jamnik

A holocaust hosszú árnyéka. Jamnik Judit kiállítás-megnyitója
(2004. június 3.)

Gerlóczy Sári kiállításának „A holocaust hosszú árnyéka” címet adnám, hiszen a holocaust fájdalma 60 éve beárnyékol, emlékezetet és figyelmeztet.

A híd köztem és Gerlóczy Sári között Virág Teréz pszichológus. Virág Teréz munkáiban és az Ő munkásságát bemutató könyvekben az illusztrációkat Gerlóczy Sári készítette. „Emlékezés egy szederfára” című munkájában a pszichológusnő a következőket írja:

A népirtás következménye, hogy felnőtt egy generáció, amely elpusztult vagy meghurcolt szülőktől származott. … jól követhető, hogy milyen súlyos helyzetbe kerül az a túlélő, akitől elszakították, majd meggyilkolták apját, anyját, gyermekeit, élettársát. Az újonnan alapított házasságban született gyermekek mögött állandóan ott lebeg az elvesztett család árnyképe, a szülői szerep betöltésekor pedig az elvesztett szülő hiánya miatt nincs követhető viselkedési modell. Az elvesztett hozzátartozók a holocaust túlélőinél állandó érzelmi hiányt okoznak.”

Sári grafikáiban láthatóvá válnak a generációk e traumái; a fájdalmas múlt jelene életünkben. Megmutatja a megbélyegezett, eltaszított, kirekesztett emberek érzését. Az elszakítást követő hiányt, a tátongó űrt. A gyilkolást követő mély, hallgatag fájdalmat és szomorúságot. Az elhúzódó gyászt.

Virág Teréz, „...teljes odaadással fordult az enyhítetlen baj enyhítése felé. A pszichológusnő gyógyító eszköze, a beszélgetés [volt]: az iszonyat, a mérhetetlen fájdalom kibeszélése. Teri nem állt meg a pszichoterápiás rendelő biztonságos félhomályában zajló, megkönnyebbítő, felszabadító munkánál. Szilárdan bízott a társadalmi méretű kibeszélés civil kezdeményezéseiben. Életének értelme ennek megvalósításában teljesedett ki.” (Dr. Bíró Sándor – a Kút Alapítvány kuratóriumának elnöke)

Amin Teréz beszélgetéssel enyhít, Sári vonalvezetéssel old fel. Stílusával azonnali reakciókat és érzelmeket indukál; eltemetni, elfeledni próbált de felejteni nem tudott emlékekkel szembesít. Lepedővásznai előtt állva láthatóvá válnak a gyász különböző fázisai: tagadás, düh, fájdalom, sírás, ordítás és megnyugvás. Ez a „terápia” összeköti és összehozza nézőit.

A művésznő grafikái tükrözik a gyógyítás hitvallását, mely szerint a legfőbb érték az ember. Az ember(iség), rajzainak tárgya és célja. Folyamatos, sehol meg nem szakadó anatómiai erővonalakkal közvetíti látomásait társas mezőben, ahol közvetlen kapcsolatban van ember az emberrel. Ha megnézzük a képeket, érezzük, az ember egyetemességét, azonosságát és ugyanakkor másságát és fel-nem-cserélhetőségét: az anonim alakokat emlékeinkkel töltjük meg. Sári művei így társadalmi szintű megközelítést és önazonosságot nyújtanak számunkra.

A művésznő tükröt tart elénk, hogy benne megláthassuk magunkat múltunkon keresztül, a jelenen át, a jövő felé. A tükörben látható anya és gyerek, hitünk és hitetlenségünk, kérdéseink és bizonyosságaink, életünk és halálunk, táncaink és haláltáncaink, túlélésünk és feltámadásunk.

Mérei Ferenc szavaival „A köveknél is keményebb valósághoz, az önismeret drámai történéseihez közelít bennünket Gerlóczy Sári”. A köveknél is keményebb valóságot nyújt, mely örök emléket állít halottainknak, és mely reményünket fejezi ki az újabb találkozásra.

Az emlékezés mentén, e képek láttán, önismeretünk mélyebb rétegei elénk tárulnak. Ennek hatására, mint amikor „kövekkel dolgozunk”, gazdagodunk és változunk. Ha lebontjuk a képek segítségével a köztünk lévő falakat, ráismerhetünk a bennünk lévő közösre és tisztelhetjük különbözőségeinket.

Gerlóczy Sári teszi a dolgát.

Mi most vele együtt emlékezünk.


Jó és irgalmas Isten!

Te szemeltél ki engem arra, hogy őrizzem teremtményeidet életükben és halálukban, íme itt vagyok hát, készen, hogy küldetésemet teljesítsem. Erősíts meg ebben a nagy feladatomban, mivelhogy a Te segítséged nélkül a legcsekélyebb dolog sem járhat sikerrel.”













Elhangzott:

Esély Galéria

1051 Budapest, Dorottya u. 2.

2004. június 3.



Jamnik Judit

pszichodráma vezető


www.jamnikjudit.hu




Comments