A télálló orchideákról

Az orchideákról köztudott, hogy a trópusokról származó növények (Dél-Amerika, Ázsia, Afrika..), melyeket lakásunkban tartunk. Számos variációjukat azonban egyszerűen a kertjeinkben is termeszthetjük. 

A télálló orchideák ebbe a kategóriába tartoznak. Télállóságuk nagyban függ attól, hogy honnan származnak, kivéve néhányat (Pleione, Calanthe), melyek érzékenyek a hideg időjárásra, de sokuk a -20°C alatti hőmérsékletet is kibírja. Így tehát télen se féltsük kint tartani a télálló orchideáinkat. A hideg időszak (maximum 5°C) szükséges ahhoz, hogy a növény megfelelően fejlődjön.


A tél során ezek a növények nyugvó állapotban vannak, egyes fajok esetében pedig ez az állapot nyárra esik (Orchis, Anacamptis, Ophrys…). A nyugalmi állapot során a télálló orchidák rizóma állapotban, vagy föld alatti gumókban telelnek. Gyakran az év ezen időszakában nem látszik vegetáció.


A folyamatos növekedés és nyugalmi szakaszokat követően az orchideák nemcsak egyre nagyobbak lesznek, de szaporodnak is az évente megjelenő újabb hajtásaiknak köszönhetően. Szaporodásuk intenzitása nemzetségenként eltérő. Az Epipactis nemzetség az egyik legalkalmasabb a sejtburjánzásra; a megfelelő körülmények között termesztett növény viszonylag szűk talajfelületen is rövid idő alatt kolóniákat formál.


A télálló orchideák fajtától függően általában május és szeptember között virágoznak. Amennyiben megfelelő körülmények között termesztjük a kertben, ezek az orchideák nem igényelnek különösebb figyelmet és a különleges virágzásuk élvezettel tölti el termesztőjüket.