Könyvtár‎ > ‎

Magányos voltam egyedülálló lettem

Mónika Kisnémet, 2010 dec. 24 5:33   [ 2011 jan. 7 23:43 frissítve ]
Sajnos sokan vannak a világban, akiket a Szenteste pár, vagy ami még nehezebb család és barátok nélkül ér. Közhely ugyan, de nagyon igaz, hogy az ember társas lény – néhányan vannak csak, akik szerzetesi életüket teljesnek érzik. Néhány gondolattal szeretnék azoknak segíteni, akik magányosan töltik az ünnepeket. Nehéz egyedül, de nem mindegy, hogy egyedülállónak vagy magányosnak érzi magát az ember, vagy gondolva azokra, akik párkapcsolatban élnek, mégis magányosak, hiszen ők a társas magányban élnek. Mi a különbség (társas)magány és az egyedülállóság között? 

Az egyedülálló ember, most éppen nem élete párja, illetve szerettei oldalán tölti mindennapjait, de megtalálta a teljességet önmagában – ami különben ahhoz is szükséges, hogy igazi társkapcsolatban éljünk – és ezáltal megéli az élet perceit, azaz az „itt és mostban” van, és nem azon siránkozik, hogy miről marad le, mit hagy ki, és hogy magányos. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretne egy társat, csak annyit mutat, hogy nem társfüggő, nincs elkeseredve, nem depressziós és így tovább. Egyszerűen megéli mindazt a vágyát, amely ezen időszakban beteljesíthető, él a lehetőségeivel és élvezi egyedülállóságának előnyeit. Hiszen minden helyzetnek, állapotnak, életkorszaknak vannak előnyei és hátrányai. 

Mindazoknak, akik társat szeretnének és most nagyon bánatosak, mert az ünnepeket egyedül töltik, ajánlok egy technikát, hogy élvezzék az elkövetkező napokat! 
Gondoljanak bele, milyen lenne, ha egy nagy családra kellene főzni, az ünnepi előkészületeket megtenni. Valószínűleg azt kívánnák, „bárcsak egyedül lehetnék csak egy kis időre, mert akkor….” 
Nos, írjanak egy listát, hogy mit tennének akkor!: „pizsoma napot tartanék és csak aludnék….., csak filmeket néznék…, jókat ennék…., végre olvashatnék…, és így tovább 

Majd a lista elemeit valósítsák meg, és közben gondoljanak arra: „ Ez az utolsó Karácsony, Szilveszter, névnap…, amit egyedül TÖLTHETEK, ki KELL HASZNÁLNOM a LEHETŐSÉGET, hogy úgy ÉLJEM MEG, AHOGY ÉN AKAROM!” (micsoda előny: nem kell alkalmazkodni senkihez!!! – lesz rá éppen elég lehetőség, hogy a jövő Karácsonyain kompromisszumokat hozzanak!) 

Mi a helyzet a társas magányban senyvedőkkel! Kérdezzék meg maguktól, hogy mi az, amit kapnak ebben a „kapcsolatnak” mondott függőségben, és mi az, amit fizetnek érte (egyet biztosan, azt hogy olyan párkapcsolatban vannak, ahol nem magányosak)? Dr. Csernus írta a A Nők című könyvében azt, hogy általában attól félünk, amiben már réges-régen benne vagyunk. Vagyis a társas magányt választók nem merik a rossz kapcsolatot felbontani, mert nem akarnak magányosak lenni. De hiszen már azok! Viszont, ha beragadnak egy rossz kapcsolatba, akkor esélyük sem lesz, hogy igazi társkapcsolatban éljék életüket. Mi a megoldás! A változtatás. Hohohoho! Nem azt mondtam, hogy ez a válás – lehet, hogy az – csak azt, hogy változtatni kell. Itt a remek alkalom, adják Karácsonyra egymásnak azt, hogy őszintén megbeszélik gondjaikat, és megoldásokat adnak a szeretet, szerelem és az összetartozás reményében! 

Nos azok, akiknek nincsenek barátaik, vagy már meghaltak szeretteik, pedig dönthetnek úgy, hogy nem töltik egyedül az Ünnepeket! Biztos vagyok benne, hogy vannak kedves szomszédok, betegtársak, ismerősök a parkból, akik felé, ha nyitnak, és bátran meghívják őket Karácsonyra, akkor már is megélhetik a szeretet adásának és kapásának örömét! 

Kívánok minden kedves Olvasómnak Nagyon Boldog, Békés és egyáltalán nem magányos Ünnepeket

Könyvek, amik segíthetnek: 
Marlies Holitzka és Klaus Holitzka: Megélni a pillanatot 
Vera Peiffer: Egyedül és mégis boldogan – Hogyan lehet elégedett az is, aki magányos


Comments