Nyilvános‎ > ‎Leletkatalógus‎ > ‎XVII. század‎ > ‎Női viseletek‎ > ‎Köznapi viselet‎ > ‎Felsőruha‎ > ‎Ruhaderekak‎ > ‎

Váll (Esterházy-palota) - Esterházy Orsolya/Thököly Éva

Lelet: váll, vagy más néven ruhaderék

Nép: magyar

Megtalálás helye: Esterházy-palota, Buda, Magyarország

Kora: XVII. század közepe

Jelenlegi helye: Iparművészeti Múzeum, Budapest, Magyarország

Anyaga: nyírott bársony, korall

Leírás: Eredetileg sötétkék bársonyból készült magyar szabású vállfűző, melyhez ugyanilyen fémszálas és korallgyöngyökkel díszített hímzéssel készült szoknya készült. Elől boglárokkal díszített hurkokat rögzítettek, melyekbe szalagot fűzve rögzítették a ruhaderekat a felsőtesten. A váll cetszilákkal merevített a bársony alatt. Vállpántjai a hátuljával illetve elejével egybe szabottak.
A ruhát a hagyomány Esterházy Orsolyához és Thököly Évához is köti. Leltárban először 1725-ben jelenik meg, de a díszítése a XVII. század közepére datálja. Elképzelhető, hogy minkét nő viselte esküvőjén a ruhadarabot, mivel a magyaroknál szokás volt a korábbi ruhák viselése, a kincstárból, még a 18-19. század folyamán is.
hosszúság: 53 cm 
szélesség: 43 cm

A 17. századból fennmaradt portrék tanúsága szerint a magyar arisztokrácia asszonyai szívesen öltöztek az aktuális nyugat-európai divat szerint az előkelőségüket reprezentáló spanyol udvari díszruhába. Emellett azonban a magyar tradíciókat őrző "magyar vállat" is viselték, amelyhez hozzá tartozott a hímzett patyolat ingváll és a csipkeköténnyel borított, bő szoknya is. A fejdísz a családi állapot szimbóluma, az asszonyokat a fejet beborító főkötő, a leányokat az ékköves, gyöngyös párta illette meg.

Az itt bemutatott, itáliai bársonyból Magyarországon szabott és hímzett szoknya és a hozzá tartozó vállfűző együttese a régi magyar díszöltözet rendkívül kvalitásos emléke. Egykor patyolat ingváll és széles csipkekötény is tartozott hozzá, az előbbit napjainkban készült rekonstrukció pótolja. Az öltözék szabásmódja, a lapokból szabott szoknya és ujjatlan vállfűzője harmonikusan ötvözi a korábbi századok helyi hagyományait a gyorsan változó nyugat-európai divat elemeivel.

Az eredetileg sötétkék, mára szürkészöld színűre fakult bársonyból készült, derékban ráncolt szoknyát fémszálas hímzéssel kivarrt, korallokkal díszített reneszánsz stílusú virágbokrok ékesítik. A nagy, szimmetrikus, visszahajló indájú virágbokrok szabályosan váltakoznak az egyenes szárú, tulipános virágtövekkel. A szoknya alját keskeny tulipánsor zárja le. A jellegzetes szabású ún. "magyar ingváll" alsó része elől és hátul V alakban belenyúlik a szoknyába. Domború, fémszálas hímzése a szoknyáéhoz hasonló tulipán- és gránátalmamintás. A mellrész széles fűzésű, egy-egy virágformájú, korallszemmel díszített fűzőkarikába bújtatott szalaggal záródik.

A 19. századi hagyomány úgy tartotta, hogy az az öltözék Esterházy Pál (1635-1713) első felesége, Esterházy Orsolya (1641-1682) ruhatárából származik, majd a későbbi kutatások - Hampel József feltételezése nyomán - a herceg második felesége, Thököly Éva (1659-1716) menyasszonyi ruhájának vélték. A fraknói Esterházy-kincstár inventáriuma elsőként 1725-ben említi a szoknyát, egykori tulajdonosáról azonban nem szól: Egy Sötét kék igen Szép Szoknya vörös Clarissal, s Arany s Ezüst fonállal varrott vállostul.

Az öltözék gazdag domború hímzésének tulipánokból, palmettákból, gránátalmából komponált, szimmetrikus virágbokrai a reneszánsz hagyományokból erednek, ami a korábbi datálást valószínűsíti. Ez azonban nem zárja ki, hogy akár mindkét menyasszony viselhette az öltözéket esküvőjük alkalmával, 1655-ben, illetve 1682-ben. A magyar arisztokrácia tagjai ugyanis - nyugati kortársaiktól eltérően - egy-egy jeles ünnep alkalmával szívesen magukra öltötték elődeik pompás öltözékeit, viselték ékszereiket, hordták fegyvereiket, sőt nemegyszer a lovat is barokk kori takaróval borították le. Erről a 17. századi kortársak is említést tesznek, de a szokás a huszadik században is élt még. Bizonyítják ezt az Esterházy-kincstár jegyzékei is, hírt adva arról, hogy több más ruhadarabbal együtt ezt a korallos szoknyát és fűzőjét is többször felöltötték egy-egy jeles esemény alkalmával a 18. század elején Kismartonban, majd a század második felében, Esterházy Miklós herceg nyári rezidenciájának ünnepi rendezvényei során.

A ruha bársonyszövete a források szerint egykor sötétkék volt, melyhez minden bizonnyal indigót használtak színezékként. Az öltözék a családi kincstár sok más darabjával együtt 1945-1948 között a második világháborúban lerombolt budai Esterházy-palota romjai alá temetve súlyosan károsodott, anyaga visszavonhatatlanul elszíneződött. Forrás: IMM

Méretei: 
hosszúsága 120 cm (szoknya), 
szélessége 380 cm (szoknya), 
átmérő 105 cm (szoknya alja). 

Irodalom:

Katona Edit, Tompos Lilla: Gyöngy az úri és népi öltözködésben. Cser Kiadó, Budapest, 2015. 

Dózsa Katalin (szerk.): A magyar divat 1116 éve. Absolut Media, Budapest, 2012. 

Horváth Hilda, Szilágyi András (szerk.): Remekművek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. (Kézirat) Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010.  

Pásztor Emese (szerk.): Az Esterházy-kincstár textíliái az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2010. 

Szilágyi András (szerk.): Esterházy-kincsek. Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményből. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006. 

Pataki Judit (szerk.): Művészet és Mesterség. CD-ROM. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999.

Tompos Lilla: Magyar hagyományok az öltözködésben. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. 

Lovag Zsuzsa (szerk.): Az Iparművészeti Múzeum. (kézirat) Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. 

Péter Márta (szerk.): Reneszánsz és manierizmus. Az európai iparművészet korszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988. 

Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. században. I. (Reprint). Helikon Kiadó, Budapest, 1986.

Radocsay Dénes, Farkas Zsuzsanna (szerk.): Az európai iparművészet remekei. Száz éves az Iparművészeti Múzeum. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1972. 

Höllrigl József: Magyar viselettörténeti kiállítás. Leíró lajstrom. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1938. 

Az 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás. A Történelmi főcsoport hivatalos katalógusa. Kosmos Műintézet, Budapest, 1896. 

Beküldte: Karoldu, mill