Tanulók írták                               főoldal

 

sulitévé  képek  iskolaújság  bakiparádé  iskolánk  dicsőség  programok

2006.

A szerelem

Lennék érett, illatos körte,

Mit nyelved ízlelget szüntelen.

Vagy apró göröngy, s ha elbotolsz belé,

Érezd, hogy nem lehet véletlen.

 

Kicsiny bogár, kit eltapos az,

Ki nem féli a végzetet.

Dacolnék érted kisgyermek gyanánt,

Peregne rólam minden intelem.

 

Sétálnék veled ott, hol senki sem lát,

Együtt élnénk át a szerelem korát.

Nézném arcodat, melyet fekete hajad koronáz,

S szívembe zárnálak, mint titkát a csillagász.

 

Ez hát szerelem, mi mostanság gyötör,

Kínjait szenvedem, s nekem az öröm!

Téged látni és veled lenni szüntelen,

Szívem vágya ez, s megteszem bűntelen.

X.Y.   7.b osztály

 

A bánat

 

Érzem, ez itt a vég,

S ,mint távol van egymástól föld s az ég,

Úgy távolodik tőlem egyre a remény,

Hogy egyszer beforr a lyuk szívem közepén,

Mit te okoztál egy szúrós pillantással.

Egyetlen röpke pillanatban.

 

Nincs nyugovásom, se álmom,

S mily régóta várom,

Hogy bűvös nézésed

És minden kósza lépésed

Felém irányuljon.

 

Hajh, de ki vagyok én?

Kő? Szikla? Hegyfok? Melyet vad hullámok hada ér?

Nem vagyok én senki!

Jobb nekem elmenni…

Legyél csak azé, kit megérdemelsz,

Én, sajnos, semmit sem értem el!

Cs.Á.   7.b osztály

 

 

A farsang 2006

 Szombaton volt a farsangi bál. Én félig fiú, félig lánynak öltöztem be. Nagyon izgulta, hogy hányadik leszek, de sokat kellett még várnom. Táncoltunk. Egyszer csak bemondták, hogy eredményhirdetés lesz. Mindenki odaállt és hallgatta izgatottan, hogy ki lesz az első. Én csak hatodik lettem, de örültem, hogy helyezést értem el. Aztán ment tovább a zene. Jót táncoltam.

V.V.   5.a osztály

 

Szombat reggel nagy készülődés volt nálunk. Délután kezdődött a farsang. Három óra előtt érkeztünk meg anyukámmal. Fél négykor indult a jelmezes felvonulás. Metamorfózisnak öltöztem. Míg várakoztunk az eredményhirdetésre, addig lehetett táncolni, és kisorsolták a tombolát is. Én a szépség kategóriában lettem első egy másik lánnyal . Ő kalóz volt. Még egy kicsit maradtunk, majd a tortával együtt hazamentünk. Szerintem ez a farsang nagyon jól sikerült.

V.T.   5.a osztály

Kezdjük azzal, hogy másodiknak mentem be. Nagyon izgultam. Rallyversenyző voltam. A zsűrinek bizonyára nem tetszett, mert helyezést nem értem el, pedig igyekeztem a jelmezzel. Aztán tombola következett. Ott se nyertem. A sulibuli már jobb volt, mert én kezeltem a fényeket.

K. Cs. B.   5.a osztály

 

Fáklyás felvonulás 2007

Március 15-én 18 órától gyülekeztünk az iskola udvarán. 18 óra 15 perckor Karsai Márk, 8.a osztályos tanuló verssel köszöntötte az egybegyűlteket. Érkezett egy csoport a Gárdonyi Általános Iskolából is. Ők már a tavalyi évben is részt vettek ezen a rendezvényen.

Feri bácsi beszédet mondott, majd Müllner Anita és Szakácsy Kamilla megkoszorúzta az iskolai 1848-as emlékművet.

Utána a hátsó kapunál gyülekeztek az iskola tanulói, szüleik, vendégeink és a tantestület. Elöl a nyolcadikosok vitték az iskola zászlaját. Rendőrök biztosították számunkra a szabad utat. Aki a sor végén mentek, gyönyörködhettek a lobogó fáklyák látványában.

Mikor odaértünk az emlékműhöz, akkor Nemes Gabi szólította az osztályok képviselőit, akik elhelyezték a koszorúkat. Utána 1848-as dalokat énekeltünk közösen.

Jövőre ajánlom mindenkinek, hogy jöjjön velünk, mert ez csodálatos élmény.

 

2006.

A Hadtörténeti Múzeumban jártunk

 

Szeptember 14-15-én a 8. évfolyam Budán a Hadtörténeti Múzeumban járt. 15-én a 8.b és a 8.c Erika nénivel, illetve Rita nénivel kelt útra.

         Érdligetről 12.45-kor indultunk. Miután megérkeztünk, tartottunk egy kis uzsonnaidőt. (Nem kellett sietni.) Sok lépcsőn küzdöttük fel magunkat a Budai Várba. A bejárat előtt sok ágyút láttunk. A „Magyarország 1918-tól 45-ig” című kiállítást néztük meg. Egy fiatal tárlatvezető várt minket, aki sok érdekességet mondott el a korszakról. Láttunk vagonokat, bicikliket, gépágyúkat, katonai barakkot, életnagyságú alakokat, zászlókat, ruházatot (a bajuszkötőt nem ismerte fel senki) és sisakokat. A puskákat és pisztolyt ki is próbáltuk. Az első emeleti boltban rengeteg érdekes dolgot lehetett vásárolni. (Sándor Peti vett egy gázálarcot.)

         Hazafelé játszottunk a Vérmezőn. Vonattal 6 órára érkeztünk haza. Mindenkinek nagyon tetszett a kirándulás.

 

 

 

Akadályverseny 2006.09.21.

 

         Szeptember 21-én, Széchenyi István születésnapján, mint minden évben, akadályversenyre ment az iskola. De azért a műsor sem maradt el előző nap, nagyon szépen sikerült.

         A buszok az iskolától indultak 10 percenként, és Sóskútig vittek bennünket. Ezen a versenyen nyolc akadályt kellett leküzdenünk. Nagyon izgalmas feladatok voltak:a Széchenyi-induló eléneklése a sziklán, névadónk életrajza, keresztrejtvények, puzzle, rajzok. Az osztályfőnökök vezetésével haladt az osztály, és szaktanárok vártak az állomásokon. Minden csoport készített díszes menetlevelet, amibe az elért pontszámok kerültek. Hosszú túra után értünk el a végállomásra, Biatorbágyra.Itt focizni, pihenni, enni lehetett. Az utolsó feladatot is itt kaptuk meg, élményeinket kellett lerajzolnunk.

          Nagyon szép volt az idő, menet közben fel sem tűnt, milyen hosszú utat tettünk meg. Hazafelé már mindenki fáradt volt. Annak azért nagyon örültünk, hogy busszal mehettünk.

riporter: Bogár Zsanett
szerkesztette : Horváth Dániel

 

Sipka, a híres toronymászó

/előadás-interjú/

 

Myrtill néni és a 7. b osztály által megszervezett: Sipka, a híres toronymászó c. március 15-i előadás szereplőinek tettem fel néhány kérdést a színdarabbal kapcsolatban. Remélem, Ti is izgatottan várjátok a válaszokat!

 

- Milyen érzés volt ilyen fiatalon öregembert alakítani?- szólítottam meg Pergel Kristófot, akit az öreg Sipka szerepében láthattunk.
-
Fura volt öregembert alakítani. Először nehéz volt, és kevés időt kaptam a felkészülésre. Nem volt könnyű kijavítani a hibákat. Hosszas gyakorlás után sikerült megtalálnom a jó hangsúlyt és a megfelelő gyorsaságot. A legnehezebb mégis az volt, hogy mesélve kellett elmondani a szövegemet. Az előadás napjára már minden be lett gyakorolva, és sikerült ráhangolódnom az öregember szerepére.

 

- Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a főszereplő mestere leszel? - kérdeztem Csizmadia Ádámot, aki Sipka mestere volt.

- Nagyon meglepődtem, hogy ismét engem választottak mesternek mivel, a karácsonyi színdarabban is én játszottam ezt a szerepet. Viszont örültem is, hogy megint szerepelhetek a műsorban. Az a tudat azért egy kicsit elkeserített, hogy szöveget kell tanulnom újra. Akkor még nem képzeltem, hogy ilyen jó előadás lesz. Szerintem az egyik leglátványosabb március 15-i színdarab volt. Remélem, más is így érezte – úgyhogy megérte a fáradtságot. Mindent összevetve örülök, hogy szerepelhettem benne.

 

- Mit szóltál ahhoz, hogy honvédet kell játszanod? – fordultam Sárosi Vivenhez.

- Amikor megkaptam ezt a lehetőséget, hogy honvédet játszhatok, kicsit furcsának találtam, mivel lány vagyok, de azért részemről egy kisebb kihívásnak tekintettem. Ahogy elkezdtük a próbákat, egyre izgalmasabbnak találtam. Nem bántam meg, hogy elvállaltam ezt a szerepet, sok jó élményt nyújtott. Nagyon tetszett a színdarab. 

 

- Izgultál, amikor ki kellett menni a közönség közé? – faggattam Padányi Nórát, aki szintén honvédot játszott.

- Hát, én a Viviennel nem mentem ki teljesen a közönség közé, csak a szélén voltunk, így nem nagyon izgultam. Csak attól „féltem” egy kicsit, hogy a feladatomat elrontom. Ettől függetlenül izgalmasnak és jó ötletnek találtam… és nekem nagyon tetszett; főleg az a rész amikor a közönség között a zászlókat lengettük.     

 

- Szerinted, hogyan sikerült a hegyek hatása?- kérdeztem Szekeres Bettinát, aki a hegyet alakító lányok között szerepelt.

- Szerintem jól sikerült, mivel lehetett érezni és látni, hogy mi voltunk a hegyek visszhangja. Jól sikerültek a hegyek, mert nem hófedte < xml="true" ns="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" prefix="st1" namespace="">8000 méter magas, hanem normális budai hegyek lettek. Bár szerintem egy kicsit lehettek volna színesebbek. Zsani (Bogár Zsanett – a szerk.) aki festette őket, nagyon sokat dolgozott, aminek meg is látszott az eredménye. 

 

Látjátok, hogy egy néhány perces előadás milyen sok élményt nyújthat? És nem csak a nézőknek, hanem a szereplőknek is. Remélem, nektek is tetszett a színdarab!

 

riporter: Bogár Zsanett
szerkesztette : Horváth Dániel

 

Sipka, a híres toronymászó

/előadás-interjú/

 

Myrtill néni és a 7. b osztály által megszervezett: Sipka, a híres toronymászó c. március 15-i előadás szereplőinek tettem fel néhány kérdést a színdarabbal kapcsolatban. Remélem, Ti is izgatottan várjátok a válaszokat!

 

- Milyen érzés volt ilyen fiatalon öregembert alakítani?- szólítottam meg Pergel Kristófot, akit az öreg Sipka szerepében láthattunk.
-
Fura volt öregembert alakítani. Először nehéz volt, és kevés időt kaptam a felkészülésre. Nem volt könnyű kijavítani a hibákat. Hosszas gyakorlás után sikerült megtalálnom a jó hangsúlyt és a megfelelő gyorsaságot. A legnehezebb mégis az volt, hogy mesélve kellett elmondani a szövegemet. Az előadás napjára már minden be lett gyakorolva, és sikerült ráhangolódnom az öregember szerepére.

 

- Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a főszereplő mestere leszel? - kérdeztem Csizmadia Ádámot, aki Sipka mestere volt.

- Nagyon meglepődtem, hogy ismét engem választottak mesternek mivel, a karácsonyi színdarabban is én játszottam ezt a szerepet. Viszont örültem is, hogy megint szerepelhetek a műsorban. Az a tudat azért egy kicsit elkeserített, hogy szöveget kell tanulnom újra. Akkor még nem képzeltem, hogy ilyen jó előadás lesz. Szerintem az egyik leglátványosabb március 15-i színdarab volt. Remélem, más is így érezte – úgyhogy megérte a fáradtságot. Mindent összevetve örülök, hogy szerepelhettem benne.

 

- Mit szóltál ahhoz, hogy honvédet kell játszanod? – fordultam Sárosi Vivenhez.

- Amikor megkaptam ezt a lehetőséget, hogy honvédet játszhatok, kicsit furcsának találtam, mivel lány vagyok, de azért részemről egy kisebb kihívásnak tekintettem. Ahogy elkezdtük a próbákat, egyre izgalmasabbnak találtam. Nem bántam meg, hogy elvállaltam ezt a szerepet, sok jó élményt nyújtott. Nagyon tetszett a színdarab. 

 

- Izgultál, amikor ki kellett menni a közönség közé? – faggattam Padányi Nórát, aki szintén honvédot játszott.

- Hát, én a Viviennel nem mentem ki teljesen a közönség közé, csak a szélén voltunk, így nem nagyon izgultam. Csak attól „féltem” egy kicsit, hogy a feladatomat elrontom. Ettől függetlenül izgalmasnak és jó ötletnek találtam… és nekem nagyon tetszett; főleg az a rész amikor a közönség között a zászlókat lengettük.     

 

- Szerinted, hogyan sikerült a hegyek hatása?- kérdeztem Szekeres Bettinát, aki a hegyet alakító lányok között szerepelt.

- Szerintem jól sikerült, mivel lehetett érezni és látni, hogy mi voltunk a hegyek visszhangja. Jól sikerültek a hegyek, mert nem hófedte 8000 méter magas, hanem normális budai hegyek lettek. Bár szerintem egy kicsit lehettek volna színesebbek. Zsani (Bogár Zsanett – a szerk.) aki festette őket, nagyon sokat dolgozott, aminek meg is látszott az eredménye. 

 

Látjátok, hogy egy néhány perces előadás milyen sok élményt nyújthat? És nem csak a nézőknek, hanem a szereplőknek is. Remélem, nektek is tetszett a színdarab!

 

Marosi Kinga 3.c 2006 

Eltűnt az ollóm, ezért sajnos be kellett mennem a testvérem szobájába, a tilos bejárás ellenére. Mire átértem a koszos zoknik halmazán, belebotlottam a földön heverő irodalomkönyvébe. Elkezdtem keresni az ollót a táskájában. Hirtelen kirántottam a kezem, mert valami puha dolgot éreztem. Belenéztem, hát egy szalámis szendvics maradékába nyúltam bele. Kerestem az íróasztalán, a füzetek alatt, a ceruzái között, de sehol nem találtam. Miközben a matrac alatt kutattam, belépett a bátyám. Váratlanul ért, rám kiabált.

- Mit keresel a szobámban?

Mire válaszoltam volna, hogy az ollómat keresem, kirakott, és betolt a szobámba. Mérgesen leültem az ágyamra, és megláttam az ollómat a sarokban.

Látszik, hogy testvérek vagyunk!

 

Részletek a nyolcadikos tanulók irodalomdolgozataiból

< xml="true" ns="urn:schemas-microsoft-com:office:office" prefix="o" namespace=""> 

Nemes Nóra magyar dolgozata (részlet):

 

„Kertész Imre: Sorstalanság

 

            A II. világháború alatt Magyarországon is felütötte fejét a zsidóüldözés. Ebben az időben élt Köves György is, aki ekkor 14 éves volt.

            Édesapját behívták munkaszolgálatba, ő pedig mostohaanyjával élt tovább. Ám egy napon őt és más sárga csillagot viselő embert leszállították az autóbuszról. Ezeket a zsidókat Németország felé irányították. Az első állomás Auschwitz volt. Az egészséges embereket Buchenwaldba vitték, a betegekbe vagy gyengébbekre pedig a gázkamra várt. Gyurinak és társainak buchenwaldban már dolgoznia kellett: reggeltől estig munkára kényszerítették őket. A fiú kezdte elhagyni magát. Barátja, Citrom Bandi észrevette,hogy nem mosakszik, ami ezekben a táborokban elengedhetetlen volt. Ő volt az, aki megtanította a fiút az életben maradásra. Gyuri tudta, hogy mindenben számíthat barátjára. A tisztálkodás hiányának az lett a következménye, hogy a fiú megbetegedett. Átszállították a rabkórházba, ahol már rendes körülmények között éltek az emberek. Majd egy nap jött a hír: a tábor felszabaduklt. Hosszú és viszontagságos út után Gyuri végre hazaért. Ám rá kellett döbbennie, hogy édesapja meghalt. Házukhoz érve egy idegen nő nyitott neki ajtót. Édesanyjához irányították, hogy keresse meg.

            Gyuri jól tudta, hogy  új életet kell kezdenie. A koncentrációs tábor emléke mindig el fogja kísérni, de ettől az emléktől nem is akar  megszabadulni. Bár sok szenvedés érte, ő meglátta a jó oldalát is a tábornak. Tudta, hogy talán egyszer még boldog ember lehet.

 

 

Bobály Sára magyar dolgozata (részlet):

 

„Sorstalanság

 

… Mivel még nem volt felnőtt Gyuri, ezért még nem kellett munkaszolgálatra menni. Egy ideig még biztonságban volt, és volt igazolványa, de ez a biztonság nem tartott sokáig. Megtörtént az első csókja a házban lakó Annamáriával. Egy nap, mikor utazott a téglagyárba, ahol dolgozott, megállították a buszt. Leszállították a buszról a sárga csillagot viselő embereket, vagyis a zsidókat. A téglagyár egyfajta gyűjtőhellyé vált. Ezután „munkát” ajánlottak a zsidóknak a németek, és ők elvállalták, bár nem is lett volna más választásuk. Marhavagonokban szállították őket, és egy vagonban körülbelül hatvan ember nyomorgott. Auschwitzba szállították őket, ahol úgynevezett orvosi vizsgálattal eldöntötték, hogy ki alkalmas munkaszolgálatra, és ki nem. Gyuri megfelelt, így a régi neve helyett egy sorszámot kapott.

           

 

Kapás Bálint magyar dolgozata (részlet):

 

„Sorstalanság

 

            …Értesítettek minket, hogy pár vagon embert fognak szállítani ide, akiket fogadnunk kell majd. Így hát kimentem a sínekhez és már meg is érkezett a vonat, ami a zsidókat szállította. Miután leszálltak, a felnőtteket egyből bevitték a táborba, a gyerekeket pedig sorba állították és odamentem hozzájuk. Láttam, hogy valamit sugdolóznak.

Megkérdeztem az elsőt: - Hány éves vagy?

- Tizenhat. - felelte.

Tudtam, hogy nincs több tizennégy évesnél, de be kellett neki is menni, ahogy az összes többi gyereknek….”

 

Szűcs Tímea magyardolgozata (részlet):

 

„Kertész Imre: Sorstalanság

 

…Egyszer a buszon a barátaimmal utaztam, és leszállítottak róla, mert zsidók voltunk. Mindez a nagy zsidóüldözés alatt folyt. A régi téglagyárban gyűjtöttek minket össze, ahol németországi munkára jelentkeztünk. Az utunk embertelen és kegyetlen volt. Egy vagonban 60-an szorongtunk víz nélkül. Mikor megérkeztünk Auschwitzba, orvosi vizsgálaton vettünk részt, hogy alkalmasak vagyunk-e: életre vagy halálra. Soha nem láttam még olyan szenvedést, mint ami ott volt….”

 

Dudás Zsuzsa magyar dolgozata (részlet):

 

„Sorstalanság

 

… Hatvanan szorongtunk egy marhavagonban. Buchenwaldba szállítottak, ott már csak számokból állt a nevünk. Meg kellett tanulnom pár mondatot németül. Megismertem egy nagyon jó embert, Citrom Bandinak hívták. Ő tanított meg az életben maradásra. Ha ő nem lett volna, akkor talán már én sem élnék….”

 

Marotya Marianna magyar dolgozata (részlet):

 

„Sorstalanság

 

… A házból kiérve egy különös érzés fogott el, a honvágy. Eszembe jutottak segítőim. Ebben a percben úgy éreztem életem folytathatatlan, de fogom folytatni! És tudom életem során, ott leselkedik rám a boldogság kikerülhetetlen csapdája. Mindenki a koncentrációs tábor szörnyűségeiről faggat. Szerintem nem erről kellene, hanem a koncentrációs táborok boldogságáról. Nagyon sokat tanultam itt, sokat segített a felnőttéválásban is….”

 

Kiss Tekla magyar dolgozata (részlet):

 

„Sorstalanság

 

Köves Budapesten élt 1944-ben, zsidó származású kamasz fiú volt….

…A következő állomás az életében Buchenwald. Aki itt az életre tanítja Citrom Bandi, ő tartotta benne a lelket dalaival, és a pesti fényekkel. Fontos volt a tisztálkodás, a napi étel beosztása, és hogy vigyázzon a személyes tárgyaira. A menekülés egyetlen útja az éjszakai álom világában volt kereshető. Ilyenkor messzire szállt a képzelet szárnyán a múltba, a hazába, az otthonba….”

 

Szekeres Krisztina magyar dolgozata (részlet):

 

„Búcsúzás a családtól

 

…Később megérkezett hozzánk a rokonság egy része, mindnyájan búcsúzkodni jöttek. Köztük volt Lajos bácsi, akikülön megkeresett, hogy beszéljünk egymással, mint férfi a férfival. Elmondta, hogy ezentúl rám hárul a családfő szerep. Sokat kérdezősködött, többek között, hogy imádkoztam-e apámért. Mivel ezt nem tettem meg, elhívott és együtt mormoltunk valamit, amiből nem értettem semmit, mivel latinul mondtuk….”

 

Reklámok a tévécsatornákon

 

Készítette: Padányi Nóra 8.b (2008. január)

 

 

A mai felgyorsult világunkban a reklámok bevonultak a mindennapjainkba. Lehet a reklámokat szidni, dicsérni, de egy tény: részben áthatja gondolkodásunkat.

A reklámok valódi szerepe egy termékre vagy egy szolgáltatásra való figyelemfelkeltés. Többféle típusa van: például humoros jellegű, összehasonlító, emberi érzésekre ható.

Itt van például az általam látott reklámok közül egy humoros reklám egy kereskedelmi csatorna kínálatából:

Kit tart szárazon a pelenka?

Apuci, anyuci, meg a pelenkás bajkeverő utazik a kocsiban, szakad az eső, valami erdő közepén. A felnőttek kiszállnak és könnyítenek magukon. Csuromvizesen visszaszállnak és a narrátor elcsattintja a poént: A Libero szárazon tart. Tudniillik a kisember a pelusba végzi a dolgát , így hát nem kellett áznia odakint, ellentétben a szülőkkel, akiket éppen a megfázás kerülget…Ez a reklám szakít a régi hagyománnyal és nem az eddigi megszokott csurrantgatós, tesztelgetős technikai részletezős történetet hozza elő. Ehelyett egy csattanós, sokadjára is megmosolyogtató reklám született, a humor mentén….

Egy biztos, valamennyi reklám túlzó, és józan szemlélettel nézve hazugságokat állítanak. Erre az egyik legjobb példát egy mosogatószer reklámban láttam. Ebben azt mutatják be, hogy egyetlen mozdulattal tisztára varázsolják a koszos, zsíros edényeket. Aki már egyszer is mosogatott életében, az tudja, hogy ez átverés.

Mégis, akkor miért vásárolják meg ezeket a termékeket az emberek?

Valószínűleg azért, mert a vásárlási vágy erősebb a józan gondolkodásnál. Természetesen itt nem a mosogatószerre gondolok, mert az hétköznapi árucikk, hanem például egy értékes autóra, vagy egy drága csokoládéra.

Véleményem szerint a reklám boldogtalanná is teheti az embereket, mert azt sugalmazza, hogy hiányzik az életünkből valami, ami annyira fontos, hogy nélküle nem lehetünk boldogok. A reklámok nézése közben megfigyeltem, hogy a megvételre kínált árucikkek nagy része annyira feleslegesnek és haszontalannak tűnik, hogy senkinek nem tűnne fel, ha nem is léteznének. Ezzel szemben a reklám azt sugallja, hogyha az illető terméket nem vesszük meg, akkor az életünkből valami hiányozni fog.

A reklámokkal azt szeretnék elérni, hogy az emberek többet fogyasszanak. Az ember biológiai fogyasztó képessége azonban korlátozott. Ezért az embereket rá kell kényszeríteni arra, hogy olyasmit is megvásároljanak, amire nincs szükségük.

Külön figyelmet érdemelnek az elektromos cikkek. Ezek jelentős részét ma már úgy gyártják, hogy bizonyos használat után egyik-másik kulcsfontosságú alkatrészük biztosan tönkremenjen, de azt ne lehessen kiszerelni a készülékből, hanem az egészet el kelljen dobni.

Régebben az volt a szokás, hogy ha egy háztartási eszköz elromlott, vagy egy cipő sarka levált, azt megjavították. Az új jelszó: Dobd el és vegyél újat! Akkor is, ha a régi még használható! Úgyis kimegy a divatból! Ma már mindenki modernebbet használ!

A megfigyelésem szerint a legtöbb fogyasztási cikket nem is azzal reklámozzák, hogy dicsérik annak jó minőségét és kiváló tulajdonságait. A reklám arról szól, hogy ha a vásárló megvásárolja az adott terméket (pl. gyümölcslé, tejtermék), s beküldi annak kupakját, címkéjét, csomagolását, vagy egyéb azonosító jelzését, akkor nyerhet egy gépkocsit, vagy egy külföldi utazást. A minőségről szó sem esik.

Az interneten olvastam róla, hogy a tévében a reklámokat szinte csak gyerekek nézik, a felnőttekre már nincs igazán hatással. A szüleim szerint ezért „veszélyes” a gyerekeknek egyedül tévét nézni, mert akaratán kívül mindenféle gondolkodást befolyásoló hülyeséggel teli tömik a fejüket. A gyerekek, ahelyett, hogy például magyar népmeséket olvasnának, a reklámok szövegeit tanulják meg és fújják kívülről.

Mi lehet a megoldás? A reklámok rossz hatása ellen mindenképpen védekezni kell, mert különben akaratlanul is gyengíti emberi jellemünket. Szüleim tanácsára én szándékosan kerülöm a reklámok nézését. (Kivéve most, hogy ezt a dolgozatot el tudjam készíteni; és azért egy kicsit mégiscsak nézem a reklámokat. J) Azt tanácsolom mindenkinek, hogy ne vigyék túlzásba a reklámok nézését és általában a TV nézést, mert szerintem a reklámok nem ártalmatlanok, főleg a gyerekek számára nem.

Állítsuk be mi is a reklám-szűrőnket, hasonlóan a kéretlen (spam) levél szűréséhez! J