Sivatagi állatok

Teve

A kétpúpú teve az ázsiai sivatagokban él. Az egypúpú (dromedár) teve pedig Afrikában honos. Homokviharok idején orrlyukait képes bezárni. A legtüskésebb, legszárazabb növényeket is megeszi. A teve napokig is kibírja ivás nélkül. De amikor vízre lel, a szomjas teve röpke negyedóra alatt akár 100 liternyit is megiszik. A közhiedelemmel szemben a teve nem raktároz vizet, sem a gyomrában, sem a púpjában. Ha nem talál táplálékot, a púpjában lévő zsírkészletből napokig meg tud élni. 


 

  Szkarabeusz (Ganajtúró bogár)

Az ókori egyiptomi vallás fontos szimbóluma; a szkarabeusz vagy galacsinhajtó bogár (Scarabaeus sacer) ábrázolása. Napsütéses napokon kis golyót (galacsint) formál trágyából, s azt odvába görgeti, ahol másnap elfogyasztja. Az ókori Egyiptomban azt hitték, hogy a bogár a petéit rakja a galacsinba, ezért életciklusát a Nap mindennapos újjászületése mikrokozmikus másának tekintették; mitológiájukban az ősi (hajnali) napisten, Heper óriás szkarabeusz alakjában görgeti a Napot az égen. A szkarabeusz idővel a halál után megmaradó emberi lélek szimbólumává lett, ezért szerepel gyakran a sírkamrák képein, éspedig kiterjesztett szárnnyal. Az egyiptomi predinasztikus sírokban sok szkarabeusztetemet találtak a régészek. A bogár mumifikálásának későbbi szokása abból eredhet, hogy a szkarabeuszt Héliopoliszban Heper szent állatának tartották.

www.terebess.hu/


 

Sivatagi róka

Afrikában él a legkisebb rókafajta, a szaharai sivatagi róka. Testhossza mindössze 46 cm, farka 30 cm, fülei viszont 10 centiméter nagyra is megnőnek, és ezeken keresztül adják le a felesleges hőt. Nagy füleik segítségével éjszakai vadászataikon a sötétben is könnyen becserkészik áldozatukat.


 

Sivatagi leguán

A sivatagi leguán Észak - Amerikában honos. Ellentétben a többi gyík fajtával, ő kedveli a hőséget, és a déli órákban a legaktívabb. Ha nagy a hőség, farkukat és testüket a földről felemelve próbálják hűteni magukat.


Strucc

A strucc az Afrikai füves puszták és félsivatagok lakója. A legnagyobb madár a hím strucc, magassága kb. 2,4 m, súlya kb. 130 kg. A legnagyobb tojásuk is nekik van akár 1,5 kg-os is lehet, a nőstény és a hím felvátva őrzi a tojásokat. A madárvilág futóbajnoka a strucc, rövidtávon 60 kilométernél gyorsabban is szaladhat. Futás közben a szárnyaikkal egyensúlyoznak. Rúgásaik ereje olyan nagy lehet,  hogy akár ölni is tudnak vele. Egyedi rajtuk hogy lábukon csak két vaskos ujj van, és hosszú szempilláik vannak.


 

Ugróegér

Az ugróegerek az Észak - Amerikai és Afrikai sivatagokban honosak.  Ezeknek a fajnak nagy füle és hosszú hátsó lábai vannak, amin ugrándozó járásmódjával fürgén kitudja cselezni az ellenséget. A sivatagi körülményekhez legjobban az egyiptomi ugróegér (Afrika) és a tasakos ugróegér (Észak-Amerika) alkalmazkodott, ők soha nem isznak vizet, igényeiket tökéletesen fedezi az emésztés melléktermékeként képződő kis mennyiségű nedvesség.


Gila

A gila vagy arizonai óriásgyík ("sivatagi szörny") az Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikóban honos. Testhossza a 60 cm is lehet. Fészkelő madarakkal, madártojásokkal és emlősökkel táplálkoznak. Az embert nem támadják meg. Méregmirigyeik az alsó ajkukban találhatók, és a mérgük a fogcsatornákon keresztül folyik be az áldozaton harapott sebbe. Nehézkes és esetlen a mozgásuk. Pikkelyeik nem fedik egymást, hanem egymás mellett sorakoznak.


Skorpió

A skorpiók egyik legveszélyessebb fajtája Afrikában, a Szaharában él. Testhossza kb. 20 cm. A skorpió nem csak szúrni, hanem harapni is tud. A farka végén levő méregtövisével bénítja meg áldozatát. Mérgük nem a farkukban, hanem az ollójukban termelődik.


 

Kardszarvú antilop

A kardszarvú antilop afrikában honos. A sivatagban a cserjék szívós szárait és leveleit eszi,  valamint a kaktuszfélék nedvdús hajtásait. Így hosszú ideig megél a lelegelt növényekből nyert nedveken.


     

Békagyík

 
A különleges állatok rangsorában előkelő helyet foglalnak el a békagyíkok. Nemcsak a küllemük furcsa, de a viselkedésük is. Végszükség esetén a ragadozókat a szemükből kilövellt vérrel spriccelik le. Ez a trükk annyira megzavarja a hüllőre áhítozó állatokat, hogy a gyík az esetek többségében sértetlenül elmenekül.
A békagyíkok a száraz félsivatagos-sivatagos vidéken való élethez alkalmazkodtak. Testük lapított, több-kevesebb tüskés nyúlvánnyal. A fejüket is tüskék ékítik. A fajokat a tüskék száma és elhelyezkedése alapján lehet a legkönnyebben elkülöníteni egymástól. Táplálékuk zömét a hangyák (aratóhangyák) teszik ki, bár elfogyasztják az útjukba kerülő egyéb kisebb rovarokat (termeszeket, szöcskéket, tücsköket) is.
 A békagyíkok legalább négy faja képes a szeméből (pontosabban a szemhéj sarkaiban lévő hajszálerekből) vért spriccelni, akár 1,5 méteres távolságra is.   
____________________________________________origo.hu__________    
 

Comments