A 2018-as fesztivál

Música apasionada


Időpont: 2018. július 8-15.

Helyszínek: Csíkszereda, Madéfalva, Brassó

Fő témája ezúttal a hispán zene; Emellett jeles évfordulókra is hangol a fesztivál, a Mátyás-év jegyében Mátyás király születésének 575., valamint királlyá választásának 560. évfordulójára, ugyanakkor a Barokk Fesztiválzenekar megalakulásának tizedik esztendejére. Ez utóbbit az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb művével, J. S. Bach két zenekarra, két kórusra és szólistákra írott Máté-passiójával ünneplik.


 "Egyesíti a nyugat- és a kelet-európai régizene jellegzetességeit, kiemelve az erdélyi és ezen belül a Csíkszeredához kötődő XVII-XIX. századi műzene értékeit. Egy találkozó, ahol világszintű élvonalbeli zenészek, hazai zenészek, jó barátok, régi ismerősök, régizene-rajongók évről évre újra és újra átadják magukat az időtlen zene élvezetének” (A fesztivál művészeti vezetője, dr. Filip Ignác Csaba)

Az idei rendezvénytől kezdve a Fesztivál egyes előadásai fizetődíjasok lesznek, hogy a megnövekedett költségvetésnek meg tudjon felelni. A belépők 5-20 lej körül mozognak.

A koncertek számos helyszínen zajlanak majd, ugyanakkor, akárcsak a korábbi években, utcazenét, előadásokat, gyermekprogramokat, táncházat és filmvetítést is tartanak.

Ádám Gyula fotója

Az idei programból:

Július 8., vasárnap

Madéfalva, Szent Anna - Siculicidium-kápolna (Fő út 746.)
11.00 Szentmise
12.00 GEBE-FÜGI RENÁTA és ERICH TÜRK (Románia): Mekkora kell legyen egy orgona?
Mikó-vár (Vár tér 2.)*
17.00 A fesztivál ünnepélyes megnyitója
17.30 BAROZDA (Románia, Magyarország, Svédország): Szűz Mária dicsérete a középkor zenéjében - Énekek a Cantigas de Santa Maria (CSM, 13. sz.) és a Llibre Vermell de Montserrat (LVM, 14. sz.) gyűjteményekből
19.00 LES PALADINS (Franciaország): Viva España

Július 9., hétfő

Márton Áron Főgimnázium, 218-as terem (Márton Áron utca 80.)
16.30 Előadás: A barokk zarzuela - vokalitás, drámaiság és érzékiség - ANGELA ȘINDELI (Románia) 
Márton Áron Főgimnázium, díszterem (Márton Áron utca 80.)
19.00 TRIONFALE (Románia): Európai és dél-amerikai 17. és 18. századi spanyol zene

Július 10., kedd

Márton Áron Főgimnázium, díszterem (Márton Áron utca 80.)
16.30 Előadás: A Bach-kód - bevezetés a Máté-passió barokk oratórium zenei nyelvébe és szimbolisztikájába - STEFFEN SCHLANDT (Románia)
Csíki Mozi (Majláth Gusztáv Károly tér 2.)
20.00 DOKUMENTUMFILM: Erbarme Dich - Matthäus Passion Stories (Irgalmazz nekem - Máté-passió-történetek); Hollandia, 2015. Rendező: Ramón Gieling
A film után közönségtalálkozó a rendezővel

Július 11., szerda

Csíki Mozi (Majláth Gusztáv Károly tér 2.)
20.00 TERCINA (Magyarország): Barokk embléma több verzióban
21.00 QUONIAM (Olaszország): Amor con fortuna - Spanyol és olasz consortmuzsika énekhangra és dulciánokra

Július 12., csütörtök

A Csíki Játékszín előtti tér (Temesvári sugárút 6.)
13.00 UTCAZENE - a XI. Régizenei Nyári Egyetem hallgatói
A Hargita Megyei Kulturális Központ Pinceklubja (Temesvári sugárút 4.)
18.00 Könyvbemutató: Dúdolj verset. Kobzos Kiss Tamás emlékezet. Moderátor: Bóér Károly (Románia), Meghívott: Csörsz Rumen István (Magyarország)
Bukarest, Atheneum (Benjamin Franklin utca  1-3.)
19.30 BAROKK FESZTIVÁLZENEKAR és FESZTIVÁLKÓRUS (Románia): Johann Sebastian Bach - Máté-passió, BWV 244
Csíki Mozi (Majláth Gusztáv Károly tér 2.)
20.00 CAPELLA ESTERHÁZY (Magyarország): Las Amazonas de España - Spanyol amazonok

Július 13., péntek

Márton Áron Főgimnázium, díszterem (Márton Áron utca 80.)
11.00 A XI. RÉGIZENEI NYÁRI EGYETEM KURZUSZÁRÓ HANGVERSENYE I.
15.00 A XI. RÉGIZENEI NYÁRI EGYETEM KURZUSZÁRÓ HANGVERSENYE II.
Szent Ágoston-templom (Szent Ágoston tér 1.)
19.00 BAROKK FESZTIVÁLZENEKAR és FESZTIVÁLKÓRUS (Románia): Johann Sebastian Bach - Máté-passió, BWV 244

Július 14., szombat

Mikó-vár (Vár tér 2.)
11.00 RENESZÁNSZ VÁSÁR ÉS GYERMEKNAP: kézműves foglalkozások és reneszánsz játékok
16.00 CODEX és CYGNINI (Románia): Szegény deáklegény a Budai várban 
Mikó-vár, fegyverterem (Vár tér 2.)**
16.00-18.00 Spanyol borok kóstolása a Vinkli borszaküzlettel
Mikó-vár (Vár tér 2.)*
18.00 CARMINA RENASCENTIA (Románia): A spanyol „aranykor” zenéje a Cancionero de Palacio-gyűjteményből
19.00 IL CIGNO (Németország): Canciones
20.00 MUSICA HISTORICA (Magyarország): A roskadozó gyümölcsfa - A Hunyadiak korának zenéje (1440-1490)
21.00 RENESZÁNSZ TÁNCHÁZ Szabó Anikó vezetésével

Július 15., vasárnap

Millenniumi templom (Kossuth Lajos utca 38.)
12.15 Szentmise
13.15 Kővári Arany (Románia): Déltől Bachig
Unitárius templom (Szász Endre utca 25.)
11.00 Istentisztelet 
11.30 KÁJONI CONSORT (Románia): Híd, menny és föld között
A Hargita Megyei Kulturális Központ Átjáró Galériája és udvara (Csíkszereda, Temesvári sugárút 4.)
15.00 lllusztratúra - Pennaforgatók Mátyás király mesebirodalmában. Illusztrációs kiállítás és mesehallgatás
16.00 Hangszerek Mátyás király udvarában - Hangszerbemutató a Musica Historica együttessel
Mikó-vár (Vár tér 2.)
18.00 MODO ANTIQUO (Olaszország): Mindennapi élet a 14. század zenéjében
19.00 CAPELLA DE MINISTRERS (Spanyolország): Mapamundo - Az aragóniai udvar zenéje Nápolyban
Brassó, Fekete templom (Johannes Honterus udvar 2.)
19.00 BAROKK FESZTIVÁLZENEKAR és FESZTIVÁLKÓRUS (Románia): Johann Sebastian Bach - Máté-passió, BWV 244

Ádám Gyula fotója

Hármas eseményen a Máté-passió

A július 8–15. között zajló Csíkszeredai Régizene Fesztivál nagy kihívása idén az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb művének, J. S. Bach két zenekarra, két kórusra és szólistákra írott Máté-passiójának bemutatása. A koncertek a brassói Musica Barcensis fesztivállal együttműködésben valósulnak meg – így szeretnék méltóképpen megünnepelni a Barokk Fesztiválzenekar megalakulásának tizedik esztendejét és a brassói Bach Kórus megalakulásának 85. évfordulóját. A koncertet, melyet Bukarestben, Csíkszeredában és Brassóban is bemutatnak, két kapcsolódó esemény készíti elő, egy elméleti előadás, valamint egy közönségtalálkozóval egybekötött dokumentumfilm-vetítés.

Elméleti előadás

Steffen Schlandt, a koncert kezdeményezője és karmestere A Bach-kód – bevezetés a Máté-passió barokk oratórium zenei nyelvébe és szimbolisztikájába címmel tart előadást július 9-én, hétfőn, 16.30-tól a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium dísztermében.
J. S. Bach zenei világát több síkon értelmezhetjük: zenetörténeti, műfaji, formai, szimbolisztikus, matematikai, érzelmi, teológiai és más módon. A Máté-passió mindezen síkok összeforrásának egyik csúcsa, mely elsősorban kérdéseket fogalmaz meg, és nem válaszokat kínál fel. A mű többszöri meghallgatása, továbbá a szöveg elemzése és megértése teszi csak lehetővé azt, hogy elmélyedjünk ennek a mesterműnek az értékeiben és gazdagságában. A formán és tartalmon túl végig jelen van a teológiai vonal, mely ezeket meghatározza. A teológiai kérdésekre részben reflektálnak a szabad szövegrészek. A hallgatóság a történések részese lesz, hiszen a korabeli lutheránus közösségek által ismert korálok elősegítik az evangéliumi szövegek értelmezését és cselekvő megértését. Az előadásban szó lesz a zeneszerzői síkról, a mű szimbolisztikájáról és annak az elbeszélt történettel való kapcsolatáról. A hangszerek szerepének ismertetése, a szólisták és számok jelentéstartalma, valamint a forma kielemzése egy sokkal tudatosabb és intenzívebb zenei élményt feltételez.

Dokumentumfilm-vetítés közönségtalálkozóval

Július 10-én este nyolc órától a Csíki moziban vetítik az Erbarme Dich – Matthäus Passion Stories (Irgalmazz nekem – Máté-passió-történetek) című, 2015-ben készült holland dokumentumfilmet, melyet Ramón Gieling rendezett.
A híres oratórium témáját feldolgozó dokumentumfilm ereje az egymást keresztező történetekben rejlik. A flm a részt vevő művészek személyes történeteit és a barokk remekmű bibliai szálait fűzi össze. A szereplők a Máté-passióról beszélnek, miközben voltaképpen magukról mesélnek, illetve ez ellenkező irányban is érvényes. Ramón Gieling kifinomult alkotásában meglepő a mélyreható megfeleltetés a különböző élettörténetek és a zenei részletek között. A filmet az oratórium dramatizált változatának tekinthetjük, hiszen 35 hajléktalan el is játssza benne a Máté-passiót, ahogy ez a nyugati keresztény kultúrában mai napig is szokás, amint az volt 1725-ben is, amikor először bemutatták ezt a művet Lipcsében. A film forgatókönyvének szerkezete a bachi polifónia struktúráját követi, filmköltemény formájában adva spirituális töltetet a kifejező művészi alkotásnak. Bach egy olyan világhoz tartozott, amelyben a vallás, a filozófia, a zene és a személyes tapasztalatok egységes valóságot alkottak, ahogyan a szívet és az elmét is egynek tartották. A rendező bebizonyítja, hogy ez a világ nem tűnt el a mindennapi élet pezsgésében, és a mai emberek megtartották lelkükben az isteni gyász látványa által kiváltott könnyeket, és ezáltal a megtisztulásra való készséget.
A vetítést követően közönségtalálkozót tartanak a film rendezőjével.

Máté-passió – oratórium két részben

A Barokk Fesztiválzenekar és Fesztiválkórus előadásában három alkalommal, három különböző helyszínen mutatják be a Máté-passiót: július 12-én, csütörtökön, a bukaresti Atheneumban 19.30-tól; július 13-án, pénteken 19 órától a csíkszeredai Szent Ágoston-templomban; valamint július 15-én, vasárnap szintén 19 órától a brassói Fekete-templomban.
Koncertmester: Ulrike Titze – barokk hegedű (Drezda)
Karmester: Steffen Schlandt (Brassó)
Szólisták: Gebe-Fügi Renáta – szoprán (Kolozsvár), Susanne Langner – mezzoszoprán (Berlin), Szerekován János – tenor (Budapest), Nicolae Simonov – tenor (Bukarest), Matthias Weichert – basszus (Drezda) és Dan Popescu – basszus (Brassó).

Johann Sebastian Bach legalább négy oratóriumot írt a négy evangélista szövegére alapozva, ezekből azonban csak kettő maradt fenn: a János- (1724) és a Máté-passió (1727). A keresztény egyházak legnagyobb ünnepére készülve évszázados hagyománya van a Krisztus szenvedését és halálát felidéző, dramatizált nagypénteki előadásnak. Erre az alkalomra született Bach kórusra és zenekarra íródott monumentális műve, melyben megduplázódik a szokásos zenekar mérete, illetve a kórus kettéosztása párbeszéd-szerkezetet tesz lehetővé. A mű alapját Máté evangéliumának 26. és 27. fejezete képezi, melyet az evangélistát játszó énekes ad elő, dialógusban Jézussal, Péterrel, Júdással, Pilátussal, a főpapokkal és más szereplőkkel. Ezen felül vannak a Christian Friedrich Henrici (Picander) versein alapuló madrigál jellegű darabok (áriák, arioso-részek és szabad kórusok), melyek a különböző jelenetekre reflektálnak teológiai szempontból. A harmadik síkot 14 korál alkotja, melyeket a korabeli lutheránus közösségek ismertek, ezáltal a szerző megteremtette a gyülekezeti, közös éneklés lehetőségét is. A negyedik síkot a kórusok adják: a turbák, azaz a lármázó nép, illetve a három párbeszéd szerkezetű nagy kórus a mű elején, közepén és végén.
A Barokk Fesztiválzenekar barokk hangszereken játszó, szakmai körökben elismert, többnyire hazai zenészekből álló együttes. A kimondottan a Csíkszeredai Régizene Fesztivál idejére, Filip Ignác Csaba művészeti vezető kezdeményezésére alakult zenekar 2010-ben lépett fel először; előzményeként tekinthetjük az Ulrike Titze drezdai hegedűművész és a Csíki Kamarazenekar korábbi együttműködését. A hazai szinten újszerű kezdeményezés megpróbálja összefogni a különböző kamaraegyüttesekben tevékenykedő hangszereseket. A zenészek, valamint Ulrike Titze koncertmester személye egyaránt biztosíték a magas színvonalú együttes és zenei esemény létrejöttére.

A Barokk Fesztiválkórus a Barokk Fesztiválzenekarhoz hasonlóan nem egy állandó összetételű együttes. Az idei fesztiválon a Szabó András és Ványolós András karvezetők irányítása alatt felkészülő csíkszeredai Lux Aurumque Kamarakórus és hozzájuk csatlakozó énekesek és a Steffen Schlandt által vezetett brassói Bach Kórus énekesei közösen lépnek fel. A koncertek a brassói Musica Barcensis fesztivállal együttműködésben valósulnak meg.



További részletek a www.regizene.ro oldalon találhatók


 2018. július 5.

Délelőtt 10 órakor a Fesztivál rendezőbizottsága sajtótájékoztatót tartott a Mikó Vár fesztivál-színpadán.  A színpad két oldalán széksorok, jobbra a fesztiválnyitó Barozda együttesnek, balra az újságíróknak. A színpad főhelyén hosszúkás asztal, mögöttük: a rendezők, a pártoló vendégek, háttérben a támogatók reklámanyagai, plakátok. Sajtóanyagokat kaptunk, egy-egy fesztivál-feliratos vászonzacskóban. Benne a friss-ropogós műsorfüzet, egy dossziéban az előzetes tudnivalók, egy CD a tavalyi fesztivál legszebb pillanataiból, szabad belépésre jogosító sajtóigazolvány, hűtőmágnes, lehúzóskép, képeslap. 
A házigazdák beszéltek, az újságírók hallgattak. Hangrögzítő szerkezeteket kapcsolgattak, fényképeztek, filmeztek. Egyszóval: nyüzsögtek, ahogy kellett. Szót kapott a megye (Barti Tihamér alelnök), a város (Füleki Zoltán alpolgármester), Ferencz Angéla (fesztiváligazgató), Simó József (Barozda együttes), dr. Filip Ignác (a fesztivál művészeti vezetője). Megtudtuk, hogy a fesztiválnak egyre szélesebb körű az (el)ismertsége, ennek tudható be, hogy az elmúlt időszakban egy svájci adományozó csembalót ajándékozott a helyi kulturális központnak, hogy ne kelljen hangszert bérelni a fesztivál idejére. Egy németországi régizene együttes koncertjei bevételéből két fiatal hallgató részvételi díját állja a fesztivál nyári zenei akadémiáján. Az idei rendezvénysorozat legfontosabb előadásának a Máté-passió ígérkezik, amely ebben a formájában - korhű hangszereken adják elő, egymás után három ikonikus helyszínen, de hallhatnak róla értékes előadást a csíkszeredai érdeklődők - valóságos premiernek számít Romániában. 
Pár órán belül már a számítógépen van az értekezlet sajtóanyaga, ebből válogatok beszédes passzusokat.

Amit az idei fesztiválról föltétlenül tudni kell:

* A korábban négy napig tartó fesztivál programja idén nyolc napot fed le, az esemény fő témája ezúttal a hispán zene, mely számos kultúra kapcsolódásából adódó egyedi vonása és mérhetetlen gazdagsága miatt megérdemli a kitüntető figyelmet.

A fesztivál ideje alatt a számos koncert és a Régizenei Nyári Egyetem égisze alatt szervezett mesterkurzusok és előadások mellett, utcazene, gyermekprogramok, kiállítás, könyvbemutató, táncház és filmvetítés is várja a közönséget. Idei meghívottaink Magyarországról, Németországból, Franciaországból, Olaszországból, Spanyolországból, Svédországból és Hollandiából érkeznek, de jelen lesznek az erdélyi régizenei mozgalom neves alakjai és fiatal tehetségek egyaránt. 

A fesztivál fő helyszíne a csíkszeredai Mikó-vár és a város különböző templomai (a Milleniumi templom, a Szent Ágoston templom, az Unitárius templom), de lesznek rendezvények a Csíki Moziban, a Márton Áron Főgimnázium termeiben és köztereken is. Továbbá kihelyezett koncertjeink lesznek Madéfalván, Brassóban és Bukarestben.
A fesztivál számokban: 8 nap; 12 helyszín; 8 országból érkező művészek; 14 együttes; 24 koncert; 1 utcazenélés; 2 szakmai előadás; könyvbemutató; filmvetítés; borkóstoló; hangszerbemutató; kiállításmegnyitó. 

*A Régizenei Nyári Egyetem számokban: 6 nap; 10 mesterkurzus+2 szabadon választható, minden hallgató számára nyitott kurzus; 2 nyilvános előadás; 11 oktató; 7 közreműködő kísérő és fordító; közel 90 jelentkező négy országból (Ausztria, Szlovákia, Magyarország és Románia). Akárcsak az elmúlt években, a Cultura Nostra Egyesület közreműködésével és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának támogatásával 10 fiatal számára ösztöndíjas részvételi lehetőséget biztosítunk (ez ingyenes részvételt és teljes ellátást jelent a Nyári Egyetem ideje alatt). Az Il Cigno együttes jóvoltából további két diák szintén ösztöndíjasként vehet részt a képzésen.

* Újdonságnak számít, hogy idéntől a fesztivál belépődíjas. A belépők 5 és 20 lej között mozognak, ugyanakkor lesznek olyan események, amelyek továbbra is ingyenesek maradnak. A jegyek kezdéskor a helyszínen vagy napközben a Csíki Moziban megválthatók.  

Megtudtuk még, hogy a jövő évre szóló tervek szerint a következő fesztivál témája Kájoni János születésének 390. évfordulójához kötődik majd, amikor alkalom nyílik tovább értékesíteni az erdélyi barokk muzsikálás aranybányáját.



Első nap (2018. július 8, vasárnap)

A déli dézsából ömlő zápor eleve kérdőjelessé tette a szabadtéri megnyitót; jól sejtettem, mire  a délután 17 óra közeledett, megszületett a döntés a B-terv életbe lépéséről: a megnyitót a Csíki Játékszín nagytermében tartják. Meg is kapták e döntésért a szervezők a magukét a város polgármesterétől: a szokásos köszöntőbeszédek helyén, miközben a megyevezető (Borboly Csaba), a helyi magyar főkonzul (Tóth László), a fesztiváligazgató (Ferencz Angéla), a művészeti vezető (dr. Filip Ignác) az esemény rendkívüliségét emelték ki, a polgármester (Ráduly Róbert-Kálmán) azt hajtogatta, hogy mindennek megvan a maga ideje és "helye", majd felelevenítette (akárcsak az elmúlt években) fesztiválrendezői nosztalgiáit.

A kínos hangulati csörtét leszámítva, ami mindenhez illett, csak épp ünnepélyes megnyitóhoz nem, a "hazajáró Barozdát" konferálta a színpadra a már jól bejáratott konferanszié-páros: Bocskor Lilla és Radu Radescu. Jó hallani a családias, megszokott hanglejtést, a tisztán kiejtett neveket, a felvezető gondolatokat, amelyek ha legtöbbször a műsorfüzetből ihletődnek is, hű eligazítóinkká válnak.

A Barozda tagjai nagyrészt ma már külföldön - Magyarországon, Svédországban élnek. 
Szűz Mária dicsérete a középkor zenéjében. - Énekek a Cantigas de Santa Maria (CSM, 13. század) és a Llibre Vermell de Montserrat (LVM, 14. század) gyűjteményekből - című műsorukat a fesztivál előtti héten próbálták össze élőben egymással és az együttessel föllépő csíki énekesekkel együtt. A Barozda alap-csapatához /Györfi Erzsébet (Románia) – ének, Papp István Gázsa (Magyarország) – fidula, Pávai István (Magyarország) – középkori cimbalom, Simó Csongor (Svédország) – keretdob, 'ud, Simó József (Svédország) – 'ud, középkori lant, dob (művészeti vezető)/ olyan zenészek-énekesek csatlakoztak, mint Bölöni Emőke – ének, Czikó Zsuzsánna – ének, Szabó András – ének, Szabó Éva – furulyák, dob, Ványolós András – ének, Ványolós Orsolya – ének. A tekintélyesre duzzadt, jó fellépésű együttes ezáltal komplex zenei élménnyel ajándékozta meg a hazai közönséget, amely lelkesen köszöntötte hazajáró "fiait". Ma még él Csíkszeredában az a nemzedék, aki szívesen emlékszik vissza a kezdetekre, amikor a barozdások az induló és formáját kereső fesztivál bábái közé tartoztak. Meglátszott ez azon a színpadi kavarodáson, amely a műsorszám befejezése után keletkezett a pódiumon - rég nem látott ismerősök szerették volna köszönteni az együttes tagjait, akik még össze se szedhették hangszereiket, máris a baráti figyelem középpontjába kerültek. A meghitt színpadi tereferének a rendezők vetettek véget - a műsoridő szerint a színpadi tér immár a következő fellépőt, 

a franciaországi Les Paladins együttest illette meg, amely a következő felállításban lépett színre:
 Jérôme Correas – csembaló (művészeti vezető), Ana Yepes – koreográfus, táncos, Anouschka Lara – szoprán
Françoise Enock – viola da gamba, Cristina Azuma – gitár. Az előadás cselekményes része az énekes és a táncos zenei "párbeszédében" testesült meg - látványos időutazást láthattunk a spanyol zene fejlődéséről a 17. századtól kezdve, napjainkig. "Négyszáz évvel később, Ana Yepes, Anouschka Lara és Jérôme Correas még mindig fellelik ezeknek az énekes és táncos pillanatoknak az emlékét saját andalúziai gyökereikben; a zene és a ritmusok tovább léptek az időben és rezonálnak a mai világgal. A saját eredetük zenei világának keresése lehetőséget nyújt arra, hogy megosszák hallgatóságukkal a gazdag spanyol népi kultúra értékeit" - áll a műsorfüzetben a Viva Espana c. műsorról és készítőiről, akik igazi profikként, nagyszerű előadásba komponálva adtak elő közel két tucat dallamot, a megfelelő mozgástechnikákkal színezve.

(Kár, hogy az előadás első része után a nézőtér kb. egy harmadával kiürült, mintegy jelezve, hogy egyesek kimondottan csak helyi nosztalgiából jöttek el a rendezvényre, pedig a fesztivál ma már azért készül és kap helyet a város életében, hogy nyisson a távoli értékekre, a másságra - még akkor is, ha a "hazai csapatnak" mindig is illett erősebben tapsolni...)



A hivatalos megnyitót a délelőtt folyamán Madéfalván, a Siculicidium kápolnában Erich Türk (Kolozsvár) és Gebe-Fügi Renáta (Kolozsvár) közös koncertje előzte meg. Az orgonaművész és az énekes-hegedűművész azt bizonyította műsorával, hogy a falucska kisméretű, pozitiv orgonája is kiválóan alkalmas a zene színvonalas közvetítésére; főleg a 17. századi orgonairodalom alkalmas arra, hogy pozitívon adják elő. Erre az eseményre inkább a gépkocsival rendelkező érdeklődők és a helyiek látogattak el, a déli mise után.




Második nap (2018. július 9, hétfő)


Lazán indul. Hét eleje. Hol esik, hol megáll. De kitartóan borong. Működik a régizenei nyári egyetem a Márton Áron kollégium hatalmas épületében, az ablakokon itt is, ott is zeneszó szűrődik ki vagy éppen harsog.
Délután fél ötkor, a lépcsőre és falakra ragasztott útjelzők nyomán eljutunk a 228-as terembe (2. emelet), ahol a meghirdetett elméleti előadást (A barokk zarzuela – vokalitás, drámaiság és érzékiség)  tartó Angela Șindeli szoprán énekesnő, a nyári egyetem egyik ének-oktatója várja a közönséget. Derekasan meg is telik a terem, az előadó boldog, majd rendre megtudjuk tőle, hogy a jellegzetesen spanyol zenei műfaj tulajdonképpen egyfajta spanyol opera, egy embrionálisabb állapotban, fejlődési iránya az operett felé és a musical felé vezetett. Ma már korabeli tiszta állapotában nem is igen létezik. Jól válogatott, hangzó példákon mutatta be az idők stílusváltozásait. Érdekesség, hogy a műfaj elnevezése a spanyol király színházi páholyához köthető, amelyet valamikor egy szederbokor vett körül és font be; a szeder spanyol nevéről származott át az elnevezés s lett világhírűvé - legalább is a zeneirodalom gazdag tárházában.

Az előadást egy órányi szünet követte, ez alatt fültanúi lehettünk a kápolna teremben próbáló barokk zenekar hangzatainak. Az alkalomszerűen, a fesztivál idejére toborzott zenekar, illetve a Máté passiót előadó egyesített fesztiválkórus most hangolta össze tudását és szándékait. Ez a terem a kohó, ahol az "ötvözet" megszületik. Kemény próba, reggel óta űzik, megállnak, ismételnek, mindjárt itt van a csütörtök, akkor bemutató a bukaresti Atheneumban, majd pénteken Csíkszeredában, a fesztiválon. Végre, a karnagy hazaengedi a száznál több fős "csapatot", s a rendezők kiszellőztetik, berendezik a termet - jöhet a közönség az esti hangversenyre!


Meg is telik a kápolna, kb. 200 szék fér el benne. A pódiumon kolozsvári együttes: Trionfale (mely egyszerre jelent 'győztest' és 'egymásnak feleselgető triót', de hát a zenészek ma már négyen vannak; a trió meghatározás csak a megalakuláskor volt érvényben, a jelenlegi felállás: 
Domahidi Zsuzsa – barokk fuvola, kasztanyetta, Csibi Dávid – barokk hegedű (művészeti vezető), Erich Türk – csembaló, Csata István – viola da gamba. Négyen egy sorban, állandó akcióban, fáradhatatlanul, fiatalosan. Nem tudni, ki kit vezet, tény, hogy nagyon jól összehangolódtak s még a véletlenül adódó gikszereket is fölényesen kezelik, mosolyogva lépnek túl rajtuk, mintha mi sem történt volna.
(Domahidi Zsuzsa csörgődobjáról hullott le zenélés közben néhány csörgő tárcsa, enyhe meglepődés után ment minden a maga rendjén, senki se indult az elgurult a tárcsák keresésésre).

A dallamos, temperamentumos zene (Európai és dél-amerikai 17. és 18. századi spanyol zene) a közönség kedvére volt - többszörös vastapssal jutalmazta a fiatal együttes zenei ajándékát. Tartalmas, felemelő est volt.



Harmadik nap (2018. július 10, kedd)

E nap a kontemplációé: amikor javában érnek a megkezdett dolgok. Például a Máté-passió… Amelynek jelentőségéről nagyszerű ismertető előadást tartott a projekt koncertmestere, Ulrike Titze hegedűművész, illetve Steffen Schlandt, a brassói Fekete Templom orgonistája, az előadás karnagya. Különben ő hozta magával a siker érdekében a brassói Bach-kórust, amelyet ő igazgat. Tagjai itt töltik a napjaikat, Csíkszeredában, a kimerítő próbákon, amit most megszakítanak, a nyílt előadás kedvéért s a próbára használt kápolnát gyorsan átalakítják nézőtérré. Közönség és kórustagok vegyesen zsúfolásig töltik a termet.
Jöhet a beszélgetés arról a zenedarabról, amit sokan a zeneirodalom csúcsának tartanak, de amelynek előadására a szerző (Johann Sebastian Bach) életében alig néhányszor került sor. Miért ez az árnyékban maradás? A mű időigényes - közel három óra kell bemutatásához. Amihez hajdanán még az istentiszteletet is hozzá kellett számítani - ennyi idő még húsvétkor is próbára tette a földi türelmet.
Ulrike Titze a mű értelmezéséhez kínált fel zenei és teológiai kulcsokat, Steffen Schlandt a zenei élmény technikai tudnivalóiba vezette be a hallgatóságot. És persze, némi "kóstoló" is felhangzott a miséből... Tanulságos volt a brassói karnagy beismerése: közel egy esztendeje dolgoznak  már a passió bemutatásán, de még mindig úgy érzi, hogy roppant kevéssé tudták megközelíteni a műben megfogalmazott eszmei-esztétikai eszményt, s bár tudatában van annak, hogy életük egyik meghatározó élménye lesz és marad a készülő produkció, a teljes azonosuláshoz nem elég egyetlen emberélet...


A Máté-passió keltette gondolatokat mélyítette el Ramón Gieling Irgalmazz nekem – Máté-passió-történetek c. 2015-ös dokumentumfilmje, amit a Csíki Moziban vetítettek le este, a meghívott rendező jelenlétében. A keddi élmények mind-mind a pénteken előadásra kerülő MŰ jobb megértéséhez, átéléséhez segítettek hozzá. A két órás holland dokumentumfilm olyan emberek gondolatainak ad hangot, akiknek a sorsába valamilyen módon beleszólt - pozitív vagy negatív értelemben - a Máté-passió. 



Ugyanakkor a zenemű bemutatásának részleteit használja fel a
rendező, hogy ráirányítsa a figyelmet a valódi keresztény értékek szerepére a jelenkori társadalomban. Nagy hangsúlyt kap a mindenkori elesettek - itt: az utca emberei - sorsa iránti empátia és alázat, a sorsközösség vállalása, az áldozatkészség mibenléte. S mindvégig hallani a gyönyörű zenét, az eleven erővé váló gondolatokat, látni a beszédes emberi arcokat, gesztusokat, a meghitt vallomásokat. 
A tisztelgő tapssal köszöntött Ramón Gieling örömmel vette át (a többi meghívott vendéghez hasonlóan) a Fesztivál ajándékát - Ádám Gyula Mária mennybemenetele c. művészfotóját (jobbra), majd Irina Margareta Nistor meghívott filmkritikus közreműködésével válaszolt a közönség soraiból érkezett kérdésekre, megjegyzésekre. Megtudtuk, hogy filmje forgatása mintegy öt hetet vett igénybe, viszont kihordása - az anyagiak megszerzése, a munkatársak kiválasztása, a felvétel adminisztrálása, az utómunkálatok - két és fél évnyi szakadatlan munkát követeltek az alkotótól. Nagy műhöz - nagy idő és nagy türelem...




Negyedik nap (2018. július 11, szerda)

Szélcsendes napnak ígérkezik. A fesztiválprogram nem túl zsúfolt - csak estére tartogat két koncertet a moziban, este nyolctól, a világbajnoksági elődöntők teljében. De akit a zene vonz inkább, az le tud mondani az amúgy végig feszült Anglia-Horvátország meccsről is (mire befejeződött az esti koncert, a hosszabbított mérkőzésnek is vége: a horvátok kiverték Angliát a nyeregből, így a vasárnapi döntőben a franciák mérkőznek velük - s ezzel négy évre vége az izgalmas foci-fiestának.

De vissza a zenéhez. Íme egy rövid videós összefoglaló a fesztivál első három napjáról, az esemény youtube csatornáján:

YouTube-videoklip



A rendezők meglepetést kívántak szerezni azzal, hogy a két esti koncert előtt pódiumra szólították a fesztivál nyári egyetemének ének és tánc szakos hallgatóit, akik rövid ízelítőt adtak arról, mit tanultak oktatóik irányítása alatt az első napokban. A hangulatos műsort csütörtökön szándékoznak megismételni, a helyi színház előtti téren tartott utcazenélés (és táncolás) formájában.



Némi időeltolódással megkezdődött a tulajdonképpeni műsor is. Kezdetben a magyarországi Tercina együttes lépett színre (szubjektív okok miatt némileg változott összetételben, s emiatt a repertoárjukban is változások történtek), csupa lendület és tüzes fiatalsággal, s több mint egy órán át futott a szenvedélyességükből; egyetlen nyugodt, higgadt tagja volt a négyes fogatnak (Kállay Katalin - furulyák, Vitárius Piroska  - barokk hegedű, Fodor Csaba - csembaló, Csata István - viola da gamba):  a csembalós, aki ha nem szólót játszik, együttesben mindig kísérő szerepben lép fel. A többiek egymással feleselve kergették a hangzatokat a Barokk embléma több verzióban című műsoruk égisze alatt.



Az est második nagy műsorblokkját az olaszországi Quoniam együttes szolgáltatta Spanyol és olasz consortmuzsika énekhangra és dulciánokra című összeállításukkal. A műsort úgy szerkesztették egybe, hogy az előadás során a zenekart éltető művészegyéniségeknek külön is alkalmuk volt bemutatkozni. A népes csoportból /Paolo Tognon – szoprán, tenor és basszus dulcián (művészeti vezető), Lucio Testi – tenor dulcián, schalmei, Stefano Somalvico – basszus dulcián, Diana Trivellato – ének, ütőhangszerek, Fabiano Merlante – gitár, lant, Pietro Pasquin – csembaló/ számomra kitűnt Fabiano Merlante érzelmes gitárjátéka hűen hordozta a spanyol népi dallamok középkorban elterjedt, gazdag zenei üzenetét.





Ötödik nap (2018. július 12. csütörtök)



Délben, a város szívében, a színház előtti promenádon, szélben lengedező színes fesztiválzászlócskák füzére alatt adtak kóstolót tudásukról a régizenei nyári egyetem muzsikáló-táncoló hallgatói - jórészt kamaszkorú gyermekek, akik most ismerkednek a régizenélés fogalmaival és technikáival. Mintegy jelezték: a rendezvény az idei félidejéhez érkezett. És megkezdődhet a visszaszámlálás.

Miközben a barokk fesztiválzenekar és -kórus úton volt Bukarest felé, ahol az Atheneumban készültek föllépni, a Hargita Megyei Kulturális Központ - a fesztivál szervezői bázisa - pinceklubjában nyilvános rádiófelvételen mutatták be azt a könyvet, amit 
a fesztivál történetében meghatározó szerepet játszó Kobzos Kiss Tamás (1950-2015) emlékére adtak ki a napokban (Dúdolj verset. Kobzos Kiss Tamás emlékezete. Szerkesztette Csörsz Rumen István, Szerényi Béla. Magyar Hangszermíves Céh, Budapest, 2018). A moderátor: Boér Károly (Marosvásárhelyi Rádió) – Csörsz Rumen Istvánnal beszélgetett. A könyv fedőlapjára Ádám Gyula fotója került Kobzos Kiss Tamásról – készült az egyik csíkszeredai régizene fesztiválon.

*


A gazdagon illusztrált, ritkaságszámba menő zenei felvételeket tartalmazó könyv tartalomjegyzéke:

Tamás könyve
Életrajz
Biography
Álmodtunk, sírtunk, ösztönöztünk. Beszélgetések Kobzos Kiss Tamással
Küsebb furulyámat tegyétek fejemhez. Gondolatok a népzeneoktatásról
Erdélyi Zsuzsanna: A szunnyadók ébresztgetője
Kiss Tamás: Fiamnak, hangszereihez* (vers)
Voltam vándor társatok. A hangzó mellékletek tartalomjegyzéke
Teljes albumok (DVD)
Válogatott lemez-, rádió- és koncertfelvételek (DVD)
Válogatott felvételek a Magyar Rádió Archívumából (CD) 
Képjegyzék 

Kiss Tamás: Fiamnak, hangszereihez*

Pendítsd csak kobzod, citerád,
gitárod, lantodat
valahol tört szemeket látsz,
meggyötört arcokat

El kell találni, kit, mi bánt,
s kinek melyik való,
hangold arra a húrt, a fát,
légy te örömadó.

Egy délkörnyi örömet szelj,
hogy csorduljon leve,
a mindenségből, ennyi kell,
hogy gyógyuljunk vele.

Egy karcnyi fény, parányi hő
hiányzik már nagyon
e vak, e lassan őszülő
magányos csillagon.

* Költő édesapa verse fiához, Kobzos Kiss Tamáshoz

A bemutatón elhangzott egy anekdota-számba menő történet arról, hogyan kapta az énekes a Kobzos nevet. (A történet benne van a könyvben, az egyik interjúban).

– Hogyan lett önből Kobzos? A névrokonaként talán megkérdezhetem: mindenképpen kellett valami egy ilyen gyakori név elé, mint a mienk? – kérdezte Kobzos Kiss Tasmástól 2011-ben interjút készítve Kiss Sándor, a Reformátusok Lapja munkatársa.

“Nem magam választottam ezt, én jól megvoltam Kiss Tamásként is. Buda Ferenc költő, apám korábbi tanítványa adta nekem ezt a nevet 1977-ben a kecskeméti népzenei találkozón. A nagy izgalom miatt fel se figyeltem rá akkor, amikor így hívtak fel a színpadra, csak később, amikor a művelődési háztól már ezen a néven kaptam a leveleimet. Aztán egy idő után egyre többen hívtak így, én meg elfogadtam, bár a személyi igazolványomban még mindig nem így szerepel.” (“Bozótharcos” állami kitüntetéssel)


A másfél órás bemutatón Csörsz Rumen István szenvedélyes előadásban ismertette Kobzos Kiss Tamás kultúrtörténeti szerepét, elevenítette fel meghatározó személyiségét, taglalta a könyv szerkezetét, összeállításának stációit, emlékezetes történeteket elevenített fel a zenész életéből, intézményépítő szerepét hangsúlyozta. Az előadást jól megválasztott zenei pillanatok oldották. Az elhangzottak kiváló anyagot jelenthetnek a rádióriporternek, hogy sikeres anyagot készíthessen Kobzos Kiss Tamásról, akiről két évvel ezelőtt is megemlékeztek a csíkszeredai régizene fesztiválon - akkor vetődött fel a most elkészült emlékkönyv gondolata, megvalósításának szükségessége.Mint megtudtuk, a gazdagon illusztrált könyv 1000 példányban látott napvilágot, s az erdélyi forgalmazásból származó bevételt a gyimesi csángó diákok megsegítésére fordítják.

Este, a Csíki Moziban a magyarországi Capella Esterházy együttes műsorát hallgathattuk meg (Spanyol amazonok). A négyes felállásban színpadra lépő együttes (Csalog Benedek – barokk fuvola, Bodrogi Éva – szoprán, Nagy Réka – viola da gamba, Pétery Dóra – csembaló) dinamikus, erőteljes zenei előadásmóddal tolmácsolta a hispán zenetörténet kevésbé ismert alkotásait. Az együttest Csalog Benedek és az énekesnő Bodrogi Éva alapította, köréjük sorakozott fel az őket kísérő néhány régizenész. A csapat nagy sikert aratott a Flandriai Fesztiválon, számos magyarországi koncerten, valamint Németországban és Szlovéniában is. Az elismerés Csíkszeredában sem maradt el, amit a zsúfolt moziteremnyi közönség vastapsa fémjelzett.




Hatodik nap (2018. július 13. péntek)

Kemény, dolgos nap volt ez a Fesztivál háza táján; első, súlyosabbik felében a nyári egyetem hallgatói adtak számot - tanáraik érthető drukkjától kísérve -  a nem egészen hét nap alatt tanultakról és az igyekezetről, amit a zenélésbe fektettek. A Márton Áron gimnázium díszterme fiatalságtól és utánpótlástól zsongott. Annyi bizonyos, hogy a hallgatók száma az idén megközelítette a nyolcvanat, a tervezett helyek beteltek s az oktatók nem panaszkodhattak, hogy nincs elég dolguk.

Az évzárón volt ballagás, közös fellépés: muzsikálás és tánc, volt érdeklődő közönség - igaz, többé-kevésbé elfogult ismerősökből, rokonokból, s ezzel a hallgatók előtt is megnyílott a fesztivál maradék idejére egy ígéretes ablak - a hátralévő két nap még gazdag kínálattal áll előttünk (elég csak a fesztivál-programig visszagörgetni az oldalt...)

A Máté-passió a bukaresti Atheneumban, a Vara Magica (Varázslatos nyár) c. nemzetközi zenei fesztiválon

Nagy várakozás előzte meg az esti megakoncertet, amelynek helyszínéül a Szent Ágoston templom jó akusztikájú termét választották ki. Jóval a kezdési időpont előtt gyülekezni kezdett a közönség, hogy lehetőleg mindenki ülőhelyhez jusson. A két és fél órásnak ígérkező Máté-passiót különben széken ülve se mindennapi teljesítmény végighallgatni (hát még végigjátszani!).


Pontban hétre megtelt a terem, s vele együtt a karzat is. A Barokk Fesztiválzenekar - és -Kórus összességében több mint 130 tagot számlált, számukra az oltár körül volt jól elkülönített hely. Rendezők futkároztak, fotósok helyezkedtek, filmező operatőrök ellenőrizték berendezéseiket, majd bevonult előbb a zenekar, majd az egyesített kórus, beleértve a brassói és a madéfalvi gyermekkórusokat is, az éneklő szólisták, végül a koncertmester Ulrike Titze és Steffen Schlandt karnagy. A bukaresti siker már eljutott Csíkszeredába - a közönség izgatottan várta a koncert kezdetét. Ami hamarosan be is következett: igaz, néhány percig a karzatról néhány nyári egyetemista rövid műsora futott le, de aztán felharsantak a Máté-passió indító akkordjai. És ez így ment, megállás nélkül, "félidőtájban" 15 perces szünettel, amelyben mindenki megmozgatta kissé elfáradt-elgémberedett tagjait. (Olyannyira szükség volt a félidei pihenőre, hogy a szünet jellegzetes lármájának alig-alig akart vége szakadni, a koncertmester csitító kérése ellenére is).

Bach monumentális zenei építménye, amelyet a csíkszeredai vállalkozásban résztvevő zenészek egy álló évig igyekeztek biztossá és időtállóvá tenni percről percre épült egyre magasabbra, vált egyre bizonyosabbá és haladt a végkifejlet felé. 
Steffen Schlandt karnagy láthatóan minden erejét beleadta, hogy következetesen sugallja munkatársainak elvárásait - "súgó" volt egyben és megbízható vezető, akire érdemes volt odafigyelni és aki egy pillanatig se engedte ki kezéből az előadás gyeplőjét. 
A passió végeztével hosszú perceken át zúgott a taps, örvendett egymásra találva zenész és közönség. Nyilván, senki se várhatott ekkora teljesítmény után újrázást, de a tapsnak csak nem akart vége szakadni;  aztán, mint minden, ez is kifutotta magát. Különben annyi bábája volt ennek az előadásnak, oly sokrétű együtt-dolgozást kívánt meg egy ekkora teljesítmény, hogy tucatnyi ember joggal köszönthette egyik a másikat a siker fejében, és még így sem jutottunk túl a gesztusokon.



Készülődhetünk a fesztivál hetedik napjára, amely szombat délelőtt elsősorban a gyermekek és családok számára kínál sajátos programot a Mikó vár udvarán (amelyet ma már mindenki úgy ismer, hogy "fesztivál-udvar"...)


Hetedik nap (2018. július 14., szombat)

Mesés hangszerbemutató is volt a gyermekek napján  Ádám Rebekával és Ádám Julcsival

A gyermekek és a családosok délelőttje váratlan siker. Rengetegen váltottak jegyet a délelőtti foglalkozásokra. A vár körül természetszerűleg megszaporodott a populáris kereskedelmi tevékenység (fagylaltos, kürtőskalácsos, csilivili apróságok, hűsítők stb.), sátrak emelkedtek ki a földből, középkori harci öltözetbe bújt hagyományos harcosok mutatták be a bajvívás egykori technikáját szúró-bökő fegyvereikkel, a gyerekek nagy örömére. Csak hogy ez a mai ifjúság annyira felvilágosult és rajzfilmek világán felnőtt, hogy a korabeli verekedésből is csak a tréfás fordulatokat fogták föl. Ha már nem folyt vér, akkor az egész csak tréfa és kacagás... Jót mulattak a bajvívás közben felhengeredő harcosokon, de amikor tréfásan a gyerekekre támadtak a lándzsások, volt ám futás, sivalkodás!



A csíkszeredai Codex együttes az olasztelki Cygninivel együtt Szegény deáklegény a budai várban című játékát mutatták be a délutáni gyerekközönségnek, sorra ismertetve, gyakorlati példákkal illusztrálva,  a különböző népek zenei és tánckultúráját. 

Itt fordult át a délelőtt a délutánba, s bár állandóan kergetőzött egymással a napsütés és a felhőjárás (hol kisütött a nap, hol zuhogott az eső), a z első koraesti koncert még a szabad ég alatt, a várudvaron zajlott - a közönség viszont az erkélyek védelmébe húzódva várta az estét. A nagykárolyi Carmina Renascentia hősiesen vállalta az állandó hangolást (a rendkívül párás levegő miatt mindegyre lehangolódtak a hangszerek), de a spanyol "aranykor" zenéjéből (Cancionero de Palacie gyűjtemény) szerkesztett műsoruk lejártával a szerrvezők bejelentették: a fesztivál biztonságos tető alá, a Csíki Játékszín nagytermébe költözik. A műsor nem változik, csupán egy órával megcsúszik. A színházterem védelmében a közönség jóízűen elterpeszkedik a puha székeken, a színpadot pillanatokon belül átrendezik, jöhetnek a bemondók.

A németországi Il Cigno együttes van soron, hat zenészből áll, egyikük, Dimén Csaba Zsolt, aki jelenleg Németországban zenél, csíkszeredai származású. Az együttes székhelye Konstanz. Műsoruk felkonferálásakor megtudtuk, hogy a teremben ül az a hölgy -  Regine Härdi, Fülöp Mária csembalóművész svájci tanítványa -, aki tanára iránti tisztelete jeléül korhű csembalót adományozott a Fesztiválnak (A hangszer 1980-ban készült kópia G. C. Klop Holland hangszerkészítő műhelyében.) Gesztusát tapsvihar jutalmazta.

A koncerten a kasztíliai és az aragóniai udvarban működő spanyol és franko-flamand zeneszerzők világi és vallásos, többszólamú művei csendültek fel - hol ábrándos, lírai, hol vidám, tréfás, népi stílusban. Egyik fő kottaforrásuknak Ottaviano Petrucci munkáját tartják. Szintén jelentősek számukra az „oltremontani” („a hegyek, »Alpok« fölötti”) zeneszerzők, azaz a 16. század második felében Olaszország északi részén található hercegi udvarokban alkotó franko-flamand alkotók polifóniája, valamint a főként olasz zeneszerzők frottolái. Figyelemre méltó fellépésükben a műsor pontos időbemérése, adagolása is. 


A szombat este csúcspontjának számító Musica Historica-koncert (A roskadozó gyümölcsfa - a Hunyadiak korának zenéje) valójában az együttes fennállásának három évtizedét is emlékezetünkbe idézi. Szerepük, zenei alázatuk és hozzáértésük következetes segítség volt a Régizene Fesztivál történetében: évről évre visszatértek, mesterien kidolgozott, a régiben is újat kereső műsoraikkal a fesztivál rendezvényeire, 2008-tól pedig számos tagjuk vállalkozott arra, hogy beindítják és életben tartják a fesztivál nyári egyetemét. Évről évre egyre több tanítvány került ki Csörsz Rumen István, Kasza Roland, Széplaki Zoltán, Palócz Réka régizenei kurzusairól, s ma jórészt ott vannak a közönség soraiban, de találkozni velük a hangversenypódiumokon is.
A műsorfüzetben olvashatni műsorukról: "A 30. születésnapját ünneplő Musica Historica együttes koncertjével, amely a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon már több formában felcsendült (1998, 2008), egyúttal egy legendás hangfelvételre, a Camerata Hungarica Court Music of King Mathias címmel épp 40 éve, 1978-ban kiadott lemezére is emlékezünk. A műsor többféle réteget mutat be a csehországi gótikus egyházi muzsikától a humanista ódákon át a Budán élt kora reneszánsz mesterek művéig, az egykorú udvari táncokig, sőt diákdalokig. Helyet kapnak az anyanyelvű énekköltészet emlékei is (a sztambuli követ fogságáról, Mátyás király győzelmeiről, illetve egy bolgár népi hősének, Jankuláról, azaz Hunyadi Jánosról).


Elegancia, pontosság, derű és dinamizmus jellemezték a közel két órás hangversenyt, amelynek a végén az együttes tagjai kellemes reneszánsz táncházhoz húzták a talpalávalót.


Nyolcadik nap (2018. július 15., vasárnap)

Úgy pergett szét, mint egy elszakadt gyöngysor: a helyszínek megoszlottak, a közönség részvétele a nap kihívásaihoz igazodott - az utolsó hangversenyek idején játszották a focivébé döntőjét, az eredmény alakulásáról időnként még a műsorbemondók sem felejtkeztek el -, a csíkszeredai unitárius templom és a Millenniumi templom fogadtak mise utáni vendéget: az első a baróti Kájoni Consort veterán csapatát hallgatta meg s köszöntötte illendően mint régi jó ismerőst, elvégre a barótiak a Fesztivál kezdete óta jelenlétükkel támogatták a rendezvényt; az utóbbi a fiatal Kővári Arany (balra, fotó Szőcs Lehel) orgonista Déltől Bachig című orgonaműsorának adott otthont. A Zilahon született fiatal művésznő már is teljes bedobással dolgozott a fesztivál sikeréért - egyebek mellett korrepetitori munkát vállalt az idei nyári egyetemen a 
 hangszeres kurzusokra jelentkező hallgatók mellett

A Kájoni Consort (jobbra, fotó Ádám Gyula) az egyház életéhez kötődő műsorral jelentkezett az unitáriusoknál, 
koncertműsora tisztelgés a 450 éve kikiáltott vallásszabadság törvénye előtt, ugyanakkor körkép a 16–17. századi Erdély egyházzenéjéről, mely rávilágít annak sokszínűségére, közös forrásaira, érzékeltetve egyben a különböző vallások (református, katolikus, unitárius, evangélikus) zenei világának összefonódását is. 

A délutánba való átmenetet két közjáték egészítette ki: egy illusztráció-kiállítás és mesehallgatás Mátyás király témakörében, illetve egy nem mindennapi hangszer-bemutató  Hangszerek Mátyás király udvarában címmel (a Musica Historica közreműködésével), mindkettő a szervező Hargita Megyei Kulturális Központ Átjáró Galériájában és udvarán.

Modo Antiquo / Fotó Kiss Szilárd
Capella de Ministrers / Fotó Szőcs Lehel

A város fölött bolyongó viharok okán a zárókoncertek helyszíne ismét a Csíki Játékszín nagyterme lett, ahol egy olasz (Modo Antiquo) és egy spanyol együttes (Capella de Ministrers) mutatták be zenei tudásukat ugyanannak a témakörnek más-más történelmi korszakáról; míg az első együttes azt demonstrálta, hogy a régmúlt időkben is élt olyan költői divat, amely bevitte a leghétköznapibb elemeket a lírai költészetbe. A 14. századbeli dalokat sok humorral, játékossággal és bölcsességgel vitték a közönség elé.

Spanyolországi kollégáik a reneszansz korszak érzelmesebb dalköltészetét részesítették előnyben; Elia Casanova nagyszerű énekes előadásmódjára építve, főként 15. századi műveket foglaltak repertoárjukba. Lendületes, szenvedélyes muzsikálásuk mélyen megérintette a székelyföldi közönséget, amely visszatérő vastappsal követelt ki magának újrázást - ami úgy tűnt, mintha nem mellesleg az egész fesztiválnak szólt volna.

Ezalatt a brassói Fekete Templomban sor került a Máté-passió harmadik előadására is, amit a Barokk Fesztiválzenekar és -Kórus azonos felállásban adott elő. A produkciót egyenes adásban lehet megtekinteni felvételről a Fekete Templom Facebook-oldalán.

Radu Radescu és Bocskor Lilla is úgy búcsúztak el a vasárnap esti közönségtől, hogy a jövő évi rendezvényen - ugyanitt találkozunk! (Radu ugyanakkor megígérte, hogy augusztus első felében elküldi a fesztivállal kapcsolatos naplójegyzeteit, amivel remélem, hamarosan kiegészíthetjük az itt található, meglehetősen személyes benyomásokat.)