Press clippings

Mozart: Sonatas for Violin & Piano, Hungaroton                                                                                                                                                                                       "Though the booklet makes no reference to the use of period instruments, the tonal quality and style of performance would place the disc within that category." "Tempos in the outer movements are brisk without being rushed, the central andantes flow with eloquent lyricism, and I particularly enjoy the mischievous approach to the opeing movement of K454, a mood that carries over into the account of K526. Here we find the many scale passages, wich can sound unduly hurried on so many discs, perfectly articulated." "...Kállai's refined and elegant playing makes for a much recommended release." -David Denton, The Strad, 2015                                     

Mozart Felsőfokon: "Szintén idei Hungaroton-kiadvány az a lemez, amelyen két fiatal művész, Kállai Ernő és Fejérvári Zoltán Mozart hegedű-zongora szonátái közül szólaltat meg négyet. Mindenekelőtt meg kell állapítani: a két muzsikus nagyon jól szót ért egymással - s ez minden igazi kamarazene alapfeltétele. A zenei frázisok megfogalmazásában minduntalan tetten érhető egyrészt a tagolt beszéd igénye, másrészt az az érzékeny figyelem, amely a másikra irányul, így aztán kialakul egy élő, lüktető, dinamikus párbeszéd. Az is fontos erénye a felvételnek, hogy Kállai és Fejérvári magától értődő természetességgel érzékelteti a kétszer két mű más- és másféle nagyságrendjét, mélységét, de úgy, hogy mindeközben világossá válik számunkra a kéttételes, "kisebb igényű" kompozíciók gazdagsága és vitathatatlan rangja is, például a válogatás egyetlen moll műve, az e-moll szonáta (K. 304) szíven ütő, különlegesen tartalmas melankóliája. Mindkettejük esetében abszolút adekvát a hangszeres hang, amelyet a művekhez választanak: Kállai hegedűtónusa karcsú, könnyed, s így megteremti a mozgékony játék lehetőségét (mely lehetőséggel a művész gyakorta él is), Fejérvári billentése plasztikus, a zongora hangjai a magas fekvésekben kristályharangokként csilingelnek ujjai alatt. Rugalmasan feszes a ritmus, életteliek és változatosak a karakterek. Hiteles és vonzó előadások születnek meg tehát a két művész együttműködése nyomán. Semmi kétség: amit hallunk, Mozart, felsőfokon."  -Csengeri Kristóf, Élet és Irodalom, 2014

"A nyitány és a menü szimfonikus főfogása között Beethoven Hegedűversenyét hallottuk (op. 61). A szólista, Kállai Ernő az őszi Szigeti József Nemzetközi Hegedű- és Brácsaverseny 2. helyezettjeként kapott meghívást erre a jutalomjátékként is felfogható estére. Bemutatkozása kitűnően sikerült, produkcióját fölényes hangszeres tudás és érzékeny zeneiség jellemezte. Kállai nem tartózkodik a vibrátótól, de nem is vetemedik túlzásokra e téren (más téren sem). Fölényes technika és tökéletes hangképzés: az intonáció kristálytiszta, és nincs egyetlen salakos hang sem. Beethoven hegedűversenyében csekély az interpretációs mozgástér, itt nem könnyű a klasszikus előadói hagyomány sérelme nélkül egyéninek lenni. Kállainak azonban még ez is sikerült. Már a versenygyőztesek őszi gálaestjén feltűnt, hogy Bartók 1. rapszódiáját a szokottnál valamivel több parlandóval-rubátóval játssza, s az első két tételben most is erősebben fellazította a hegedűkantiléna ritmikáját, mint mások teszik, a beszédszerűséget és az epikus léptéket hangsúlyozta (a harmadikban persze köt a vadászrondó feszesen rugózó hatnyolcada). Ám mindvégig sikerült elfogadnom a hagyományostól némiképp eltérő olvasatot, mert minden a jó ízlés keretei között és a világszínvonal nagyságrendjében zajlott. Ráadásként Itzhak Perlman növendéke Bach d-moll partitájának Sarabande-tételét adta elő." -Csengery Kristóf, Muzsika, 2013

"La deuxième œuvre du programme est la Sonate de Debussy...[Erno Kallai] joue le premier mouvement avec beaucoup de panache et de tempérament, donnant une coda virile et puissante, mais c’est surtout dans le deuxième mouvement, très fin, où il semble presque toujours en train’improviser..." "Le récital se termine avec une superbe Sonate n°1 de Fauré, remarquable à tous points de vue, que ce soit dans l’écoute mutuelle entre les deux instrumentistes, dans la pureté d’intonation du violoniste, au jeu aussi léger et gracieux que possible, ou dans la subtile douceur de l’Andante où les notes semblent flotter en apesanteur. Le redoutable troisième mouvement est un bel exemple d’audace, de maîtrise technique et de continuité du discours, et le mouvement final est judicieusement joué avec vigueur, mais sans se précipiter. C’est une leçon de style et de bonté que cette Sonate, poétique mais rigoureuse, sans alanguissement, qui marque avec éclat l’entrée d’Erno Kallai dans la longue liste des lauréats Juventus." -Richard Letawe, 2011

"Kállai Ernő, a csodagyerekként indult hegedűművész, Itzhak Perlman tanítványa Bach E-dúr hegedűversenyének szenvedélyes prezentálása közben már-már egy zsonglőr ügyességével és koncentrációjával "varázsol", a megvilágításnak köszönhetően úgy tűnik: szinte hullámzik a vonója, különböző alakzatok felvételével vonva magára az egyébként is intenzív figyelmet." -Kelemen Éva, Kultúra.hu, 2010
 
 "...Kallai performed with good colour, superb intonation and exemplary poise. In his posture and position, he looked as good as he sounded.”
“…he did full justice to the concerto’s many moods and never once produced a sound that was less than beautiful.” -Dennis Rooney, The Strad, 2009
 
"Bruch’s Violin Concerto No.1 is in the repertory of all major violinists. It’s a beautiful piece, rich with melody and dramatic tension. The young Hungarian-American violinist Erno Kallai is completing his studies at Juilliard with Itzhak Perlman, who recommended him for this Boca debut. Playing an 1864 Jean-Baptiste Vuillaume violin, his gorgeous tone reminded me of the young Perlman, his technique was flawless, and his manner fully assured and professional. The melting Adagio was as heartbreakingly lovely as any heard in years of concert-going, and the finale came up as fresh as if heard for the first time."
-Alan Becker, South Florida Classical Review, 2009
 
 "...Perlman suggested a 22-year-old Hungarian named Erno Kallai, who studies with him at Juilliard, and who proved to be a worthy and impressive choice, a violinist with a strong, commanding sound who has a good feel for Bruch's late Romantic rhetoric. Kallai also has a penetrating tone that could be heard in his very first traversal of the G minor neighborhood in his opening statement; it's important that the soloist seize the spotlight in this wide-open writing, and Kallai did just that..."                                                       
"...Kallai's technique was admirable and reliable, and he played throughout with cool confidence. Kallai's work was particularly enjoyable in the Adagio, when he demonstrated a strong sensitivity to this heart-on-sleeve music, stressing its long lines so that every word of its emotional confession could be heard..."
-Greg Stepanich, Palm Beach ArtsPaper, 2009
 
"...Music conceived on a smaller scale felt like a grand artistic statement. Violinists Erno Kallai and Francesca Anderegg paired for French composer Philippe Hersant's 11 Caprices for Two Violins, born of Bartók and written after the texts of Kafka. These minutelong nuggets present virtuosic challenges that both performers met with astonishing assurance, and they did so as storytellers to boot." -Bryant Manning, The Chicago Sun-Times, 2009
 
"After intermission, Perlman came out with a truck load of fantastic musicians to perform Mendelssohn's Octet."
"...[They] produced a scintillating and dramatic reading of the first movement. The group, which included Itzhak Perlman, 1st violin, Erno Kallai, 2nd, Francesca Anderegg, 3rd, and Wanzhen Li, 4th violin, together with violists Kyle Armbrust and Molly Carr, and cellists Jia Kim and Yves Dharamraj, received rapturous applause from the audience, the standing ovation occurring immediately and lasting through the three curtain calls." -Chicago Classical Music, 2009
 
"The Prokofiev Violin Concerto has long been one of my favorites, and this work, along with the Corigliano, drew me to this concert. The first movement “Allegro moderato” brought out Erno Kallai, who could not have exuded more confidence and exhilaration."
"Mr. Kallai’s sad, mournful violin solo creates a melody of breathless beauty, before the “Allegretto” has his Stradivari dancing in a whirlwind."
"The audience was vocally enthused with this Concerto, and Mr. Kallai returned for multiple bows." -Dr. Roberta E. Zlokower, Roberta on the Arts, 2008
 
"...Paganini, Liszt olyan virtuóz előadásban (Kállai Ernő és Balázs János, mindketten a Zeneakadémia előkészítős növendékei), mintha e géniuszok feltámadtak volna, hogy játékukkal újra csodálatba ejtsenek." -Dr. Donáth Tibor, Semmelweis Egyetem újság, 2004


Comments