Széchenyi idézetek 

 


főoldalra

 

 

 

  

Széchenyi István

magyar politikus, író
1791. szeptember 21. — 1860. április 8.

Ha csekélységekben nem vagyunk szigorúak önmagunk iránt,

nagy dolgokban, ha akarunk, sem lehetünk.

 
  
 
Tisztelek minden véleményt - kivéve a megvásároltakat - ezeket megvetem.
 
  
 
Tőlünk függ minden, csak akarjunk!
 
 

Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája,

hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát.

 
 
Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.
 
 

Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek,

egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.

 
 

Bizonyosan testére és így egész személyére nézve

tökéletesb ember az, ki több gimnasztikai ügyességgel bír.

 
  
 
Kisded makkbul idővel termő tölgyfa lesz, ha jól gondozzák.
 
  
 
Becsület nélkül az Istennek minden adományai keserűk.
 
 
 

Tapasztalást pénzért venni vagy hagyományképpen kapni

 nem lehet.

 
 
 
Az öncsalás esztelenség.
 
 

Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját,

nézd meg a temetőit.

 
 

Nem vagy szabad, míg önmagadért élsz, mert önzésed rabja

maradsz.

 
 

Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás,

megsemmisítés, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen.

 
  
 

A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a

nemzetben rejtezik.

 
 
Az ember annyit ér, amennyit használ.
 
A tett első, a szó második; s éppen úgy: az ember, a hazafi elöl áll, s csak azután jő az író.
 
Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretném hinni - lesz!
 
A szerelem és szeretet közt nagy a különbség. Az első vak, a másik szemes.
 
Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa, milyen keveset is tud.
 
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
 
A szív mindarra tökéletesen alkalmatlan, aminek sikere számításokon alapul.
 
Isten embernek soha nem segít közvetlen, de mindig csak közvetve, "esze, tudománya, szorgalma által".
 
Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.
 

Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket

hordoz szívében.

 
A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.
 
Én pedig honunk minden lakosát, ha nem is gazdagnak, magas helyen állónak, de legalább szabadnak látni óhajtanám!
 
Akkor élsz, ha másokért élsz.
 
A szerelem nem okoskodik, ha okoskodik, nem szerelem többé.