Webhelytulajdonosok

  • Zsigri Mariann

Balaton, a magyar tenger

Lájkoljatok :)





Balaton, a mi tengerünk



Ennek a cikknek az a célja, hogy elmondjon a Balatonról olyan dolgokat, amiket jó tudni, főképpen két okból. Először is mert az ember ezeknek a tudnivalóknak hasznát veszi, ha a Balaton mellett tartózkodik, másodszor pedig azért, mert aki az itt elmondottakat tudja, az sokkal jobban tudja élvezni a Balaton gyönyörűségeit.

Nem mondom azt, hogy amit itt leírtam, azt „illik tudni” hazánk legnagyobb taváról. Mit tesz az, hogy „illik tudni”? Illik tudni olyant, hogy az igazi úri ember nyilvános helyen nem veti le a kabátját, ha még olyan melege is van. Illik tudni, hogy a hölgyek nem szépek, ha „short”-ban, vagy fürdőruhában mászkálnak a rendes utcai forgalomban, mert ez olyan, mintha kivágott báli ruhában mennének a vásárcsarnokba. Én azt hiszem, hogy a nők a legjobban kivágott ruhában is megjelenhetnek igazán úri társaságban, ott, ahol az urak egyetlen förtelmes mellék­gon­dolattal sem szentségtelenítik meg a Föld legnagyobb szépségének, a teremtés leggyö­nyö­rűbb alkotásának, a szép női testnek ízléses látványát. De az utcára vinni! Minden jampecben és csirkefogóban a legaljasabb gondolatokat és érzéseket támasztani: ez nem úri nőhöz illő. A fövenyfürdőben akkor van helyén az ilyen ruha, ha ott is diszkrét, úri társaság van együtt. „Magunk között” szabad pongyolának is lenni, de „odi profanum vulgus!”

Ezt „illik tudni”! Illik tudni, hogy úri ember nem eszik az utcán, még fagylaltot sem nyal. „Illik tudni” nekünk férfiaknak, hogy a villamoson a nőknek helyet kell adnunk, mert mi férfiak testalkatunknál fogva is sokkal szilárdabban állunk a lábunkon, mint a nők (honny soit qui mal y pense!)

Tudományos dolgok tudása nem az illik és nem illik kérdése. Rendkívül kedves, előkelő úri nőket ismerek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy ki volt Horatius. Ezt a tudatlanságot nevet­sé­ges volna illetlenségnek tartani. Ha érettségizett, diplomás férfi nem tudja, az sem „illet­lenség”, hanem vagy feledékenység, vagy szellemi szegénység. Ez nagyobb baj, mint az illetlenség, mert az illetőről igen csúnya szegénységi bizonyítványt állít ki, de elvégre az illető lehet emellett igen művelt, kedves, úri ember.

Amit ebben a könyvben elmondunk a Balatonról, az minden művelt ember szemében érdekes lehet. Ez annyit jelent, hogy a művelt embert érdekli. Érdekli, mert maga is szokott gondol­kozni a dolog felől. Miért kék, miért zöld egyszer a tó, miért van a déli parton kitűnő homokfürdő, az északin meg nincs, hanem van helyette rengeteg nádas. Igaz-e, hogy a tó szél nélkül is háborog? Igaz-e, hogy a fenekén források vannak? Igaz-e a rianás úgy, ahogy Jókai leírja? Miért jobb a Balaton mellett, mint a Genfi-tó partján stb. stb.

Mindezek olyan kérdések, amiket a Balaton mellett pihenő úri emberek százszor is fölvetnek egymás közt, és mindig akad olyan, magát nagy tudósnak mutatni szerető magyarázó, aki fölényesen mondja el a legnagyobb szamárságokat, s mindig vannak, akik el is hiszik.

Nem akar ez a könyv turistavezető lenni. Ilyen könyvünk van már a Balatonról, még pedig kitűnő.[1] Itt csak az általános tudnivalókat, érdekességeket olvashatjuk s az olvasottak arra is valók, hogy az igazi tartalmas lelkű Balaton-kedvelők tovább is gondolkozzanak és igazi gyönyörűségük legyen benne, amikor ráismernek a könyvben elmondottakra.

Az érdeklődés ébrentartására és az olvasás megkönnyítésére, mintegy pihentetőül kis esemé­nyeket, kalandokat is beleszőttem. Persze a nagyképűek, látva a könyvet, azt fogják mondani, hogy „lám, a professzor úr megint regényt írt”. Ezeknek azt mondanám, hogy próbálja meg, írjon ő egy regényt, meglássuk ki olvassa el? Mert képtelenek a nagyképűséget feladni. Csak olyant írnak, amiből az tűnik ki, hogy „bámuljatok, ilyen nagy tudós vagyok én!” Mindenki elnyom egy titkos ásítást, aztán egymás közt mindenesetre azt fogják mondani, hogy „igazán nagy tudós ez a Nagyképű úr”, mert ha nem ezt mondanák, akkor azt hihetné a másik, hogy nem értette meg, amit a Nagyképű úr mondott. Pedig igazán nem értett belőle egy kukkot sem. Csak néhány egyenes jellemű, és őszinte beszédű - rendesen hölgy - szokta nyíltan megmon­dani, hogy Nagyképű úr nagy tudós lehet, de ne nekünk beszéljen, hanem a többi tudósnak, mert mi elalszunk rajta!

Véleményem szerint igen nagy szükség van igazán olvasható és megérthető népszerű munkák­ra, mert ezek adnak a művelt ember lelkének igazi tartalmat. És csak a tartalmas lelkű ember lehet igazán hasznos tagja a társadalomnak és derék, hasznos fia nemzetének. Ez a lelki tartalmasság nem az adatok nagy halmazának tudásából áll. Ha valaki kívülről tudná, hogy a Balaton mellett fekvő községeknek mennyi lakosa van, ez esetleg, kivételes esetben, hasznos tudás lehet, de ha komoly intézkedést kell tennünk ezeknek az adatoknak megfelelően, úgy­sem bízunk az emlékezetben, hanem megnézzük a statisztikai adatokat. Aztán meg hiábavaló tudás volna, mert egy év, tíz év múlva egészen mások lesznek a számadatok.

Az adatok összefüggés nélkül semmit sem érnek. Értékesek csak azok, amelyek általános értékű következtetésekre alkalmasak. A történelmi adatok is csak ilyenek. Az évszámok, nevek, családi leszármazások tudása csak akkor értékes, ha azok közt valami olyan, érdekes okozati összefüggés van, amit jó tudni. Ezért ebben a könyvben csak olyan adatokat találunk, amelyek értékesek abból a szempontból, hogy összehasonlításokra és így gondolkozásra serkentenek.

De mindenesetre célja ennek a könyvnek az is, hogy a Balatont megszeressük. Egész Európának legkedvesebb, legalkalmasabb pihenőhelye a Balaton s hogy valóban az is legyen s itt mindenki jól érezze magát, abban mindnyájunknak közre is kell működnünk, mert óriási nemzetgazdasági jelentősége van annak, hogy a magyar ember itthon nyaraljon, a külföldiek pedig minél nagyobb számban, minél hosszabb időre keressék fel a Balatont.


Mekkora a Balaton?

A Balaton bizony nem nagy tó. Könyveink mindig dicsekesznek vele, hogy a Balaton Nyugat- és Közép-Európa legnagyobb tava, mert területe kerekszámban majdnem éppen 600 km2 (négyszögkilométer), a Genfi-tó, az utána következő legnagyobb meg csak 582 km2, valójá­ban tehát nem sokkal kisebb.

 

Területe
km2

Legnagyobb
mélysége m.

Kaspi-tó

438,000

1160

Tanganyika-tó

35,100

1435

Ladoga-tó

18,130

240

Vanern tó

5,570

90

Balaton

600

11

Genfi-tó

582

334

Boden-to

538

252

Garda-tó

370

346

Fertő-tó

335

2

Maggiore-tó

212

372

Como-tó

146

406

Ezek között bizony a mi Balatonunk kicsinyke kis tó. Egyik partjáról mindig látni lehet a másikat. Csak Tihanyból nézhetünk nyugatra úgy, hogy nem látjuk a tó nyugati végét s a víz az éggel látszik érintkezni. Ázsiában a Jang-ce-kiang-folyó torkolata olyan széles, hogy a folyó közepéről nem látni a partokat. Ne is beszéljünk az Amazonasz, délamerikai folyó óriási torkolatáról, mert az nagyobb, mint az egész Dunántúl.

Egy négyszögkilométer olyan négyzet, amelyiknek minden oldala egy kilométer. Egy kilo­mé­ter­ben van 1000 méter, tehát egy négyszögkilométerben van 1000 ´ 1000= 1.000,000, szóval egymillió négyszögméter. Az egész tó felülete tehát 600 millió négyszögméter. Mivel egy négyszögméter területen három ember, állva elfér, tehát a Balaton jegére 1800 millió ember férne rá állva. Csakugyan elfér-e egy négyszögméter területre három ember? Embere válo­gatja! Van olyan terjedelmes hölgy, aki maga elfoglalja az egy négyzetmétert (de azért pizsá­má­ban rémisztgeti a fürdőtelepet), viszont vannak olyan cingár emberek, hogy négyen is elférnek egy négyszögméteren. De átlag felnőtt emberekkel nem sikerülne a kísérlet, három ember, felnőtt ember számára átlag kevés volna egy négyszögméter. Ámde az emberek közül átlag minden hatodik tíz évnél fiatalabb gyermek, ezek pedig kényelmesen elférnek négyen is egy négyszögméteren. A csecsemőket meg nem is lehet számítani, mert azokat próba esetén az anyjuk biztosan a karján tartaná. Így tehát egész bizonyosan elférne a tó jegére 1800 millió ember.

Ha még a Kis-Balatont is ide számítjuk, akkor 2000 millió ember elférne a jégen, tehát az egész földi emberiség! Persze, ha valami emberfölötti hatalom ezt a kísérletet végre tudná hajtani, nagyon furcsa képe volna a társaságnak! Az egyik nagy darabon dideregnének a négerek, ruhátlanul s bizonyosan pokoli lármát csapnának. Óriási területet foglalnának el a kínaiak (425 millió ember!). Alighanem összeszólalkoznának és tettlegességre is vetemed­nének a japániak 60.000000-nyi tömegével, közbe kellene állítani a türelmes, mindenről lemondó, de nagyon rossz szagú hindukat. Legjobban érezné magát az a néhány ezer eszkimó, akit az Északi-Sarkvidékről tereltek ide. Bizony elférnének olyan négyszögön, amelyiknek minden oldala 50 méter hosszú, mert ezen a területen 3 ´ 50 ´ 50=7500 ember férne el, eszkimó meg aligha van több. Ott volnának az amerikai indiánusok az ausztráliai, kukacevő vad bennszülöttek, a vérengző újguineai pápuák, meg a szép havaii-szigetbeliek. Az európai népek közt vigyázni kellene, hogy a franciák ne kerüljenek a németek mellé, meg a horvátok se a szerbek mellé, mert elagyabugyálnák egymást. Az európai népek csoportjában a nőket külön kellene állítani a férfiaktól, mert különben igen nagy szorongás támadna egyes helye­ken, viszont más helyeken meg nagyon „tágítanának” a férfiak! (Helyenkint - de nem olyan sok helyen meg a nők!)

Esszerint tehát mégis nagy tó a mi Balatonunk, ha szorosan ugyan, de mégis ráférne az egész emberiség. Azt is mondhatnók, hogy nem a tó nagy, hanem az ember kevés. Dehogy kevés! Túlságosan sok! Mindjárt ott leszünk, hogy nem lesz képes a Föld eltartani őket, azért marakodnak egymással állandóan.

Tudjuk, hogy a Balatonnak hosszas alakja van s hossza kerekszámban 70 kilométer. Minden­féle pedáns okoskodás itt fölösleges, mert ilyen szabálytalan idomnak hosszáról beszélni nem igen lehet. A tóra fektethető leghosszabb egyenes vonal kérdése is abszurdum, Tihany miatt. De nem is kell ezen a fejünket törni. Elég, ha tudjuk, hogy a tó 70 kilométer hosszú, körül­belül. Ezt az autó jó úton egy óra alatt kényelmesen megfutja. Gondoljuk el, hogy a Sogne-fjord Norvégiában 160 km hosszú, egy-két kilométer széles sikátor 1000-2000 m magas szikla­falak közt. Ezzel bizony a mi Balatonunk nem versenyezhet. De majd a hegyekről később beszéljünk. Azért nem adnám oda a Balatont a Sogne-fjordért!

Ázsiában, Afrikában, Canadában az akkora tavaknak, mint a Balaton, még a nevét sem tudjuk. Messze elmarad a Balaton a svédországi Vanern- és Vattern-tavaktól, meg az orosz­országi Onega-, Ladoga- és Pejpusz-tavaktól. Hát még az óriási Kaspi-tó, meg az Aral-tó! Még öbölnek is kicsiny mellettük a Balaton! Óriások a keletafrikai, meg az északamerikai nagy tavak. Csak az Alpok gyönyörű tavai: a Genfi, Boden, Vierwaldstatti, Maggiore, Como és Garda tavakkal lehet összehasonlítani s ezek közül mindegyiknél nagyobb.

A Balaton „kicsinységét” még inkább jellemzi sekélysége. A tó közepes mélysége, pontos, pedáns számítások szerint, rendes, közepes vízállás idején majdnem éppen pontosan 3 méter. Persze nem mindenhol egyforma mély. Az északi part felől indulva, a víz elég hirtelen mélyed le 2 méterre, aztán csak nagyon lassan mélyül 3, majd 4, némely helyen öt méterre. Ezek a legnagyobb mélységek az északi és déli part távolságának 2/3 részében vannak, a déli partok­hoz közelebb. Innen délre haladva megint sekélyebb lesz a víz, de aztán a déli partoktól mintegy egy km távolságra egyszerre, hirtelen meredek lejtővel fölemelkedik a tófenék s 1 1/2 méter mélységű lesz, aztán nagyon sekélyen lapul ki a déli partokon. A tó rendes, legnagyobb mélységei tehát 4-5 méternyiek. Csak egyetlen kivételes, túlmélyült helye van a Balatonnak. Ez a hely közvetlenül a tihanyi rév előtt van, és 11 méternyi. Hosszas, keskeny gödör ez, majd megtudjuk mi az oka, de olyan kicsiny gödör, hogy a tó átlagos mélységére nincsen nagy befolyása.

A középmélység annyit jelent, hogy ha a tó fenekét úgy alakítanánk át, hogy az mindenütt egyforma mély legyen s mégis éppen annyi víz férjen bele, mint amennyi a tóban valóban van, akkor ez a mélység véletlenül éppen 3 méter volna.

Ez bizony nem nagy mélység! Ha két rendes termetű ember egymás fejére áll, a felsőnek a feje kinn volna a vízből. Ha a tó fenekén olyan magas fák nőlnének, mint amilyenek a mi rendes bükköseink vagy tölgyerdeink fái, tehát 10-15-20 m magasak, akkor bizony a fák lombjaitól nem látszana meg a víz. Még a tihanyi „Kút” nevezetű 11 méter mély gödröt is eltakarnák a lombok. Ha csakugyan felnőne ez az erdő a tó fenekén, akkor Tihany hegyeiről csak végtelen zöld lombtengert látnánk, mintha nagy síkságot lepne el az erdő. Az Amazonasz őserdei ilyenek az Amazonasz árvize idején. Elönt ilyenkor ez a folyamóriás akkora területet, mint az egész Magyarország![1] Csakhogy a forróégövi őserdők fái 60 méter magasak, lombjuk sokkal sűrűbb. Repülőgépről semmit sem lehetne látni a folyam kiöntéseiből.

Ha a Balatonról domborművű mintát akarnánk készíteni, a magasságok és mélységek termé­szetes arányában, akkor látnánk csak, hogy milyen sekély víztükör a Balaton! Képzeljük el, hogy a domborművet igen nagyra készítenénk, úgy hogy a Balaton hossza 7 méter volna. 7 méter jelent tehát 70 kilométert, esszerint egy kilométert jelentene 1 deciméter. Ennek ezred­része egy tizedrész milliméter. Esszerint tehát egy métert 0,1 mm jelentene. A tó mélysége 3 méter, tehát ezt 0,3 mm vastag üveglemezzel lehetne mérték-helyesen utánozni. Ilyen vékony üveglemezt nem is készítenek, legfeljebb kis darabokban, tudományos célokra.

A Genfi-tó fenekének nagy darabja 300 méter átlagos mélységben van, tehát a Genfi-tó domborművű modelljén a vízréteget 30 mm vastag üveglemez mutatná be arányosan.

Ez is persze nagyon csekély mélység az óceánok óriási mélységeihez képest. A legnagyobb ismert mélység 10 km a Fülöp-szigetek mellett, ennek a mi modellünkön (1:10,000) éppen egy méter mélység felelne meg.

A domborműveket nem szokás úgy készíteni, hogy a távolságok mértéke ugyanaz legyen, mint a magasságoké és mélységeké, hanem rendesen 2,5 arányban torzítani szokás, mert így jobban szembetűnnek az egyenetlenségek. Még ilyen torzítás mellett is a tó mélysége 2,5x0,3 mm = 0,75 mm, igen vékony, kereskedésben nem is kapható vékonyságú üveglap mutatná be!

Legmélyebb tavunk a Tanganyika-tó Kelet-Afrikában, meg a Bajkál-tó Szibériában. Az előbbi 1435 m, az utóbbi 1430 m a legmélyebb helyen. Az persze még kérdés, hogy a Tanganyika-tóban nem fedeznek-e föl még nagyobb mélységeket is, ha majd egyszer pontosan tanul­mányozzák. Csekély mélysége miatt a Balatonban aránylag nem sok víz van. 600 km2, az 600.000.000 m2. Ezt megszorozzuk 3 méterrel akkor 1.800.000.000 m3 vizet kapunk. Ennyi van a Balatonban középvízállás idején. A Duna nagy árvize Budapestnél kerekszámban 10,000 m3 vizet visz másodpercenkint. Esszerint egy perc alatt 60 ´ 10.000 = 600,000 m3-t, egy óra alatt megint 60 ´ 600.000 = 36.000.000 m3-t. 36 az 1800-ban 50-szer található, tehát a Duna nagy árvize 50 óra, valamivel több mint két nap alatt teljesen megtöltené a Balaton üres medencéjét. De hisz a Duna hatalmas nagy folyam, a Balaton pedig aránylag kicsiny, sekély tó. A Duna középvízállásakor a Gellért-hegy előtt 16 méter mély, tehát jóval mélyebb a tihanyi „Kút”-nál, 11 m-nél. Könnyen ki lehet számítani, hogy a keletafrikai Tanganyika-tóban 12.000-szer annyi víz van, mint a Balatonban. A Genfi-tóban is mintegy 200-szor annyi van, mint a Balatonban, tehát valóban nem nagy vízmennyiség.

A tó sekélységének van néhány igen nagy jelentőségű és érdekes következménye s a Balatont lényegesen megkülönbözteti a svájci és itáliai tavaktól.

Először is a tó vize nyáron sokkal jobban átmelegszik, télen meg sokkal jobban lehűl, mint a mély tavak vize. Tudjuk, hogy hidegben minden test összehúzódik, melegben meg kiterjed. A víz is. Ha melegítjük, akkor kiterjed, ha lehűtjük összehúzódik, mint a higany. Azért használjuk a higanyt a hőmérséklet mérésére. A víz nem húzódik össze olyan nagy mértékben, mint a higany, de azonkívül 0o-on megfagy, tehát nem igen lehet a hőmérséklet mérésére használni. Sőt a víznek egészen különös tulajdonsága is van. Minden folyadék legjobban összehúzódik, amikor megfagy. A víz nem! A víz legjobban összehúzódott, tehát legkisebb térfogatot foglal el akkor, amikor hőmérséklete +4o (természetesen mindig Celsius fokokat értünk!). Ha még tovább hűtjük, akkor kezd kiterjedni s 0o-on egyszerre, ugrásszerűen kiterjed, amikor megfagy. Ez az oka az úgynevezett „kifagyás” tüneményének. Ha például a ház falán a vakolat átázik, aztán ez a vakolatban levő víz éjjel megfagy, akkor a jég hirtelen kiterjeszkedése elválasztja a vakolatot a faltól, sőt a vakolat egyes darabjait is egymástól s a vakolat lehull. Némely építőkő is ilyen rossz tulajdonságú, hogy „kifagy”, vagyis a beleszivárgott víz megfagyásakor a kő felszíne elporlik és lehull.

A jég fagyásakor való kiterjeszkedése következtében könnyebb, mint a víz, tehát a jég a víz felszínén úszik. Úgy tudom, hogy nincs más anyag a Földön, amelyik szilárd állapotban könnyebb volna, mint az olvadéka. Sőt még a víz is csak abban az esetben mutatja ezt a különös tulajdonságot, ha nem sós. A tengervíz például már legsűrűbb fagyása pillanatában, tehát nem +4o-on, mint a tiszta víz.

A meleg tavak vize a mi éghajlatunk alatt télen lehűl. A hideg víz nehezebb, mint a meleg tehát a lehült részecskék lesüllyednek a mélységbe s helyettük meleg víz jön a felszínre. Ez ismét lehűl és elsüllyed. Mindaddig tart ez, a folyamat, amíg a tó vizének egész tömege +4o hőmérsékre lehűlt. Az ennél hidegebb víz már nem süllyed le, mert könnyebb! Valóban, a mély alpi tavak vize a felszín alatt 10-15 m mélységen túl egészen a tó fenekéig +4o. És ilyen marad télen, nyáron állandóan. Csak a felső 10-15 méter vastag réteg érzi a hőmérséklet ingadozását télen és nyáron. Csakhogy télen nem tud nagyon lehűlni, mert a mélyben rejlő, +4o hőmérsékletű, óriási víztömeg állandóan sugározza a meleget, sőt ebből a meleg mindig el is vezetődik a felső rétegekbe s nem engedi azokat igazán lehűlni. A mély alpi tavak tehát sohasem fagynak be úgy, mint a Balaton. Nyáron meg viszont az a +4o hőmérsékletű víztömeg nem engedi annyira fölmelegedni a felszíni rétegeket, mint ahogy a Balaton vize fel tud melegedni, hisz a napsugár egészen a fenekéig lehat a tónak!

A Balaton vizének sekélysége miatt, tehát sokkal nagyobb hőingadozásokat tanusít, mint a mély alpi tavak. Ez pedig a Balatonnak igen előnyös tulajdonsága az előbbiekkel szemben. Sekélységének második nevezetes következménye, hogy sohasem olyan tiszta, átlátszó a víz, mint a mély tavak vagy éppen a tenger vize. A nyílt óceánok vize kristálytiszta. A kellő módon védett és erre a célra szerkesztett fényképezőgépek még 400 méter mélységben is fényhatást tudnak kimutatni. A zsinóron lebocsátott fehér korongot még 200 méter mélységben is látni lehet. A Genfi-tavon 19-20 m mélységben a korong már nem látszik, de a Balatonban még egy fél méter mélységben is rendesen eltűnik a korong. A legóvatosabb kísérletekkel sem sikerült a korongot 80 cm-nél nagyobb mélységben meglátni. A tó vizének homályossága miatt leírhatat­lanul szép színjátékai vannak a tó felszínének. De ezt majd csak később beszéljük meg.

A tó sekély vize minden hullámzás következtében fenékig felzavarodik, a legfinomabb iszap­szemek lebegnek a vízben s ennek igen jó gyógyító hatása van, mert izgatja a bőrt és élénkíti a vérkeringést, anyagcserét. Nem vagyok ugyan a „gyógyfürdők” hatásáról teljesen meggyőződ­ve, dehát nem vagyok orvos és nem végeztem kísérleteket, de annyit magamon tapasztaltam, hogy a balatoni fürdés után az embert valami rendkívül kellemes bágyadtság fogja el, idegzete lecsillapodik, étvágya megnő s valami olyan szóval ki nem fejezhető, kellemes közérzete támad az embernek, hogy ezt semmiféle mesterséges kádfürdővel elérni nem lehet. Minden­esetre a tó vizében lebegő, igen finom kovatűk és iszapszemek okozzák ezt. Igaza van a költőnek: „E tó testednek nyújt vidor életerőt”.

A víz sekélységének igen érdekes hatása nyilvánul meg a tó hullámainak alakjában. A hullá­mok a sekélység miatt általában rövidek és aránylag magasak, sőt minduntalan átbuknak, tarajt okoznak. Emmiatt veszedelmesebbek, mint a mély tavak hullámai. Igaz, hogy a mély tavon magasabb és hosszabb hullámok járnak, de ezek nem tarajoznak, nem buknak át, tehát a csónak könnyedén siklik egyik hullámról a másikra, de a hullámok nem csapnak be a csó­nakba. A Balatonon éppen az a veszedelem vihar idején, hogy a hullámok átbukva, ráomlanak a csónakra, megtöltik vízzel és rendesen felfordítják. A tó közepén is tarajoznak a hullámok, azért vihar idején valami félelmes zöldes fehér színe lesz a tónak, mintha tajtékzó dühvel vicsorgatná a fogát. Nagyon szép, de félelmes látvány ez, nyílt csónakkal nem is szabadna a tavon messze bemenni a partoktól. Balatonfüreden az első vitorláshajó-építő volt az angol Young (mondd: jöng), a 80-as években. Mindig becsmérlőleg beszélt a Balaton hullámairól s az ő tört magyarságával igyekezett a tenger hullámait magyarázni. Utoljára akkorák lettek ezek a hullámok, hogy a tihanyi templomot is levertek volna a hegy tetejéről. Szó, ami szó, Colombóban, Ceylon-szigetén a hajón kellett töltenünk egy napot vesztegzárban s azzal mulattunk, hogy méricskéltük a kikötő óriási mólóján felszökkenő hullámok magasságát.

Erős délnyugati monzun kergette a hullámokat a hullámtörő gátnak és ott megütődve magasra felszökkentek. Bizony a legmagasabb felszökkenés elérte volna a tihanyi templomot, ha nem is verte volna le, de jól lefecskendezte volna! Pedig a templom 80 m magasan van a Balaton fölött. Csakhogy hát Ceylontól délnyugatra a víz mélysége nem messze a partoktól már 1000 méter, tehát gondolhatjuk, hogy milyen hullámóriások rohannak ott neki a hullámtörő gátnak.




[1] Természetesen mindig a történelmi Magyarországot értem, az ezeréves határokkal, mert akárcsak a török hódoltság idején, mindig Magyarországnak tekintettük a meghódított területeket is és sohasem mondtunk le róluk. Ma még kevésbbé, mert a mostani foglalások még sokkal kevésbbé állandóak.


[1] Dr. Dornyay Béla és dr. Vigyázó János: Balaton és környéke. Részletes magyar utikalauzok. 7. sz. Budapest, 1934.




Comments