Tóth Ágnes: A magyarországi délszlávok helyzete és törekvései 1945-1948


Bánkiné Molnár Erzsébet: Bács-Kiskun megye múltjából 12.

 

Tóth Ágnes: A MAGYARORSZÁGI DÉLSZLÁVOK HELYZETE ÉS TÖREKVÉSEI 1945-1948 (Dokumentumok)

 

„1944-45 fordulóján újból napirendre került a bajai háromszög Jugoszláviához csatolásának kérdése. A déli határmenti falvakban jelentős mozgalom bontakozott ki a szerb törekvés támogatására. A szerb partizánok segítségével pedig több Bács-Bodrog vármegyei községben — Gara, Csávoly, Hercegszántó — délszláv közigazgatást szerveztek.2

Az ún. nemzeti felszabadító bizottságok az állami végrehajtó hatalom kizárólagos birtokosának tekintették magukat, s ugyancsak a szerb partizánok segítségével saját karhatalmat is szerveztek. Több helyütt, így „Garán, Csávolyon és Hercegszántón kikiáltották a községnek Jugoszláviához való csatlakozását.3

A bajai háromszög elszakadásának — elszakításának kérdése egészen 1945 őszéig napirenden volt. Ezt bizonyítja a közölt alispáni jelentés, valamint Csuka Jánosnak, a miniszterelnökség megbízottjának beszámolója. Ez azért meglepő, mert akkor már hónapok óta kizárólag magyar adminisztráció irányította ezeknek a községeknek az életét.

Az állami adminisztráció képviselőinek toleráns „hangja”, az oktatási, kulturális követelésekkel kapcsolatban megoldást kereső és kínáló hozzáállása mutatja, hogy 1945 őszén a magyar kormánynak érdekében állt, hogy az ország területén élő délszláv népcsoportokkal a ,jó viszonyt” megőrizze. Szüksége volt erre a Vorosilov marsall vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottság jóindulatának megtartása, s a Jugoszláviával való jószomszédi viszony kiépítése miatt. Ugyanakkor ezzel a kormány a szlovákiai magyarsággal szembeni diszkrimináció miatt elmérgesedő magyar-csehszlovák viszony külpolitikai ellensúlyozására is törekedett.

A magyarországi szlávság népmozgalma 1945. február 18-án szervezett kereteket öltött. Ezen a napon alakult meg Battonyán a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja.4

Az ezt követő hónapokban mind a Marosmenti megyékben, mind pedig a bajai járás horvátok és szerbek által lakott községeiben — 1945 tavaszának közepéig — megalakultak a Front helyi szervezetei.5” (361-362. old.)

————————

2 Bács-Kiskun Megyei Levéltár (BKML.) Bács-Bodrog vármegye alispánja 408/1945. és Fehér Mária: A Bács-Bodrog megyei délszlávok alsó fokú oktatásának történetéhez 1945-1948. In.: Bács-Kiskun Megye múltjából V., 1983. 537-575.

3 BKML. Bács-Bodrog vármegye főispánja 624/1945.

4. Lásztity S. Lyubomir: A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének története a felszabadulástól a fordulat évéig (1945-1948.) In. Iz nase proslosti (Múltunkból) Tanulmányok az évforduló jegyében 1-2. köt. Budapest, 1979. 195.

5. Bács-Bodrog vármegyében Bácsalmáson, Csávolyon, Katymáron, Csikérián, Bácsbokodon, Felsőszentivánon, Garán, Hercegszántón és Vaskúton működött az Antifasiszta Frontnak helyi szervezete. — BKML. Bács-Bodrog vármegye alispánja 65/1948.

 

„Figyelemre méltó az a jelenség is, amelyre a vármegye szociáldemokrata alispánja hívja fel 1946. május 15-én kelt jelentésében a figyelmet: »Mint már előbbi jelentésemben kitértem, súrlódások a pártok között csak szláv lakta községekben van. A szlávság nagy része a kommunista párt tagja. Azonban tevékenységét ott nem annyira kommunista eszmék kifejtésére, mint inkább nemzetiségi, mondhatni soviniszta céljai elérésére fordítja. A legutóbbi délszláv összeírások során törvényhatóságom egész területén számuk pontosan 6478 fő. Ezek közül horvát 89, bunyevác 6046, szlovén 25, szerb 318 anyanyelvű, és ezeknek is csak igen kis hányada vallotta magát nyíltan délszláv nemzetiségűnek, ugyanakkor pedig a községi elöljáróságokban túlsúlyra törekszenek. így Bácsalmás, Gara, Katymár, Hercegszántó községekben fejtenek ki tevékenységet Jugoszláviához való csatlakozásuk érdekében...«8” (363. old.)

——————————

8 BKML. Bács-Bodrog vármegye alispánja 40/1947.

 

„»Az 1948-as esztendőben azok a törekvések, amelyek a délszláv szervezetek különböző bizottságokban és testületekben való megszerzésére irányultak — csökkentek. Helyette (vagy mellette) olyan fellépések kerültek előtérbe, amelyek egy-egy községi képviselőtestületi, vagy előljárósági személy ellen irányultak, amiért nem megfelelően képviselte a délszlávok érdekét, vagy éppen nem beszélte a szerb—horvát nyelvet.«11 Bár ilyen akcióra több helyütt sor került — Gara, Csávoly, Hercegszántó —, általánosnak nem tekinthetők.

A magyarországi délszlávok helyzetében újabb fordulópontot jelentett a Jugoszláviához való viszony megváltozása. Érthető módon, a hazai délszláv kisebbség kulturális, közösségi életét évekig a passzivitás jellemezte, s nemzetiségi önazonosságuk vállalását a retorzióktól való félelem hatotta át. (364. old.)

————————-

11 Fehér Mária, 1983. 551.