Mediterrán lakások, Marokkó

A fény etikája: Mediterrán őszinteség a giccsparádé ellenében

Ebben az albumban nem csupán házakat látsz, hanem az Etikus Minimalizmus déli dialektusát, ahol a kő nem burkolat, hanem tartószerkezet, a cserép pedig nem dekoráció, hanem az idő vasfogával vívott nemes párbaj eredménye. Míg itthon sokan megelégednek a narancssárga nemesvakolattal és a műanyag „rusztikus” gerendákkal – ami a mi nyelvünkön nem más, mint neofeudális glettelés –, addig ezek a terek megmutatják a funkció és az esztétika valódi tangóját. Itt a hűvös fal nemcsak látvány, hanem a túlélés záloga, a terasz pedig nem státuszszimbólum, hanem az Istennek tetsző élet színtere, ahol a „láthatatlan inas” maga a természetes szellőzés. Érdemes végiglapozni, hogy lásd: a valódi luxus nem a márkajelzésben, hanem az anyag becsületében és a fény tiszteletében rejlik.

Berendez Elek megjegyzése: „Na, figyelj ide, fiam! Ezeken a házakon látszik, hogy nem tegnap rántották össze őket purhabból meg jóindulatból. Itt a kőnek súlya van, a fának meg illata. Nem olyan, mint a mi 'mediterrán' lakóparkjaink, ahol a polisztirolt lefestik okkerre, aztán csodálkoznak, hogy az első jégesőnél kilyukad az egész életérzés. Tanulj belőle: az igazság ott kezdődik, ahol a vakolat lekopik, de a ház még mindig áll!”

Érdemes belenézni a részletekbe itt: ildáre képalbum