Cserkészeknek‎ > ‎

Népdalok

A csitári hegyek alatt

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.
Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát, kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

Amoda le van egy erdő, jaj de nagyon messze van,
Közepibe, közepibe két rozmaringbokor van.
Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Így hát kedves kisangyalom, tied leszek valaha.

 

A horgosi bíró kapujába

A horgosi, a horgosi bíró kapujába
Megbotlott a, megbotlott a kis pej lovam lába.
Majd leestem róla, rab is lettem volna,
Ha a bíró kisebb lánya szeretőm nem volna.

A horgosi, a horgosi bíró kapujába
Lehullott a, lehullott az akácfa virága.
Fölszedné azt, sej, haj, sok jó édesanya,
Hogy a fia, kedves fia ne lenne katona.

Homokos a, homokos a kis pejlovam lába,
Térdig lejár, térdig lejár a fekete sárba.
Szenvedj, lovam, szenvedj, szenvedj a hazáért,
Én is szenvedtem eleget egy szép barna lányért.

 

A jó lovas katonának


 

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
   Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb nem lehet,
   Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!

Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára,
Csillog - villog a mezőben virágszál módjára.
   Hej, élet ...

Isten hozzád, apám, anyám, én édes szerelmem,
Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem.
   Hej, élet ...

 

Addig rózsám

Addig rózsám el nem veszlek,
Míg a tóban halak lesznek,
Abban pedig mindig lesznek,
Így hát rózsám, el nem veszlek!

Addig rózsám el nem hagylak,
Míg a tóban békák laknak.
Abban pedig mindig laknak,
Így hát rózsám, el nem hagylak.

 

A karádi faluvégen

A karádi faluvégen,   sejhaj, lulu-lulu-lárom,
Leányvásár lesz a héten,
   sej, haj, lulu-lulu-lárom.

Száz forintért adnak egyet,
   sej, haj, lulu-lulu-lárom,
Milyen drága, mégis vesznek,
   sej, haj, lulu-lulu-lárom.

A karádi faluvégen,
   sej, haj, lulu-lulu-lárom,
Legényvásár lesz a héten,
   sej, haj, lulu-lulu-lárom.

Sült krumpliért adnak egyet,
   sej, haj, lulu-lulu-lárom,
Milyen olcsó, megsem vesznek,
   sej, haj, lulu-lulu-lárom.

 

A rátóti legények

A rátóti legények
Libát loptak szegények.
Rosszul fogták a nyakát, a nyakát,
   sej, de a nyakát,
Elgágintotta magát.

A csanádi legénynek
Bocskora van szegénynek.
Ha pocsétá nem kerül, nem kerül,
   sej, de nem kerül,
A bocskora elmerül.

 

A szennai lipisen, laposon

A szennai lipisen, laposon
Leesett a szalagos kalapom.
Arra kérlek, Bözsikém, angyalom, galambom:
Vegyed fel a szalagos kalapom.

 

Aki legény akar lenni

Aki legény akar lenni,
Nem kell annak megnősülni.
Én is az akarok lenni,
Nem is fogok megnősülni.

Aki leány akar lenni,
Nem kell annak férjhezmenni.
Én is az akarok lenni,
Nem is fogok férjhezmenni.

 

Által mennék én a Tiszán

Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom.
Ott lakik a városban, a harmadik utcában.
Piros rózsa, kék nefelejts, ibolya virít az ablakában.

Által mennék én a Tiszán, nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán seje haj, félre fordul a nyereg,
A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.

 

Az árgyélus kis madár

Az árgyélus kis madár nem száll minden ágra,
Én sem fekszem mindenkor szép paplanos ágyba.
Szállj le, szállj le, gyönge kis madárka,
Szánj meg, bánj meg, gyönge kis madárka!

Az én kedves vacsorám csak egy piros alma,
Az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma.
Szállj le, szállj le, gyönge kis madárka,
Szánj meg, bánj meg, gyönge kis madárka!

 

Be van az én zubbonyom zsebe varrva

Be van az én zubbonyom zsebe varrva,
Barna kislány, mit keresel abba'?
Benne van a kiskésem, meg a besorozó levelem,
Már ezután csak katona a nevem.

Ez a gőzös, sej, most van indulóba',
Az eleje föl van lobogózva.
A belseje sárgára, leszerelő bakák számára,
Azon mennek hosszú (de) szabadságra.

Béres gyerek jól megrakd a szekeret

Béres gyerek, jól megrakd a szekeret,
Sargyutüske böki a tenyeredet,
Sargyutüske böki a tenyeredet,
A szerelem szorítja a szívedet.

Szép a tinó nyolcesztendős koráig,
Szép a legény a cédulahúzásig.
Mihenest a céduláját kihúzza,
Bokros búbánat a szívét szoríţja.

Elmehetsz már, hogya útnak indultál,
Ha engemet így megszomorítottál,
Megszomorítottad az én szívemet,
Verje meg a Teremtő a lelkedet!

 

Csínom Palkó

Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos kalabérom.
Szép selymes lódingom, dali pár pisztolyom.
Nosza, rajta jó katonák, igyunk egészséggel,
Menjen táncba ki-ki köztünk az ő jegyesével.

Ne bánkódjék senki köztünk, menjünk az Alföldre.
Megrontatik kezünk által a labanc ereje.
Szabad nekünk, jó katonák, Tisza-Duna közi
Labancságnak, mert nincs sehult ottan semmi közi.

 

Egy kis kertet kerítek

Egy kis kertet kerítek,
Abba rózsát ültetek.
Szomszéd asszony kislánya
Rákapott a rózsára.

Kis kertemben uborka,
Reákapott a róka.
Várj meg róka, megleslek,
Komáromba vitetlek.

 

Elindultam szép hazámból

Elindultam szép hazámból,
Híres kis Magyarországból.
Visszanéztem félutamból,
Szememből a könny kicsordult.

Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám.
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.

Én Istenem, rendelj szállást,
Mert meguntam a bujdosást,
Idegen földön a lakást,
Éjjel-nappal a sok sírást.

 

Elment a madárka

Elment a madárka,
Üres a kalitka,
Azt izente vissza,
Visszajő tavaszra.

Ha tavaszra nem jő:
Búzapirulásra.
Ha még akkor sem jő:
Rózsakinyílásra.

 

Ennek a kislánynak

Ennek a kislánynak dombon van a háza,
Aranyos diófa van az udvarába.
Az aranyos diófának lehajlik az ága,
Ennek a kislanynak rácsos ablakára.

Ezért a kislanyért de sokat szenvedtem,
Tiszából a vizet csákómmal kimertem,
Tiszának a fenekéről aranygyöngyöt szedtem,
Ennek a kislánynak fejére kötöttem.

 

Erdő, erdő de magos ...

Erdő, erdő de magos a teteje.
Jaj, de régen lehullott a levele.
Jaj, de régen lehullott a levele,
Árva madár párját keresi benne.

Búza közé szállt a dalos pacsirta,
Mert odafenn a szemeit kisírta.
Búzavirág, búzakalász árnyában
Rágondol a régi, első párjára.

 

Erdő, erdő, erdő

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon.

Búza, búza, búza, de szép tábla búza,
Annak közepébe kinyílott a rózsa,
Tüske annak minden ága, nem állja a madár lába,
Kedves kisangyalom, katonahíredet hallom.

 

Esik eső karikára

Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás száljon rája!

Esik eső karikára,
A német csúf kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi mennykő vágjon rája!

Este van már

Este van már, késő este,
Pásztortüzek égnek messze.
Messze, messze, más határon,
Az alföldi rónaságon.

Száll a madár ágról-ágra.
Szál az ének szájról szájra.
Már a nap is lemenőben,
Tüzet rakott a felhőben.

A faluba' minden csendes,
Még az éj-madár sem repdes.
Nyugodalom lakik benne,
Mintha temetőbe' lenne.

 

Ez a város olyan város

Ez a város olyan város,
A kapuja kilenc záros,
Ej, haj, abban lakik egy mészáros,
Kinek neve Virág János.

Meghót Jánosnak az apja,
Rámaradt a gazdagsága:
Ej, hej, hat ökörnek kö-ötele,
Három vasvillának nyele.

 

Garibaldi csárdás kis kalapja

Garibaldi csárdás kiskalapja,
Nemzetiszín szalag lobog rajta.
Nemzetiszín szalag lobog rajta,
Kossuth Lajos neve ragyog rajta.

Letörött a bécsi torony gombja,
Ihatnék a Garibaldi lova.
Szaladj, kislány, húzzál neki vizet,
Garibaldi a csatába siet.

Garibaldi csárdás kis kalapja,
A Kossuth név büszkén ragyog rajta.
Lova után mennek a huszárok,
Hírök-nevök járja a világot.

 

Hej, halászok

Hej, halászok, halászok,
Merre mén a hajótok?
Török kanizsa felé,
Viszi a víz lefelé.

Hej, halászok, halászok,
Mit fogott a hálótok?
Nem fogott az egyebet,
Veres szárnyú keszeget.

Hát a keszeg mit eszik,
Ha a bárkába teszik?
Nem eszik az egyebet,
Petrezselyemgyökeret.

 

Hétpettyes katicabogárka

Egyszer egy hétpettyes katicabogárka
Elindult megnézni, mi van a világban.
Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,
Ide is meg oda is bekukkant egy szóra.
Nagybajuszú cincérek sétálgatni vitték.
A tóparti szúnyogok kalapot emeltek.
Estére elfáradt katicabogárka,
Az éjjeli pillangó hazatalicskázta.

 


 

        

 

Megkötöm lovamat

Megkötöm lovamat
Szomorúfűzfához,
Lehajtom fejemet
Két első lábához.

Lehajtom fejemet
A babám ölébe,
Hullajtom könnyeim
Rózsás kötényébe.


Megyen már a hajnalcsillag

Megyen már a hajnalcsillag lefelé,
Az én kedves galambom most megyen hazafelé.
Lábán van a csizmája, lakkosszárú kiscsizma.
Rásütött a hajnalcsillag sugara.

Amerre mégy, édes rózsám, kívánom,
Hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon.
A zöld fű is előtted almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen.

 

Mély a Tiszának széle

Mély a Tiszának széle,
De még mélyebb a közepe.
Barna legény kerülgeti,
Által akar rajta menni.

Által akar rajta menni,
Tearózsát szakítani.
Tearózsa ne illatozz,
Reám babám ne várakozz!

Mert ha reám várakozol,
Akkor meg nem házasodol.
Gyenge vagy a házasságra,
Nem illik a csók a szádra.

 

Most szép lenni katonának

Most szép lenni katonának,
Mert Kossuthnak verbuválnak.
Kosuth Lajos nem lett volna,
Katona sem lettem volna,
Éljen, éljen a nemzet.

 

Nékem olyan asszony kell

Nékem olyan asszony kell,
Ha beteg is, keljen fel,
Főzze meg a vacsorát,
Úgy várja , várja,
Úgy várja , várja,
Úgy várja haza az urát !
Úgy várja , várja,
Karjába zárja,
Úgy várja haza az urát !

Nékem olyan ember kell,
Ha beteg is, keljen fel,
Főzze meg a vacsorát,
Úgy várja , várja,
Úgy várja , várja,
Úgy várja haza asszonyát,
Úgy várja , várja,
Karjába zárja,
Úgy várja haza asszonyát !

 

Szeretnék, szeretnék falu végén lakni

Szeretnék, szeretnék falu végén lakni,
Mert az én édesem arra jár itatni.

A lovát itatja, magát fitogtatja,
Gyenge szép orcáját velem csókoltatja.

Kinek van, kinek van karikagyűrűje,
Annak van, annak van igaz szeretője.

 

Ősszel érik, babám

                                                Ősszel érik babám a fekete szőlő,
                                                    Te voltál az igazi szerető.
                                            Bocsáss meg, ha valavalaha vétettem,
                                            Ellenedre babám rosszat cselekedtem.

                                                Jaj, de szépen zöldell a rimóci határ,
                                                    Közepibe legel egy kis bárány.
                                            Közepibe gyöngyen legel egy kis bárány,
                                            Jaj, de csinos, büszke a rimóci kislány.

                                        Kinek varrod babám azt a hímzett kendőt?
                                            Neked varrom, hogy legyél szeretőm.
                                        Négy sarkába négy szál fehér rozmaringot.
                                            Közepibe babám, hogy szeretőd vagyok.

Tizenhárom fodor van a szoknyámon

Tizenhárom fodor van a szoknyámon.
Azt gondoltam, férjhez megyek a nyáron.
De már látom, semmi se lesz belőle.
Tizenkettőt levágatok belőle.

Tizenhárom veréb ugrál a jégen.
Azt gondoltam, hogy elveszlek a télen.
De már látom, semmi se lesz belőle,
Tizenkettőt elhessentek belőle.

 

Vetettem violát

Vetettem violát,
Várom kikeletjét,
Várom a babámnak
Hazajövetelét.

Kikelt a viola,
De nem igen teljes;
Hazajött a babám,
De nem igen szeret.

Hervad az a fűszál,
Kit a kasza levég,
Hervad az a kislány,
Kit babája elhágy.

Zavaros a Tisza

Zavaros a Tisza vize, nem tiszta,
Ráhajtottam kis pej lovam, nem issza.
Ha nem issza, ráhajtom a széles Dunára,
Mégsem leszek senki megúnt babája.

Ha elindul ez a gőzös, hadd menjen,
Énutánam senki ne keseregjen.
Keseregjen minden lány a babája után,
Én is kesergek a magamé után.

 

Tavaszi szél vizet áraszt

Tavaszi szél vizet áraszt,
virágom, virágom.
Tavaszi szél vizet áraszt,
virágom, virágom.

Minden madár társat választ,
virágom, virágom.
Minden madár társat választ,
virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom?
Hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom?

Te engemet s én tégedet,
virágom, virágom.
Te engemet s én tégedet,
virágom, virágom.

 

Zöld erdőben, zöld mezőben

Zöld erdőben, zöld mezőben sétálott egy páva,
Kék a lába, zöld a szárnya, aranyos a háta.
Hitt engem is útitársnak, nem mentem el véle,
Vásárhelyen nincsen olyan leány, sej, aki nekem kéne.

Anyám, anyám, édesanyám, elmék az erdőbe.
Fölkeresem azt a pávát, megkérdezem tőle:
Nem láttad-e a kedvesem abban az erdőben?
Kiért fáj a, fáj a gyenge szívem, sej, meg is halok érte.

 

Tiszán innen

 

Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy csikós nyájastúl.
Kis pejlova ki van kötve,
Szűrkötéllel pakról nélkül gazdástul.

Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy juhász nyájastúl.
Ott főzik a jó paprikást,
Meg is eszik kis vellával, fakalánnyal, bográcsbúl!

Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy kanász nyájastúl.
Ott sütik a jó malacot
Cserfahéjjon, bükkfanyárson, ihajja!

 

Zöldre van a rácsos kapu festve

Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve.
Oda járok minden áldott este.
Kisangyalom, nem győztelek várni, mégegyszer várni,
Be kellett a, be kellett a rácsos kaput zárni (riglizni).

 

Zsebkendőm négy sarka

Zsebkendőm négy sarka símára van vasalva.
Mind a négy sarkába babám neve van varrva.
Egyik szőke, a másik barna, a harmadik csudaszép,
Megállj te csudaszép, majd eszedbe jutok még.



Jázminbokor kihajlik az utcára

 

Jázminbokor kihajlik az utcára,
Szőke kislány visel gondot reája.
Édes szóval csak azt kérem őtőle:
Kössön nekem szép bokrétát belőle.

Aranyrojtos kendő lobog válladon.
Tudom rózsám, de drága volt az nagyon.
Nem adok én semmit ezüst, aranyért,
Nekem az a jázmincsokor többet ér.

 

Kispiricsi faluvégen

Kispiricsi faluvégen folyik el a kanális,
Enyém vagy te, kis angyalom, ha bánja az anyád is.
   Cin-cin-cillárom, de beteg a virágom,
   Cin-cin-cillárom, de beteg a virágom.

Mind megitták a pálinkát, nem tudtak hazamenni,
Kispiricsi falu végén kocsit kellett fogadni.
   Cin-cin-cillárom, de beteg a virágom,
   Cin-cin-cillárom, de beteg a virágom.

 

Kerek fej káposzta

Kerek fej káposzta, göndör a levele,
Két szép szeretőm van, mit csináljak vele?
Ha a szőkét szeretem, a barna haragszik,
Így hát az én árva szívem soha meg nem nyugszik.

Így hát, úgy hát, jobb lesz hát, ha megházasodom.
Senki kislány kapujába nem arcátlankodom.
Majd lesz a káposztának göndör a levele,
Én is leszek a babámnak igaz szeretője.

 

Kicsi nékem ez a ház

Kicsi nékem ez a ház,
Kirugom az oldalát,
Ha kirúgom, berúgom,
Mégis megcsináltatom.

Addig nekem nem hisznek,
Míg a sírba nem tesznek,
Akkor is csak úgy hisznek
Ha jó mélyen letesznek.

Hej, te kislány, te, te, te,
Ki szolgálója vagy te?
Csaplárosné vagyok én,
Köll a jó bor? Adok én.

 

Kossuth Lajos azt izente

Kossuth Lajos azt izente, hogy kevés a regimentje.
Hogyha kevés kettő-három, lesz helyébe harminchárom.
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Kossuth Lajos íródeák, nem kell néki gyertyavilág.
Megírja ő a levelet a ragyogó csillag mellett,
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája,
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

 

Kossuth Lajos táborában

Kossuth Lajos táborában
Két szál majoránna
Egy szép barna magyar huszár
Sej, lovát karélyozza.

Ne karélyozz, magyar huszár,
mert leesel róla.
Nincsen itt a te édesanyád,
Sej, aki megsiratna.

Ne sirassom engem senki,
Jól vagyok tanítva,
Sem lépésbe, de sem vágtába,
Sej, le nem esek róla.

Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej, belegyökerezve.

 

Látod, babám

Látod, babám, azt a tearózsát?
Nappal nyílik, este járok hozzád.
Este járok, mikor senki sem lát,
Még is irigy rám az egész világ.

Irigyeim, hagyjatok szeretni,
Hagyjátok a szememet rávetni.
Rászokott a szemem a nézésre,
Gyönge karom szép lány ölelésre.

Lenn a délibábos Hortobágyon

                                                   Lenn a délibábos Hortobágyon
                                            Megakadt a szemem egy barna lányon.
                                            Hullámzott a göndör haja a sötétben,
                                                   Mikor belenéztem a szemébe.

                                                El is megyek hozzá, meg is kérem,
                                                    Legyen az én drága feleségem.
                                               Boldogságom, tudom, nála megtalálom,
                                                     Lenn a délibábos Hortobágyon


Már minálunk, babám

Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba.
Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére, oszt
Lerázza a meggyet, te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe.

Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba.
Nem szedik a makkot, nem szedik a makkot fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a makkfa tetejére, oszt
Lerázza a makkot, te meg babám kapkodd a rózsás kötényedbe.

Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba.
Nem szedik az ananászt, nem szedik az ananászt fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, az ananászfa tetejére, oszt
Lerázza az ananászt, te meg babám kaparászd a rózsás kötényedbe.