Haplocsoportok

Vissza a főoldalra

 Az alábbiakban összefoglalom, hogy jelenleg (2009 elején) mit tudunk az egyes haplocsoportok eredetéről, elhelyezkedéséről, vándorlásairól. A csoport „kódneve” mögött megtalálható annak a mutációnak a neve, amellyel leggyakrabban definiálják az adott csoportot (a mutáció nevének használata különösen az alcsoportok meghatározásánál jellemző, mert az R-U152 megjelölés például könnyebben megjegyezhető, mint az R1b1b2a1b4 „kódnév”). Az Y-DNS kutatás még gyerekcipőben jár, és gyorsan fejlődik, ezért újabb kutatások tükrében ezek az elméletek még változhatnak. Erre a legjobb példa, hogy a Hg R1b-t eleinte Nyugat-Európa első kőkori lakóival hozták összefüggésbe, míg a tudomány jelenlegi állása szerint az R1b férfiak csak a bronzkorban érték el Nyugat-Európát.

A haplocsoportokkal kapcsolatos magyar vonatkozásokat dőlt betűvel jelzem.

 

Y-kromoszóma Ádám”: az összes ma élő férfi közös őse. Valószínűleg Etiópiában élt, kb. 70 ezer éve. Új elméletek az összes mai ember ősapjának megjelenését egy katasztrófaelmélethez kötik. Eszerint 70-75 ezer éve a szumátrai Toba vulkán kitörése olyan éghajlati változást hozott, hogy a homo sapiens csak Kelet-Afrikában maradt életben, ott is mindössze 1000 szaporodóképes párra csökkent. Ez "szűk keresztmetszetet" eredményezett az emberi evolúcióban, így származunk egyetlen féfritól. Leszármazottai az A, ill. a BT csoport.

 

A csoport (M91): Vélhetően Etiópiában jött létre. Etiópiában és a koiszan (busman, hottentotta) népek között gyakori, elszórtan előfordul Afrika nagy részén, sőt Szardínián és Angliában is találtak ide tartozó férfiakat. A nem-afrikai „A” férfiak valószínűleg a római kori rabszolga-kereskedőknek köszönhetően kerültek a kontinensre.

 

BT csoport (M42): a B-től T-ig terjedő haplocsoportok közös őse, két leszármazottja a B és a CT csoport.

 

B csoport (M60): Közép- és Nyugat-Afrika őserdőiben fordul elő, főleg a pigmeusok között. A pigmeusokkal a történelmi időkben keveredő bantuk között is kismértékben megtalálható.

 

CT csoport (M168): a C-től a T-ig terjedő haplocsoportok közös őse, két leszármazottja a CF és a DE csoport.

 

DE csoport (YAP): a D és E csoportokat foglalja magába. Valószínűleg Kelet-Afrikában, Etiópiában alakult ki kb. 65 ezer éve, de az arábiai eredet sem zárható ki. Érdekessége, hogy D alcsoportja csak Ázsiában található meg, míg az E alcsoport Afrika domináns haplocsoportja.

 

D csoport (M174): Az Andamán-szigeteki őslakók (D*) és az ajnuk (D2) tartoznak ide, ezen kívüli a tibeti (D1) és a japán (D2) férfiak nagyjából fele. Elszórtan előfordul egész Délkelet-Ázsiában és Közép-Ázsiában (D3). Nagyon ősi kőkorszaki vándorlás maradványa, valószínűleg Közép-Ázsiában jött létre, és észak felől kerülte meg a Himaláját/Tibetet, ugyanis Indiából teljesen hiányzik.

 

E csoport (M96): Ide tartozik a mai afrikai lakosság túlnyomó többsége, függetlenül attól, hogy negroid, europid, etiopid vagy nilotid alrasszba tartozik. Valószínűleg Etiópiában jött létre kb. 50 ezer éve. Fontosabb alcsoportjai a következők:

E1a (M33): Maliban a szongáj férfiakra jellemző

E1b1a (M2): A fekete-afrikaiakra jellemző csoport, a niger-kongói (köztük a bantu) nyelveket beszélők tartoznak ide, de a történelmi keveredés miatt előfordul a pigmeusok, busmanok, nilóták és csádi népek között is. A legtöbb afro-amerikai is ebbe a csoportba tartozik.

E1b1b (M35): Az afro-ázsiai („sémi-hámi”) nyelveket beszélő népekre jellemző, de előfordul Európában is. Kb. 45 ezer éve jött létre, valószínűleg Etiópiában. Alcsoportjai közül az E1b1b1b (M81) a berberekre jellemző, az E1b1b1c a sémi népekre, az E1b1b1g (M293) a kelet-afrikai pásztornépekre, az E1b1b1a (M78) pedig Egyiptom déli részéről vagy Núbiából terjedt el az egész Közel-Keleten és Dél-Európában, valószínűleg a földműveléssel együtt. A koszovói albánok közel fele az E-M78-as csoportba tartozik, de gyakori a görögök, szerbek, bolgárok, olaszok és spanyolok között is. Magyarországon a férfiak kb. 10%-a tartozik az E-M78-as a csoportba.

 

CF csoport (P143): a C és F csoport közös őse, valószínűleg Indiában alakult ki kb. 65 ezer éve.

 

C csoport (RPS4Y): Dél-Indiából kiindulva a part mentén benépesítette Délkelet-Ázsiát, Ausztráliát és Északkelet-Ázsiát, később Észak-Amerikába is eljutott. Ide tartoznak az ausztrál őslakók (C4), a polinézek (C2), a dél-indiai őslakó veddák (C*, C5), valamint kismértékben előfordul a japánok és ajnuk között is (C1). Ez a négy alcsoportja nagyon ősi és ma már kevés férfi hordozza ezt a gént. A C3 alcsoport viszont sikeresen terjedt el Északkelet-Ázsiából: a na-dené indiánok (pl. atapaszka, navahó) vitték Észak-Amerikába (C3b), a mongol és tunguz népek (C3c) pedig Közép-Ázsiába és Szibériába. A mongol és kazah férfiak többsége ide tartozik, de előfordul minden türk népben. Dzsingisz kán a C3c Y-gént hordozta, és lehetséges, hogy a hunok is a C3 csoportba tartoztak. Magyarországon eddig egyetlen férfinál fordult elő.

 

F csoport (M89): Valószínűleg India középső vagy déli részén alakult ki kb. 48 ezer éve. Ősi formájában az indiai gondi törzseknél fordul elő a Dekkán-fennsíkon. F1 és F4 alcsoportjai Srí Lankán, F2 alcsoportja Kelet-Ázsiában fordul elő, az F3 pedig Hollandiában. Az F alcsoportja továbbá a G, H és IJK csoport is (lásd a következőkben), valamint azok összes leszármazottja, összességében tehát az F csoportba tartozik az emberiség kb. 90%-a, ősi F* formájában viszont nagyon ritkán fordul elő Portugáliától Malajziáig.

 

G csoport (M201): Korára nézve nagyon eltérő becslések vannak, újabb eredmények szerint kb. 5200 éve jött létre a Kaukázus déli részén vagy Iránban. Érdekessége, hogy leggyakrabban hegyvidékeken és szigeteken fordul elő (Kaukázus, Anatólia, Tirol, Pireneusok, Szardínia, Kréta). Egyes kutatók a réz elterjedésével hozzák összefüggésbe ezt a csoportot. Magyarországon az előfordulási aránya kb. 8%.

 

H csoport (M69): Indiában jött létre, a törzsek és az alsóbb kasztok között gyakori, az összes indiai kb. egyharmada tartozik ide. Indián kívül kizárólag a roma népesség körében található meg, Európába is a vándorcigányokkal jutott el a középkorban. A magyarországi roma lakosság többsége is valószínűleg a H1 (M52) alcsoportba tartozik.

 

IJK csoport: Az IJ és a K csoportok közös őse, kb. 47 ezer éve jött létre, valószínűleg Indiában.

 

IJ csoport: Az I és J csoportok közös őse, kb. 35 ezer éve jött létre Anatóliában vagy a termékeny félhold területén.

 

I csoport (M170): Kb. 22 ezer éve jött létre Anatóliában és még a jégtakaró legnagyobb kiterjedése (LGM) előtt elérte Európát. Valószínűleg a gravetti vadász-gyűjtögető kultúrához kapcsolható. A jégkorszakot Európában néhány jégmentes „menedékben” vészelte át, Ibériában, a Balkánon és Ukrajnában. Ősi változata kis számban egész Európában megtalálható, elterjedtek viszont nagyobb alcsoportjai:

I1 (M253): Az időszámítás kezdete környékén jelent meg Skandinávia déli részén és onnan terjedt el a germán népvándorlás időszakában. A dánok, svédek és norvégok között 40%-os gyakoriságú. Teljesen a germánokhoz köthető, a magyar férfiak kb. 10%-a hordozza ezt a gént.

I2a1 (M26): Valószínűleg Ibériából terjedt el Nyugat-Európában a jég visszahúzódását követve. Leggyakoribb Kasztíliában (20%) és Szardínián (40%).

I2a2 (P37.2): Valószínűleg a boszniai jégkori menedékből terjedt el, a bosnyákok és horvátok több mint egyharmada ebbe a csoportba tartozik, „illír” gén. A szlávok között 10-15%-ban mindenhol jelen van, Magyarországon kb. 10%-ban fordul elő.

I2b (M223): Valószínűleg az ukrajnai jégkori menedékből terjedt el Északkelet-Európában, ma a szász és a holland népességre a legjellemzőbb. Kismértékben Magyarországon is előfordul.

 

J csoport (12f2a): Kb. 15-20 ezer éve jött létre a Közel-Keleten, ahonnan a két nagy alcsoportja is elterjedt. Ősi J* formában csak a Jementől délre fekvő Sokotra szigetén található meg az Indiai-óceánban.

J1 (M267): Kb. 8-10 ezer éves és Kurdisztán környékén jelenhetett meg, majd a mezőgazdasággal terjedt el a térségben. Ma a leggyakoribb az északkelet-kaukázusi népek között (csecsen, ingus, dagesztáni népek), illetve a jemeniek között (80%). Nagy arányban fordul elő a zsidók és arabok között, a zsidó királyi génvonal (ún. Cohen haplotípus) is ide tartozik. Észak-Afrikában és a mediterrán térségben is az arab hódítással, illetve a zsidó diaszpórával terjedt el.

J2 (M172): Kb. 5000 éves gén, Anatóliában vagy az Égei-tenger térségében jelent meg. Egyes elméletek szerint a fémművességgel és az indo-európai népekkel terjedt. A mediterrán térségben a görög gyarmatokhoz is köthető. Itáliában, Albániában, Görögországban, Törökországban, Iránban, a Kaukázusban és a termékeny félhold területén kb. a férfiak egynegyede tartozik ide, de elterjedt Közép-Ázsiában és az indiai felsőbb kasztok között is. Kismértékben Magyarországon is előfordul.

 

K csoport (M9): Az L, M, NOP, S és T csoportok őse, kb. 45 ezer éve jött létre Indiában. Ősi formában alig fordul elő, kisebb alcsoportjai Indonéziában és Óceániában találhatók (K2, K3, K4, M, S), a K1 alcsoport pedig Indiában és Pakisztánban. Az európaiak, indiaiak és kelet-ázsiaiak többsége, tehát az összes élő férfi kb. háromnegyede a K valamely alcsoportjába tartozik.

 

L csoport (M20): Kb. 30 ezer éve jött létre Pakisztán déli részén, Irántól Dél-Indiáig elterjedt az Indiai-óceán partján, ezen kívül Közép-Ázsiában is előfordul. A beludzsok (Pakisztán) és drúzok (Libanon) közel egyharmada ebbe a csoportba tartozik. Valószínűleg – ha nem is kizárólagosan – az Indus-völgyi civilizáció is ehhez a csoporthoz köthető. Kismértékben Magyarországon is előfordul.

 

M csoport (P256): A melanézok (pápuák, Salamon-szigetekiek stb.) között gyakori, valószínűleg a mezőgazdasággal (táró- és jamgyökér) terjedt el a szigetvilágban.

 

S csoport (M230): Indonéziában és Óceániában fordul elő.

 

T csoport (M70): Régi neve K2 csoport volt (2008 előtt), leghíresebb „tagja” Thomas Jefferson. Nagyon érdekes az eloszlása, ugyanis az Indiai-óceán nyugati részén körívesen található meg (Tanzánia, Szomália, Egyiptom Omán, Irak, Dél-India), illetve a Földközi-tenger partvidékén is elterjedt, valószínűleg a föníciai gyarmatosítás idején. Eredete nehezen határolható be (bár van egy még nem tökéletesen kidolgozott elméletem).

 

NOP csoport: Az NO és a P csoportok közös őse. Legvalószínűbb eredete Közép-Ázsia.

 

NO csoport (M214): Az N és O csoportok közös őse, ősi formájában (NO*) kismértékben Északkelet-Ázsiában fordul elő (tunguzok, koreaiak, japánok). 30-35 ezer éve jelenhetett meg Közép- vagy Belső-Ázsiában.

 

N csoport (M231): Kb. 12 ezer éve jelent meg Belső-Ázsiában, a jégkorszak végén. Szibéria lakóira és az uráli népekre jellemző, de Kínában és Közép-Ázsiában is előfordul. Alcsoportjai:

N1a (M128): Mandzsúriában és Kína egyes kisebbségei között fordul elő.

N1b (P43): A szamojéd népek között a leggyakoribb (a nyenyecek fele és szinte minden nganaszán ide tartozik), de Közép-Ázsiában is szórványosan előfordul.

N1c (TAT): A finn-permi és a balti népek között nagyon gyakori, a finneknél 60% fölött van. A másik fő elterjedési területe Kelet-Szibéria, ahol a férfiak több mint fele ebbe a csoportba tartozik (jakutok, csukcsok, ázsiai eszkimók). Meglepő módon Magyarországon szinte teljesen hiányzik, eddig egyetlen székely férfinál fedezték fel. Ezzel szemben négy vizsgált honfoglaláskori csontleletből kettő az N1c csoportba tartozott! A magyar eredetkutatás tehát komoly problémával áll szemben.

 

O csoport (M175): A kelet-ázsiai (mongolid) férfiak többsége az O csoportba tartozik, egyúttal szinte minden ebbe a csoportba tartozó férfi kelet-ázsiai, tehát a kapcsolat „függvényszerű”. Kb. 30 ezer éve jelent meg Közép- vagy Belső-Ázsiában. Nagy alcsoportjai a mezőgazdasággal terjedtek el szerte Kelet-Ázsiában.

O1 (M119): A tajvani őslakosok, illetve az ausztronéz nyelveket beszélő népek (filippínók, malájok, indonézek) jellemző génje, de Kínában (15%) és Mongóliában is gyakori.

O2a (M95): Az ausztro-ázsiai nyelveket beszélő népekre jellemző (khmerek, vietnámiak, mundák), de őslakosságként egész Délkelet-Ázsiában elterjedt.

O2b (SRY465): Koreában és Japánban gyakori (15-20%).

O3 (M122): A rizstermesztés elterjesztői Kelet-Ázsiában. Az O3* csoportba tartozik a kínaiak negyede, de az ausztronéz nyelvűek között is gyakori. O3a3c (M134) alcsoportja a sino-tibeti népek fő génje, a kínaiak negyede ebbe tartozik (összesen tehát a kínai férfiak több mint fele O3). O3a3b (M7) alcsoportja a hmong-mien (miao-jao) népekre jellemző.

 

P csoport (M45): Kb. 30 ezer éve jött létre Közép-Ázsiában, a Q és R csoportok közös őse.

 

Q csoport (M242): Kb. 15-20 ezer éve jelent meg Közép-Ázsiában. A jég visszahúzódásával a Q férfiak Szibérián át Észak-Amerikába vándoroltak még a jégkorszak vége előtt. A na-dené indiánok egy részének kivételével minden amerikai őslakos a Q1a3 (M3) alcsoportba tartozik (aztékok, maják, inkák stb.). A Q többi alcsoportja kismértékben egész Eurázsiában elterjedt. Az afganisztáni hazara népcsoport egyik fő génje. Európába feltehetően az avarokkal érkezett (a horvátországi Hvar szigeten 15%), egy magyar férfiban is megtalálták.

 

R csoport (M207): Európa, Közép-Ázsia és India leggyakoribb haplocsoportja, ide tartozik a magyarok több mint fele. A gyarmatosítás után az amerikaiak többsége is az R alcsoportjaiba tartozik. Kb. 25 ezer éve jelent meg Közép-Ázsiában. Fontosabb alcsoportjai:

R2 (M124): Kb. 18 ezer éve jelent meg Közép-Ázsiában és onnan ment Indiába, ahol 10-15%-ban fordul elő. Gyakori még egyes kurd csoportok körében és a csecseneknél a Kaukázusban. A sinte romák nagy része is az R2 csoportba tartozik.

R1a1 (M17): A szláv és türk népek (Lengyelországtól Pakisztánig félkörívben kb. 50%), valamint az indiaiak jellemző csoportja (felső kasztokban 30-40%). A magyar férfiak egyharmada tartozik ide. Kb. 15 ezer éve jelent meg a Balkánon vagy Pakisztánban. Eredete és elterjedése szempontjából az egyik legvitatottabb csoport. Egyesek szerint közép-ázsiai vagy pakisztáni eredetű, és még az árja bevonulás előtt megjelent Indiában. Ez esetben mind a dravidákhoz, mind az uráli népekhez köthető. Mások szerint a Balkánról származik és Ukrajnából az indoeurópai népvándorlással terjedt el. Nyugat-Európában a viking hódításokhoz köthetők. A honfoglaló magyarok egyik jellemző génje lehetett, azonban a türk R1a1-et nem lehet elkülöníteni a szláv R1a1-től, ami nehezíti a magyarországi R1a1 férfiak eredetének megítélését.

R1b1 (P25): Kb. 18 ezer éve jelent meg, valószínűleg Közép-Ázsiában vagy Iránban. Alcsoportjaiba tartozik a nyugat-európai (és ebből következően az amerikai) férfiak kb. kétharmada, a magyarok kb. 20%-a. Európába valószínűleg a termékeny félhold területéről érkezett a földműveléssel. Meglepő módon ősi R1b1* férfiak alkotják a csádi nyelvű afrikai népek többségét (hauszák, észak-kameruniak), ahová valószínűleg Egyiptomon keresztül jutottak el.

R1b1b2 (M269): Az R1b1 Európára jellemző alcsoportja, kb. 5-7 ezer éve jelent meg Anatóliában és a mezőgazdasággal vagy a fémmegmunkálással érkezett Európába. Két nagy alcsoportja az R-U106 és az R-P312. Az egyik alcsoportba sem tartozó férfiak főleg a Balkánon és Délnyugat-Ázsiában találhatók. Arra vonatkozó adat nem áll rendelkezésre, hogy a magyar R-M269-es gént hordozó magyar férfiak mely alcsoportokba/milyen megoszlásban tartoznak.

R1b1b2a (U106): Kb. 4500 éve jelent meg, valószínűleg a Rajna vidékén. A történelmi korokban a germán népekkel terjedt el egész Európában, leggyakoribb Hollandiában.

R1b1b2b (P312): Kb. 4500 éve jelent meg a Dél-Németországban vagy Dél-Franciaországban. Többségében alcsoportjaiba tartoznak a baszkok (R-M65, R-M153), a katalánok (R-M167) és az egykori kelta, ma újlatin nyelveket beszélő népek (R-L21, R-U152) Írországtól Portugálián át Olaszországig. E honlap szerzője az R-U152 alcsoportba tartozik.

 

Forrás: Karafet et al. (2008): New binary polimorphisms reshape and increase resolution of the human Y-chromosomal haplogroup tree (Genome research online)