Cserkészeknek‎ > ‎

Csapatunk Története

- CSAPATUNK TÖRTÉNETE -

A Csapatok Élete

A II. Világháború megrendítette Európát. Minden országban élt a nyomor. Magyarország se volt különb! Sok magyarnak ott kellett hagyni szeretett hazáját. A világ minden sarkába kerültek és vitték magukkal szokásaikat, nyelvüket, reményüket. Ebből a reményből igen sok áldás is származott!

A kormány betiltotta Magyarországon a cserkészetet, hiszen a kommunisták nem engedhettek keresztényjellegű ifjúsági munkát! A németországi lágerekbe érkezve, a sok magyar fiatal egymásra talált. Megismerték egymást és újra megismerték a közös jóbarátukat, a cserkészetet.

Bodnár Gábor és a „Hontalan Sasok" szervezésével új csapatok alakultak a lágerek „országában," ahol az akkori fiatalok sok cserkészélménnyel gazdagodtak a sors következő fordulásáig: a nyugatra való továbbvándorlásig.

Sok család külföldre került, Németországba, Ausztriába, Kanadába, Délamerikába, Ausztráliába, Amerikába! New York és környékére érkezve, jónéhányan helyezkedtek el New Jerseyben. Nem gondolták volna, hogy itt nyugaton, ismét találkoznak új magyar barátokkal, több olyannal, akivel már a lágerban ismerkedtek meg és harmadszor is, a jóbarátukkal, a cserkészettel!

1951-et írtak és a passaici Szt. István templomhoz érkezve, Pál András, Bandi bá’, aki Németországban, Plattlingban alapított csapatot és, mint csapatparancsnok helyettes működött, megismerkedett sok kortársával, fiatal szülőkkel, akik szerettek volna cserkészcsapatot a gyerekeiknek, de nagyon kicsik voltak még hozzá. Így másfajta foglalkozást kezdtek a pici fiúkkal: mikulás estet és hasonlót.

1952. június havában megalakult a három tagú Árvalányhaj leánycserkész őrs Passaicon. Vezetőjük Kormann Gabriella, a németországi cserkészélményeit felidézve meghívta barátnőit, Nagy (Paulovits) Ágnest és Zágon (Kovács) Emőkét, hogy csatlakozzanak. E három lány oly buzgón és kitartóan cserkészkedett, hogy más lányok, Karácsony (Marshall) Sarolta, Pongrácz (Jámbor) Katalin és Varga (Kazal) Ágnes is kedvet kaptak és novemberre már két őrs működött. Cserkészélményeiket kirándulásokkal és nyári táborozással egészítették ki. 1952 nyarán már ezek közül a passaici lányok közül is végeztek őrsvezetőképző tábort Derby, New Yorkban. 1953-ban részt vettek a wellandi vezetőképző táboron.

Ez volt a kezdet kezdete! Ezekből a cserkészekből épült ki majd a két csapatunk. A németországi lágerekben működő cserkészekből többen voltak részesei az évek során a helyi csapatoknak: Bravek Gyula, Heidrich (Pál) Elza, Jámbor (Bodnár) Ágnes, Jámbor László, Jámbor Pál, Karácsony (Marshall) Sarolta, Kormann (Jámbor) Ella, Kormann (Nagy) Judit, Pál András és Vargha (Colasanti) Katalin.

Az indulás nehéz korszakában Gáspár János Atya, a Szt. István Egyházközség plébánosa felkarolta a szárnyát bontogató csapatot és az iskola helységeit átadta a lányoknak őrsi gyűlések használatára. Közben a szombaton tartott magyar iskolába járó fiúkból már készültek a fiúcserkészvezetők is a fiúcsapat megalapozására.

1954. január 2-án a Magyar Cserkészszövetség Intéző Bizottsága jóváhagyta a leánycsapat működését és felvette a szövetség tagságába, 38-as számmal és Rozgonyi Cicelle névvel. Nagy lelkesedéssel vezette a lányokat a fiatal parancsnok, aki csapatalapítás mellett már családalapításra is készült. 1954 őszén férjhez ment, így lett Kormann Gabriellából Jámbor Pálné.

Fontosnak tartották a menekülésben a magyarság megőrzését. Így a fiatal cserkészek és vezetők részt vettek az u.n. “szabadegyetem” programon, ahol elsajátították a magyar történelmet, föld- és néprajzot és irodalmat. A szabadegyetem előadói Andreánszky Károly, Bodnár Gábor és Jámbor Pál voltak. A szóbeli vizsgákon a helybeli magyarság volt a közönség.

1954 májusában, Kővári Lajos, Ubul bá’, most mar legendás cserkészvezető, pappászentelése után, az egyik első miséjét a passaici Szt. István templomban mondta, ahol a szeretett cserkészei sorfalat álltak. Több százan vettek részt a szentmisén.

Miközben a lányok már nagyon aktívan jártak a táborokba, a fiúk, sokszor közösen a new yorkiakkal, táboroztak. A három tagú Gorilla Őrs, Finkey István (Pityu), Jámbor László (Öcsi/Foltos) és Nagy Sándor (Saka), híres volt a keleti part cserkészek sorában. 1955-ben Bandi bá’ elkezdte a fiúk toborozását. A magyar iskolába járó fiúkból már szervezett egy-egy cserkész és kiscserkész őrsöt. Ugyanakkor 1955-ben már 25 cserkészlány vezetését vette át Andreánszky Károlyné, Buci néni. A cserkészek akkor már szerves részei lettek a passaici magyar társadalomnak: betlehemezni jártak, több programot szerveztek!

1956 fontos éve volt a két helyi csapatnak. Elsősorban a Magyar Cserkészszövetség Intéző Bizottsága leigazolta a fiúk csapatát, 6-os számmal és Gábor Áron névvel. A másik fontos esemény pedig az első cserkészotthon bérlése volt. A kezdő cserkészmunkának Gáspár Atya adott otthont, de Lendvai-Lintner Béla bá’ segítségével, cserkészotthonhoz jutottak a csapatok. Micsoda áldás! A kiadások fedezését a Cserkészotthon Baráti Köre biztosította, amely a későbbiekben átalakult Szervező, illetve Fenntartó Testületté!

1956-ban részt vettek Wellandporton a Csánig Farmon rendezett Jubileumi Nagytáboron.

Az 1956 októberi forradalom miatt ismét több ezren nyugat felé néztek, hogy szabadságra találjanak! Sok fiatal család Amerikába került, többen közülük észak New Jerseybe, ahol az ittlévőkben sok segítő magyar testvért és már erősen működő cserkészcsapatokat ismertek meg, amelyeknek sokan tagjai lettek. Ezek az új cserkészek nagy létszámnövelést biztosítottak a csapatoknál!

1957-ben ismét Ella, Jámbor Pálné vezette a leánycsapatot. 1957-ben kisbarnaki Farkas Ferenc, Főcserkész Úr meglátogatta a csapatokat. 1958 és 1960 között Kormann Judit volt leányparancsnok. Nagyméretű cserkészavatás jelentette a csapatok fejlődését.

A fiúknál is folyt a komoly cserkészélet. Minden táboron részt vettek a hatosok! Sőt, a szabadságharcos családok gyerekeivel nagyra nőtt a csapat létszáma és 1959-ben már önálló tábort is szerveztek Rummersfield, Pennsylvaniában! A csapat tagjai minden magyar megmozduláson képviselték a cserkészetet: New Yorkban, Washingtonban, Gettysburgben is!

Az 1960-as évek beköszönése új áldásos korszak kezdetét jelentett a cserkészek részére. 1960-ban a leánycsapat vezetését átvette Bodnár Gáborné, Ági néni. A nagyobb cserkészekből tánccsoport alakult. Folytatódott a komoly cserkészmunka nagyszabású táborokkal. 1960-ban a Főcserkész Úr második látogatása és a Barrys Bayben tartott Jubileumi Nagytábor, amelyen részt vettek a csapatok egy-egy őrssel, új lendületet adott.

1961-ben tartották a csapatok az első cserkésznapjukat a garfieldi Magyar Polgári Liga kerthelyiségében. A környékbeli cserkészcsapatokat is meghívták. Versennyel, népi bemutatóval szerepeltek. Kiállítás volt a magyar cserkészetről, bábszínház a gyerekeknek, este táncház a nagyobbaknak. A cserkésznap több, mint egy évtizedig volt hagyományos a helyi csapatoknál.

1961 nyarán tartotta a fiúcsapat a második önálló táborát, ez alkalommal a most már legendás „Bicsák Farmon." Éveken keresztül ez a hamburgi terület volt csapataink kedvenc táborhelye, ahol sok hatos és harmincnyolcas cserkész szerzett tábori élményt és cserkésztudást!

1961. május 14-én avatta fel a leánycsapat a Keresztes Magda leánycserkészvezető által hímzett zászlaját, Abonyi Lászlóné, Baba néni volt a zászlóanya. A fiúk is avattak zászlót, 1962. május utolsó vasárnapján, a hősök hagyományos ünnepségén, megható ünnepi beszéd és szavalat után. Bernardin Jánosné, Ilka néni gyönyörűen beszélt a zászló három színéről és átadta a zászlót Pál Bandi bá’nak, csapatparancsnoknak, majd Nt. Bertalan Imre, református lelkész zászlóavató beszédet mondott. Ezek a zászlók még ma is ékesítik a cserkészház falát, kísérik cserkészeinket felvonulások alkalmával.

1963-ban mind a két csapat új parancsnokot kapott. A leánycsapat élére lépett Bodó Judit, a fiúk parancsnoka pedig Kerkay László lett. A két fiatal parancsnok nagy lendülettel vezette a cserkészeket a jövő felé. Már az első évben kirándulást szerveztek Bear Mountainba és gyermekfarsangot rendeztek.

Az új leányparancsnok személyében egy új korszakot értek el a csapatok. Jutka volt az első olyan csapatparancsnok, aki a csapatban nőtt fel, mint cserkész. Őrsvezetőként működött és belenőtt a csapatparancsnoki szerepbe! Utána sok másik garfieldi cserkész is hasonlóképpen végigjárja ezt a folyamatot. Jutka parancsnoksága ebben is fontos volt: bebizonyította azt, hogy az felnövő cserkészek majd vissza is adnak a közösségnek és felnőttként is szolgálják!

Sajnos, az 1960-as évek nemcsak áldással voltak tele. A csapatok két oszlopos jótevőjének halála fekete pecsétet hagyott erre az időre. 1962-ben búcsúztak a cserkészek Lendvai-Lintner Béla bá’tól, aki az első csapatotthon megálmodója volt. A Központi Akadályverseny 1964 óta az ő nevét viseli. 1963 februárjában pedig a szeretett Gáspár Atyától búcsúztak, aki a kezdő csapatoknak hajlékot és támogatást nyújtott.

Cserkészeink 1963-ban elveszítették bérelt otthonukat. A garfieldi magyar Polgári Liga épületében, majd a Szt. István templom pincéjében kaptak helyet őrsi összejövetelekre, míg jó pár év múlva „igazi” cserkészházhoz jutottak.

1964 októberében kezdődött a kiscserkész rajmunka, Uray Márta vezetésével. Havonta 17 kiscserkész fiú és leány találkozott, hogy megismerje és megszeresse a cserkészetet. Ez a munka az évek során egyre rendszeresebb lett és egy rövid időn belül, a kicsik már heti gyűléseket tartottak és szerves részei lettek a helyi cserkészmozgalomnak.

1965-ben szintén csapatparancsnok változás történt mindkét csapatnál. A leánycsapatot Heidrich Magdolna vette át, a fiúkat pedig Derka Attila bá’ vezette. Ebben az időben lettek híresek a csapatkirándulások és táborok. Matawanban rendeztek csapattábort, immár 51 fővel! De más sikerekben is volt részük: csapataink szavalóverseny nyertesei lettek.

1966-ban részt vettek a cserkészek a Központi Jubileumi Nagytáboron, amely Raccoon Creek State Parkban volt. A csapatok életében ez volt a harmadik Jubileumi Tábor, ezen voltak legtöbben.

1966-ban megint tragédia érte a csapatokat. Ifj. Keresztes Béla, fiatal rajparancsnok, katonai szolgálatban veszítette életét. Nagy megdöbbenéssel érte a hír cserkésztestvéreit. Két évre rá, 1968-ban elnevezték róla a körzeti sportversenyt, amely most is viseli Béla nevét.

A hatvanas évek második felében váltak valóban erőssé csapataink. A cserkésznapokat a vendégek tömege látogatta. Mikulás délutánokat, betlehemezést, népitánc fellépéseket rendeztek. Folytatódtak a felejthetetlen táborok a már legendás „Bicsák Farmon."

1968-ban ismét Bodnár Gáborné, Ági néni lett a leánycsapat parancsnoka. Ez az év is nagy mérföldkövet és újabb áldásokat jelentett a csapatok életében. A többszörös csapatotthon változás után, végre saját otthont kaptak a csapatok: azt a cserkészházat, ahol még ma is élnek a csapatok!

Érdekesen működik az élet. Már több, mint két évtizede vége volt a II. Világháborúnak, annak a háborúnak, amely az első magyar cserkészeket hozta Amerikába. De annak a háborúnak köszönhető az új ház.

A II. Világháború fiatal veteránjai klubházat építettek Garfielden, Wood Streeten. Ezek a fiatal lengyel származású amerikai veteránok klubháznak használták, Jinxnek hívták a szervezetüket, de ahogy múlt az idő és a családapasági felelősségek egyre többek lettek, kevesebb volt az idejük, hogy a klubháznál szórakozzanak. El kellett adják a házat és nagy örömmel vettek tudomást arról, hogy a magyar cserkészek otthont keresnek. Felfigyelt erre Jámbor Józsi bá’ és ezt a lehetőséget továbbította lánya, Bodnár Ági néni felé.

Megalakult az Otthon Bizottság, mely a cserkészszövetséggel folytatta a részletes megbeszéléseket. Eredményképpen a Magyar Cserkészszövetség megvásárolta a Garfield Jinx Klub házát, melyet a következő 99 évre évi egy dollárért bérbe adott a helyi csapatoknak.

A cserkészek és cserkészszülők Keresztes Béla bá’ vezetésével nagyszabású renoválást végeztek. A segítők közé tartoztak a közösségünk olyan ismert tagjai, mint Károly László, Lippóczy Miklós és Szaday Tibor. A lenti zuhanyzóból konyhát építettek, a felső teremből egy nagy gyűléstermet létesítettek. Új bejáratot építettek.

1969. március 22-én kétszáz vendég jelenlétében és a cserkészek sorfala elött, Ft. Dunay Antal és Nt. Kecskeméthy József megáldották a cserkészházat. Újabb áldást ünnepeltek, a csapatok új otthonát! Keresztes Béla bá’ vezette a programot. Kertész László, helyi cserkeszszülő és költő versével emlékeztek meg e jeles napról. A két legkisebb cserkész vágta el a ház elötti szalagot ét befáradtak a vendégek, meleg ebéddel és műsorral folytatódott a délután, amely az új ház első cserkészebédje volt!

1969 őszén a gyakorlati cserkészmunka mellett a csapatok pénzszerzésre is fordítottak figyelmet. Decemberben 33 font szaloncukrot főztek a lányok eladásra. A most már népszerű ebédek keretében kétszeres célt értek el a cserkészek: közösségre, támogatókra találtak, miközben anyagilag ellátták a ház kiadásait.

1969-ben, Bodnár Ági néni továbbvezetésével és az új fiúparancsnok, Pándi György vezetésével folytatódott a komoly cserkészmunka. Két erős parancsnok helyettes is besegített a csapatmunkába: Kerkay Emese és Lendvai-Lintner Imre. Alig lehetett ráismerni a 15 évvel azelötti gyermekcipőben járó csapatokra. Az 1960-as évek nagyszerűek voltak! A nagy létszámra őrvendtek, erős vezetőség és az új otthon volt az évtized koronája!

Az 1970-es évek köszöntötték a csapatokat. A fiúk élére állt Jámbor Pál. Pali bá’ a „Hontalan Sasok” egyike volt, Németországban Landshutban vezető és Köszlahrban csapatparancsnok, a híres gautingi tábor parancsnoka volt 1950-ben, amerikai cserkészparancsnok is volt, többszörös vezetőképző táborparancsnok, a Magyar Cserkész szerkesztője. Személyében erős vezetőt kaptak a fiúk.

1970 apáknapján a csapatok hangulatos cserkész ebédet rendeztek a ház udvarán. Ebéd után Jámbor Pál és Pál András vezetésével, tábortűzzel záródótt az igazi első cserkészebéd. Azóta is az apáknapi ebéd és a nyilvános tábortűz, külön-külön ugyan, de nagyszerű és népszerű hagyománnyá váltak.

Az évek múlásával folytatódtak a sütemény vásárok. A csapatok a közeli Bergen Mallban is árulták a finom magyar házisüteményeiket. Ezáltal is biztosították a ház kiadásainak fedezését. A hetvenes évek elejét az aranykor jelzi. Ekkor volt legmagasabb a csapatok létszáma.

1971-ben tartottak először tábort a csapatok a somerseti Németh Farmon. Majd a következő két évben szintén ott táboroztak. A csapattáborok garfieldi hagyományok lettek egész 1976-ig. Volt, hogy a csapat kirándulásain több, mint 80-an vettek részt.

1972-ben harmadszor és utoljára vette át a parancsnokságot a leánycsapat alapítója, Jámbor Pálné, Ella, most négy évre.

1973-ban részt vettek a cserkészek Passaic város 300 éves jubileumi ünnepségén. Az idősebb leánycserkészvezetők fonótáncot adtak elő, a fiatalabbak pedig a most már hagyományos csanádi táncot. A fiúk előadták a kanásztáncot.

1973 őszén szerveztek a csapatok a cserkész szövetség és a Szt. István egyházközség közreműködésével népi kiállítást. A helyi magyarok összegyűjtöttek sokféle magyar népi tárgyat és több napon keresztül ki volt minden állítva a Szt. István templom dísztermében. Nagy sikere volt a kiállításnak.

1974-ben részt vettek a garfieldi cserkészek egy nemzetközi tánc vetélkedőn a holmdeli Garden State Arts Centerben. A fiúk előadták a kanásztáncot, azt a táncot, amelyet az évek során többször adtak elő, egész az 1990-es évek végéig. A lányok a fonótáncot adták elő, amelyet Magyar Kálmán tanított be. Kalotaszegi népviseletben táncoltak és nyertek is díjat.

1974. május 19-én Mindszenty József Bíboros Úr látogatást tett Passaicon és Garfieldon. Meglátogatta a cserkészházat is és megáldotta a cserkészek sorfala elött. Mindezt nagy készülődés előzte meg, Rendbe lett téve a ház. Újabb kölcsönt vettek fel a csapatok, hogy fedezzék a renoválás kiadásait. Ekkor lett bevonva a cserkészház zöld aluminiummal. Május 19-én történt meg a látogatás, amikor Egy évvel később, halála után, pedig sorakoztak a cserkészek a Szt. Istvánban a Bíboros Úrért mondott szentmisén.

1976 a megpróbáltatások éve volt. A leánycsapatnál háromszoros csapatparancsnok változás történt. Németh Jánosné, Dóka és Bodnár Csilla rövid szolgálatai után vette át az új parancsnok, ifj. Jámbor Pálné, Gyöngyi a lányok vezetését. Részt vettek a lányok a woodbridge-i cserkésznapon, szerepeltek egy környékbeli nemzetközi bemutatón és felléptek az október 23-i megemlékezésen.

1977-ben vette át a fiúk vezetését hivatalosan Lendvai-Lintner Imre. Imre már majdnem egy évtizede, mint parancsnok helyettes vezette a fiúk gyakorlati munkáját. Ebben az évben, nagy lendülettel folytatta munkáját.

1978-ban egyre nehezebbé vált a csapatok fenntartása. Megszünt a fenntartó testület, így nem volt, ki törődjön a ház gondjaival. Az új fiúparancsnok Bálinth Imre és a leányparancsnok Jámbor Gyöngyi minden lehetőt megtettek, hogy életben tartsák a csapatokat. De a fenntartó testület megszüntével és a csökkenő létszámmal nehéz volt küszködni.

1979-ben a Bálinth Imre által felkészített őrsvezetőjelöltek elvégezték a vezetőképző tábort. Ezek voltak az utolsó őrsvezetői a csapatoknak egy fél évtizedig. Ugyanabban az évben mondott le Jámbor Gyöngyi, akinek utódja nem volt. Így Kazal Ági, aki fenntartó testületi elnök volt, vette át papíron hivatalosan a lányok vezetését. A fiúcsapatnál szükség volt kiscserkész vezetőkre. A leánycsapatból jöttek át a fiúk összejöveteleire segíteni néhány tapasztalt kiscserkész vezető: Abonyi Kati, Bodnár Tünde, Földes Csilla és Keresztes Jutka.

1980 cserkészavatással kezdődött, így indult egy újabb őrs az akadályversenyre. Tavasszal kevesebb lett a vezető, egyre sötétebbnek bizonyodott a csapatok helyzete. Néhányan részt vettek a Jubileumi Nagytáboron. Az új cserkészév kezdete előtt lemondott Bálinth Imre is a parancsnokságról.

Az új évtizedben, 1980-ban még sok problémával küzdöttek a csapatok, amikor Keresztes Judit vette át a parancsnokságot. A fenntartó testület hiánya és a csökkenő csapatlétszám egyre nehezítette a cserkészek sorsát. A csapatmegmozdulásokon egyre kevesebben vettek részt, habár a vezetők próbálkoztak: kirándulást rendeztek Cheesequake Parkban, majd mikulás délutánt és betlehemezést. Jutka két évig vezette mind a két csapatot más fiatal vezetőtársaival, többek között Andreánszky Eszterrel és Zsuzsival, Jámbor Katival, Kertész Csabával és Kormann Vikivel. Minden lehetőt megtettek, hogy új életet adjanak a csapatoknak.

1982-ben az új parancsnoknak, a New Yorkból érkező Sándor Istvánnak lelkes toborozása szikrára lobbantotta a szunnyadó zsarátnokot és a következő öt év „csakazértis” kitartó munka eredménye, hogy a két csapat tizennyolc fővel tovább élt! Ez reneszánszot jelentett a csapatoknak. A cserkészek átlag életkora 10 éven aluli volt. Később ezekből a gyerekekből váltak ki a csapat vezetői.

István bá’ a cserkészösszejövetelek idejét áttette szombat délutánra. Úgy vélte, hogy a magyar iskolát követő időpont több cserkészt nyerne. Igaza is volt. 1974 óta hétköznap estéken voltak összejöveteleket: hétfőn a fiúknak, csütörtökön a lányoknak. Majd 1980-tól mind a két csapat csütörtökön gyűlt. A szombati összejövetelek nagy létszámnövelést jelentettek!

A következő évek során több irányból hívta István bá’ a segítséget. Megkérte lányát Annát, hogy szervezzen kiscserkész programot. 1984-ben ő volt az első garfieldi cserkész már öt év óta, aki őrsvezetőképző tábort végzett.

Másfelől is érkezett hozzáértő segítség. Kristó-Nagy Katalin, volt kiscserkész vezetőtiszt a csapatokhoz járt bábszínházat előadni, tanítani. Maukschné Katalin, az őrsvezetők és rajparancsnokok hiányát pótolta. Ő végezte a cserkészek gyakorlati kiképzését. Tigerné Juci, akkori yonkersi parancsnok gyakran hozta cserkészeit Garfieldra, hogy a kis csapatok együtt cserkészkedhessenek. Ezalatt az idő alatt indult be újra a betlehemezés.

Az 1980-as évek során, a cserkészház kúltúrális központtá vált. A cserkészebédek egyre gyakoriabbak voltak. A kedves Györkő Feri bácsi szakácsművészetét élvezték a vendégek. Cserkészházunkat híres vendégek látogatták: többek között Balczó András, olimpiai bajnok; Bródi János, zeneszerző; Duray Miklós, geológus, felvidéki magyar politikus; Jancsó Adrienn, előadóművész; Kunszabó Ferenc író.

1986 májusában megalakult a várva várt fenntartó testület, amely a most már szombaton gyűlő csapatok anyagi gondjait levette a parancsnok válláról. Lelkes szülők Lendvai-Lintner Imre vezetésével megalapozták azt a fenntartó testületet, amely ma is működik. A testület sok fáradtságot nem ismerő elnökkel bírt, köztük Bányai Csilla, Pándi Erzsébet, Bodnár Ágnes, Lendvai-Lintner Ágnes, Felsővályi Erzsébet, Schachinger Ildikó, Kovács Ágnes. Szinte a kezdet óta Bálinth Imre a fenntartó testület pénztárosa és már többen töltötték be a titkári szerepet. A fenntartó testület nemcsak az anyagiak megszerzésében segít, hanem a szülők és cserkészbarátok összekovácsolásában, a hangulatos ebédek egy baráti kör találkozóhelye! A fenntartó testületünk nagy áldás a csapatokra nézve, hiszen, sok csapatnál nem is létezik!

1987-ben másodszor vette át Keresztes Judit a leánycsapatot, majd 1988 januárjában a fiúkat is, amikor Sándor István bá’ Californiába költözött. Jutka a visszaszállingozó vezetőkkel, Andreánszky Eszterrel, Bodnár Tündével, Jámbor Katalinnal, Jámbor Palkóval, Kóczán Marikával, Staudinger Jánossal, Warga Zsuzsival pezsgő csapatéletet indított be.

A vezetőképző táborokban minden szinten szolgáltak a garfieldi cserkészek, mint résztvevők, kiképzők, parancsnokok.

Októberben díszőrséget álltak az 1956-os szabadságharc emlékmű avatásánál.

1988-ban beindult a vezetőkből álló rovercsoport. Novemberben szüreti mulatságot rendeztek, ahol a helyi magyarság fiataljai népviseletben ropták a táncot. Megalapozta a rover csoport a következő évben alakuló Korond regös csoport munkáját, amely 1994-ig működött Sándor Anna vezetésével. Kűrtöskalácsot, mézeskalácsot és ádventi koszorúkat készítettek a karácsonyi vásárra. A regös csoport téli mulatságot, esti táncházakat szervezett, népszokásokkal foglalkozott, miközben a fiatal vezetőket összekovácsolta szorosan.

Felejthetetlen csapatkirándulások korszaka volt ez. Kenútúrát tartottak a Raritan folyón, havas szigetecskéken főzést a Jámbor telken, sárháborút Cheesequake Parkban, tutajozást a Delaware folyón, várépítést az erdőben Spartában és gyönyörű őszi portyát Bushkill Fallsban.

1989 nyarán öt csapattag őrsvezetőképző tábort végzett: Kazella Péter, Kerkay Béla, Marshall László, Marshall Tamás, Tamás Judith. Sándor Anna kivételével, 10 év óta ez volt a két csapat első őrsvezetői csoportja. Nagy lelkesédéssel álltak neki a munkának. Anna pedig néhányuk segítségével eredményekben gazdag kiscserkész rajmunkát végzett.

A körzeti nyári kiscserkész táborok is hagyománnyá váltak az 1980-as évek végén. A garfieldiak ezen a táboron minden évben részt vettek, 1989 és 2004 között 11 alkalommal a parancsnok is garfieldi volt.

1989 őszén a cserkészház vendége volt Paskai László Bíboros Úr. A fogadás alatt beszámolt az újra lendült magyarországi cserkészetről.

Ez évben a fenntartó testület felújította a ház alsó termét. Az új falpapír, új szőnyeg és a lámpák vonzóvá tették az ebédlőt, amely a rendszeres cserkészebédek színhelye volt. Októberben új tető is került a házra, de nagyobb renoválásra volt szükség.

A tervbe vett renoválások nagy kiadást jelentettek. Az új tetőn kívűl, a ház előtti járdát újra kellett öntetni, és a nagy termet teljesen felújítani. Ezek anyagi fedezésére két alkalommal Bokréta Bált rendezett a fenntartó testület a Sheraton és Marriott szálodákban.

1990 nyarán, Keresztes Béla bá’ vezetésével sok önkéntes cserkész, szülő és barát, névleg Bálinth Imre, Bodnár Zoltán, Keresztes Ferenc, Kerkay László és Béla, Kertész Csaba, Marshall László és Tamás, Pándi György és Erzsébet, Sándor István, Schachinger Gyula és Gróf-Tisza Magdolna és Lajos, elvégezte a lehetetlennek tűnő munkát: a ház renoválását. Gróf-Tisza István jóvoltából a cserkészház új ablakokat kapott.

Szeptemberben már az újjáépült terem várta vissza a cserkészeket az oronói Jubileumi Nagytáborról. Egy családi ebéd keretén belül, az új plébános, Mustos István piarista atya megszentelte az új termet. A külföldi magyarok püspöke, Dr. Miklósházy Attila is meglátogatta ez alkalommal a cserkészházat. Lélekemelő látvány volt az új falakkal, új padlóval és új ablakokkal ellátott terem.

1991-ben ismét Bálinth Imre vette át a vezetést, most mind a két csapatot. Addigra már kiváló vezetői karral bírtak a csapatok. Az 1992-es akadályversenyen a Gyöngyvirág Őrs, Pándi Réka vezetésével első helyezést ért el. Ez biztatást és lelkesedést nyújtott a többi őrsnek, azóta is nagy sikernek őrvendeznek a garfieldi cserkészek az akadályversenyeken.

1993 tavaszán a cserkészszövetség közgyűlése megválasztotta Lendvai-Lintner Imre, volt csapatparancsnokot, mint a szövetség új ügyvezető elnökét, csapataink büszkeségére! 1997 óta, mint a szövetség elnöke szolgálja a magyar cserkészetet.

1993-ban Sándor Anna lépett a leányparancsnoki cipőbe. A cserkészebédeken minden alkalommal egy-egy leány őrs valamelyik néprajzi tájegységről adott elő.

Októberben a leánycsapat az egyik volt parancsnokát, Andreánszky Károlynét, Buci nénit gyászolta.

Az 1990-és évek alatt négyszer került sor a new yorki körzetben bemutatóra. A ballada esten, két népi bemutatón és az irodalmi esten a garfieldi cserkészek is szerepeltek.

1994 márciusában megünnepelte a 38. sz. Rozgonyi Cicelle lcscs. 40 éves jubileumát a Szt. István templom dísztermében. Többszáz volt csapattag és vendég ült össze, hogy emlékezzenek. A műsor alatt a csapat működéséről emlékezett meg Lendvai-Lintner Imre, a KMCsSz ügyvezető elnöke és Jámbor Gabriella, alapító csapatparancsnok. A kiscserkész raj népijáték bemutatóval, a vezetők és idősebb cserkészek a hagyományos csanádi tánccal, a regös csoport Sándor Anna, csapatparancsnok vezetésével az árnyjátékban megelevenített Arany János Rozgonyiné c. balladájával lépett fel. Az ünnepélyt tábortűz követte, melynek a végén, több mint 250 magyar fogott kezet egy hatalmas nagy szeretetkörben. Így zárta a leánycsapat első 40 évét.

1994-ben többször megjelent a leánycsapat újsága, a Gálya, amely az 1960-as évek kezdeményezése volt, de közben megszünt. Cikkeikben a cserkészek élményeikről számoltak be. Pár év múlva a fiúk is felélesztették saját újságukat. Az 1960-as években Rézágyú címmel jelent meg az újság. Az 1980-as években az Ágyúszó címet használták a csapatok mind a ketten a közös újságban. 2000 óta egy közös újságot ad ki a két csapat, Ágyúszó címmel.

1995 tavaszán, ismét ünneplésre került sor amikor a csapatok megünnepelték a garfieldi cserkészház 25 éves jubileumát, ebéd keretében április 2-án. Bodnár Gábor és Nt. Bertalan Imre meghatóan beszéltek a több mint 100 vendégnek.

1995 tavaszán ismét népitánc bemutatóra került sor. A lányok előadták a csanádi táncot. Ez a szereplés felidézte a 20 évvel előbbi műsort, ahol ugyanazt a táncot adták elő a lányok.

1996 márciusában pedig a 6. sz. Gábor Áron cscs. ülte meg a 40 éves jubileumát a Református Templom Kálvin termében. Ismét többszáz volt csapattag és vendég találkozott, hogy visszatekintsen 40 évre való emlékre. A jubiláló csapat bevonult, mint ahogy a lányok tették két évvel előbb, a csapatindulót énekelve. A műsor alatt megemlékeztek a fiúk Gábor Áron életéről. Mindenki nagy megilletődéssel hallotta, amikor valóban el is sült a színpadon az ágyú! Pál András, alapító csapatparancsnok nagyon sok emléket idézett fel a csapatról. A beszédje végén pedig Bodnár Gábor utoljára beszélt a garfieldi cserkészek gyülekezete elött.

1996-ban megint több csapatparancsnok változás történt. Ősszel Nt. Király Marianna, református lelkésznő vette át a leánycsapat vezetését Sándor Annától. Novemberben pedig közölte a fenntartó testülettel lemondását Bálinth Imre, fiúparancsnok. Februárban a fiúk élére lépett Marshall Tamás.

Közben 1996 decemberében hosszú betegség után elveszítettük Bodnár Gábor bá’t, aki a külföldi magyar cserkészet megálmodója volt. Garfieldi otthona egyben a négy világrészt magába foglaló cserkészszövetség központja is volt. Így a helyi csapatok, ha nem is hivatalosan, a központi csapatokká váltak. Több mint 500 ember gyászolta a Szt. István templomban. A new yorki körzet hat legközelebbi csapata felvonult csapatzászlóikkal, hogy tiszteletüket fejezzék ki Gábor bá’ iránt.

Áprilisban lemondott Király Marianna, a nyáron Pándi Réka elvállalta a leánycsapat vezetését. A két fiatal parancsnok ősszel nagy lendülettel állt hozzá a csapatok vezetéséhez. Családlátogatást, valamint nagyszabású toborozást tartottak. Felnőtt cserkészrajt is létesítettek.

1997 októberében, az IB jóváhagyásával, a fenntartó testület átnevezte a garfieldi cserkészházat Bodnár Gábor Cserkészházzá, megőrizvén a világhírű Gábor bá’ emlékét.

Szintén októberben a csapatok őszi kirándulásra mentek, melyen közel 70-en vettek részt kicsik, nagyok, felnőttek. Este a tábortűz fényénél nagyszabású felnőtt és rovercserkész avatást tartottak. Hasonló avatások következtek az évek során.

1998-ban a csapatok időkapszulát készítettek, melyet a cserkészház udvarán ástak el. Sokféle kincs került bele: fénykép, levél, nyakkendő, akadályversenyen nyert piros szalag. A két akkori parancsnok ásta el, egyedül csak ők tudják, hogy hol van. Térképet helyeztek el a csapat irattárába, hogy majd egyszer ássák fel mások a jövőben.

1999 októberében gyászolta a fiúcsapat egyik volt parancsnokát, Derka Attila bá’t, aki éveken át a cserkészszövetség gazdasági vezetője is volt. Attila bá’ 4 éven keresztül volt a csapat parancsnoka és 4 évtizeden keresztül hűséges támogatója.

Az évek múlásával a szülők egyre inkább bekapcsolódtak a cserkészmunkába. Az 1990-es évek végén a szülőknek a fele volt cserkészből állt, a másik fele olyanokból, akik nem voltak soha cserkészek. 1999 novemberében tartotta meg először a két csapat a most már hagyománnyá vált szülői rajgyűlést. Ma már a szövetség több csapatánál is meghonosodott.

2000 tavaszán lemondott Pándi Réka a leánycsapat vezetéséről. Marshall Tamás, fiúparancsnok elvállalta a lányok vezetését is. Két helyettesével Marshall Lászlóval és Pándi Orsolyával az új évszázadba vezette a csapatokat.

Júniusban Bálint Dezső, cserkészszülő a cserkészház udvarán zászlórúdat állított fel, amelyet több célból használnak cserkészeink zászlófelvonásra, pl. a cserkészösszejövetelek alatt, jelezvén, hogy folyik cserkész foglalkozás!

Augusztusban a szövetség megtartotta a Jubileumi Nagytáborát, ahova többszáz tengerentúli magyar cserkészt vártak. Sándor István, volt csapatparancsnok bevonva a helyi magyar közösséget, elvállalta azt a hatalmas feladatot, hogy a Kárpát-Medencéből, Nyugat Európából, Dél Amerikából és Ausztráliából érkező cserkészek részére elő- és utótábort szervezzen, New Yorki városnézést, tengerparti kirándulást, túrákat biztosítson a vendégcserkészek számára.

Szeptemberben újra beindult a már hat éve szünetelő regös csoport. A magyar népitánc mellett a különböző szakfoglalkozásokat sajátították el a regösök. Az évek során népitáncokkal többször léptek fel a regösök Passaicon, New Brunswickon, Clevelandban, Montrealban amelyeket Magyar (Hajdú-Németh) Ildikó, majd Ács Toncsi és Tass Zsuzsi tanítottak be.

A vezetők továbbképzésére irányult a csapatok figyelme. Vezetői minta-összejövetelekkel tanulják tovább a vezetés teknikáit. Egész éves kerettörténeteket és csapatjátékokat alkalmaznak, amellyel egy-egy teljes éven keresztül foglalkoznak az őrsök magyar földrajzzal, szókincsbővítéssel, cserkésztörvényekkel.

2001 szeptemberében, a new yorki és washingtoni támadások alatt, több cserkészszülő menekült meg az Iker Tornyokból. Kertész Csaba, egykori cserkészvezető és cserkészszülő, megmenekült az összeomló épületből, sőt több idősebb embernek is segített megmenekülni. Tótha István és Jurado Jorge is ott dolgoztak és szerencsésen megmenekültek a tamadás elől. A támadást követően cserkészeink hetekig osztogattak amerikai zászlókat a környéken, evvel is jelezvén szolidarításukat.

Októberben került sor a csapatok első tábortűzes cserkész vacsorájára. Az est folyamán egy emlékzászló, amely megemlékezik Horthy Miklós magyarországi bevonulásának 20. évfordulójáról, lett felavatva, amely majd a csapatok kincstárába került. A zászlót özv. Bokor Pálné, Katalintól kapták a csapatok, aki a kabátjába dúgta a zászlót a menekülés alatt, hogy ki tudja hozni Amerikába. A zászlót számos magyar felvonuláson használták, ma a csapat felvonulásokon is használják.

Az elkövetkező pár év alatt, bővült a tagok földrajzi terjedelme. Már nemcsak Bergen, Passaic és Essex megyékből látogatják a cserkészgyűléseket, hanem Somerset, Rockland, Westchester és Orange megyékből is. Sőt vannak olyan családok is, akik Connecticutből járnak Garfieldra cserkészkedni.

2002 májusában osztotta első ízben a két csapat a Rézliliom díjat olyan cserkészvezetőknek és barátoknak, akik évtizedek óta szolgálták és szolgálják a garfieldi magyar cserkészetet. Az első alkalom kitüntettjei Bodnárné Jámbor Ágnes, Pál András és Pálné Heidrich Elza voltak. Ági néni 7 éven keresztül volt a 38-asok parancsnoka, Bandi bá’a fiúcsapat alapító parancsnoka és Elza néni a cserkészszövetség főtitkára volt 1961 és 1983 között, valamint több éven keresztül a 38-asok csapatparancsnok helyettese. Az évek során olyan vezetők és barátok is kerültek sorra mint Jámbor Pál és Gabriella, Keresztes Béla és Erzsébet és Sándor István.

Gyulassy Györgyi vezetésével 2002 szeptemberében új összetétellel fellendült a vándorcserkész raj. Györgyi a cserkészszövetség vándorcserkész vezetőtisztje, egyben garfieldi vándorcserkész rajparancsnok és cserkészszülő. Változatos programot biztosít a csapat idősebb tagjainak, így újabb irányban is biztosítva létszámot.

Ahogy múlnak az évek, cserkészeink szép eredményekkel vesznek részt az IKBAE, ifj. Keresztes Béla Atlétikai Emlékversenyen, a Központi Lendvai-Lintner Béla Akadályversenyen, a körzeti Kodály Hétvégén és 2004-ben a körzeti szavalóversenyen is. 2004 végén elkészült a várva várt csapathonlap.

Egy másik hagyomány is folytatódik. Amikor a cserkészszövetség még csak gyermekcipőben járt, akkor olyan híres hatosok és harmincnyolcasok, mint Jámbor Pál, Bodnárné Jámbor Ágnes és Pál András vezették a központ vezetőképző táborait. Az évek múlásával, újabbak is átvették a táborok vezetését: Lendvai-Lintner Imre, Bodnár Ágnes, Keresztes Judit. A 21-ik században Marshall Tamás, Marshall László, Lendvai-Lintner Géza. A 2005-ös Jubileumi Nagytáboron Lendvai-Lintner Géza és Pándi Réka vezet két altábort.

E jubileumi év 2004. október 16-án nyilt meg hivatalosan a hagyományos évnyitó vacsora után. Egy rövid szertartás keretében bemutatták az új jubileumi zászlót, mely a Bálint család ajándéka volt. A több mint 100 vendéget Marshall Tamás, csapatparancsnok és Tiger Sándorné Juci, körzeti parancsnok köszöntötte. Bálint Dezsőné, Anni volt a zászlóanya. A zászlóavatás után évnyitó tábortűz egészítette ki az estet. Másnap pedig a vasárnapi szentmisén Hegyi Márton Atya megáldotta a zászlót. A vacsorát követő hónapok során a jubileum szervezői felkutatták a régi csapattagokat, találkozókat rendeztek, a cserkészek buzgón készültek, hogy méltón ünnepelhessék meg az 50 évet. Nem pihennek az ötvenévesek!

Az elmúlt fél évszázad alatt sokminden történt. Forradalom Magyarországon, megbukott a világon a kommunizmus, felütötte a fejét a terrorizmus de részünkre az elmúlt fél évszázad az áldások korszaka is.

Áldás, hogy a kezdet kezdetén egy-egy őrsre való baratnő, a németországi lágerban szerzett élmények miatt eldöntötte, hogy cserkészkedni szeretne Amerikában is.

Áldás, hogy három másik csapatotthon után, egy Bodnár Gábor Cserkészházra akadtunk, ahol már lassan 4 évtizede játszhatnak kiscserkészek, népdalozhatnak cserkészek, szórakozhatnak a vendégek.

Áldás, hogy némely családnak a harmadik és negyedik generációja viseli a 6-os vagy 38-as számot a cserkészinge újján és, hogy ezek a gyerekek megoszthatják cserkészmúltjukat olyan őrsi testvérekkel, akiknek a szülei nem voltak soha cserkészek.

Áldás, hogy az évek során 23 testvérünk merte vállalni a csapatparancsnokság teendőit azért, hogy szervezetünk tovább éljen; hogy számtalan más testvérünk szolgált, mint őrsvezető, rajparancsnok, fenntartó testületi vezető, és munkájukkal támogatták a közösségünket.

Áldás, hogy az elmúlt 50 év alatt több mint 400 cserkész vallta magát garfieldi cserkésznek és, hogy ebből életreszóló barátságok kötődtek! Hálát adunk a Jó Istennek a múltnak minden áldásáért és csapatindulóink énekszava mellett, játszva menetelünk a jövőbe, a következő 50 év felé!