ÁRNYÉKBAN‎ > ‎

Majla Sándor

Sz. Korond, 1960- mh. Székelyudvarhelyt, 2015. Költő, szerkesztő. 1979-ben érettségizett Udvarhelyen, majd Korondon és Székelyudvarhelyen helyettes tanár. 
 1990-ben Ablak c. időszaki folyóiratot indított, mely a nemzeti kisebbségekkel foglalkozik, így a litvánok (1990/1), kárpátaljai magyarok (1990/2), vajdasági magyarok (1991/1), kanadai magyarok (1991/2), ausztriai magyarok (1992/1) és hollandiai frízek (1992/2) életét, irodalmát mutatja be. Megszervezte a folyóirat kárpátaljai, valamint vajdasági szerzőinek találkozását a székelyföldi olvasókkal. Az Ifjúmunkásban indult (1976), később jelen van a romániai magyar sajtóban. Az Utunk-Helikon Évkönyv 1989-90-es "Fiatalok antológiája" három versét mutatta be. Kezdeményezője és szerkesztője a rendszerváltás utáni erdélyi költészeti antológiáknak (Fagyöngy). Forrás-kötete 1990-ban jelent meg a Kriterionnál (A szavak pírja). Költői kiteljesedésének gátat vetett korai halála.


BENNED MAGAMRA TALÁLOK

Megszeretem a szemedet;
harmatos bársony éjjelét,
pillái félénk ringását,
mélysége rám néző kegyét.

Megszeretem a két kezed,
ha tép, ha ringat, ha ölel;
ujjadban a lágy lüktetést,
finom rezzenéseivel.

A hangodat szeretem meg,
amikor kér vagy követel,
ha tőlem bántottan remeg,
vagy engem bántón csuklik el.

Megszeretem ifjúságod
zilált hajhullámzásait.
ha takarnak ős lepellel,
vagy szélbe intik vágyaid.

Akarásod szeretem meg,
csended hótakaró egét.
Nem lesz belőled már soha
énbennem semmiből elég.

Megszeretem gyengeséged:
szemedben a féltő harag
örömömmé válik s végül
benned megszeretem magam.

Nézd, mindened megszerettem;
s ha konokságom megtagad,
meg kell szeretnem az űrt is,
amelyik utánad marad.


VERS HAVA

I

A nagy tarvágások időszaka
a vajúdásoké
ismeretlen éghajlat
és nincs időjárás nem is volt soha
a csillagképek is csak képletesek
vannak de nincsenek
torok tüdő láb torok tüdő gyomor
ilyenkor a vers megismerhetetlen
havában kiirtják belőlünk
dédelgetett erdőinket
jönnek az ismeretlen de felismerhető
hullagyalázók és amputálják
a kétségbeesést feltrancsírozzák
az iszonyatot kasztrálják
a gondolatokat
és mindezt jajongás nélkül
nem csak kibírni
hanem megköszönni is

ilyenkor újhold vers telihold vers
jönnek a szavak
igazodnak
katonásak
tökéletesek
mert hisszük hogy azok lehetnek
aztán röhögnünk kell magunkon mert
megvilágosodik az elménk
hiszen ez csak a magzatvíz volt
hol van még ettől a lényeg

az első negyed
a második negyed versei
feszes vigyázzban a minket is
ostorozó szavak a lélek őrzésünkre
kiképezett kadétjai
hátra arc a recsegő vezényszavak
de nincs hátra arc
erre az örökösen trappoló pegazusra
nem adtak térti jegyet
erre csak oda-jegy kapható
vagy legfennebb odább

II

Két partról vigyáznak minket
a kísértések
akaratunk bölcs
bitorlói
itt-ott megvillannak
a narancsszagú örök évszakok
és mi képtelenek vagyunk
bármit is eldönteni
hát megsúgom előnyünk ez
előnyünk és hátrányunk
érezzünk csak hálát a szavakhoz
soha nem öregedő
de ragyogó ölelésű madonnáink iránt
mert jelen vannak bennünk
megvédenek valahányszor
lekaszabolnának az igék

ez a fülhallgató a fejről
letéphetetlen
mindig valami idegen mormolással
és az ismeretlen fókuszú
sziámi szemüveg amivel
visszafordíthatatlanul látunk
hát honnan ezek
és ki hagyta ránk örökségül
a vers havát
ki kért meg arra hogy
csillagképtelen egünk alatt álljunk
smink nélkül
több millió éves borostásan
fogyó és újrasarjadzó szavaink alatt
kétoldali kísértésben

türelmetlenek vagyunk nem?
és gyanakvók
aztán gyengék és védtelenek
mondanám rettegők

III

Elnevezzük hajnalnak a pillanatot
úgyis egy fárasztó oxidált
megfertőzött nappá válik
reggelből estébe nyugvó lesz
és végtelen mert a gondolat ezt kívánja
tehát hajnal van
vég nélkül változó hajnal fákkal
belső letarolt rengetegünk
megtartott fáival hogy bűnözhessünk
és bűnhődhessünk
gyümölcse miatt
és ez a moszkitóháló
hogy hiszünk valamiben ami nem engedi
közel lelkünk bőréhez a dögöket
csattognak piros fogakkal
mardosva a hálót
és nem lyuggathatják meg
frissen borotvált szellemünket

vágyakozók vagyunk igaz?
türelmetlenek és gyanakvók
újhold versek telihold szavak
vagy metaforák nélküli gondolatok
az utolsó negyedből
erőnk és gyengeségünk
ahogy várunk valakit és

és nem akarjuk várni ugyanakkor
otromba és csiszolt gyémánt
kitalációinkkal igen gyengék és
védtelenek vagyunk
rettegők és gyanakvók
de erre van magyarázat
fejünk fölött lesben lövésre készen áll
a Kaméleon

Még több vers a szerzőtől az oldal aljához csatolt Forrás-kötetében (A szavak pírja. Kriterion, Bukarest, 1990)
Ċ
Gábor Cseke,
2015. aug. 8. 0:04
Comments