Jubileumi ünnepély,Széchenyi Érdi Újságból
Főoldal

logo

Érdi Újságból  másolat (www.erdiujsag.com)  Sajnos az Érdi újság internetes megjelenésénél nem lehetett erre  a lapra linkelni! Ezért bemásolta ide (L.F.)

Ünnepelt a Széchenyi iskola

Nyomtatás E-mail
2009. szeptember 30.

Vidám diákok és tanárok ünnepeltek a hét végén Érden a Diósdi út 95–101. szám alatt, ahol évtizedek óta a szépre és jóra tanítják a gyerekeket. Ha a korábbi helyeket, épületeket is ideszámítjuk, a Széchenyi Általános Iskolában pontosan 75 éve végeznek oktató-nevelő munkát. Ezt az „idős” kort ünnepelték az elmúlt szombaton az intézményben.

 

Az udvar megtelt tanulókkal, tanárokkal, szülőkkel és végzett diákokkal, a város vezetői is köztük foglaltak helyet. Hatszáz gyerek látványos bevonulása már önmagában megejtő volt, sok egykori diáknak is kicsordult a könnye, majd a Himnusz és a Széchenyi-induló eléneklése után kis színjátékot láthattunk a névadó, a „legnagyobb magyar” életéről, amelyet meglepő érettséggel adtak elő a különféle osztályokból verbuvált tanulók. Ezt követően T. Mészáros András polgármester köszöntötte a jubiláló iskola tanulóit. Felhívta a figyelmet arra, hogy a 75 év alatt mennyi minden történt a magyar és a világtörténelemben, illetve milyen nagyságaink jöttek a világra az oktatási intézmény „születésekor”, 1934-ben, akikre büszkék lehetünk.
– Érd is büszke a Széchenyire, amelyből a kitűnő oktató-nevelő munkának köszönhetően sok kiváló ember került ki és állta meg helyét a világban – hangsúlyozta.
A nagyváradi testvériskola igazgatója, Soós Sándor is örömét fejezte ki a későbbiekben, hogy milyen gyümölcsöző a kapcsolatuk az érdiekkel.
Druzsin József 66 éves „öregdiák” éppen hatvan évvel ezelőtt lépte át először az iskola küszöbét. Ő így fordult a jóval fiatalabbakhoz:
– Ti, amikor a digitális táblára vágytok, nem is tudjátok, hogy annak idején nekünk csak egy tankönyvünk meg egy füzetünk volt, amely tele volt tintapacnival, mégis becsülettel, tudásvágytól vezérelve sikeres felnőttekké váltunk – s reményét fejezte ki, hogy utódai jóval modernebb körülmények között is hasonlóan cselekednek…
Leszák Ferenc igazgató számos díszoklevelet adott át mindazoknak, akik sokat tettek az iskoláért, majd 24 lufi 24 osztály „képviseletében” emelkedett a magasba, a diákok bevonultak a tantermekbe, ahol kivételesen édesség, egy‑egy szelet torta várt rájuk. A jelenlegi diákok – merthogy a korábbiak közül is többen megjelentek. Őket kérdeztük: mit adott nekik a Széchenyi? Farkas Erzsébet különleges kötődésről számolhatott be, hiszen az ő családja több szállal is kapcsolódott a szeretett isko­lá­hoz.
– Mind a nyolcan testvéreimmel együtt idejártunk, sőt az édesanyám is! – büszkélkedett Erzsébet. – Az édesapám pedig az iskolaszék elnöke volt, tehát nekünk különösen kedves a Széchenyi. Nagyon jó volt itt tanulni, segítőkészek voltak a tanárok, remekül lekötötték a szabadidőnket is.
A szintén huszonéves Aradszki Nóra jelenleg joghallgató, most is nosztalgiával gondol az iskolára:
– Megtiszteltetés, hogy meghívtak erre az ünnepségre. Ebből is látszik, hogy mennyire megbecsülik a „régi” diákokat a város egyik legjobb iskolájában, amely a legjobb nevet kapta, hisz Széchenyi a ma emberének is példát mutat.
A már említett Druzsin József, aki hatvan évvel ezelőtt lépett be először az iskolakapun, ezekkel a szavakkal kezdte visszaemlékezését:
– A történelemtanítás fogott meg engem a legjobban. A ki nem mondott szavakkal is neveltek bennünket például hazaszeretetre, azokból is sokat merítettünk… Remek pedagógusaink voltak. Rózsa Kálmánné, Ica néni vagy a most 87 éves osztályfőnökünk, Kovács Józsefné, Kati néni mindig a legkedvesebb emlékeim maradnak. Mai napig mi vagyunk az édes fiai, ahogy emleget bennünket, a gyermekeink pedig az unokái…
Balogh Imre 81 éves kémia–biológia tanár, sok évig igazgató-helyettes, szintén ott volt az ünnepségen – az ünnepeltek között. Az ő szavaira ugyancsak érdemes még ma is odafigyelni:
– Minden gyerekben az emberi értéket kerestük, mert hittük, hogy nincs olyan, akiben ne lenne valami hasznos, értékes.