogy mikor javítják ki, semmi közelebbit nem tudtak mondani. Ezután a két ellentétes hír után már biztos voltam benne, hogy szándékosan akadályozzák a beszélgetést…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (2.page)

 

15.00. Miniszterelnökség

„Három óra után néhány perccel szólt a telefon és Rákosi titkárságáról Kerékgyártó Elemér jelentkezett. Mondja, hogy a főnökét kapcsolja.

A beszélgetés abszolut pontosan él bennem.

- Itt Rákosi.

- Itt Kapócs Ferenc.

- Jónapot kívánok.

- Parancsoljon, Miniszterelnökhelyettes úr!

- Nincs semmi újság? - kérdezte.

- Nincs - feleltem.

- Nagyon csodálkozom, - folytatta Rákosi - hogy már három napja semmi fontosat nem jelentett nekem és nem hoz hozzám semmit. Szinte hihetetlen.

- Nincs semmi érdekes, amit jelentenem kell - feleltem.

- Én azért hívtam fel,  - folytatta Rákosi - hogy ma fél hét órára hívjon össze rendkívüli minisztertanácsot.

- Mi lesz a tárgya? - kérdeztem.

- Majd megtudják a miniszterek a Minisztertanácson. Jó napot! - és letette a kagylót.

Isten látja lelkem, hogy valami felengedett bennem. Tehát kezdődik. Jobb is lesz túllenni rajta. A lényeg, hogy Nagy Ferenccel tudjak addig beszélni.

Ezután sorra hívtam fel Szakasits Árpád miniszterelnökhelyettest, valamint a Minisztertanács többi tagját, a minisztereket…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (12-13.pages)

 

„Pontosan tudtam és éreztem, hogy ahogy lehullt Rákóczi és Kossuth csillaga is, ugyanúgy lehull a mai napon Nagy Ferenc csillaga és másoké.

Távol áll tőlem, hogy Nagy Ferencet Rákóczi és Kossuth nagyságához emeljem. Ez balgaság lenne. Az igaz, hogy Nagy Ferenc megközelítőleg sem volt és van olyan nagy ember, mint ők, de egy biztos, hogy ugyanazt akarta, amit Rákóczi és Kossuth: a szabadságot, a magyar nép gazdasági, kulturális és erkölcsi felemelkedését, az ország függetlenségét. Ő is lebukik most, és ahogy akkor nem értették meg Rákóczit és Kossuthot, úgy nem értik meg őt sem nagyon sokan. Rákóczinak és Kossuthnak legalább a lehetősége megvolt a szabadságharcra, ma a szabadságharcnak nincsenek meg a feltételei és hiábavalóan véreznének el a magyarok. Hiszen 200 000 orosz katona van az országban. Rettenetesen nagy szám. Amikor búcsúzom ettől a szobától, akkor csak arra kérem őket, a néma bútordarabokat,…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (14-15.pages)

 

17.50. Miniszterelnökség

„6 óra előtt egypár perccel rendkívül izgatottan megérkezett Bárányos Kálmán földművelési miniszter. Rögtön azt kérdezte, tudom-e miért lesz rendkívüli minisztertanács.

-Nem tudom, Kálmán bátyám, - feleltem, s elmondtam, amit Rákosi nekem mondott.

-Én már sejtem - folytatta Bárányos - a Schöenfeldi gardenpartin mindenki arról beszélt, hogy az oroszok, illetve a SZEB küldött egy jegyzéket a magyar kormánynak, ez a jegyzék Rákosinál van, mint illetékes és a miniszterelnök után következő miniszterelnökhelyettesnél. A jegyzék - folytatta Bárányos - a miniszterelnök egyik, talán utolsó kérésére ad választ és az oroszok ezt a kérést elutasítják, sőt a gazdádra nézve igen kompromittáló adatok vannak benne. (Nagy Ferenc kérése az volt, hogy a Szovjetunió engedje el Kovács Bélát és bocsássa a magyar hatóságok rendelkezésére, és ha el kell ítélni, akkor az ítélet Magyarországon történjék.)..”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (16-17.pages)

 

18.00. után Miniszterelnökség

„Lassan elkezdtek gyülekezni a miniszterek és az államtitkárok. Egymás után érkeztek Gerő Ernő, Rónai Sándor, Rajk László, Molnár Erik, Veres Péter stb. Igen meglepődtem azon, hogy Gerő, aki szabadságon volt, megérkezett. Ugyanígy megjött Rónai is és Veres Péter is, akik szintén szabadságon voltak. A kisgazda párti minisztert csak az államtitkár helyettesítette. Nyárádi pénzügyminiszter Moszkvában volt, Erős János közellátási miniszter betegszabadságon, s ezt én nagyon rossz jelnek tekintettem, hiszen így a többség a Baloldali Blokk oldalán volt.

Utolsónak érkezett Rákosi Mátyás. Bejött a szobámba…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (18.page)

 

„Még beszélgettünk egy keveset. Majd kinyílt a minisztertanácsi szoba ajtaja, és egymás után jöttek az államtitkárok, Mátéffi Géza, Bojta Béla, stb.

-Miért jöttök ki? - kérdezte Mátéffi.

-Nincs ránk szükség, - felelte - Rákosi kijelentette, kizárólag csak a miniszterek lehetnek benn. Jegyzőkönyvet sem kell vezetni - folytatta Bojta, illetve tette hozzá. Akár haza is mehetünk.Egy ideig még beszélgettek, aztán eltávoztak.

A Minisztertanács közben tárgyalt,…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (19.page)

 

20.30. után Miniszterelnökség

„Baloghot kérdeztem, hogy mi a véleménye. Így válaszolt: semmi. Rosszul, nagyon rosszul állnak a dolgok, most erősnek kell lenni. Hazamegyek és lefekszem, mert fáradt vagyok. Reggel mielőtt elindultok, még telefonlj. És most valami olyan furcsát mondott, ami hátborzongató számomra még ma is. Azt mondta:

- Engem ugyan Mindszenty eltiltott a papi hivatás gyakorlásától, én azonban mint pap mégis feloldozlak téged minden bűnöd alól.

Nem sokkal azután telefonon hívott anyám, keresett, hogy mikor megyek már haza, hiszen - és ezt nem tudom elfelejteni - kedvenc ételemet főzte, tojásos galuskát salátával…

… A Parlament Személynök utcai kapujánál feltűnően sok gyanús autó kezdett egyszerre gyülekezni. Éreztem, hogy itt a játék vége...”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (21.page)

 

21.00. után Miniszterelnökség

„Nem sokáig kellett várni, fogadószobámból lépések hallatszottak és belépett két civil férfi. Mindegyik kezében revolver.

Az egyik így szólt:

-Kapócs Ferencet keressük. - Kezében a revolver mellett egy papírlap is volt.

-Én vagyok -feleltem.

-Letartóztatom, itt a letartóztatási parancs - és kezembe akarta adni a letartóztatási parancsot, de feltűnt, hogy rettenetesen remeg a keze. Valami akasztófahumorral elmosolyodtam és kértem, hogy tegye le a fegyverét, mert félek, hogy elsül, úgy remeg a keze.

-Nem kell félniük semmitől - mondtam.

Csodálatos dolog történt. Eltették a pisztolyukat. Kezembe vettem a letartóztatási parancsot és elolvastam. Rajta volt a nevem és az adataim és egy aláírás: Horváth alezredes.

-Kérem az igazolványukat!

Mindketten átadták, ávósok voltak…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (23.page)

 

22.00. Andrássy út 60. ÁVH

„Most már tudtam, hogy hová visznek. Tudtam, hogy az Andrássy út 60-ba kerülök. Az ügyeletes tiszti szobába vittek. Amikor beléptem, pont tíz óra volt. Egy alhadnagy fogadott, majd egy őr kíséretében kiküldött az előtérbe ahol arccal a fal felé kellett fordulnom, de úgy, hogy az orrom és a fal között 10 cm távolság lehetett. Itt és így álltam 20-30 percig. Ha az orrom kissé eltávolodott a faltól, a rám vigyázó őr puskatussal kissé előbbre lökte a testemet. Ilyenkor az orrom közvetlenül tapasztalta meg, hogy milyen kemény a fal.

Majd újból az alhadnagy elé kerültem. Gúnyosan így szólt:

-Na, maga is ide került, Kapócs? (Később ő ugyanabba a zárkába került, ahol én már évek óta voltam.)…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (25.page)

 

„A 23-as zárkában

Ez a 23-as zárka a pincében volt. Egy fapriccs volt benne, ami betöltötte az egész zárka szélességét. Ablaka nem volt, csak valami szellőzőnyílás-féle. A priccs és az ajtó között öt és fél lábnyi (nem lépés, hanem lábnyi!) mozgási lehetőség volt, valamint egy falba épített lyukban villanykörte, amelyet védőrács borított. Csak napok múlva tudtam tájékozódni, hogy ez a 23-as zárka az épület Csengery utcai oldalán volt.

A zárkaajtó becsapódása rettenetes hatással volt rám, azt hiszem, nem alaptalanul éreztem, hogy életem egy szakasza zárult le ezzel a durva ajtóbecsapással, vagy talán annál is több ért véget…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (26.page)


 

·       1947. május 29.

 

01.30. ÁVH kihallgató szoba, Andrássy út 60.

„- Foglaljon helyet! - szólt Villányi udvariasan. Gyújtson rá, ki fogjuk hallgatni - és cigarettával kínált.

Remegett a kezem, rágyújtottam. Villányi íróasztala felett egy falióra volt, ami fél kettőt mutatott, vagyis 1947. május 29. 1 óra 30 perc volt.

- Hogy érzi magát? - kérdezte Villányi.

- Nem valami jól - feleltem.

- Nézze, Kapócs - folytatta Villányi ezredes -, mi elég jól ismerjük egymást, eddig tegeződtünk, természetesen ezt a mostani perctől mellőznöm kell. Ki fogjuk hallgatni, és…

… Most a Villányi jobb oldalán lévő második férfi szólalt meg:

- Ha nem akar önként és őszintén beszélni, majd mi megtanítjuk beszélni, vannak erre eszközeink - s ekkor az asztalról felemelt egy gumibotot, a másik kezével pedig pofont mutatott. - Persze ezekre csak akkor kerül sor, ha konok lesz és félre akar bennünket vezetni. Maga elveszett ember, mentse azt, amit még lehet…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (28.page)

 

Kb. 02.00. után éjjel, ÁVH kihallgató szoba, Andrássy út 60.

 

„…- Úgy? - kiáltott fel valamelyikük, s ebben a pillanatban egy rettenetes ütést éreztem a fejemen. Lehet, hogy mást is mondott, azt azonban nem hallottam. Egy pillanatig még ültem, vagy az Isten tudja meddig, majd elhomályosodott előttem Villányi arca és minden-minden, és aztán éreztem, hogy a rettenetes ütéstől lefordulok a székről, elájultam.

A zárkámban tértem magamhoz. Hogy meddig voltam ájult, nem tudom, azt sem,..”

 

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (29-30.page)


 

·       1947. május 30-tól

 

 

„A délelőtti órákban értem jöttek s egy őr Tímár István ezredes szobájába vezetett. (Ez a Tímár István ma a Szerzői Jogvédő Hivatal elnöke, és külön pikantériája a dolognak, hogy Tímár István násza a borbélyom.)

Tímár István Péter Gábor helyettese volt és nagyon jól ismertük egymást. Igen hidegen fogadott, de én nem is csodálkoztam ezen.

- Természetesen most már nem tegezhetem - kezdte -, s úgy gondolom, hogy ön ezt be is látja.

- Igen - feleltem…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (33.page)

 

„Így kezdődött a kihallgatásom. Az első kihallgatástól az utólsóig minden összfonódott és keveredett. Egyik kihallgatótól a másikig cipeltek.

Villányi ezredes a Kisgazda Párttal foglalkozott, Száberecki ezredes (vele azután többször találkoztam a Rajk-per során) a kémtevékenységet vizsgálta, Décsi Gyula őrnagy a külföldi kapcsolatokkal foglalkozott, Tímár ezredes az általános belpolitikával. Janikovszki őrnagy (jelenleg Szegeden orvos) mint összefoglaló és ismétlő szerepelt. Felettük Péter Gábor állt, aki egy-egy kérdést ragadott ki és személyesen ő folytatta a tárgyalást, illetve a kihallgatást, főképpen Rákosiról, Szakasitsról, Rajkról és Tildy Zoltánról volt szó.

Napokon keresztül azonos volt a program. Reggel Janikovszkival kezdtem, utána Tímár következett, majd Décsi, este Villányi, és éjféltől Szabereczky. Napokig szinte nem is voltam a zárkában, mert ha leküldött az egyik előadó, a másik máris hívatott. Előfordult az is, hogy ha valamelyik egy rövid időre felfüggesztette a kihallgatást, egy őr jelenlétében ott maradtam a szobában, s - horribile dictu - a szobában ülve aludtam…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (33.page)

 

„Vesztemre mentem a sarokba, mert az egyik hátranyomta a fejem, a másik pedig kirántotta alólam a lábamat. Persze elestem. A fejem rettenetesen bevágtam a padlóba. Egy-két percre elkábultam, de mire magamhoz tértem, már nem volt rajtam cipő. Az egyik a mellemen térdelt, a másik a lábamat magasra emelve gumibottal "talpalt", azaz verte a talpamat, s közben, mint az őrültek, röhögtek, üvöltöttek és röhögtek. Én ordítottam. Szadisztikusan kéjelegtek a verésben. Én pedig csak ordítottam és ordítottam a fájdalomtól.

Nem tudom, hogy meddig vertek így, fél óráig, egy óráig, semmit sem tudok. Azt tudom, hogy a fájdalomtól nem volt annyi erőm sem, hogy felálljak. Éreztem, hogy mindinkább gyengébb leszek, végül elvesztettem az eszméletemet.

Amikor magamhoz tértem, egyedül voltam ugyanabban a szobában. Mindenem vizes volt, mellettem egy üres vizesvödör. Egész testemben pokoli fájdalmat éreztem, de a lábam, különösen a talpam a fájdalomtól valósággal égett. Amikor a kezem az arcomhoz ért, nedvességet éreztem. Vér volt. A szám is berepedt, az is vérzett. Próbáltam fekve megfordulni, de nem tudtam, sem felállni sem felülni nem tudtam. Csak feküdtem. Hogy meddig, nem tudom…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (37.page)

 

„S most jött a nagy rendezés. Gyorsan elkezdtek pakolni, de "véletlenül" a földre ejtettek egy-két szendvicset, tortákat és egy jó negyed kilónyi epret, amik természetesen a földre esve szétfolytak. Décsi ekkor így szólt:

- Kapócs, szedje föl és egye meg!

Megrémültem ettől a mondattól, pedig már jó ideje sejtettem, hogy ez lesz a vége. Ilyedten néztem Décsire és a nőkre, de az őrnagy csak igenlően intett. Nagy nehezen megmozdultam. Az asztalról elvettem a papírtálcákat, s azokba felszedtem a földről azt, amit ők "véletlenül" a padlóra dobáltak. Amikor mindent felszedtem, a tálcákat az asztalra tettem. Décsi így szólt:

- Mondtam már, hogy egye meg!

- Köszönöm, de nem vagyok éhes és még nem süllyedtem a disznó színvonalára - válaszoltam majd önként visszamentem a sarokba és kérés nélkül vigyázzba álltam. Décsi és a két nő sokatmondóan összenézett. Néhány pillanat múlva megérkezett a Décsi által hívott nyomozó és visszakísértetett a zárkába. Mielőtt elmentem volna, Décsi így szólt:

- Látom, milyen büszke, majd meglátom milyen erős lesz akkor, amikor az éjjel visszajövök magát kihallgatni.

Nagyon lesújtva mentem a zárkába. Nagyon megviselt ez az újabb megaláztatás…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (41.page)



  • 1947 május vége
 

– Én a magyar népnek egész életemben csak használni akartam – válaszoltam Balogh Istvánnak. – Most is csak használni szeretnék, és ha lemondásommal használhatok, hajlandó vagyok ezzel a gondolattal foglalkozni. Vannak azonban kikötéseim. Az első, hogy kisgyermekemet küldjék azonnal utánam Svájcba, a második, hogy Kapócs Ferenc titkáromat azonnal bocsássák szabadon, és szintén küldjék ide ki utánam Svájcba. A harmadik, hogy Hives Henrik miniszteri tanácsosnak, titkárságom vezetőjének ne történjék semmi baja, ha visszatér Magyarországra, amiatt, hogy ezt a svájci utat velem tette meg. A negyedik, hogy a kormányválság ügyét úgy közöljék a magyar néppel, hogy becsületembe ne gázoljanak bele. Azután hogy a washingtoni követségen szolgálatot teljesítő fiamat küldjék azonnal szabadságra. Végül pedig hogy otthon levő csekély javaimat ne konfiskálják, mint ha hazaáruló lennék. Politikai kikötéseket nem teszek, mert ennek ebben a pillanatban nem látom értelmét.

– Kisfiad kiküldését máris megígérhetem – válaszolta Balogh István. – A többi kikötésedet a kormány elé viszem, és az eredményt közölni fogom veled.  (Nagy Ferenc lemondása, 1-2.o.)

A Genfi-tó partjáról indultunk tehát Svájc északkeleti határához, hogy találkozzunk Lacikával. Lemondólevelem nálam volt, de elhatároztam, hogy csak akkor adom át, ha Kapócs Ferenc titkárom szabadon bocsátására nézve tett kikötéseimet is teljesítik.

A hatalmas Packard kocsi nem érezte meg a svájci hegyeket, hanem mintha sík úton haladt volna, hatalmas, egyenlő tempóban közeledett velünk Buchs felé. Juliska lányomat a Genfi-tó mellett hagytuk, hogy visszaérkezésünkig valami olcsó lakást kerítsen számunkra, s csak feleségemmel, Hives Henrikkel s Berntől kezdve a Budapestre utazó Száll József kommunista követségi titkárral utaztunk együtt. Amint a határ felé közeledtünk, feleségem izgalma nőttön-nőtt. Elértük a határt. Messziről láttuk autómat, amelyben benne ült kisfiam és a nevelőnője. Amikor a két autóablak-üvegen feleségem megpillantotta Lacikát, ez az erős lelkű asszony ájultan hanyatlott el a kocsiban.

A Külügyminisztérium kommunista tisztviselője lépett hozzám, jelentette, hogy fiamat meghozta, s kérte lemondólevelem átadását.

– A gyermeken kívül hozott ön számomra valami levelet vagy üzenetet? – kérdeztem a tisztviselőtől.

– Nem, kérem, a gyermeken kívül mást nem bíztak rám – válaszolta a tisztviselő.

Kapócs Ferenc titkáromat szabadon bocsátották-e, vagy nem? – kérdeztem.

– Erre nem tudok válaszolni – felelt meghökkenve a kommunista. – A budapesti lapok nem írtak róla, de elterjedt olyan hír is, hogy Kapócs Ferencet szabadon bocsátották.

– Megállapítom, hogy a magyar kormány a titkárom szabadon bocsátására tett kikötésemet nem teljesítette, s ezért lemondólevelemet nem adom át – mondottam. – Időt adok azonban önnek arra, hogy felhívja a budapesti kormányt, s közölje vele, hogy ragaszkodom ennek a kikötésemnek a teljesítéséhez.

– De kérem, ez lehetetlen – mondotta a tisztviselő –, nekem a gyermek ellenében vinni kell a lemondólevelet.

– Nem tárgyalok önnel tovább. Vagy érintkezésbe lép ön a budapesti kormánnyal, vagy nem kapja meg lemondólevelemet.

– Nem ez volt a megállapodás – vetette közbe Száll József, a törpe kommunista követségi titkár.

– Én nem önnel állapodtam meg, önnel ezért nem is tárgyalok – válaszoltam neki.

Lázas telefonálás kezdődött a határrendőrségi bódé telefonján. Lacika sírt a csukott autóban, amelyből a dolog elintézéséig nem engedtük kiszállni. Édesanyja már mellette ült, nekem pedig az ablakon nyújtogatta kis kezét.

A telefonhoz hívattak. Gordon követ telefonált Bernből.

– Száll titkár jelenti, hogy lemondóleveledet nem vagy hajlandó a gyermek ellenében sem átadni, hanem ragaszkodsz Kapócs Ferenc szabadon bocsátásához. Svájci tartózkodásodról többször beszéltem illetékes svájci tényezőkkel, s meg kell mondanom, hogy Svájcnak rendkívül kényelmetlen, hogy ez a világpolitikai jelentőségű bonyodalom éppen ebben a kis semleges országban zajlik le, s tudom, hogy a svájci kormány nem venné jó néven, ha lemondásodat megtagadnád, és innen, Svájcból dementálnál – mondotta Gordon követ.

Kiesett kezemből az utolsó fegyver is. Nem tudom kiszabadítani igazságtalanul letartóztatott, hűséges titkáromat. Eszembe jutott minden szava, minden lépése. Magam előtt láttam derült vagy borús arcát, aszerint, hogy milyen volt a politikai helyzet. Előttem volt gyermekes ragaszkodásával, korrekt, úri gondolkodásával és megingathatatlan hűségével.

– Át fogom adni lemondólevelemet – válaszoltam Gordonnak.

A külügyi tisztviselő jelentette, hogy beszéltek Budapesttel, ahonnan azt a választ kapták, hogy Kapócs Ferencet nem bocsátották szabadon, mert összeesküvő.

– Jegyzőkönyvbe veszem, hogy a magyar kormány a titkáromra vonatkozó kikötésemet nem teljesítette, ezt önök aláírják, s azután átadom lemondólevelemet – mondottam.

Az autó sárhányóján megírtam a jegyzőkönyvet, aláírtak, elbúcsúztam attól a sofőrömtől, aki három hétig velem volt Svájcban, s a hatalmas Packard kocsi elrobogott Budapest felé, én pedig családommal elindultam Svájc belsejébe.

Ránk esteledett. A Wallensee mellett, Wallenstadtban megállottunk egy kis falusi hotel előtt. A hotel tulajdonosa családjával együtt ismerősként szaladt elém, és felajánlotta szállodáját. A teraszon katonatisztek vacsoráztak, akik felálltak, és némán tisztelegtek, amikor megláttak. Egyszerű svájci polgárok köszöntek minden oldalról. A svájci lapok egymás után közölték fényképeimet, mindenki ismert, és mindenki vendégének tekintett bennünket Svájcban. (Nagy Ferenc lemondása, 5-6-7.o.)

CSATOLT Forrás: Nagy Ferenc lemondása word dokumentum 1-7.o.

Eredeti forrás: In Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. Bp., Európa–História, 1990, 2. köt. 148–160. o.

 
  • 1947 május vége

Nagy Ferenc a koalíciós pártok vezetőinek, így Rákosi Mátyásnak, a Magyar Kommunista Párt főtitkárának tudtával és beleegyezésével utazott 1947. május 14-én Svájcba szabadságra. Nemcsak pihenni ment, hanem azért is, mert a kisgazdapárti felső vezetés arra számított, hogy távollétével el lehet odázni az újabb politikai válság kirobbanását, s esetleg ki lehet húzni az időt a békeszerződés életbe léptéig, 1947. szeptember 15-ig. 1947. május 28-án este, még a rendkívüli minisztertanács előtt, titkárától, Kapócs Ferenctől értesült – aki Budapestről hívta őt fel telefonon –, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság olyan dokumentumokat adott át a magyar kormánynak, amelyek Nagy Ferencre vonatkozó terhelő vallomásokat tartalmaztak. (E vallomásokról ma már tudjuk, hogy nem feleltek meg a valóságnak.) Másnap (29-én) délelőtt kereste meg telefonon Gordont Bernben, s kezdődött meg a lázas telefonálgatás a svájci főváros és Budapest között.   …. Nagy Ferenc feltételei közül csak egy teljesült: június 2-án a svájci–osztrák határon fekvő Buchs határállomáson magához ölelhette kisfiát, s az őt hozó gépkocsi karosszériáján aláírta lemondó levelét, amelyet másnap Tildy köztársasági elnök megkapott. Közbenmájus 31-én – megalakult a Dinnyés-kormány, s a lemondó levélre többé már nem volt szükség, az elnöki íróasztal mélyére került.

(Vida István, 1-2. oldal)

……

A miniszterelnök úr kifejezetten hangsúlyozta, hogy ezt a lemondólevelét csak akkor hajlandó átadni, ha gyermeke ideérkezik.

Továbbá a következőkben szögezte le feltételeit:

1. A nép felé ne gázoljanak a becsületébe.

2. Kapócs Ferenc titkárát engedjék szabadon és tegyék lehetővé, hogy idejöjjön Svájcba.

3. Kabinetfőnökét, aki őt svájci útján kísérte, ne érje semmi bántódás.

4. Vagyontárgyait ne konfiskálják el, minthogy ez a hazaárulás jellegével bírna.

[5.] Fiának adjanak 6 havi szabadságot.

(Gordon Ferenc, 5-6.oldal)

CSATOLT Forrás: Jelentés Nagy Ferenc lemondásáról – word dokumentum 1-8.o.

Eredeti forrás: História 1984/03

 
 
 
  • 1947. 05. 31.
 

Ferenc Kapocs, Nagy's private

secretary, was under arrest. Police

said they found Kapocs in possession

of a letter from Nagy’s daughter

Julia, saying, "Next time ose

the new secret code I send- you

now." Police claimed this was

proof that Nagy contacted the "an-

(Continued. on Page 12, Col 3)

 

CSATOLT Források: 13890687 apámról.pdf ill.

1947_05_31_Middletown Times Herald

 

 

·       1947. június 7.

 

„1947. június 7-én Zentai alhadnagy fogdaparancsnok személyesen jött értem és szokatlan udvariassággal felszólított, hogy menjek vele. A nadrágom - bár csípőnadrág volt - lefogyásom miatt állandóan lecsúszott, s ezért Zentai levette a maga nadrágjának az övét és azt kötöttem magamra. Ebből a szokatlan udvariasságból és az öltözködésből arra következtettem, hogy vagy Péter Gáborhoz visznek, vagy Rajk Lászlóhoz. Rém komikusan hatott, hogy most az alhadnagy úr volt abban a helyzetben mint én, és neki kellett állandóan a lecsúszni készülő nadrágját fognia. Péter Gáborhoz kísért. Amikor egyedül maradtam Péter Gáborral, leültetett, cigarettával kínált. Én Péter Gábort nagyon nyíltan, ő engem nagyon fürkészően vizsgált, majd körülbelül ezeket mondta:

- Mindent tudunk magáról. Tudom, hogy itt hogy viselkedett, mit mondott és - a legnagyobb meglepetésemre azt mondta - s mit hallgatott el. - Azt is tudom - folytatta -, hogy mikor és hány pofont kapott és mikor verték meg. Természetesen ennek nem a nyomozóim az okai, hanem a maga konok magatartása. Résztvettem a kihallgatásokon, de ezzel a mostani beszélgetéssel egyelőre befejezzük a maga ittartását, mert még ma délután átadom a Katonapolitikai Osztálynak, Pálfi-Ösztereichernek. A többi már az ő dolga. Mi nem vettünk fel jegyzőkönyvet, csak feljegyzéseket készítettünk. Valószínűnek tartom, hogy itt sem érezte jól magát, de ott még keményebben fognak bánni magával, mert ott katonák vannak…

Most felenie kell ezért. Pedig nekünk vannak kisgazda párti embereink, méghozzá miniszterek is, akik komoly szolgálatot tesznek nekünk. Maga ugyan nem volt miniszter, de sok szempontból számunkra és mások számára ia fontosabb volt, mint egy szakminiszter. Ha vállalta volna a velünk való kapcsolatot, akkor ma nemcsak hogy nem volna itt, de biztos, hogy most államtitkárrá neveztetném ki, de lehet, hogy miniszterré. Maga az oka, hogy így történt. Mi ajánlatot tettünk, azt többször megismételtük, de maga konzekvensen visszautasította azt. Csak önmagának tehet szemrehányást. Tudjuk, hogy magának nincs bűne. Semmilyen államellenes bűncselekményt nem követett el, de maga sokmindent tud, ezért mi egy időre el fogjuk hallgattatni. Hogy ennek mi lesz a formája, még nem tudom, de a döntés már megszületett. Maga olyan áldozatot vállal Nagy Ferencért, amiért kár. Maga meg akarta menteni Nagy Ferencet, és rajta keresztül a Kisgazda Pártot és a polgári gondolatot, pedig még párttag sem volt. De mint látja, nem sikerült. El kell ismernem, hogy az utóbbi napokban nagyon ügyesen dolgozott, de egyedül volt. Maga kétszeres vereséget szenvedett. Higgye el nekem, amit mondok: mi most annyira lehetetlenné tesszük Nagy Ferencet és rajta keresztül a Kisgazda Pártot, hogy már sohasem tud talpraállni. A maga vallomása itt csak egy csepp a tengerben. Egy bizonyos: ez az ország mehet jobbra, mehet balra, de Nagy Ferenc ebben az országban már sohasem lesz politikai tényező. Kár magáért, értelmes, ügyes ember, a politikához is ért, sokra vihette volna, de így nem. Ezt akartam mondani magának, és most elmehet…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (43-44.pages)

 

A Katonapolitikai Osztályon

Az Ávó Csengery utcai kapujánál kb. négy óra tájban betessékelt egy nyitott jeep-be. Meg voltam bilincselve. Valóban a Katonapolitikai Osztályra vittek, ami a Nádor utca 9. alatt volt (később a Tervhivatal költözött oda, most pedig a Metallimpex Külkereskedelmi Vállalat van ott. Elég gyakran járok arra. A kapu bejáratától balra , tehát a saroktól balra a Nádor utcában az ötödik pinceablak volt a zárkám ablaka). Az elképzelhető legdurvább motozás után bevágtak egy igen mély pincében lévő magánzárkába. A zárka szellőzőnyílása a Nádor utcára nyílt. A kis nyíláson keresztül levegő is alig tudott bejönni, nem hogy fény…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (45.page)

 

„Bólintottam, s akkor a kopasz szólalt meg:

- Látja ezt? - és különféle szíjakat mutatott. - Tudja, mi ez?

- Nem - feleltem.

- Ez a gúzs, ezzel kötözzük le, mielőtt elkezdjük a verést. Tehát jól vigyázzon!

Ezek után Pálffy és a kopasz kiment. Az őrnagy leültetett egy székre, megkínált cigarettával, s a legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy őt Kardos Györgynek hívják. Szabályosan bemutatkozott. Még azt is hozzátette, hogy újságírással foglalkozott. (Amikor ezeket a sorokat írom, Kardos György a Magvető Könyvkiadó igazgatója.)…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (46.page)

 

 

·       1947 június 7. után június 18-ig

 

„Nappal aludni nem volt szabad (igaz, nekem erre nem is volt alkalmam), éjjel pedig fáztam, és az idegfáradtságtól nem tudtam nyugodtan aludni. Nagyon lefogytam. A gyomrom fájt az éhségtől, és ezt még csak fokozta az, hogy a szükséges dolgokat nem engedték elvégezni, illetve olyan állati durvasággal kezelték ilyenkor az embert, hogy minden ingere elment. Ugyanígy nem engedték meg azt sem, hogy rendesen tisztálkodni lehessen, a többheti elégtelen mosakodás miatt már szinte önmagától utálkozott az ember. Hát ilyen volt.

Egyik hajnalban kimerülten vezettek el az őrnagytól, de a lépcsőn lefele hoztak egy őrizetest, amikor is az én őröm bedugott engem a folyosó egyik benyílójába. Amint ott körülnéztem, egy reverendás papot láttam az egyik sarokban térdepelni és imádkozni…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (50.page)

 

 

„Elhatároztam, hogy nem írom alá a jegyzőkönyvet. Ezt persze nem kis megfontolás után döntöttem el. E döntés után apatikusan ültem és vártam az őrnagyot.

Már kilenc óra előtt megérkezett és tőle szokatlan jókedvvel kérdezte, amint belépett:

- Na, készen van?

- Nem - válaszoltam.

Az őrnagy csodálkozva és várakozóan reám nézett és most már emelt hangon szólt:

- Mi az, nem tud beszélni?

Lehajtottam a fejem. Az őrnagy az asztalhoz ment, felemelte az egyik példányt, belenézett, aztán levágta a jegyzőkönyvet az asztalra és villámgyorsan hozzám ugrott. Felrántott a székről és ordításszerű hörgéssel kérdezte:

- Mért nem írtad alá? Mi? Felelj! Felelj, te rohadék!

- Nem tehetem - feleltem, és erre hirtelen akkora pofont kaptam, hogy nekiestem a tőlem egy méterre lülő katonának. Az tovább lökött, és egyensúlyomat vesztve a földre zuhantam. Az őrnagy ordított, majd fenéken rúgott és kirohant a szobából.

Percekig feküdtem a földön. Aztán felálltam és leültem. Rettegtem a folytatástól, mert tudtam, még nincs vége.

Körülbelül tíz percig egyedül voltam a katonával. Akkor jött az őrnagy, vele együtt Pálffy tábornok, a kopasz, és két civil ruhás pribék, akiknek már a kinézete is borzalmat ébresztett. Pálffy belépésekor felálltam, ő szemben állt velem.

- Miért nem írja alá a jegyzőkönyvet? - kérdezte. - Talán még nem volt elég a verés? Ha akarja, kaphat még! Nos? - sürgetett…”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (51-52.pages)

 

„Orromon-számon jött a vér, szinte már nem is láttam. Az eszméletem néha már kihagyott. Az ütések csak addig szüneteltek, amíg megkérdezték, hogy aláírom-e. Én vagy a fejemet ráztam, vagy azt mondtam, hogy "nem".

Kéjelegve vertek. A kopasz kezdte legjobban elveszíteni a fejét, ő vert legvadabbul, amikor csak elordította:

- Gúzst!

Erre lefogtak, pillanatok alatt leszíjaztak, a földre dobtak és "talpaltak". Pokoli fájdalmaim voltak, úgy ütöttek, hogy már nem tudtam kiabálni sem, csak nyögtem és jajgattam. Egy pillanatra megint megálltak, az őrnagy megkérdezte: …”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (53.page)

 

„és akkor elsötétült előttem a világ...”

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentum (54.page)


           - 1947 június 20

BUDAPEST, June 19 -- A Government White Book, containing the alleged confession of Bela Kovacs, former Secretary General of the Small Landholders party, to his Russian captors and other recent and past evidence about the alleged conspiracy against the Hungarian republic, ...

Lásd Forrás: 1947_june_20_NEW_YORK_TIMES


            - 1947 június 23

WASHINGTON, June 22 (AP) -- Former Premier Nagy of Hungary today termed charges made against him by Communists "absurd" and said they had thrown him out of office apparently for "conspiring to establish friendly relations with the United States.

 Lásd Forrás: 1947_june_23_b_NEW_YORK_TIMES

 
 

·       1947 június 25.

 

A nemzetgyűlés 134. ülése 1947. június 25-én, szerdán

(Valószínűleg) Pfeiffer Zoltán:

„…De t. Nemzetgyűlés, mit csinál továbbá a kormányzat? Rajk László belügyminiszter 11-én adja ki a hivatalos kommünikét, amelyet Révai József megálmodott két nappal azelőtt és amelyről Kapócs Ferenc majd két nap múlva fog vallomást tenni. (Nyírjessy Sándor (pk): Hallatlan!) Ha nézzük ezeket a dátumokat, akkor aggódnunk kell, hogy ilyen gyenge kezekben van a kormány, aggódnunk kell, hogy a demokráciának ilyen válságos napjaiban ilyen nagyfokú ügyetlenséggel, ilyen nagyfokú hozzánemértéssel  viszik az ország ügyeit.

Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék befejezni. (Oláh Mihály: Elég volt már Amerika felé ez a hang! – Zaj. – Szenner József (pk): Az igazságot nem szeretik hallani!)

Pfeiffer Zoltán (pk): Csak egy mondatot mondok még. Nem is kell csodálkoznunk ezen, mert – mint mondottam – ezt a Fehér Könyvet nem a külügyminisztérium vagy a miniszterelnökség tapasztalt tisztviselői vagy vezetői készítették, hanem készítette egy bulvár-lapnak, az „Ítélet” című lapnak a szerkesztője, aki évtizedeken keresztül az Est-lapokban szórakoztatta a magyar közönséget a Markó utca rémségeiről. Ott nem volt szükséges a tárgyilagosság és nem volt szükséges az adathűség…

….

Hegymegi Kiss Pál (msz):… Ebben a Fehér Könyvben Kapócs Ferenc, akinek mint miniszteri tisztviselőnek értelmi nívóját véletlenül ismerem, - ezt messze túlhaladó kombináció az, ami ebben a Fehér Könyvben van…. mert ismerték Nagy Ferenc kommunistaellenes könyvét…  Miniszterek kerültek bele, az egyik most van a vádlottak padján, a miniszterelnök kint van, Kovács Béla is miniszter volt. Tele van a Fehér Könyv politikummal…”

 

Csatolt forrás: 1947_jún_25_Nemzetgyűlés

 

 

  • Valamikor 1947. május végétől kezdődő időszakban

 

Akkoriban maradt kint Svájcban Nagy Ferenc magyar miniszterelnök, ellenben a személyi titkára, Dr. Kapocs Ferenc Magyarországon rekedt, s ő volt cellatársam a Vilma királyné úton. Mindig le volt törve, és sokat sírt. Elmondta, hogy az a benyomása, hogy Nagy Ferenc őt tudatosan hagyta itt, mert lányának, Júliának udvarolt, s ezt Nagy Ferenc ferde szemmel nézte. Kapocsot éjjelente hallgatták ki, s mielőtt visszaengedték a cellába, megmondták neki, hogy legközelebb miről kérdezik, s addig gondolkodjon arról. Engem akkor sem, most sem érdekel a politika, de akkor ott unalmamban végighallgattam Kapocsot, s gyakran átbeszélgettük a témákat. Utólag jól belegondolva, akkor én ott akaratlanul is államtitkok birtokába jutottam. (…)

CSATOLT Forrás: itt csatolt word dokumentum neve: Cellatárs - Michnay Gyula visszaemlékezése, Keresztény Értelmiségiek Szövetsége honlapról bemásolva, a word dokumentum 2. oldaláról

Michnay Gyula eredeti forrása:

(Michnay Gyula: Mint Mohamed koporsója - életrajzi írások [szerk. Jancsák Csaba, Kiss Gábor Ferenc] [sajtó alá rend. P. Karajos Kinga]. Szeged, Belvedere Meridionale 2001, Gyomaendrőd, Gyomai Kner)


    - Valamikor 1949-1950

1949-1950

 

1949-ben az

internálótáborokat

formálisan úgy számolták

fel, hogy

központosították őket.

Kistarcsára telepítik

a Buda Déli Központi

Internálótábor több

ezer foglyát Ruscsák

József alezredes parancsnoksága

alatt. A

féllábú Ruscsák korábban

sírásó volt a Köztemetőben,

de lopás miatt elzavarták. Őt követi Taródi rendőr

alezredes. Három épületre emeletet húztak, így 1800-2000 embert

zsúfolhattak össze, fűtés nem volt, az élelmezés minimális.

1950. május 5-én Péter Gábor utasítására az Államvédelmi

Hatóság ráteszi a kezét: a magas szögesdrótos betonfalakon belül

újabb épületeket emelnek; őrtornyok, gépfegyverek, kutyák; s a

föld alá is berendezkednek.

A politikailag veszélyes elemeket: értelmiségieket, ismert

politikusokat és hozzátartozóikat, papokat, írókat, újságírókat,

tudósokat, művészeket deportálták ide.

Az internáltak között volt Szálasi Ferencné, Hain Péterné,

Gróf Bethlen Lászlóné Teleki Margit, Dr. Baksai Lászlóné

Bethlen Jolán, Almássy grófnő, Sólyom Lászlóné, Beleznai

Istvánné, Király Béláné Gömbös Sarolta, Gróf Festetics Sándor,

Dr. Széchenyi György, Csia Sándor, Szélig Imre, Gedényi József,

A volt beszélő épülete Kistarcsán

49

Andorka Rudolf, Demény Pál, Demény Pálné, Kéri Kálmán,

Révay Kálmánné, Donáth Ferencné, Oszkó Gyuláné, Skolnyik

József, Weishaus Aladár, Klement Károly, Hankovszki Gyula,

Kapócs Ferenc, Ruszkiczai Imre, Pártay Tivadar, Borka Géza,

Erdős Péter, Érdi Sándor, Bakai Árpád, Gyenes Judit, Somogyvári

Gyula, Justus Pálné, Pokol Béla, Rásonyi István, Kondákor János,

Eszterházy Mónika, Madaras Ferenc, Özv. Svastics Jánosné Solai

Stefánia, Erdey Sándor, Éles Gusztáv, Villányi János, Dévay

Kamilla, Svéd Nóra, Bíró Sándor Tesch Norbert, Mezőfi Károly,

Dr. Körösmezey László, Mérai József, Mádly István, Zichy Péter,

Bálint Ferenc, Halászfy Zoltán, Kerner Ottó, s itt hallgatták ki

Pálffy Györgyöt és Korondi Bélát is.

Az egyházi személyek közül: Brusznyai József, Tabódy

István, Beresztóczy Miklós, Zadravecz Mihály, Fábián János,

Endrédy Zoltán Sándor, Nagy Tibor, Pozsgaí János, Nagy

Sebestyén, Jankovics József, Kolos László Bertold, Matyasovich

Henrik, Gaál Gyula, Széll Kálmán, Szölgyémi József, Bodolay

Gyula, Násfay Németh Tibor, Somogyvári Béla Hetény, Weiner

Ferenc Piar, Wolmuth Imre, Regőczi István és mások. A tábor

szerzetesei között a jezsuiták és a ferencesek voltak túlsúlyban.

Meszlényi Zoltán Lajos püspököt, esztergomi érseki helynököt

1950. június 29-én én hurcolták el Esztergomból, kegyetlen

körülmények között magánzárkában őrizték Kistarcsán, többször

megverték, 1951. március 4-én éjszaka hiába szállították a Mosonyi

utcai rabkórházba, a mentőautóban meghalt.

De ide hozza az ÁVH saját árulóit, meggyanúsított tisztjeit,

besúgóit, akárcsak a HM. katonapolitikai osztályának volt beszervezettjeit

is. (Dr. Bárándy György, Berec László, Urbán Frigyes,

Ignácz István, Háy János, Dr. Liszkay Nándor, Szijjártó Antal,

Hadarits Kálmán, Szolnoki István, Würsburger Imre, Torbágyi

Gyula, Oltai László, Pröhle István, Imre Ferencné, Horváth Lajos,

Hegedűs Margit, Varga Béláné, Pallavicini Alfréd, Irlinger József,

Kovács Gusztáv, Marinkai István, s mások.)

50

 

Csatolt forrás: Dr. Ilkei Csaba: Internáló táborok - Kistarcsától Recskig = internalo_taborok_s.pdf - 48-49. page



  • Valamikor 1945-1953 között


Idézet a csatolt forrás: Pál_Zoltán_Internálások_Magyarországon_pdf  -ból:

Pál Zoltán 

INTERNÁLÁSOK MAGYARORSZÁGON (1945–1953) 

Idén áprilisban volt félévszázada annak, hogy Magyarországon megszüntették az internálás (rendőrhatósági illetve közbiztonsági felügyelet) intézményét. 1960-ig azonban több ezer embert ragadtak ki megszokott életkörnyezetéből, szakítottak el családjától és tartottak hónapokig vagy akár évekig fogságban úgy, hogy jogilag nem is ítélték őket szabadságvesztésre. Internálni nemcsak diktatúrákban lehetett, Európa és a világ számos más demokratikus berendezkedésű államában is éltek ezzel az eszközzel a 20. század során (főleg háborúk alatt, amikor több állam is internálta a területén tartózkodó azon személyeket, akik valamelyik ellenséges ország állampolgárai voltak). Tanulmányomban a magyarországi internálások legsötétebb időszakát kívánom bemutatni, az 1945 és 1953 
közötti években történt eseményeket. 
Az internálás (más néven rendőrhatósági őrizet) a hatalomnak egyfajta eljárástechnikai eszköze volt a vélt vagy valós ellenfeleivel szemben. A jogszolgáltatás hagyományos eljárásain kívül alkalmazták, mivel minden előzetes vizsgálat nélkül, politikai megítélés alapján közvetlenül végrehajthatta az erre kijelölt hatalmi szerv. Az internáltak konkrét, bizonyítható bűncselekményt általában nem követtek el, a hatalom birtokosai azonban fontosnak tartották rendőri ellenőrzés alatti tartásukat, vagy legalábbis bizonyos szabadságjogaik korlátozását.....
....
1945 és 1950 eleje között az internáltak száma meghaladta a 40 000-et...
...
A táborok jelentős részében munkára fogták az internáltakat, amit a Közérdekű Munkák Igazgatósága (KÖMI) által irányított munkahelyeken végeztek. Ezt a szervezetet 1951. december 1-jén állították fel, és 1952. március 29-én helyezték a belügyminiszter felügyelete alá. Vezetője Garasin Rudolf volt, a szovjet GULAG-rendszer szakértője.... 
...
(Buda-Dél, az első központi internálótábor) Az első nagy társadalmi elkülönítő tábor a már említett Buda-Dél (vagy Dél-Buda) volt, amelyet az egykori Károly-laktanya épületeiben alakítottak ki a Budaörsi út 61. szám alatt (ma itt áll a Petőfi-laktanya). 1946-tól a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Központi Internálótábora (6382-es 
intézményi számon).  A tábor végig megmaradt a rendőrség kezelésében, az ÁVH nem vetett rá szemet, 1949-től saját táborhálózatot épített ki. 1949-ben Kistarcsa lett a központi internálótábor, Buda-Dél foglyait innen fokozatosan szállították át 1949 tavaszán és nyarán. Buda-Dél földrajzi helyzete és mérete miatt alkalmatlan volt arra, hogy hoszszabb távon gyűjtőtáborként működjön, de hivatalosan nem szüntették meg 1953-ig, fenntartották ideiglenes elosztóhelyként, egyfajta háttérintézményként. A legnagyobb zsúfoltság idején 5000 és 10 000 fő között mozgott az internáltak létszáma.
(Kistarcsa, az ÁVH központi internálótábora) Buda-Dél elhelyezkedése és technikai adottsága nem felelt meg az ÁVH által támasztott követelményeknek, Kistarcsa viszont már kiváló létesítménynek bizonyult arra, hogy az egész ország megfélemlítését szolgáló tömeges terror egyik központi helyszíne lehessen. 1950. május 5-én, hajnali három-négy óra tájban az ÁVH szabályos katonai akció keretében, tüzérségi fegyvereket is felvonultatva szállta meg Kistarcsát.30 A két háború között is internálótáborként működött az intézmény, az illegális kommunista mozgalomban részt vevő személyeket zárták ide, a világháború alatt pedig elhurcolt zsidókat, és munkaszolgálatosokat tartottak itt embertelen körülmények között. 1945 után előbb háborús bűnösöket, kitelepítésre váró németeket, szélsőjobboldali pártok tagjait őrizték Kistarcsán, idővel pedig ide kerültek a Rákosi-rendszer vélt vagy valós ellenségei is. Kistarcsa lett 1950-ben a Mosonyi utcai Toloncház mellett az ÁVH központi gyűjtőtábora. Az internálási véghatározat után ide szállították a foglyokat, hogy elosztás után a kiválasztottakat más táborokba (Recsk, Tiszalök, Kazincbarcika, Oroszlány stb.) továbbítsák. Miután a tábort átvette az ÁVH, a rabok élete sokkal roszszabb lett: mindennaposak lettek a verések, kínzások, emellett minden joguktól (levélírás, csomagküldés, látogatás, mise stb.) megfosztották az internáltakat. 
A tábor rabja volt többek között a Horthy-kori kommunista mozgalom két jelentős alakja: Demény Pál és Weisshaus Aladár. De a két háború közötti időszak jelentős katonatisztjei, politikusai szintén a táborban raboskodtak, például Ruszkiczay-Rüdiger Imre vezérezredes, a honvédelmi miniszter egykori helyettese, Kéri Kálmán vezérkari ezredes, a 
moszkvai fegyverszüneti küldöttség egykori tagja, Szentpétery György vezérkari ezredes, a Horthy-rendszer hírszerző és kémelhárító szervének, a vezérkar 2. osztályának (Vkf. – 2) egykori tisztje. A szélsőjobboldali politikusok közül Kistarcsán volt fogoly Málnási Ödön, a Szálasi Ferenc vezette Hungarista Mozgalom főideológusa, Böszörményi Zoltán, a kaszáskeresztesek egykori vezetője, valamint Andréka Ödön, a Nyilaskeresztes Párt szervezési osztályának egykori első embere is. De az egykori koalíciós pártok tagjai is megfordultak a hírhedt létesítményben: itt volt internált többek között az emigrációba kényszerített egykori kisgazda miniszterelnök Nagy Ferenc titkára, Kapócs Ferenc is, vagy 
Pártay Tivadar, az FKGP vidéki szervezési osztályának egykori vezetője.
A szélsőjobboldali és szélsőbaloldali politikusok, a régi rendszer katonatisztjei és hívei, a koalíciós pártok egykori tagjai mellett volt még egy jelentős csoport a táborban: az „egyházi reakció”. 1948 és 1953 között legalább 100 pap fordult meg Kistarcsán, katolikusok és protestánsok egyaránt. A legismertebb katolikus internáltak egyike Németh Alajos 
soproni pap és hittanár, akit ártatlanul hurcoltak előbb Buda-Délre, majd Kistarcsára. 1948 júniusától 1950 februárjáig volt internálásban, és utána sokáig rendőrhatósági felügyelet alatt állt. Ő még azelőtt szabadult, hogy a tábort átvette volna az ÁVH. Meszlényi Zoltán püspök már nem volt ilyen szerencsés: miután a káptalan az állam által támogatott 
Beresztóczy Miklós helyett őt választotta meg esztergomi érseki helynökké, az ÁVH 1950. június 29-én elhurcolta. Hónapokig raboskodott Kistarcsán, magánzárkában őrizték, a kínzások, verések és megfázás következtében (télen nyitott ablaknál kellett tartózkodnia) 1951. március 4-én meghalt. A tábor másik ismert vértanúja Vid József volt, a magyar jezsuita rendtartomány gondnoka, aki 1952-ben hunyt el az embertelen körülmények között. Mellettük évekig a táborban raboskodott Mócsy Imre jezsuita, a szentírástudományok doktora, Tüll Alajos, a jezsuita rend helyettes tartományfőnöke, Giegler Károly kanonok, Süle Ferenc kanonok, aki segített – sok más személy mellett – Sulyok Dezsőnek és feleségének emigrálni. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk a reformátusok vértanújáról, Ráski András aranyosapáti lelkészről, aki 1953. január 19-én halt meg...
...
(Recsk, a titkos kényszermunka-haláltábor) Bár Kistarcsa volt a legnagyobb tábor, a legismertebb, leghírhedtebb kétségtelenül a recski láger volt. A Mátrában fekvő Barkóczy-tanyán 
kialakított, titkos létesítményt számmal sem jelölték, a külvilágtól teljesen elzárva alakították ki, az ide szállított emberek rokonai semmit sem tudtak szeretteikről. 1950 júliusától működtették, az első rabokat (35 ún. „jobboldali” szociáldemokratát) 1950. július 18-ról 19-re virradó éjszakán szállították ide a Toloncházból...
... 
1951 májusában egy kis csoportnak sikerült megszöknie a táborból. A szökevényeket elfogták, egyedül Michnay Gyula tudott megmenekülni, aki már a buda-déli táborból is 
megpróbált kitörni. Michnay nyugatra menekült, 1951 őszén a müncheni Szabad Európa Rádióban beszámolt a tábor létéről, és felsorolta az általa megjegyzett foglyok neveit. Sok család ekkor hallott több év után újra szerettéről. A külvilág pedig először értesült arról, hogy Magyarországon is kényszermunkatáborokat működtet a hatalom. Elképzelhető, hogy emiatt javítottak 1952 márciusában az élelmezésen, és igyekeztek demonstrálni azt, hogy Recsken pusztán szokványos börtönmunka folyik. Bárhogy is történt, az tény, hogy a táborlakók egy tizede (kb. 130 fő) 1953 nyaráig elpusztult a megfeszített munka, az éhezés, a betegségek és a kínzások következtében... 
...
A szovjet vezetés nyomására a párt vezetősége ezúttal megígérte a hibák kijavítását. 1953. 
június 27–28-án az MDP Központi Vezetősége határozatot hozott többek között az amnesztiáról, az internálótáborok feloszlatásáról: 
Az Országgyűlés küszöbön álló ülése elé törvényjavaslatot kell terjeszteni az amnesztiáról, és az amnesztiatörvény alapján szabadon kell bocsátani mindazokat, akiknek 
bűne nem olyan súlyos, hogy szabadon bocsátásuk az állam biztonságát, vagy a közés vagyonbiztonságot veszélyeztetheti. Meg kell szüntetni az internálások rendszerét 
és fel kell oszlatni az internálótáborokat.
Minderről az ország közvéleménye Nagy Imre, az új miniszterelnök parlamenti programbeszédéből értesülhetett 1953. július 4-én. 
1953. július 26-án az 1034/1953. MT sz. határozat rendelkezett a rendőrhatósági 
őrizet alá helyezés (internálás) intézményének megszüntetéséről, a kitiltások, kitelepítések feloldásáról, a táborok felszámolásáról.55 Július 2-ra elkészült az a munkaterv, 
amely az internálások felülvizsgálatával foglalkozott. A dokumentum szerint a rendőrhatósági őrizetesek összlétszáma 5036 fő (ebből 2692 fő az internált és 2344 fő az 
egykori hadifogoly). Az internálások felülvizsgálatára ún. felülvizsgáló bizottságokat állítottak fel, melyek július 1-jén kezdték meg munkájukat és a hónap végén fejezték be. 
Az országban 58 szabadítóbizottságot hoztak létre, amelyeknek intézniük kellett a börtönökből, kitelepítőtáborokból és az internálótáborokból való szabadulásokat. Az ÁVH 
által internált és kitelepített személyeket több hullámban helyezték szabadlábra augusztus 2. és október 31. között. Kezdetben naponta a legkevesebb személyt Recskről és 
Kazincbarcikáról szabadították, míg a legtöbbet Tiszalökről és Kistarcsáról, hogy a későbbiekben a kiürült helyeket a recski, kazincbarcikai és más internálótáborokból 
Kistarcsára átszállított internáltakkal népesítsék be, akikre ott kihallgatás és bírósági 
tárgyalás várt.
Először a betegeket, öregeket és a „kisebb bűncselekményekért” elítélteket engedték 
el. Augusztusban naponta kb. 50 fő szabadult, míg szeptember 1-jétől naponta 100 fő 
szabadulhatott a négy legnagyobb táborból (Recsk, Kazincbarcika, Tiszalök, Kistarcsa) 
összesen. Sokakra várt még többéves börtönbüntetés, mások nem térhettek vissza lakóhelyükre. Az internáltak jelentős részét rendőrhatósági felügyelet alá helyezték, ami azt 
jelentette, hogy rendszeresen jelentkezniük kellett az illetékes szerveknél, éjjel nem 
hagyhatták el az otthonukat, a rendőrség rendszeres házkutatást tartott náluk, nem távozhattak el engedély nélkül más településre stb. Az állam tehát továbbra is erős megfigyelés alatt tartotta az egykori őrizeteseket. 
Bár az internálótáborokat 1953-ban felszámolták, a törvénytelenségeknek ezen kirívó formájától egyelőre még nem szabadulhatott meg a magyar társadalom. Néhány évvel később ugyanis a hatalom újabb okot talált a rendőrhatósági őrizet felújítására: az 
1956-os forradalmat és szabadságharcot. 

Csatolt forrás: Pál_Zoltán_Internálások_Magyarországon_pdf  



  • Valamikor 1947-1953 között

- Te vagy a hülye! A nőknek nem a hajad kell. A kapanyél érdekli őket.

Aladár majdnem otthagyta a bárdolatlan Gecsert, de újabb kérdései voltak. Ahogy az első ezred felé fordultak, elegáns csoport előtt haladtak el, akik civil úriemberek módján beszélgettek.

- Kik ezek a madarak? - kérdezte Ivanovics. - És hogy korzózhatnak itt? Nekik nem jár rendőrkíséret?

- A feketekabátos Diner Jenő, a szemináriumok szervezője. Persze, hivatalosan nem az, mert nemcsak intellektüel volt, hanem kapitalista is. Gyáros. A névleges vezető Tyukodi, az öreg harcos. Ne kérdezd, hol harcolt, mert nem tudom. Állítólag a 19-es Népköztársaságban volt valami szerepe.

- Tanácsköztársaság - helyesbített Aladár.

- Megdöbbentő - mondta Gecser -, hogy ti, értelmiségiek, milyen jelentéktelen dolgokon vitatkoztok. Szóval Tyukodi még egy értelmes mondatot nem ejtett ki: azt hiszem, szándékosan tagadja, hogy van esze. Veszélyes lehet, ha az előadásokon azt hiszik: tudod, miről beszélsz.

- Előadás, szeminárium, raboknak?

- Van ilyen. Persze csak a dolgozók részesülhetnek belőle, s van olyan marha, aki elhiszi, hogy előbb szabadul, ha végighallgatja a Szabad Népből idézett süket paragráfusokat.

- Gecser, te lassan magad is értelmiségi leszel.

- Igen, erről le kell szoknom, ha elengednek. A harmadik pacák, a Kapócs, Nagy Ferenc egykori és az első ezred jelenlegi titkára. Tudtommal ő nem zagyvál a szemináriumokon. Miért nem integetsz vissza a nőnek? Nem viccelek, Aladár, az a nő veled fidizik.

CSATOLT Forrás: GYÖRGYEY FERENC ALADÁR LÁGERHUMOR – word dokumentum 10. oldaláról


    - Valamikor 1953 augusztus 13.-tól

 

1953. augusztus 13.

 

Györe József belügyminiszter-helyettes augusztus 13-án

jelenti, hogy :

Az internáltak felülvizsgálatára alakult bizottság különleges

intézkedések megtételét tartja szükségesnek 153 internált ügyében,

tekintettel cselekményük veszélyességére. Ezek megoszlása:

a., További vizsgálatra, perújításra javasolnak 50 főt,

akiknek többsége káros politikai tevékenységet fejtett ki.

(Demény Pál, Demény Pálné, Vida Lajosné Demény

Veronika, Weisshaus Aladár, Klement Károly, Lencsés János,

Reinitz Egon, Stier József, Kéri Kálmán ezredes, Ruszkiczay-

Rűdiger Imre altábornagy, Hankovszky Gyula altábornagy,

Szentpéteri György ezredes, Tényi Mátyás, Boér Ferenc, Paulai

Gyula, Málnási Ödön, Böszörményi Zoltán, Andréka Ödön,

Szálasi Ferencné, Hain Péterné, Hubay Kálmánné, Dr. Nyári Pál,

Dr. Móczi Imre, Süle Ferenc, Dr. Sas Imre, Tüll Alajos, Vid

József, Hamburger László, Faragó Gyula Ernő, Borszéki Oszkár,

dr. Giegler Károly, Kapócs Ferenc, Gyulai László, Pártay Tivadar

és mások, de közéjük sorolják azokat a katpolos és ávéhás

tiszteket is, akik elhallgatták politikai múltjukat, így például Gát-

Galacsik Zoltánt, a HM Katonapolitikai Osztályának hírhedt

317

ezredesét, vagy Breuer János államvédelmi őrnagyot.)

Indoklás:

„Ezekben az ügyekben megfelelő bizonyítási anyag nem

áll rendelkezésre, bár az ügyek egy részében már korábban

is hosszabb vizsgálat volt folyamatban. Vannak

közöttük olyanok is, akiket a felszabadulás utáni időben

a bíróság elítélt, azonban enyhe ítéletet hozott.(!)

Perújítás céljából újabb bizonyítékok beszerzése szükséges,

hogy megérdemelt büntetésüket megkapják.”


Csatolt forrás: Dr. Ilkei Csaba: Internáló táborok - Kistarcsától Recskig = internalo_taborok_s.pdf - 316-317. page





1977

 

·       1977

 

 

Kapócs Ferenc_Letartóztatásom története című pdf dokumentumról:

 

Ez a dokumentum most (2008. november 11.) először kerül széles nyilvánosság elé, nagyon sok fontos információt tartalmaz!

A dokumentumot a család kérésére Lukácsi Zoltán (Márk) levéltáros (atya) gondozta. (Lukácsi Zoltán a Győri Római Katolikus Egyházmegye Levéltárának igazgatója-vezetője). Ő gépelte be számítógépre a dokumentumot. A gépelésében nem változtattam semmit, csak oldalszámokkal láttam el a dokumentumot, és az eredetileg richtex file-t word-be, majd pdf-be mentettem át.

A dokumentumot eredetileg kéziratban készítette Dr. Kapócs Ferenc Lukácsi Zoltán levéltáros szerint valószínűleg az 1960-as években (bár ez nem biztos, csak egy feltételezés). Az írógépelt változat pedig valószínűleg 1977-es halála előtt nem sokkal készülhetett. A kézzel írt és az írógéppel írt változat nem teljesen egyezik meg, azonban sok részt Lukácsi Zoltán beemelt a számítógépes dokumentumba, amit eredetileg Dr. Kapócs Ferenc kihagyott az írógépelt változatból az 1970-es években. Az írógépelt változatot Dr. Kapócs Ferenc valószínűleg kiadásra szánta! Ezt (is) megakadályozta 1977-es halála.

Nyilván egy kritikai kiadásnál módszeresen a dokumentum mindkét változatát össze kellene vetni. A jelen dokumentum a két változat egyfajta összedolgozásának tekinthető.(3. változat).


2007

2007. július 7. Magyar Nemzet, 39. oldal - Csicsery-Rónay István és Tamáska Péter történész levélváltása.

Lásd csics_1.jpg és csics_2.jpg dokumentumot.



 2008

Amikor minden véget ér

 

Apám emlékének

 

Amikor minden véget ér,

akkor kezdődik az egész.

Amikor elhagy téged a lélek,

akkor költözik össze véled az Élet.

Amikor lemegy a Nap, és a sötétség nagy,

felvirrad milliárd fényes csillag.

Amikor a gyűlölet ölel körbe hidegen,

izzón szívedben lángol az isteni szeretet.

Amikor a kegyetlenség győzelmét lihegi,

a szelíd fájdalmát Krisztussal egyesíti...


Csatolt forrás:  Amikor minden véget ér - word doc.


 2009. jan. 22.

A magyar történelem jelentős személyiségének nevezte az 1946 februárjától 1947. május végéig Magyarország miniszterelnöki posztját betöltő Nagy Ferencet Horváth János, a Fidesz országgyűlési képviselője, az Országgyűlés korelnöke. 

Csatolt forrás: 2009.01.22.

 

csatolt forrás: Szekér Nóra: A magyar közösség története, 2009. PPKE



2010
 
2010. Február
 
Felavatják és megkoszorúzzák Nagy Ferenc emléktábláját


Dr. Horváth János és Bácskai János a Kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából felavatja és megkoszorúzza Nagy Ferenc emléktábláját.

A koszorúzásra 2010. február 25-én délután három órakor kerül sor a Ráday utca elején.

2010. augusztus
 



„VIRÁG BENEDEK” TMB.: VÖRÖS VINCE
(1911. febr. 23, Kisbicsérd, Tóth Mária)
A Magyar Országgyûlés egykori alelnöke, az FKgP országos listáján szerzett mandátumot. 1935-ben lépett be az FKgP-be. 1944-ben Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyûlés tagja, annak jegyzõje. 1945-ben az FKgP fõtitkárhelyettese, a Magyar Parasztszövetség fõtitkára, a novemberi választásokon pártlistán ismét nemzetgyûlési képviselõ lesz. Hat elemit végzett. 1956-ban a Baranya megyei FKgP alakuló ülésén megyei társelnökké választották. 1958-tól az Esztergom melletti kenyérmezõi sertéshizlaló telepen brigádvezetõ, szakszervezeti titkár és a járási népi ellenõrzési bizottság szakértõje. Itt szervezi be 1960-ban kompromittáló adatok alapján „Virág Benedek” fedõnéven Berta Lajos r. fõhadnagy a Komárom megyei Rfk. Politikai Nyomozó Osztályának kémelhárító hálózatába, elõbb ügynök, majd tmb. 1968-tól Pécsett élt, 1972-ben ment nyugdíjba. 1978-ban átveszi a BM III/III-3-a, amely a társadalomra veszélyes megfigyelt személyekkel és a volt politikai foglyokkal foglalkozott. 6-os kartonja lezáratlan, kódja szerint titkosított hálózati személy, aki feltehetõen 1990-ig dolgozott az állambiztonságnak.
 
Vörös Vince terjedelmes és részletes, jobbára kézzel írt jelentései két kötetben olvashatók az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában.
Legfontosabb politikai jelentéseit a Magyar Parasztszövetség és a Független Kisgazda Párt vezetõirõl, országgyûlési képviselõirõl írja, köztük volt: Pártay Tivadar, B. Szabó István, Futó Dezsõ, Bejczy Sándor, Hám Tibor, Jaczkó Pál, Gyulai László, Kapócs Ferenc, Adorján József, Kiss Sándor, Horváth János, Ibrányi Gyula, Ibrányi Erzsébet, Hamza András, Farkas György, Hajdú Német Lajos, Czupi Bálint, Cséplõ Jenõ, Patonay Elek, Benárd Géza, L.Szabó Imre, Tompa István, Kelemen Sándor, Czipó László, Kovács József, Dancs József.
 
Jelent környezetének reakciós elemeirõl, így egy csendõr õrmesterrõl, aki szovjet katonákkal üzletel, Nyugatra utazó és onnan hazalátogató gyanús magyarokról, s megbízói utasítására mint bélyeggyûjtõ lép kapcsolatba kijelölt külföldi és hazai személyekkel, akik behálózandók a cserepartner szerepében. 1988-89-ben a kisgazda belharcokban a Kovács Béla Politikai Társaság elnöke, az 1989. június 4-i érdi nagyválasztmányon az FKgP elnökévé választották, késõbb a párt örökös tiszteletbeli elnökévé. 1991 novemberétõl a parlamentben a Pásztor Gyula majd a Szabó János vezette kisgazda frakcióhoz csatlakozott.

Csatolt forrás: HÁLÓZATI SZEMÉLYEK_2010_08 doc. 1.p.
 
2011
 
2011 október
 

Húsz éve szűnt meg a KGB: sokan az alvilágban folytatták

 

Forrás: Kossuth Rádió | 2011. október 27. csütörtök 20:59 |

 

A rettegett szovjet titkosszolgálat múltjáról még sem tudunk sokat, a volt tagok közül csak

 kevesen mernek beszélni.

 

KGB: a hírhedt titkosszolgálat szinte napra pontosan 20 esztendővel ezelőtt szűnt meg, legalábbis

 

ezen a néven. A szovjet Állambiztonsági Bizottság állam volt az államban, olykor a moszkvai legfőbb

 

vezetők is rettegtek tőle. Nem csoda, hogy 1983-ban az amerikai Time magazin a világ legnagyobb

 

 befolyású hírszerző szervezeteként említette.




Az orosz Állambiztonsági Bizottságnak - és elődinek, a Csekának, a GPU-nak, az MGB-nek stb - a

 

tevékenységét még sem ismerjük igazán. Kun Miklós történész azt mondta, egy egykori KGB tiszt még

 

ma is bizonyos cenzúra felügyelete mellett írhatja meg a memoárjait - ha csak nem Nyugaton él -, de

 

van esély arra, hogy az ilyen visszaemlékezésekből sokat megtudhatunk a KGB múltjáról. 

Már a KGB elődszervezeteinek a munkáját is megkönnyítette, hogy a nemzetközi baloldali

 

mozgalmakban könnyű volt halászni, egy baloldali ember számára sokáig a hazaszeretetnél fontosabb

 

 volt a nemzetközi szolidaritás, Moszkva parancsa. 

Kun Miklós úgy látja, a KGB utódszervezetei nagyon ügyesen irányítják a múlt feldolgozását. Érdekes

 

jelenség, hogy néha volt KGB-sek és CIA-sek együtt próbálják rekonstruálni, mi, hogyan történt.

 

Anélkül, hogy használnák a volt „cégeik” archívumát. De természetesen ők is vigyáznak, milyen

 

információkat adnak ki. Tehát teljes képet a múltról ezek a közös munkák sem adnak.

 
 

2012
 
2012 október
 

Negyedmillió ügynök lehetett a pártállami rendszerben

MHO/MTI

 

- 2012. október 9., kedd

 

Negyedmillióra becsülhető a pártállami rendszerben Magyarországon ügynökként

 

tevékenykedők száma, eddig mintegy négyezer azonosítását segítette elő az Állambiztonsági Szolgálatok

 

Történeti Levéltára (ÁBTL), és négyszáz körülvan azok száma, akiknek a neve a széles nyilvánosság elé

 

került - mondta Gyarmati György, a történeti levéltár főigazgatója kedden Budapesten.

 

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának A kollaboráció és az

ügynökkérdés tudományos kutatása című konferenciáján Gyarmati György kiemelte: az ügynökök egy

 részét a rájuk nézve dehonesztáló adatok alapján kényszerítették együttműködésre, nekik az volt a

hasznuk ebből, hogy nem érvényesítettek velük szemben minden diszkriminációt, de ettől még

megmaradtak a társadalom számkivetettjei között.

Megemlítette Komlós Aladár író, költő, műfordító esetét, aki bár erősen kritizálta a pártállami rendszert,

 nem került börtönbe - emiatt feltételezni lehetne, hogy beszervezték, ám erre nem találni iratokat az

ÁBTL-ben. Akadt olyan református lelkipásztor, aki úgy igyekezett kiszabadulni az ügynökségből, hogy

felfedte kilétét, ami miatt viszont börtönre ítélték, mondván, hogy államtitkokat árult el - idézte fel.

Gyáni Gábor történész akadémikus rámutatott: az ügynökök együttműködése lehet kikényszerített

vagy önként vállalt, de véleménye szerint alig húzható éles határ a kettő között, sőt ma is van, aki el

tudja hitetni, hogy kényszer hatására kollaborált. Ha kiderül azonban, hogy önszántából vállalta el

valaki az együttműködést, akkor rákerül a kollaboráció bélyege - jegyezte meg.

A diktatúra arra törekszik, hogy mindenki titka az övé legyen, ezért küld ügynököket az emberek közé -

 fogalmazott. Mint mondta, a demokrácia hiánya teszi szükségessé az ügynökhálózat létezését, mert

"a tömegek hallgatása potenciális ellenhatalmat feltételez" a diktatúra számára, ami félelmet válthat ki

belőle.

Ungváry Krisztián történész annak a véleményének adott hangot, hogy "a Kádár-rendszer

működésének igazi lényege az aljasság" volt. Primer fontosságúnak nevezte az ügynökdossziékat,

hozzátéve: számos besúgó csak egy-két évig jelentett, többen évtizedekig tették ezt.

Beszélt arról is, hogy az ügyeket normákhoz kellett igazítani, emiatt az ügynökök teljes fikciókat nem

jelenthettek folyamatosan és huzamosan.

Emlékeztetett: bíróság mondta ki valakiről, hogy nem minősül ügynöknek, holott a 6-os kartonján

feltüntették, hogy volt beszervezési dossziéja, nyilvántartották tartótisztjeinek átadott anyagait, sőt még

 lakcímváltozásait is.

Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet vezetője rámutatott: a kádárizmus "egyfajta társadalmi

közérzet rendszere" volt, ami informalitáson, elhallgatáson alapult. Ironikusan megjegyezte, "jó irányba

halad a közbeszéd" a tekintetben, hogy az ügynök a kádárizmus egyik szimbóluma legyen. Holott

szerinte nem feltétlenül volt az. Hangsúlyozta: az állambiztonsági tevékenység nem volt egyenlő a

terrorgépezet működésével, mert nem mindenkinek esett baja, akiről jelentettek.

Kitért arra: a mai ügynökleleplező beszédmód a rendszerváltás deficitjéből fakad, a felmentő

beszédmódhoz pedig az "ügynök mint celeb" hozzáállás jellemző, melynek során az egyéni vagy

kollektív "kebelre ölelés" figyelhető meg. Az analitikus-megértő hozzáállás az erkölcsi ítéletalkotás

mellett megpróbálja megérteni az akkori szituációt is - tette hozzá.

 

 

 

 2012 december

168óraonline

Csütörtök, 2012. december 20. 22:04

Ocskay Zoltán írása

Címkék: történelem autó Nagy Ferenc Packard 

Az A 139 rendszámú szolgálati Packard

Zisz elvtárs svájci kalandjai

 

Ami a történelemkönyvekből kimarad, nem feltétlenül érdektelen, csak éppen elterelné a figyelmet a fősodorról. Nagy Ferenc, Magyarország miniszterelnöke 1947. május 28-án egy autó sárvédőjén írta alá lemondását. De milyen kocsi lemezét érte a megtiszteltetés? OCSKAY ZOLTÁN a járműtörténész szemével kutatott a régi iratok között.

Ha ezek a falak beszélni tudnának! – gondoljuk a történelmi eseményeknek helyet adó épületeket járva, de lenne mit kérdezni azoktól az autóktól is, amelyek politikusok, állami vezetők szállítására használtattak. Érdekes beszélgetések eshettek bennük. 

„A hatalmas Packard kocsi nem érezte meg a svájci hegyeket, hanem mintha sík úton haladt volna, egyenlő tempóban közeledett velünk Buchs felé. Juliska lányomat a Genfi-tó mellett hagytuk, hogy visszaérkezésünkig valami olcsó lakást kerítsen számunkra, s csak feleségemmel, Hives Henrikkel s Berntől kezdve a Budapestre utazó Száll József kommunista követségi titkárral utaztunk együtt. Amint a határ felé közeledtünk, feleségem izgalma nőttön-nőtt. Elértük a határt. Messziről láttuk autómat, amelyben benne ült kisfiam és a nevelőnője. Amikor a két autó-ablaküvegen át feleségem megpillantotta Lacikát, ez az erős lelkű asszony ájultan hanyatlott el a kocsiban” – emlékezett Küzdelem a vasfüggöny mögött című, 1948-ban megjelent könyvében Nagy Ferenc, a Magyar Köztársaság lemondott miniszterelnöke. 

Az előzményekről annyit: Rákosi Mátyás moszkvai intenciókat követve egymás után számolt le politikai ellenfeleivel, és 1947 tavaszán a kisgazdapárti miniszterelnök következett a sorban. Május 14-én Nagy Ferenc háromheti szabadságra utazott Svájcba, aktív pihenésre. Az ottani mezőgazdaságot akarta tanulmányozni, felkeresve néhány gazdaságot is.

Szolgálati kocsijával indult útnak, az A 139 rendszámú Packarddal. Sofőrje Péter János, vele tartott még felesége, leánya, továbbá titkárságának vezetője, Hives Henrik miniszteri tanácsos. Hároméves fia, László itthon maradt a nagymamánál. 

Kétheti svájci tartózkodás után Nagy Ferencet telefonon értesítette Budapestről személyi titkára, Kapócs Ferenc, hogy vádakat hoztak fel ellene, és hazatérésre fogják felszólítani. A politikai játszma során Nagy Ferenc feltételekhez kötötte lemondását, amelyek közt szerepelt az időközben letartóztatott Kapócs Ferenc szabadon bocsátása és kisfia kiküldése Svájcba. Utóbbi teljesült, előbbi nem, így amikor az elnöki limuzin 1947. június 2-án begördült a svájci határon fekvő Buchs városba, hogy a lemondónyilatkozat átadása fejében megkapja kisfiát, a határállomáson még egy utolsó huzavona kezdődött. Lázas telefonálások után Nagy Ferenc átadta a lemondást, de egy jegyzőkönyvet írt a Packard sárvédőjén, amelyben tiltakozott Kapócs fogva tartása miatt...

forrás fényképekkel

csatolt_forrás: Ocskay Zoltán írása



2013
 
2013. február
 

Országszerte emlékeztek a kommunizmus áldozataira

Forrás: MTI | 2013. február 24. vasárnap 20:03 |

A kommunizmus áldozatainak február 25-i emléknapja alkalmából már vasárnap is több helyen tartottak megemlékezést.

Áder János köztársasági elnök a Sándor-palotában tartott sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal irattárának rendezése közben rábukkantak Nagy Ferenc egykori miniszterelnök 1947-ben kikényszerített lemondó nyilatkozatára. Mint mondta, ebből a történészek által ismert, ám eddig elveszettnek hitt dokumentumból kiderül, hogy a kommunista párt hataloméhségében még a hivatalban lévő miniszterelnök lemondását sem tudta megvárni, a Dinnyés-kormányt ugyanis Nagy Ferenc 1947. június 1-jén tett lemondása előtt beiktatták.

Nagy Ferenc egykori miniszterelnök 1947-ben kikényszerített lemondó nyilatkozata, amelyet Áder János köztársasági elnök a kommunizmus áldozatainak február 25-i emléknapja alkalmából mutatott be a Sándor-palotában 2013. február 24-én. MTI Fotó: Beliczay László

Áder János úgy fogalmazott, éppen ezért akár ez a dátum is alkalmas lehetne a kommunizmus áldozataira történő emlékezésre, de rövid gondolkodás után belátható az is, az év bármely napját kijelölhették volna a megemlékezésre. A szocializmus rendszere erkölcsi és közjogi értelemben is bűnben fogant, hiszen a kommunista párt zsarolással, kényszerítéssel ragadta magához a hatalmat, miközben saját alkotmányos szabályaira sem volt tekintettel - hangoztatta az államfő.

A honvédelmi miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a vörös csillaggal a kommunizmus tovább él. Amíg ma Magyarországon az Alkotmánybíróság engedélyezi az önkényuralmi jelképek viselését, addig a kommunizmus is tovább él - mondta Hende Csaba Esztergomban, ahol a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából közel száz érdeklődő jelenlétében Mindszenty bíboros emléktáblájánál helyeztek el koszorúkat a Fidelitas szervezésében.

Hende Csaba azt mondta: "amíg Európában a vörös csillag nem önkényuralmi jelkép, amíg nem jön létre a kommunizmus nürnbergi pere, ahol az emberiség egyszer és mindenkorra elítéli a totális rendszerek minden formáját, addig a kommunizmus nem múlt idejű történelem. Ellenkezőleg, nagyon is velünk él".

csatolt_forrás: 2013_Országszerte emlékeztek a kommunizmus áldozataira

Áder: a szocializmus bűnben fogant

Forrás: MTI | 2013. február 24. vasárnap 17:05

Az államfő bejelentette, hogy rábukkantak Nagy Ferenc 1947-ben kikényszerített lemondó nyilatkozatára.

Áder János köztársasági elnök szerint a szocializmus rendszere erkölcsi és közjogi értelemben is bűnben fogant, hiszen a kommunista párt zsarolással, kényszerítéssel ragadta magához a hatalmat, miközben saját alkotmányos szabályaira sem volt tekintettel. Az államfő erről a kommunizmus áldozatainak február 25-i emléknapja alkalmából tartott sajtótájékoztatón szólt vasárnap a Sándor-palotában tartott sajtótájékoztatón.

Áder János köztársasági elnök a kommunizmus áldozatainak február 25-i emléknapja alkalmából sajtótájékoztatót tart a Sándor-palotában. MTI Fotó: Beliczay László

Bejelentette, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) irattárának rendezése közben rábukkantak Nagy Ferenc egykori miniszterelnök 1947-ben kikényszerített lemondó nyilatkozatára. Mint mondta, ebből a történészek által ismert, ám eddig elveszettnek hitt dokumentumból kiderül, hogy a kommunista párt hataloméhségében még a hivatalban lévő miniszterelnök lemondását sem tudta megvárni, a Dinnyés-kormányt ugyanis Nagy Ferenc 1947. június 1-jén tett lemondása előtt beiktatták.

Áder János úgy fogalmazott, éppen ezért akár ez a dátum is alkalmas lehetne a kommunizmus áldozataira történő emlékezésre, de rövid gondolkodás után belátható az is, az év bármely napját kijelölhették volna a megemlékezésre. Hozzátette továbbá, hogy a kommunizmus áldozatai előtti tisztelgés során nemcsak azokra kell visszagondolnunk, akiket kivégeztek, internáltak vagy koncepciós perbe fogtak, hanem azokra a százezrekre is, akiktől elvették a tisztes megélhetés, a boldogulás lehetőségét. Áder János emlékeztetett: Nagy Ferenc lemondatása politikai krimibe illő módon történt.

A tájékoztatón szintén részt vevő Ötvös István történész erről azt mondta, az 1947-es év politikai vitáit az erőszak és a zsarolás jellemezte, az év ugyanis nagy koncepciós perekkel kezdődött, májusban pedig már a kormányfő ellen is nyomozás folyt, azzal a nyilvánvalóan hamis váddal, hogy saját kabinetje ellen szervez összeesküvést. A szakértő hangsúlyozta, Dinnyés Lajos kormánya közjogilag törvénytelenül került hatalomra május 31-én, mivel a Svájcban tartózkodó Nagy Ferenc ekkor még nem írta alá Tildy Zoltán államfőnek címzett lemondó nyilatkozatát. Erre csak június 1-jén került sor a svájci határon "maffiafilmekbe illő módon", a magyar kormányfő ugyanis túszul ejtett fiáért cserébe írta meg a dokumentumot egy gépkocsi sárhányóján.

csatolt_forrás: Áder_János_2013

 2013. március

2013. MÁRCIUS 05., KEDD, 18:03

A miniszterelnök lemondása

szerző: Szücs Gábor

Mondhatni, a legjobbkor: a kommunizmus áldozatainak emléknapjára került elő a Köztársasági Elnöki Hivatal irattárából Nagy Ferenc egykori miniszterelnök 1947-ben kelt lemondó nyilatkozata, amely megnyitotta az utat a sztálinista-rákosista rendszer kiépülése előtt.

 

Nagy Ferenc miniszterelnök

A kommunizmus áldozatainak emléknapja február 25.: 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen és hurcolták el – nyolcévi kényszermunkára – a Szovjetunióba a Kisgazdapárt akkori főtitkárát, Kovács Bélát. A történészek szerint az övé volt az első politikai koncepciós per Magyarországon; megrendezőinek már csak júniusig kellett várni, hogy Nagy Ferenc is megértse az idők szavát…

Az az év, 1947 nem volt éppen nyugalmas esztendő. Az egyre erősödő kommunisták – hátuk mögött tudva a felszabadító, de azért ideiglenesen itt állomásozó szovjet csapatokat – megunták a másodhegedűs szerepet, és az addig az országgyűlési választásokon győző Kisgazdapárt ellen fordultak. (A végjáték augusztusban következett el, amikor az ismert „kék cédulás” választásokon a kommunisták csalással ragadták magukhoz a hatalmat a következő jó negyven évre.)

Ezt az augusztust kellett előkészíteni februárban a kisgazda Kovács elhurcolásával, majd májusban a kormányfő, az ugyancsak kisgazda Nagy Ferenc miniszterelnök elleni nyomozással és lemondatásával. A szabadságát május 14-től Svájcban töltő Nagy Ferencet május 30-án az alpesi országban érte a hír, hogy Rákosiék a fejét, de legalábbis a lemondását követelik. Innentől a Küzdelem a vasfüggöny mögött című regényéből idézünk részleteket.

Reggel kilenckor megjelent szállodámban Gordon követ, és jelentette, hogy hajnali öt órakor Balogh István (miniszterelnökségi államtitkár, ekkor még Nagy Ferenc beosztottja! – a szerk.) felhívta Budapestről, és a kormány nevében tárgyalást kezdett vele. Gordon követ elmondotta Baloghnak, hogy én haza akarok menni Budapestre, s megkérdezte, hogy el tudnék-e jutni zavartalanul Budapestre. Balogh habozott:
– Lehetséges, de az is lehet, hogy a Budapestig tartó úton zavaró körülmények lépnének fel.

A „zavaró körülményeket” sokféleképpen el lehet képzelni. Szerencsétlenség érheti az autót, vagy egyszerűen eltűnik az autó, és utasai valahol Oroszországban találják magukat néhány nap múlva. De letartóztathatnak az oroszok nyíltan is, éppen úgy, mint Kovács Bélát, hiszen tudják, hogy rájuk nézve ennek nem lenne semmi súlyosabb következménye. Végül a magyar rendőrség is, és miniszterelnöki állásomra vagy képviselői mentelmi jogomra való tekintet nélkül egyszerűen letartóztathat mint veszedelmes összeesküvőt.

Balogh István délután két órakor felhívott.
– Azért hívlak, mert szeretném átadni a kormánynak és a Kisgazdapárt vezetőségének az üzenetét, hogy ártatlanságod hangoztatása mellett küldd el lemondóleveledet Budapestre.
– De hát miért mondjak le? Mi a vád ellenem?
– Emlékszel, hogy márciusban kérted Kovács Bélának a magyar hatóságok kezébe való átadását. Erre a kérésedre Szviridov altábornagy (a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet vezetője, aki teljes beleszólással ellenőrizte Magyarország kül- és belpolitikáját – a szerk.) most válaszolt. Válaszában az áll, hogy Kovács Bélát nem adják ki, mert a vizsgálat még nem fejeződött be, de átküldi az összeesküvésről tett vallomását, amelyben állítja, hogy te is tudtál az összeesküvésről. Ez a vád.
– De hiszen ez nem igaz, ezt Kovács Béla tudja a legjobban. Hogy lehet egy ilyen vallomásnak az alapján ellenem vádat emelni?
– Erről most nem érdemes beszélni – mondotta Balogh –, itt az a vélemény, hogy használnál a magyar népnek azzal, ha még külföldről elküldenéd lemondásodat.
– Ha lemondásommal használhatok a magyar népnek, hajlandó vagyok. Vannak azonban kikötéseim. Az első, hogy kisgyermekemet küldjék azonnal utánam Svájcba, a második, hogy Kapócs Ferenc titkáromat bocsássák szabadon, és szintén küldjék ide Svájcba. A harmadik, hogy Hives Henrik miniszteri tanácsosnak, titkárságom vezetőjének ne történjék semmi baja, ha visszatér Magyarországra amiatt, hogy ezt a svájci utat velem tette meg. A negyedik, hogy a kormányválság ügyét úgy közöljék a magyar néppel, hogy becsületembe ne gázoljanak bele. Azután, hogy a washingtoni követségen szolgálatot teljesítő fiamat küldjék azonnal szabadságra. Politikai kikötéseket nem teszek, mert ennek ebben a pillanatban nem látom értelmét. De mondd meg nekem, hogy a magyar közvélemény elhisz-e valamit ebből az aljasságból?
– Afelől te nyugodtan alhatsz – válaszolta Balogh István.

Kapócsot természetesen nem bocsátották szabadon, internálták, 1953-ban, Sztálin halála után szabadult. Hives Henrik kabinetfőnök természetesen nem tért haza, Svájcban maradt. A kormányválság ügyét a magyar néppel természetesen úgy közölték, hogy Nagy Ferenc részese egy köztársaság-ellenes összeesküvésnek. A washingtoni magyar követségen dolgozó nagyobb fia a nagykövettel együtt természetesen nem tért vissza Magyarországra. Az ötéves kisfiú visszaadása pedig mintha csak egy mai krimi lenne…

Május 31-én este hírt kaptunk arról, hogy Lacika fiam Bécsbe érkezett, a követségen tölti az éjszakát, s másnap folytatják az utat Svájc felé. Amikor a svájci határra, Buchsba értünk, s megpillantottuk az autómat, amelyben benne ült kisfiam és a nevelőnője, a feleségem, ez az erős lelkű asszony ájultan hanyatlott el a kocsiban. Aztán visszaindultunk Svájc belsejébe. A Wallensee mellett megállottunk egy kis falusi hotel előtt. A tulajdonos családjával együtt szaladt elém, és felajánlotta szállodáját. A teraszon katonatisztek vacsoráztak, akik felálltak, és némán tisztelegtek, amikor megláttak. Egyszerű svájci polgárok köszöntek minden oldalról…

A kommunista elnyomás alatt álló Magyarország megszabadult utolsó demokratikus miniszterelnökétől. A Szovjet totális befolyási területe egy egész országgal növekedett pár nap alatt. De a céltudatosan kúszó vörös kígyó feje bent volt már más, Magyarországtól nyugatra fekvő országokban is, s csak idő kérdése, mikor jutnak más országok is Magyarország sorsára, ha idejében el nem tapossák ennek a kígyónak a fejét.

Nagy Ferenc és családja egy évvel később Svájcból az Egyesült Államokba utazott, s a virginiai Herndonban telepedtek le. A volt miniszterelnököt 1979-ben ott érte a halál. Ami pedig a vörös kígyót illeti, a többit már tudjuk…

Címkék:Történelem

 

Forrás: fényképpel

http://www.szabadfold.hu/aktualis/a_miniszterelnok_lemondasa_nagy_ferenc

 csatolt forrás: 20130305_lemondás






ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. okt. 31. 13:08
Ċ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. okt. 31. 13:31
ċ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. dec. 26. 15:14
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. nov. 5. 14:56
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. nov. 5. 14:56
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. nov. 5. 14:56
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. nov. 5. 14:57
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. nov. 5. 14:57
Ċ
kapocsimre@freestart.hu,
2009. márc. 21. 3:48
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2009. jan. 22. 12:48
Ċ
kapocsimre@freestart.hu,
2013. ápr. 20. 13:14
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2013. febr. 24. 13:24
Ċ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. nov. 5. 15:10
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. nov. 7. 15:39
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. okt. 31. 15:43
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2015. máj. 3. 1:23
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. okt. 31. 14:27
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. nov. 1. 14:17
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2010. aug. 1. 5:59
ą
kapocsimre@freestart.hu,
2015. máj. 3. 1:24
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. okt. 31. 15:44
Ċ
kapocsimre@freestart.hu,
2015. máj. 3. 1:23
Ċ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. nov. 11. 14:29
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. okt. 31. 14:23
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2015. máj. 3. 0:58
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. nov. 1. 2:51
Ċ
kapocsimre@freestart.hu,
2013. ápr. 20. 13:24
Ċ
kapocsimre@freestart.hu,
2013. febr. 24. 13:36
ą
kapocsimre@freestart.hu,
2015. máj. 3. 0:51
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2008. okt. 31. 13:02
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2015. máj. 3. 1:16
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2015. máj. 3. 1:16
ą
csics_1.jpg
(1456k)
kapocsimre@freestart.hu,
2013. márc. 15. 15:27
ą
csics_2.jpg
(1446k)
kapocsimre@freestart.hu,
2013. márc. 15. 15:29
Ċ
kapocsimre@freestart.hu,
2013. ápr. 20. 13:07
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2015. máj. 3. 1:16
Ċ
kapocsimre@freestart.hu,
2010. aug. 1. 6:00
ĉ
kapocsimre@freestart.hu,
2013. febr. 24. 13:29
Comments