Juhász Gyula: Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,

Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,

Kitündököl és ragyog egyre szebben

És melegít, mint kandalló a télben,

Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még

S a boldog órák drága, tiszta üdvét

Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt

És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Dr. Ritoók Zsigmond prof. emlékére

https://hu.wikipedia.org/.../Rito%C3%B3k_Zsigmond_(filol...

https://www.origo.hu/.../ritook-zsigmond-akademikus...

Teljesítményének elismeréseként számtalan díjat kapott, 2001-ben elnyerte a Széchenyi-díjat, 2009-ben a Bolyai alkotói díjat, 2018-ban a Magyar Corvin-láncot;

Lövey -Varga Éva

Valedico

In memoriam Dr. Ritoók Zsigmond professzor

Búcsút mondok a ragyogó fényben!

A tavasz illata és kék színe száll...

Kavarog a por, ha fú a szellő:

Emlékek hada reánk talál.

A biztató szempár örökve lezárva,

Felsejlik még a mozdulata,

Ahogy az órán könyvet tart kezében,

S csikorog a kréták vonulata.

Köszönt előre, mosolygott szeme,

Hisz egy életen át végigkísért...

Most az égből nyugalmat áraszt,

Hogy maradj mindig kimért!

Nem várt el semmit, csak adni adott,

S tudta, mit mond, az bennem él!

Bennem, benned és benne is,

Hogy a múltért, jövőért tegyél!

Minden elmúlik, múlandó Földünk.

Színesen úszik múlt és jelen...

Az őskor, az ókor mosttá egyesül,

A középkort követi újkor, s jelen'...

Nem nehéz semmi, ha szeretsz, s akarod,

A múltad fontos, hogy jövő legyen!

Mágia, varázs - álom az élet:

S szívedben mindig "parázs" tegyen!

Ismét egy búcsú, ismét fájdalom:

S a tudat, hogy megnyugszunk valahol.

Tenni való akad még bőven...

Magyarul, etruszkul, latinul...

A parázs nem alszik ki,  ha hagyod,

Hogy táplálja benned a remény!

Annyi sok mindent el kell mondani,

Hisz minden élet egy-egy regény!

A szót megfogadva élj, s éltess tovább!

Játssz a gyermekkel, fogadd örökbe,

S legyen a tiéd az egész Világ!

S ha egykor port szór szemedbe

A tavaszi, nyári, őszi szél,

Susogja csöndben két füledbe:

Az emlék az fontos: benned él!

Tiszaszentmárton, 2026.03.14. 14:42