ÁRNYÉKBAN‎ > ‎

Csiszér János

Véckei kath. plébános, szül. 1841.-megh. 1905 Véckén (Udvarhelymegyében). Cikkeket és verseket irt az Egri Népvilágba s a gyulafehérvári Közművelődésbe, melynek 1880-81-ben társszerkesztője volt; itt jelentek meg Eszmevirágok az élet kertjéből cz. közleményei. Munkái:  Székely czimbalom hangok. Károly-Fehérvár, 1881. (Költemények. Erdélyi róm. kath. Irodalmi Társulat Kiadványai III.);  Eszmevirágok az élet kertjéből... (Fordított költemények.)


A szántóban

Magas hegyoldalon
Szántogat a székely;
Nem tétováz, nem jár —
Szeme szerte-széllyel
Vásott ekevasát
Mélyre akasztotta,
Ócska talyigája
Nyikorog alatta!
Két fiacskáját is
Kivitte szántóba,
Egyiket ültette
A jó Fakó lóra ;
Másik kantárszáron
Vezeti a Sárgát
Most ráérnek, mert az
Iskolát bezárták.
»S jó az ifiunak —
Ha ifjúságától
Viseli az igát« —
A biblia igy szól!
S amint odább szántnak —
A szántóka madár
Mintha segítene —
A barázdában jár;
A pacsirta vígan —
Fejők fölött dalol
Hej! de az ő eszök
Másutt jár valahol!
Mint dürüczkölőből
Kivont szürke ponyva
A hosszú, keskeny föld
Épen olyan forma,
De annál szélesebb
Terjed ott az aljban,
Hanem aztán annak
Adója is több van!
»Hej! ha miénk volna
Az a nagy föld apám!«
— Megszólal a fiu
Végre a ló hátán, —
»Megszántanók azt is —
Mennyi búzánk lenne!
De igy mi haszna, ha
Zsidó az úr benne ! ?«
Nem felel az apa,
Tovább foly a munka;
Megmegáll a két ló,
Talán már megunta
»Czo Fakó előbbre!
Ne hagyd magad Sárga« !
Szól — s egyet rácsattint
Kis kenderkorbácsa.
A kis székelylónak
Nincs a földön párja,
Csakhogy az abrakja —
Mindig jól kijárna!


Vasárnap falun

Pitymallik, hajnallik —
Szól a pásztor kürtje;
A gazda marháját —
Ha vagyon — kiküldje!
Harmatos mezőben
Hadd egyék kedvére,
Nőjjön nagyot szarva,
Gyűljön teje, vére !
Végig zeng a kürtszó
Az egész faluban ;
Gágog az ereszben
Rá a mennyi lud van;
Azok is mennének,
Ha volna ki hajtsa;
De a kis ludpásztor
Alszik, mint a harcsa.
Hajnali harangszó
Kondul a toronyban,
A jámbor szív arra
Áhítattal dobban!
A gyermekek pedig
Letérdelve szépen
Elmondják  »Miatyánk
Ki vagy - a menyégben!«
Imájok elvegyül
A harang szavával,
Mindennapi kenyér
Jár az imádsággal.
A kicsinyek mindjárt
Kenyeret is kérnek;
Jaj! de ahol szűk, ott
Kis darabot mérnek!
S ad nekik az anyjuk
Egy-egy szeletecskét;
Aztán megyen fejni —
A tehént s a kecskét.
A gazda már kint van
Két lovát kiadta;
Eleget tűnődik
Hiában miatta:
Hogy más lova éjjel
A tilosban gázol,
S mégsem akar tudni
Senki a sok kárról!
Habzik a meleg téj
A fehér sétárban,
S osztva gyermekeknek
Zöld, kis csiporkákban;
És midőn kikapta
Mindenik a részét —
Elfoglalják sorban
A tűzhelynek szélét.
Aztán a szülők is
Asztal mellé ülnek,
S a jó forralt tejből
Jól megelégülnek!
Ebéd után ismét
Imádkoznak szépen;
Mert ők azt tartják, hogy
Az ima nem szégyen!
Elég vagyon úgyis
Aki nem ad hálát!
Amint imádkozol —
Az áldás ugy száll rád !
A morzsalék megyen
A lombos kuvasznak,
Végre a macskának
Egy kis tejet adnak.
Most következik a
Mosakodás rendje;
E nélkül ki hinné,
Hogy vasárnap lenne?
Az ünnepi ruhát
Felöltik mindnyájan,
Kivált ahol legény —
Vagy eladó lány van.
A legény kalapján
Friss bokréta díszlik ;
Tegnap este kapta —
Talán nem irigylik? !
Miért irigyelnék —
Szeretője tette —
Másnak is lehet, ha
Van virágos kertje!
Az uton ballagnak
Jó öreg anyókák,
Kezökben olvasó —
Mindig azt morzsolják.
Két harangszó volt már,
Harmadikra várnak;
Ők az Ur házába —
Buzgalommal járnak.
Beharangozáskor
Tömve már a templom;
Kevés van, kit ügybaj
A templomtól elvon!
Elég is volt eddig
A szolgai munka.
A jól forgolódó
Hat nap el is unta!
Most beharangoznak
Jön a lelkipásztor!
Zendül az orgona —
Rákezdi a kántor;
Utánna énekli
Apraja és nagyja
A plébános lelkét
Szent ihlet áthatja
Fölmegy a szószékre
Komoly arczulattal,
A nép rá figyelmez
Egy szent akarattal.
S elhallgatná estig
Azt a szép beszédet,
Ha nem volna gyarlóbb
A test, mint a lélek!
De most leborulnak
Végén a beszédnek;
Újra felzendül a
Karban a szent ének.
A mise kezdődik, —
»Jertek keresztények
Mondjuk dicséretét
Ég s föld Istenének !«
Templomozás után
Haza oszladoznak;
Isten áldásából
Holmit falatoznak.
Elbeszélik: hogy volt
A templomi leczke,
Dicsérik a papot —
Be jól kifejtette !
Aztán a férfiak
Falugyűlésébe;
Az asszonyok ülnek
Kapu elejébe;
A legények s lányok
Tánczba keverednek
Iskola javára —
Tánczadót is szednek.
Gyönyörűségesen
Megy az ily mulatság,
Midőn magukat mind
Illően mulatják!
Ha nem sértik egymást
Sem szóval, sem tettel
S egy jó ifjúságról
Azt ki is tenné fel! ?
Isten is kedveli
A szép mulatságot
A frigyszekrény előtt
Szent Dávid is tánczolt!
»Mindennek megvagyon
Ideje és módja,« —
Amint bölcs Salamon
Ezt oly rég megmondta.
Van ideje olykor —
A mulatságnak is;
Ha nem csinálsz semmit —
Jön az ördög s elvisz!
Majd, ha vecsernyére
Hajlott már az idő —
Táncz-, gyűlésnek vége —
A templom az első !
Vecsernye utánra
Maradt egy pár nóta;
A kontorás húrját
Magasabbra vonta !
Uj erőre kél a —
Czigány fáradt csontja,
Az ifjúság tánczát
Tűzzel ontja-bontja !
Sír a vén czimbalom,
A hegedű nevet,
Közben a furulya
Lágy hangokon eped.
Csattog a legénység
Csizmáján a patkó ;
Bezzeg egyiknek sem
Ül most nyakán Laczkó!
De a táncz zajából
Kiválik az ének:
»Este van, este van —
Haza már legények.«  !
És elhangzik végre
Utolsó nótájok
»Leányok ! vár otthon —
Az édes anyátok !«


Falusi karácsony

Távol innen kék hegyek tövében
Áll egy templom falu közepében;
Karcsú tornya kettős gömbje ormán
A keresztet föl magasba hordván.
Körülötte s a völgy ölén szélyel
Ősi kunyhók barna zsúpfödéllel.
Ott derült rám az élet koránya,
Ott mosolyga egem szivárványa!
Üdvözöllek édes szülőföldem !
Bár nem látlak a távoli ködben!
Eszembe hoz a kedves karácsony,
Mint osztozánk egykor a kalácson!
Sokan valánk épen tizenhárman,
Mikor én már iskolába jártam ;
Hol mikor jött a szabadság napja
Haza tartott apraja és nagyja.
A karácson családias ünnep,
Melyet falun oly szépen megülnek!.
A városban ünnep van mindennap,
De a falu ünnepet gyéren kap!
Azért oly szép ám az ünnep falun
Mit az ember ott soha meg nem un.
Hadd zengjem el hát rövid dalomban!
Mit láttam én falun karácsonyban!

Zug a harang ünnepélyes hangon;
A faluban minden ember talpon;
Kialudta már a legjobb álmat,
A minőt csak éjfél előtt láthat!
Háztüzőrző marad minden háznál,
Mert ilyenkor sok idegen járkál.
S még szent István rendelé el bölcsen,
Hogy házanként felvigyázó légyen.
És e tiszt néz a családanyára,
Kinek otthon van házioltára.
Többiek mind a templomba mennek,
Hálát adni ott az Úr Istennek.
Itt van most az éjfél szent órája
A » Glóriát« a nép alig várja,
Hogy zendüljön ajkain az ének:
»Dicsőség az ég s föld Istenének!«
Örömhajnal dereng föl az arczán,
A búéjet arról tova hajtván.
Homlokáról eltűnik a bánat,
Mert a földnek üdvössége támad !
Légy megáldva bethlehemi jászol
És imádva aki abban fázol!
Légy imádva isteni Megváltó,
Kinek háza csak rongyos istálló!

Templom után a plébános urnál —
— Hej ha te is ahhoz közel jutnál —
Szép aranyos karácsonyfa csillog.
Egyenes, mint gyertya, melyen nincs bog.
Zöld ágain apró gvertyák égnek.
Mint megannyi csillagi az égnek.
Mézeskalács, aranydió, alma,
S mennyi minden egyéb vagyon rajta
Körülállják az iskolás fiuk,
Tűnődve, hogy kinek-kinek mi jut!
És mindenik oly szivéből fújja
Légy imádva édes kis Jézuska!
Mikor vége már az éneklésnek,
Van ám dolga ott a pap kezének,
Amint osztja a sok csecsebecsét,
S ajkairól ömlik a szép beszéd!
Most belép a juhpásztorok sora,
A Jézusnak ajándékot hoza ; —
Furulyaszó, sajt, lépesméz, bárány —
Mindeniket jó szivvel ajánlván.
Majd fölzendül mindenütt az ének,
Házról házra járnak ifjak, vének ;
Hol eladó lány vagyon a háznál,
Ott a legénykompánia kántál.
És ez igy megy az egész ünnepen,
S olyan szép, ha folytatják rendesen!
Jó szokásit a nép, ha elhagyja —
Nem a juhnak — farkasnak lesz gyapja! S maholnap az unoka erénye,
Nem ér annyit, mint nagyapja vétke!..
Oh ! maradj fenn falusi karácsony,
Ily ünnep csak egy van a világon!

Forrás: Székely czimbalomhangok. Kiadja az Erdélyi Rom. Kath. Irodalmi Társulat; Magyar Elektronikus Könyvtár

Comments