6. Szakkou

A teljes értékű gésává válás utolsó szakasza a szakkó. Amikor egy gésatanonc a maiko időszak utolsó hónapjába lép, annak sminkje, frizurája és ruházata részben megváltozik. A gésává avatás előtt egy hónappal, a Gion Kobui maikok az obiagenak nevezett, az obi fölött viselt piros selyemövet elől megkötik (azelőtt simán viselik). A többi gésanegyedben viszont akkor kezdik megkötni az obiaget, amikor a maikok a második tanulási évükbe lépnek. Tizenöt nappal az erikae (gésává avatás) előtt a maiko elkezdi viselni a szakko-frizurát, amelyet oly módon építenek fel, hogy a hátsó kontyból hagynak lelógni egy lófarok-szerű tincset és ez talán az eddig viselt frizurák közül a legbonyolultabb.[1] A hajban különleges hajdíszeket viselnek, amelyek darvakat vagy kincses hajókat ábrázolnak- mindkettő szerencsét hozó motívum. A Mijagava-csó és Pontocsó gésanegyedekben a maikók még négy különleges frizurát viselnek a szakko előtt. Ezek a Kikugaszane, Oszafune, Osijun és az Osidori no Hina. (Ezekről bővebben az 7. fejeztben/ Frizurák).

                                                                                                                A szakko-frizura (img.1)    

A szakko-időszak első öt napjában a maiko a legformálisabb, öt címeres, fekete kimonót viseli. Ezután újabb öt napig egy színes formálisat visel és végül újból a fekete formálisat az utolsó öt napra. A nyakszirten három csíkot hagynak festetlenü, ez a szanbonasi. A gioni maikók gallérja fehér, azonban a többi gésanegyedben a lányok piros gallért viselnek, amely aranyszálakkal van átszőve- ennek neve Akadzsi-no-Eri.

A maiko a szakko időszakára feketére festi a fogát. Ezt ohaguronak, fekete fogaknak nevezik. Ez a különleges szokás a Heian-korig (794-1185) vezethető vissza.[2] 794-ben a császári udvar (palota), az újonnan alapított fővárosba, Heian-kjóba (a mai Kiotó) költözött át. Megkezdődött egy új korszak, a Heian- korszak, amely a végletes szépségre törekvő elitnek adott otthont, és egy rendkívül kifinomult, hedonista életmódot követett.[3] Ebben a korban a szépség egyik elengedhetetlen jellemzője a fogak fekete színűre való festése volt, amelyet a nő érettsége jelének tekintették. Egyes tartományokban a nő eladósorba lépését is jelezte. De ezt csupán mint kozmetikai hatást alkalmazták. A festék előállítására oxidált vasreszelékből, tealevelekből, szakéból, cukorból és rizsnyákból főzetet készítettek, amelyet átitattak valamilyen savas és kellemetlen illatú keverékkel.[4] A festést néhány nap után újra kellett alkalmazni, mert visszaállt a fogak természetes fehérsége. Ez akkoriban olyan lehetett mint ma, a kéz és láb körmeinek ápolása.[5]

Ugyanakkor a Heian-kori hagyományos, nemesi és válogatós japán étrend miatt, az emberek gyakran szenvedtek magnézium hiányban, amely ásvány elengedhetetlen az egészséges fogakhoz. Ezért a fogak gyakran kiestek vagy barnás színezetet kaptak. Így jobban nézett ki, ha azokat feketére festették. Ez egy szép kontrasztot hozott létre a koromfekete haj, a fekete fogak és a világos bőrszín között (a nemes nők nem dolgoztak kint a földeken, a napon. A fehérre púderozott arc is része volt a kor szépség ideáljának).[6]

                                                                               Fogát festő nő, Kitagawa Utamaro fametszete, 1803 (img.2)

Noha a Meidzsi- restauráció (1867) után betiltották ezt a szokást, azonban az egyes tájakon egészen a Taisó-korig (1912-1926) élt. Ma már csak a kiotói hanamacsik őrzik e hagyományt, az ország más részein teljességgel kihalt. Amikor az ohagurot viseli, a maikónak vigyáznia kell, hogy ne fogyasszon forró ételeket vagy italokat, mert azok elhalványítják a festést.[7]

Komomo, Mijagavacsó-negyedbeli gésa, önéletrajzi könyvében részletesen leírta, miként festette feketére fogait:

„Amikor az utolsó öt napban újra a fekete formális kimonót viseljük, a fogainkat feketére fessük. (…) Azonban ez számomra egy rémálom volt! A viaszt azelőtt kell felvinni, mielőtt megköt, de nem tapad a foghoz, ha az nem teljesen száraz. Ezért a fogaimat egy papír zsebkendővel szárazra töröltem mielőtt felhevítettem a viaszt egy öngyújtóval. Ezután az ecsettel felemeltem egy viasz csomót, elvettem a zsebkendőt a fogaimról majd azokat gyorsan bedörzsöltem a viasszal. Ezt többször megismételtem. Egy különleges ecsetet használtam a kisebb rések befestésére. Az eljárás végére a kezeimre is került a forró viaszból. Azonban ha bármit is ettem vagy ittam, a festék azonnal olvadni kezdett, ezért nem is tudtam élvezni a számomra készített szakko- ünnepi ebédet. Ma már sok maiko nem festi meg a fogát, csak az utolsó három napban. Nem ítélem el őket ezért- biztos vagyok abban, hogy régen a maikók, akik a szakko-időszakban végig ohagurot viseltek jó pár kilótól megszabadultak.”[8]                                                                             

                                                                                                         Ohagurot viselő maiko (img.3)

A szakko- időszak ugyanolyan különleges alkalomnak számít, mint a miszedasi, ezért a maikonak jóval több felkérése van a szokásosnál. Mindenki szeretné látni az ohagurot és rengeteg fényképet készítenek. Ilyenkor egy különleges táncot ad elő a maiko, amelyet csak erre az alkalomra tanul meg. A tánc neve Kurokami, amelynek jelentése Fekete haj: Tatszu– hercegnő, Szuecsika Ito lánya arra kényszerült, hogy feladja Joritomo Minamoto iránti szerelmét. Joritomo, leendő sógunként, feleségül kellett vennie Maszakot, az egyik legbefolyásosabb család lányát. A dal Tatszu kétségbeejtő magányáról és rengeteg álmatlan éjszakáiról szól, olyan éjszakákról, melyeken csak Joritomo édes emlékei adhatnak enyhülést. Az évek kegyetlenül peregnek, és Tatszu- hercegnő holló fekete haja szürkévé válik, akárcsak a hóval borított természet.


Kurokami tanc


A szakko utolsó estéjén egy Danpacu-sikinek nevezett kisebb partit tartanak az okijában (Gion Kobuban Danpacu-no-Gi a ceremónia neve). Itt összegyűlnek a közeli támogatók. A pohárköszöntő elfogyasztása után, pontban éjfélkor az okaszan, egy va baszami nevű, különleges kis ollóval levág egy drótot a felső kontyból, amely összetartotta a hajat. Ezután az oneszanon van a sor, ő is kivág egy drótót. A fontos személyek így sorra kivágnak egy- egy drótot, addig míg nem marad több. Ez a szimbólikus vágás, melynek neve "hasi no ke" jelezi a felnőtté válást.[9] Másnap a lány általában kap egy szabadnapot, amely egyben alkalom az erikaera való készülődésre.[10]


[1] Komomo, A Geisha's Journey, My life as a Kyoto apprentice, Kodansha International, Tokyo, 2008, p. 94.

[2] Aihara, Kyoko, Gésák, Élő hagyomány, Dee-Sign Kiadó, Budapest, 2000, 44. o.

[3] Gallagher, John, Gésák, A hagyományok, az elegancia és a művészet világa, Kossuth Kiadó, Budapest, 2005, 97. o.

[4] Aihara, Kyoko, Gésák, Élő hagyomány, Dee-Sign Kiadó, Budapest, 2000, 44. o.

[5] Liza Dalby hivatalos weboldala http://lizadalby.com/LD/TofM_cosmet.html (utolsó frissítés időpntja 18. 12. 2012, 17.00 p.m.)

[6] http://factsanddetails.com/japan.php?itemid=669&catid=19&subcatid=126#03 (utolsó frissítés időpntja 18. 12. 2012, 17.15 p.m.)

[7] Aihara, Kyoko, Gésák, Élő hagyomány, Dee-Sign Kiadó, Budapest, 2000, 44. o.

[8] Komomo, A Geisha's Journey, My life as a Kyoto apprentice, Kodansha International, Tokyo, 2008, p. 99.

[9] Immortal Geisha website http://www.immortalgeisha.com/hairstyles_maiko.php (utolsó frissítés időpntja 18. 12. 2012, 17.20 p.m.)

[10] Komomo, A Geisha's Journey, My life as a Kyoto apprentice, Kodansha International, Tokyo, 2008, p. 104.


Fotó források:

Img. 1,3. Komomo, A Geisha's Journey, My life as a Kyoto apprentice, Kodansha International, Tokyo, 2008, pp.95,94.

Img. 2. http://artmight.com/Artists/Utamaro-Kitagawa/utamaro-women-gathering-for-tooth-blackening-ceremony-c1803-199446p.html/%28mode%29/search/%28keyword%29/moorish+women (utolsó frissítés időpontja 12. 14. 2012, 11.48 a.m.)

Comments