Életrajza, könyvei

1942-ben született Magyarnándorban. Tanár, újságíró, író-költő. 1962 óta több folyóirat, így az Új Írás, a Napjaink, az Alföld, a Palócföld, a Polisz, a Céh, az új Horizont, a Napút és az ungvári Netpansíp közölte írásait. Kötetei: Galambok, galambok a történelemben (ELTE, 1984), Episztola (Salgótarján, 1987), Egy szó (Palócföld könyvek, 1987), Damó (Masszi Kiadó, 2001), A tájjal maradtam (Hét Krajcár Kiadó, 2006), Ölelhető térség (Napút Füzetek, 2006.), Napozik a dongó (Palócföld Könyvek, 2006.), Az okos szamár (Hungarovox Kiadó, 2008.), Formáért sóvárgó (Hét Krajcár Kiadó, 2008.) Vogul szigorlat (Napkút Kiadó, 2011.). Kitüntetései: A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, Bethlen Gábor plakett. 

 


                             


 
 A szerző kötetei:
(A címlapképek linkeltek a Vogul szigorlat kivételével: rájuk kattintva elérhetők a könyvek online lapozható változatai.)

Galambok, galambok a történelemben (ELTE, 1984)

Elmúltam negyvenéves. Számot adva legmeghatározóbb élményeimről helységneveket mondok, Magyarnándorét, a Nógrád megyei faluét, ahol születtem, Szokolyáét, az erdőt-mezőt, embereket látó első éveimet, Tiszalökét, Tiszapolgárét, Tapolcáét, ahol kezdő iskolaéveimet éltem. Tapolcán érettségiztem a Batsányi János Gimnáziumban, majd Budapesten az ELTÉ-n középiskolai tanári diplomát kaptam, később újságíró voltam Szombathelyen, aztán Budapesten.

Leginkább verset írok, kevesebb prózát. Fordítok oroszból. Az ELTE Tiszta szívvel antológiája, az Alföld, a Napjaink, az Életünk, az Új írás, az Élet és Irodalom, a Palócföld, a megyei lapok versközlései 1960 óta követhetők nyomon. 1968-ban az Elérhetetlen föld, aztán az Örökösök Veszprém megyei, az Évek, sugarak és a Sor című Vas megyei antológiák, majd a Tengerlátó, 1982-ben az Elérhetetlen föld II. antológia közölt verseimből.

Ez az összeállítás a kezdeteket és a személyes világhoz tartozó verseket mutatja 1964 óta, sok éves kihagyásokkal, a megírás évszámai nélkül. Gondolatsor a hatvanas-hetvenes évekből. (Fülszöveg)

 

Egy szó (versek, 1987)

„Negyvenötéves koromra velem is megtörtént mindaz, ami a korosztályomhoz tartozók közül sokakkal, s taIán nem különös a személves életút sem.

Az, hogy Magyarnándorban, Nógrád megyében születtem (negyvenkettő februárjában), hazáim számbavételekor azonosulásom emberi többleteit hozta meg. Három-, négy-, ötévesen Szokolyán, hatévesen Tiszalökön, hétévesen Polgáron, (közben Berkenyén és Nógrádon is) laktam, kilenctől tizennyolcéves koromig pedig Tapolcán (Batsányi János szülőhelyén) éltem. Egyetemre az ELTE nyelvtanári szakára jártam (a nyarakat Miskolcon, Vácott töltöttem), később pedig újságíróként Szombathelyen dolgoztam. Ismét Pestre, onnan Pomázra, majd megint a fővárosba kanyarodott az út. Mostanában hívás, vagy a munka adta lehetőség nyomán (most is újságíró vagyok) gyakrabban a szülőföld felé.

Mindez - történt velem. Hogy jobb lett volna-e egy helyben nőni fel, hogy a változásokban a viszonyításnak legalább térbeli alapja maradjon állandó, nem tudom. Nem ezt éltem. A közösségek nemcsak időben mozdultak el, ráadásul mozogtam én is, változtam, s a legtöbb helyzetben megvolt a véleményem arról, ami elém került. Segítettek (legalább a megértésben, tehetném hozzá csendesen) az analógiák.

KI kell mondanom a nevemről, hogy, helyesírása szerint is, lengyel név. ( ével ejtem ki. Mondanak Koncseknak is. Koncnak vagy Koncznak is. Nem baj.

Azt látom, hogy hazáim helyi gondjai, törekvései nem érhetik be az „odaszületettség" tényével, más pályákat is igyekeznek segíteni, ilyen szerzőket támogatni, s ez, a megcsappant segítőkészség idején nekem is a legtöbbet jelenti. A megjelenést. Köszönet Nógrádnak.

Még a családomról. Gyökereim - Gaálok, Holoták az Ipoly környékén, Kárék, Szélesek, Dornaiak Kálló környékéről. Magyar családok, ameddig terjed az emlékezet.

Illenék ide egy rövid nyilatkozat esztétikáról is. Mit tartok a legfontosabbnak. Most hadd mondjak annyit, hogy az egészséges, teljes mondatot, mondatokat szeretem, s velük együtt az olyan helyzeteket is, amelyek erre lehetőséget teremtenek. Szóval a jó beszédet. Hiszen tudjuk is, hogy beszélni (vagy írni) maga a kitárulkozás. Szebb csak a zene. Még szebb csak az egyetértő hallgatagság."


Masszi Kiadó, Bp. 2001.

Damó (ballada-próza) Konczek József kisregénye, a Damó a török időkben, az ezerötszázas évek közepe táján játszódik. A naplószerűen fölépített elbeszélés fél évet perget le a könyv lapjain – májustól októberig –, de mintegy negyven év történéseit sűríti magába. A történet során rengeteg a véres harc, a sarcolás, az emberrablás, a vetélkedés, a szerelmeskedés, az önfeláldozás meg az árulás…(Részlet Alföldy Jenő kritikájából.)  és egy másik  >>könyvismertető<<


Rákóczi Városa Alapítvány, 2001.

A II. Rákóczi Ferenc személyéből áradó erő és tisztaság méltó választásra hív. Nemes eszme, amely a nagyobb táj, több ország számára fontos és követhető. A naplót Kárpát-medenceinek neveztem, de ha arra gondolunk, hogy Rákóczi nyomában átléptük a lengyel határt - s méginkább, hogy Rákóczi életének messzebbre mutató kapcsolatai is voltak s vannak —, a gondolat tágabb körű szerveződést is lehetővé tesz.

A Rákóczi Városa Alapítvány kuratóriuma iskolák, falvak, városok, közösségek önkéntes, saját elhatározásból fakadó csatlakozását, sportkezdeményezéseit és a Nagy Fejedelem emlékének ápolását várva szeretné szolgálni az egészséges eszményt.

A napló vezetőjeként azt tartottam feladatomnak, hogy hangulatot, hangulatképet rajzoljak erről a két hétig tartó sportfutásról. A Miskolcot, Kassát, Rozsnyót, Krakkót, majd Munkácsot, Nagyszalontát és más külföldi és hazai helységeket érintő program az én szememmel látva sokkal inkább adott alkalmat - néha önironikus - „önmagunkra-nézésre", mintsem hamis idealizálásra, vagy alapvető összefüggések elhallgatására. 


Hét Krajcár Kiadó, Bp. 2006.

Csendes, ám az emberlét tragikumától mélyen átitatott, bölcs derű árad e költészetből. Aki írja, otthon van a világban. Nyugalma megőrzött, modernség előtti, archaikus harmónia. Szemlélvén megeleveníti, bájjal, féltő szeretettel körül is öleli azokat a létezőket, azokat az élményeket, azokat a kulturális emlékeket, melyek a költővé átváltozó személyiséget megérintik. „Egy csend-madár helyét lakom” – mondja (Honnan az ég megnyugtató…). Van helye a világban, lakik valahol. E tény – ebben a posztmodern mínusz-állapotban – már önmagában is figyelemre méltó. A hely pedig az az egyetlen, ahol egy élet-láncszem egyáltalán ellakhat – a természeti táj, ki szülte.(...) Tovább>>  


Ölelhető térség (versek, 2006)
 

 Ezeket a verseket negyven év írásaiból választottam. A tájjal maradtam című előző kötetem verseinek „holdudvara” ez az összeállítás. A tájjal, a hozzám közel állókkal maradtam most is – az „ölelhető térben, térségben”, ebben a medencében, hazánkban. K. J.



Orpheusz Kiadó Kft. 2007.

Ez a női arc, amelyik az Olvasóra tekint, Anna Ahmatova (1889-1966), a világlíra XX. századi klasszikusa, akinek ifjúkori költeményei külön, önállóan magyarul ezúttal jelennek meg. „A kötet nem kiadói megrendelésre készült. Konczek József kiválasztotta magának Anna Ahmatovát, talán beleszeretett az édes-keserves dalhangba és a szabálytalanul-egzotikusan szép asszonyarcba. Úgy fordította, mint a régiek, akik ráhangolódtak egy rokonnak érzett idegen lírikusra." (Lator László)
Hét Krajcár Kiadó, Bp. 2008.

(Fülszöveg:) Konczek József újabb kötete drámai erejű lírai áradás, számvetés, személyes ön- és egyetemes létértelmezés. Több verse régebbi alkotásainak újraírt, átértelmezett változata, a nyitó ciklusba azonban bekerült néhány régebbi verse is, melyek az öt-tíz éve született alkotások fényében nyernek többletjelentést. Rendkívül találó a cím is (egy 2002-es vers nyomán), hiszen az egész kompozíció a megragadhatatlan, formátlan, arc nélküli, ősi vonzódások formába öntésére tett kísérletként értelmezhető. Egészen bravúrosak a Tschon Soulagin Párizsban élő korjag nyelvésztudós neve alatt született, Konczek József jegyzetei szerint állítólag a tudós hagyatékából fennmaradt korjag (korjak) szonettek, melyek a finnugor nyelvek hangzásvilágára építő verszenék, jelentésüket egyedül a hangzás, a ritmus, a forma adja - számunkra. Fokozzák a hatást Soulagin gyenge francia fordításai, még inkább a konczeki magyar változat éteri lebegése, mely a nyers testiségről beszélő erotikus szimbolikát rejt. A kötet szemebtűnő erénye ez a komoly játékosság, életességgel párosuló formai gazdagság. Minden versszerető olvasó figyelmét érdemes fölhívni rá.


Napkút Kiadó, Bp. 2011.

 Konczek József (1942) ötven éve van jelen a vezető   irodalmi folyóiratokban, majd a Kilencek költőcsoport résztvevőjeként publikált sok műfajban; kilenc könyve jelent meg eddig.. A tizedik egy leendő „hármaskönyv” első – íme, kézbe vehető – kötete: nem az előző munkák összegzése, hanem attól eltérő, zömmel még nem publikált vagy csak folyóiratokban olvasható írások színes együttese, melyek következetesen kutatják létezésünk történelmileg behatárolt körülményei közt az emberség, a szükségszerűség, a kiutak, a túlélés lehetőségeit. E válogatásban …az aláaknázott szokolyai réten menekülő Szarvasfiú képében az alkotó a legmélyebb élményréteget érinti, Vogul szigorlat című emblematikus verse az agresszió és a háború nélküli életről elmélkedik. Az a „lélekmodell”, amelyet a szerző nagysikerű regényétől, a Damótól kezdve kiadott kötetein át a magyar-érzés ihletkörben megalkotott, fontos, serkentő összefoglalásként várja olvasóját ebben a könyvben…

>>Alföldy Jenőnek a Lyukasórában megjelent bírálata<<


 Hungarovox Kiadó Bp. 2015.

Konczek József fegyelmezett kötetet ad a kezünkbe. Csoda ez önmagában is: a kilencek körének legvagabundabb költője, a szabályos verselést - mint alapfeltételt - ismerő, de gyakran igencsak félrelökő, megtaposó örök diákja olyan válogatást tett le, amelyben a szabálytalanságok is szabállyá nemesednek, amelyben a próza tiszta verssé lényegül. S amelyben a saját bánat és öröm úgy simul a világnagy élményekhez, tragédiákhoz, vagy éppen az örökös tavasz őrzött örömeihez, hogy minden szónak, minden rezdülésnek pontosan meghatározott helye lesz az alakuló költői világmindenségben.

Mert a csoda nem csak a szokatlan rendszerben van, hanem ebben az alakuló újfajta világ-egészben. Konczek József immár több mint fél évszázados költői munkássága (beleértve ebbe a prózának mondott költeményeket, meg a gyermekek számára írottakat is) nem más, mint teremtéstörténet. Újra és újra nekiveselkedik a maga képéhez igazított új valóság létrehozásának, s eredményei kötetről kötetre egyre meggyőzőbbek. Ne bibliás genezist keressünk, bár annak visszhangja is megcsendül az Arcom benned ciklusban, hanem olyan már-már kétkezi munkát, amelyben mesterek nemzedékeinek tapasztalata, munkában formálódó kéznyoma lényegül egyedi alkotássá.

 Mindegy, mihez nyúl: minden megszerzett motívum Konczekké alakul. Belsővé válik, ahogy a lélekhez értők mondják. S hogy ez így legyen, sokszor szerepeket kell vállalnia, mint ezen kötet cirkuszos verseiben, vagy a korszakos jelentőségű Amerika versben. A szerep módot ad saját lelke rejtett zugainak kiürítésére is, olyan fordulatok használatára, amelyekre a hagyományosabb én-versekben kevés a mód.

Amikor pedig saját bánatait kiáltja világgá, azok is közös fájdalmainkká lesznek, akár egy-egy jó barátra (itt például Rózsa Endrére és Utassy Józsefre) emlékezik, akár az öröklétbe emelt hajdani asszonyról, asszonyokról beszél. Úgy ad a társaknak egy-egy fertályt készülő országából, mint egy hagyatkozó nagyúr, tudja, hogy minden részkirályság más-más, de egyformán értékes kincsekkel gazdag.

Feszes, fegyelmezett kötet? Igen. Mázsás súlyokat hengergető és lepkeszárnyon illanó sorok állnak össze a készülő mindenség képévé. Fontos, megkerülhetetlen könyv.

Gyimesi László



   Az oldal tetejére   Következő oldal