Főoldal




Libellula

Azon töprengtem az elmúlt hetekben, minek örvendene Éva, hogyha tehetné – s talán teheti is, csak mi nem tudunk róla semmi biztosat –, s addig facsartam az agyamat, amíg fölkerestem utolsó közös vállalkozásunk, az aranytalicska mentén nyitott levelezőfiókot és elolvastam azt a bő félévig tartó levelezést, amit a blog szerkesztése mentén lefolytattunk. 
Emlékező olvasás közben támadt az ötlet: próbáljak meg az ő gondolataihoz, játékos szelleméhez illő magánhasználatú honlapot fabrikálni, amin elraktározhatók az olyan írások, dokumentumok, amik valamilyen módon őhozzá köthetők. A honlap Mi ez? meghatározása mellett pedig ezt írtam fel: „Morzsák, mozaikok, törmelékek, okoskodások, finom hangulatok Káfés munkatársam, Debreczeni Éva emlékére”. S hozzá már csak egy krézi cím kellett, ami lehet, hogy nem a legeredetibb, de a célnak talán megfelel. Így született meg a Horkoló szúnyog, amelyen többek között helyet kapott szemelvényes levelesládánk, az Éva halálakor született reflexiók (Volt egyszer, hol nem volt...), az egyéves évforduló megemlékező írásai (Egy év után), majd a legfrissebb, a Két év után című összeállítás, továbbá egy kisebb kazalnyi irka-firka, amelyek közül egyet most mutatóba kiemelve, búcsúzom:

Libellula * Nincs visszataszítóbb nonszensz egy horkoló szitakötőnél. És ha libellulának nevezném?

Cseke Gábor

Aloldalak (195): Az összes megtekintése
Comments