01. Küldetésünk


Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége

„Magyarok, kiknek nincsen vértetek,
A csillagokra gyakran nézzetek!
Egy csillagra nézünk mi mind, merőn
Keleten, délen, völgyben, bérctetőn.”

(Reményik Sándor: Magyarok mindenütt)


KÜLDETÉSÜNK

 Az 1992-ben megalakult Irodalmi Társaságok Szövetsége megálmodója, kigondolója és első elnöke (1993-1998), majd 1998-tól tiszteletbeli elnöke Varga Domokos író volt. Ugyanezt a megtisztelő címet később Réthei-Rikkel Lajos is kiérdemelte. Ma szeretve tisztelt tiszteletbeli elnökünk Németh Ágnes. 1998-tól Medvigy Endre irodalomkutató a szervezet elnöke. Az ügyvezető elnökök gyakran váltották egymást, Király Zoltánné, Réthei-Rikkel Lajos, Hatvani Dániel, Havas Judit, Turcsány Péter, Földesdy Gabriella, Dr. Kertainé Németh Mária és Székelyné Kőrösi Ilona e poszt betöltői. A Szövetség bejegyzett szervezet, 1997-től közhasznú a tevékenysége. Jelenleg 50 magyarországi és trianoni határon túli, jól működő, aktív tagszervezetet egyesít, amelyek irodalmi, művészeti és kulturális tevékenységet folytatnak vagy irodalompártolással, az olvasáskultúra ápolásával foglalatoskodnak.

Szövetségünk alapszabálya feladatként rögzíti, hogy minden esztendőben vándorgyűlést rendezzünk valamely tagszervezetünk székhelyén, avagy egy-egy irodalomtörténeti, művelődéstörténeti, vagy történelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű magyar városban, községben, a határon innen vagy túl. A vándorgyűlések szervezése közös ügye és feladata mind Szövetségünk elnökének, ügyvezető testületének és a vendéglátó szervezeteknek. A részvételben érdekelt valamennyi tagszervezetünk, mert ott tapasztalatot cserélhetünk egymással. Alapvető célunk tehát nem alkotóközösségek verbuválása, hanem irodalomkedvelő és hagyományápoló baráti társulások, körök és egyesületek támogatása annak érdekében, hogy azok művelt, irodalomértő olvasókat nevelhessenek, az irodalmi közízlést sikeresen formálhassák. Tagszervezeteink ugyanakkor lokálpatriótaként ápolják a helyi irodalmi, művészeti és kulturális hagyományokat, megőrzik azok maradandó értékeit és továbbadják a bennünket követő nemzedékeknek. Vándorgyűléseinken tehát megvalósítható jó ötleteket, hasznos tanácsokat adhatunk egymásnak, és kialakult szokásaink szerint áttekintjük a vendéglátó szervezet tájegységének irodalmi múltját, kulturális életének hagyományait, így növeljük tájékozottságunkat. Megismerkedünk a régió jelenkori irodalmi életével, művelődés-szervezési tapasztalataival, hogy ezzel is segítsük egymás munkáját.

A vándorgyűlés előkészítése, megvalósítása kiterjed az egész Kárpát-medencére, annak minden olyan tájegységére, ahol a magyar irodalomnak, kultúrának múltja, jelene és jövője van. Ezért jártunk a Fehérgyarmaton rendezett vándorgyűlés alkalmával Móricz Zsigmond emlékhelyeit felkeresve Tiszacsécsén, a kárpátaljai Beregszászon és Csesztvén, valamint Kölcsey Ferenc szellemét idézve Szatmárcsekén. A Kiskőrösön szervezett vándorgyűlésünk során Petőfi Sándorra, majd Kecskemétre látogatva Katona Józsefre és Kodály Zoltánra emlékeztünk. Kaposvárott nem csupán Csokonai Vitéz Mihály emlékét idéztük, hanem a művészeti élmény és az esztétikai nevelés érdekében jártunk a Rippl-Rónai József Emlékmúzeum is. A Gyulán rendezett vándorgyűlésünkön Erkel Ferencre emlékeztünk, majd a trianoni határon túli Nagyszalontára kirándultunk, hogy ott Arany János, Sinka István és Zilahy Lajos emlékhelyeit tekinthessük meg. Balassagyarmati vándorgyűlésünk alkalmat kínált Madách Imre, Mikszáth Kálmán ma is érvényes gondolatainak felidézésére; a végeken, a határon túlra szakadt Kékkő várában a Balassi Bálintra való emlékezésre. A Csesztregen tartott tanácskozás során megfordultunk Zalaegerszegen és a szlovéniai Alsólendván, megismertük a régió irodalmi és történelmi emlékeit. Átutaztunk Horvátországba is, hogy Csáktornyán Zrínyi Miklós emlékét keressük. Hódmezővásárhelyen Németh László mélyen magyar és európai szellemisége előtt tisztelegtünk, majd Makón negyven év sematikus megközelítését félredobva, az igazi József Attilát ébresztettük. Áttekintettük az 1937-1938-as Márciusi Front társadalom-átalakító terveit, nemzetépítő programját, továbbgondoltuk a népi írók mozgalma harmadikutas eszmeiségét. A székelyföldi Gyergyószentmiklóson, a vándorgyűlésen Aranka György Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságáról, Petőfi Erdélyéről és Wass Albert visszavágyó hegyeiről hallgattunk előadást. Ugyanitt találkoztunk és szót válthattunk a jelenkori erdélyi irodalom jeleseivel: Dávid Gyulával, Farkas Árpáddal, Gál Éva Emesével, Kányádi Sándorral, és Kovács András Ferenccel. Gyergyószárhegyen felzengtek Kájoni János Cantionale Catholicumjának megtartó énekei. 2003-ban Aradon jártunk, ahol mindenek előtt a szabadságharc vértanú tábornokainak emléke előtt tisztelegtünk, majd megismerkedtünk a régió irodalmi és művészeti értékeivel, a város eleven irodalmi életével, a fogyó magyar népességének gondjaival. 2004-ben Zentán a háromnapos évi nagyrendezvényünkön áttekintettük a Délvidék: Bácska, Bánát és a Baranyai háromszög irodalmi múltját, felidéztük a szabadkai születésű Csáth Géza, Kosztolányi Dezső és a verseci Herczeg Ferenc szerepét, helyét az egyetemes magyar irodalomban. Jártunk Kassán, a Márai Sándor ifjúkorában még magyar többségű polgárvárosban, Esztergomban, ahol mindmáig legnagyobb magyar költőnk, Balassi Bálint halt hősi halált, ahol kiteljesedett a formaművész Babits Mihály míves költészete. Itt megtekintettük a keresztény Magyarország Keresztény Múzeumát.

Tanácskozásaink visszatérő témája a két háború közötti erdélyi magyar irodalom kiválóságainak munkássága: A Psalmus Hugaricust megfogalmazó formaművész Dsida Jenő költői világa, a Kalotaszeghez kötődő, a magyarok, szászok és románok szabad Erdélyéről álmodó Kós Károly polihisztor megmaradást szolgáló hűsége, a székely írók: Nyirő József és Tamási Áron keleti pompában tündöklő ékes, virágos magyar nyelve, prózaköltészete. 2005-től használja a szervezet a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége elnevezést.

Volt vándorgyűlésünk a Szacsvay Imre és Rulikowski Konrád Kázmér 1849-es vértanúk emlékét híven őrző partiumi városban, Ady Endre és a Holnaposok Nagyváradján. Beszámolhatunk továbbá az Egerben, Kecskeméten és Rimaszombatban rendezett háromnapos nagyrendezvényünk osztatlan sikeréről, a közel 20 esztendős működésünk emlékezetes teljesítményeiről. Miért tesszük mindezt? Mert makacsul szilárd a szándékunk, hogy a ma már beváltnak mondható, olykor más szervezetek számára is például szolgáló gyakorlatunkat eredményesen kövessük a jövőben is.

Hagyományainkat és hagyományainkban gyökerező történelmi jelentőségű összmagyar kapcsolatainkat nem csak becsülnünk, hanem őriznünk szükséges. A jelen a múlt értékeire épül, hagyományainkból sarjad a jövőnk. Kiemelkedő íróink, művészeink, alkotóink ugyanis nem csupán az anyaországnak, egyes régiókban élő nemzettestvéreinknek, az utódállamok magyarságának, hanem Európának, sőt az egész földkerekségének is jeles személyiségei.

Az emlékezésre kívánkozó alkalmak a kerek évfordulós emléknapok, amikor a tájegységi, területi ismereteink gyarapítása mellett a történelmi eseményekre, személyiségeinknek a történelmi folyamatok alakítására gyakorolt hatásáról is szólnunk kell. Ezekre közös érdekből hívjuk fel Kárpát-medencei magyar népünk és az érdeklődők figyelmét.

Comments