Főoldal

Előszóként: rövid bevezető a gésák világába

             "A kultúra eleven lényege megértésének titka, hogy úgy ragadjuk meg, amint van, a maga valódi konkrétságában."

                                                                                                                                                                                   (Kuki Súdzó, Iki no Kozo, 1930) 1


Icsimaru gésa arcképe (kb. a II. Világháború korszakából) (img.1)
Icsimaru gésa arcképe (kb. a II. Világháború korszakából) (img.1)


Kik is valójában a gésák? Valójában luxus prostituáltak vagy csak a nyugati kultúra által félreértelmezett művésznők?

Miért léteznek még ma is gésák, ebben a modern rohanó világban?

Azok a japán lányok, akik manapság gésák szeretnének lenni, lemondanak a velük egyidős barátokkal való szórakozásról, a líceumi vagy főiskolai továbbtanulásról, hogy helyette egy nagyon szigorú nevelésben részesüljenek. Folyamatosan tanulják és tökéletesítik a hagyományos japán művészeteket. Családjuktól elszakadva, beköltöznek egy gésaházba, amely egy leány-internátusra hasonlít és ahol a nők, a kifinomult elegancia, a hagyományok és művészetek uralkodnak. Ezek a tinilányok miért döntenek úgy, hogy egy 400 éves hagyományokat őrző mesterséget válasszanak?

Remélem a honlapom segíti majd abban az olvasókat, hogy a fent leírt kérdésekre vagy akár saját kérdéseikre válaszokat találjanak.

Mindaz, amit a gésák tesznek és képviselnek- csakis a japán kultúra tágabb rendszerében érthető és értelmezhető. A gésák elemi részét képezik a japán kultúrának és a japán emberek sokkal "japánabbnak" tekintik őket. A legfontosabb dolog mégis az, hogy a gésák nem feleségek, hanem egy egészen más kategóriába tartóznak. Valójában a gésa és feleség szerepe teljesen kizárják egymást. Egy gésa mindaz, ami egy japán feleség nem lehet és fordítva. A feleség mindig komoly és megfontolt kell legyen, míg a gésáknál alapkövetelmény a szexuális vonzerő, a művészetekben való jártasság és a szellemesség.2 Régen, a japán házasságok nagy többsége szinte kizárólag anyagi érdekekből jöttek létre. A házastársak közti nemi viszony pedig csak az utódok nemzésére szolgált. Ha a férj nemi örömökre vágyott, akkor kurtizánokhoz fordult és ha egyszerűen csak szórakozni akart, akkor a gésákhoz. A szerelem és a romantika ritkán volt feltétele és velejárója a japán házasságoknak. A házastársak szinte sosem mentek el együtt szórakozni, oly módon ahogy mi, európaiak tesszük. A japánoknak egészen más felfogásaik vannak a szerelmet, szexualitást és ártatlanságot illetően mint nekünk, európaiaknak.3

A ma is jól ismert gésa-rendszer kialakulásának oka a fent említett japán családi rendszerben keresendő. A japán ember szeret terített asztal mellett üzleti és egyéb témákkal kapcsolatos dolgokat megtárgyalni, azonban nem szívesen hív vendégeket a házába. Szereti, ha a társaságban van egy kellemes, okos nő, de egy feleségnek, háziasszonynak nem illik részt vennie ezeken az összejöveteleken. A feleség helye otthon van, a gyerekek mellett.


Egy geiko (gésa) meggyújtja vendége cigarettáját (img.2)

Egy geiko (gésa) meggyújtja vendége cigarettáját (img.2)

Ezért alakultak ki a teaházak, amelyek a társasági élet központjai és ahol a férfi, és néha női vendégek szórakozásának színvonaláért a gésák felelnek. A gésa tehát egyesít magában mindent, amit egy ideális nőtől elvárnak. Szép, szellemes, tájékozott politikában, irodalomban, közgazdaságban, népművészetekben. Mindent hall, de semmit nem ad tovább. A teaházak és gésák világában sokkal szigorúbb a titoktartás kódexe, mint nálunk az orvosoknál vagy a papoknál. Egy gésa inkább a halált választaná, mintsem egyetlen szót is eláruljon egy vendégről vagy a banketten elhangzottakról. A gésa szó egy általános elnevezés. Kiotóban a gésákat geikonak nevezik (ezentúl én is ezt a megnevezést fogom használni) , míg Japán többi részén élőket egyszerűen csak geisháknak neveznek. A geiko szó jelentése a művészetek gyermeke, asszonya (gei = művészet, ko = nőnemű toldalék). A geikók a hagyományos japán művészetek (tánc, zene, teaszertartás, költészet és tradicionális játékok) szakértői és életben tartói.

Két maiko, azaz gésa tanonc

                                                                                                Két maiko, vagyis gésatanonc portréja (img.3)

Ezek a művésznők pontosan ismerik az ikinek nevezett különleges japán etikett viselkedési illetve öltözködési szabályait és bevett szófordulatait. Egy képzett gésa nem lehet más, mint maga a megtestesült iki, maga a tökély. A gésák feladata a vendégek szórakoztatása. Közönségüket a legfelsőbb társadalmi osztályokból származók alkotják (nem csak férfiak, hanem nők is). A szórakoztatás nem csupán magas szintű esztétikai élmény átadását jelenti. A gésa elvárja, hogy vendége képes legyen az iki átérzésére, de a vendég is elvárja, hogy a gésa magasan képzett legyen. Vagyis a vendég magas minőséget szeretne kapni a pénzéért.4

Jóllehet a gésákról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy feministák lennének, érdekes módon mégis azon kevés japán nők közé tartóznak, akiknek a gazdasági függetlenség mellett társadalmi rangot és tekintélyt sikerült kivívniuk a maguk számára. A gésák összehasonlíthatatlanabbul szabadabbak, mint a többi asszony, és olyan hivatást mondhatnak a magukénak, amely hosszú távon biztosítja a megélhetőségüket és nem kell attól tartaniuk, hogy 35 éves korukban kiteszik őket az állásukból.5 A 60- 70-es években, sok vállalatnál ez volt az általánosan elfogadott felső korhatár a tisztviselői vagy titkárnői munkakörben alkalmazott nők számára. Az irodai virágoknak becézett női alkalmazottaktól elvárták, hogy önként és méltósággal visszavonuljanak , ha férjhez mentek, vagy betöltötték 35. életévüket.6

Mítoszok és sztereotípiák 

Világszerte egy általánosan elterjedt vélemény vagy jobban mondva egy sztereotípia létezik a gésákat illetően. Ennek megfelelően a gésák nem mások mint valami luxus örömlányok. Ez a téveszme főleg a II. Világháború után érte el a csúcspontot. Első sorban a gésák ősi eredete gerjeszt félreértéseket. A gésák az 1600-as években tűntek fel a magas rangú kurtizánok mulatságain, ahol zenével, tánccal és költészettel szórakoztatták a kurtizánokra várakozó vendégeket. Tehát a gésák gyakorlatilag a piros lámpás negyedekből származtak.7

Második sorban, a Japánba utazó idegen kereskedők és felfedezők elmesélései is közrejátszódtak a hiedelmek születésében. A téves felfogás, amely szerint a gésák egyfajta egzotikus csábítok és kitűnő ismeretekkel rendelkeznek a "Kama Szutra" terén már Matthew Perry kapitány korából, az 1850-es évekből származnak.8 A Japánból hazaérkezők beszámolói alapján hamarosan színdarabok születtek, mint például Pierre Loti "Madam Chrysanthéme"-je vagy Townsend Harris "Okicsi”-je (ez utóbbiról amerikai film is készült 1958-ban, „ A Barbár és a gésa” címmel). A színdarabok hősnői a gésák megtestesítői voltak a közönség szemében, de ezek valójában a könnyű erkölcsű nők egyszerű példái voltak- semmi közük nem volt a gésákhoz.9

És végül pár szót az amerikai katonákról, akik megszállták Japánt a hiroshimai és nagaszakibeli bombázás után. A II. Világháború ideje alatt a teaházak nagy többségét bezárták és a gésákat, mint sok más egyszerű nőt gyárakba küldtek, fegyvereket gyártani a honfitársaiknak. Azonban 1945-ben, Japán elvesztette Amerikával szemben a harcot. Hamarosan az egész országot megszállták az amerikai katonák. A földönfutóvá vált nők és prostituáltak gésáknak adták ki magukat, így könnyebben jutottak élelemhez és pénzhez. A katonák nem  ismerve a japán kultúrát, nem tudták megkülönböztetni az igazi gésákat az egyszerű kimonóba öltözött örömlányoktól. Sok katona tért vissza hazájába "geesha-girl"-ökről (ejtsd. gísá-görl) szóló ordináré, és sokszor kitalált történetekkel.10

Ez utóbbi történet Arthur Golden időközben világhírűvé vált, “Egy gésa emlékiratai” c. regényében is megtalálható. Egy japán irodalom kritikus véleménye a regényt illetően a következő volt: "Egy olyan gésát, amely úgy viselkedett volna mint Hacumomo vagy Csijo, minden bizonnyal kigyúnyoltak és kifütyültek volna az emberek, és tojással meg egyéb szemetekkel dobáltak volna meg." De ne feledkezzünk meg arról, hogy a regény egy fiktív alkotás, így a benne szereplők is csak Arthur Golden képzeletének szüleményei.


Források:

[1] Dalby, Liza, Gésa, Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2006, 12. o.
[2] Ibidem, 2006, 13. o.
[3] Ibidem, 14. o.
[4] Gallagher, John, Gésák, A hoagyományok, az elegancia és a művészet világa, Kossuth Kiadó, Budapest, 2005, 8. o.
[5] Dalby, Liza, Gésa, Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2006, 14.o. [6] Ibidem, 338.o.
[7] Ibidem, 74. o.
[8] Ibidem, 18. o.
[9] Ibidem, 18. o.
[10] Immortal geisha website, Geisha and maiko FAQ- Are maiko and geisha prostitutes? http://www.immortalgeisha.com/faq_geisha.php#faq05 (utolsó frissítés időpntja 12. 12. 2012, 7.35 p.m.)

Fotó források:

img.1 Geiko Ichimaru, ismeretlen tulajdonos.
img.
2 http://historyundressed.blogspot.com/2008/08/history-and-culture-of-japanese-geisha.html  (utolsó frissítés időpontja 12. 12. 2012, 6.15 p.m.)

img.3 http://palingates.blogspot.ro/2011/03/japan.html (utolsó frissítés időpontja 12. 12. 2012, 6.25 p.m.)