Than Mór

Than Mór (Óbecse, 1828. június 19. – Trieszt, 1899. március 11.): festőművész, a 19. századi magyar festészet jelentős alakja, Than Károly vegyész bátyja.


Könyvek, albumok

Wilhelmb Gizella, Cennerné: Than Mór : 1828-1899

Budapest : Wilhelmb G., 1944

Cennerné Wilhelmb Gizella: Than Mór, 1828-1899

Budapest : Képzőművészeti Alap, 1953

Than Mór-emlékkiállítás 1953 Budapest, Fővárosi Képtár, 1953. szept. okt. [bev. Cennerné Wilhelmb Gizella]

Budapest : Országos Szépművészeti Múzeum

Arany album : Than Mór és Lotz Károly fényképezett rajzai Arany János költeményeihez

Pest : Ráth, 1868

A szabadságharc kilenc nagy csatája. Than Mór csataképei (A kötet anyagát vál. Katona Tamás. Utószó: Cennerné Wilhelmb Gizella. Képmagyarázatok: Barcy Zoltán)

Budapest : Magyar Helikon : Európa Könyvkiadó, 1978

Cennerné Wilhelmb Gizella: Than Mór, 1828-1899

Budapest : Képzőművészeti

Cikkek, tanulmányok

Kacziány Ödön: Pesti művészélet az ötvenes és hatvanas években

Művészet, 9. évf. 1. sz. 1910, 10-22. oldal

Bálint Aladár: Német és osztrák mesterek és magyar követőik

Nyugat, 1916. 19. sz.

Berkovits Ilona: Than Mór a XIX. sz.-i történeti falfestészetünk úttörője

Szabad Művészet, 5. sz. 1953.

Losonci Miklós: Than Mór festménye a halászatról

Halászat, 30. évf. 1. sz. 1984, 31. oldal

Kas Géza: Attila lakomájának művelődéstörténeti háttere, Than Mór képe alapján

Attila fejedelem halálának 1550. évfordulójára

Honismeret, 31. évf., 2003/4. 3-7. oldal

Kiadó, 1982

Önarckep 1879


Képzőművészeti tanulmányait pesti joghallgatóként » Barabás Miklósnál kezdte. 1846-ban festett Mohácsi csata című képén

(Magyar Nemzeti Galéria) a téma más festők későbbi feldolgozásaival szemben még nem a „nemzethalál”-víziót jelenítette meg, hanem a magyar seregek hősiességét emelte ki. Bár az 1848-49-es szabadságharcban betegsége miatt nem harcolhatott, mint Görgey Artúr seregét kísérő festőnövendék, vízfestménysorozatán számos fontos eseményt, csatát megörökített
(Az isaszegi csata, 1849. április 6., Magyar Nemzeti Múzeum; A komáromi csata,
1849. április 26., Magyar Nemzeti Múzeum). 1851-től a bécsi akadémián Karl Rahlnál 
tanult, majd németországi, párizsi és itáliai tanulmányúton vett részt. 1853-ban, külföldi tartózkodása alatt festette első jelentős történeti festményét, a 
Nyáry és Pekry elfogatása-át (Magyar Nemzeti Galéria), amely mozgalmas kompozíciójával, a szereplők szenvedélyes lelkiállapotának kifejezésével a romantikus történeti festészet legkorábbi alkotásai közé sorolható. Történeti festmények
(Ónodi országgyűlés; Imre király elfogja pártütő öccsét) mellett arcképeket, életképeket (Pihenő rablók, 1856; Újoncozás az 1848 előtti időkből, 1861, Magyar Nemzeti Galéria), ill. mitológiai (A Nap szerelme a Délibábbal, 1866, Magyar Nemzeti Galéria) és bibliai témájú kompozíciókat
(Mária mennybemenetele, 1855, Óbecse, belvárosi plébániatemplom) is festett. 1860-ban hazatérése után a szintén Rahl-tanítvány » Lotz Károly-lyal együtt az 1860-70-es években több reprezentatív, monumentális falfestészeti megbízást kapott. A Vigadó díszlépcsőházának Argyrius királyfi Tündérországba érkezik című falképe (1864), melyen a mediterrán eredetű motívum már a nemzeti mitológia részévé vált, Raffaello Parnasszus-kompozíciójának hatását mutatja. A nagyterem mennyezetére az ország négy nagy folyójának allegóriáját festette. 

Attila lakomája című falképén, amely a Vigadó Csemegetárát díszítette, a hadi dicsőség, a vitézség ábrázolása mellett a művelődési vonulat is előtérbe került (1865, olajvázlat, Magyar Nemzeti Galéria). A művész a római követek tiszteletére rendezett lakoma Priszkosz rétor-féle leírásából azt a jelenetet festette meg, amelyben a hunok hadi erényeit megéneklő két költő dalai elragadtatják, csodálatra késztetik a hallgatóságot. A Nemzeti Múzeum lépcsőházában (1866-77) Lotz Károllyal együtt a hazai művelődés és történelem kiemelkedő eseményeit festette meg. Szigorú, monumentális művészete (Kun László és Habsburg Rudolf találkozása, 1873) azonban egyre inkább háttérbe szorult Lotz játékosabb, könynyedebb ábrázolásmódjával szemben. A mellőzéstől elkeseredve 1885-ben Olaszországba költözött. Visszatérte után - 1890-96 között - a Nemzeti Múzeum képtárának őreként tevékenykedett. Szerepet vállalt a művészeti közélet intézményes kereteinek megteremtésében is: egyik alapítója volt az 1869-ben létrehozott Magyar Képzőművészeti Társulatnak.

Forrás: artportal.hu



YouTube-videoklip



Általános művek

A magyar képírás úttörői / Malonyay Dezső

Budapest : Franklin, 1905

Magyarok a bécsi képzőművészeti akadémián / Fleischer Gyula

Budapest, 1938

Nagy magyar művészek / Lyka Károly


Budapest : Gondolat, 1957

Magyar festők Itáliában / Bodnár Éva dr. [szerk.]

Budapest : Magyar Nemzeti Galéria, 1967

A magyarországi művészet története / főszerk.: Fülep Lajos, szerk.: Dercsényi Dezső, Zádor Anna

Budapest : Corvina Kiadó, 1970

Magyar festészet a XIX. században / Pogány Ö. Gábor

Budapest : Corvina Kiadó, 1973

A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei / Solymár István

Budapest : Corvina Kiadó, 1975

Klasszicizmus és romantika / Zádor Anna

Budapest : Corvina Kiadó, 1976

A művészetek története / Lyka Károly

Budapest : Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1977

A Történelmi Képcsarnok legszebb festményei / Rózsa György

Budapest : Magyar Helikon - Corvina, 1977

A táblabíró világ művészete (Magyar művészet 1800-1850) / Lyka Károly

Budapest : Corvina Kiadó, 1981

Nemzeti romantika / Lyka Károly

Budapest : Corvina Kiadó, 1982

A XIX. század festészete Magyarországon / Szabó Júlia

Budapest : Corvina Kiadó, 1985

Magyar művészet 1800-tól napjainkig / Beke-Gábor-Prakfalvi-Sisa-Szabó

Budapest : Corvina Kiadó, 2002