Történet
A Cseszneky család a hagyomány szerint a Bana nemből származik, melynek múltja Györffy György szerint egészen a 10. századig követhető. Egy másik neves történész, Fügedi Erik feltételezte, hogy a Bana nemzetség valójában a besenyő fejedelmi törzsből származó Katapán (Koppán) nemzetség egyik mellékága. Anonymus Gesta Hungaroruma szerint Ketel kun (valójában besenyő) vezér 884-ben Kijev alatt csatlakozott Álmos magyar nagyfejedelem népéhez. A honfoglalás során Ketel nemzetsége egyik részével a Sátorhalomtól Tolcsva vizéig terjedő földön, másik részével a Duna mellett, hol abba a Vág vize szakad, települt le. A Vág mellett fia, Alaptolma építtette Komárom várát, ahol később atyjával együtt pogány módon eltemettetett. A Keteltől származó Katapán vagy Koppán nemzetség emelte Komárom közelében Koppánmonostort, mely a középkorban Szent Benedek regulája szerint élő szerzeteseknek adott otthont. Banai Miklós és Lukács Béla kutatásai szerint a Katapán és a Bana nemzetség közötti kapcsolat inkább leányági, s az utóbbiak az avar tudun hűbéreseként szereplő banai grófoktól származnak. A Bana nemzetség ősi birtokai a névadó Bana község környékén, valamint a Bakonyban feküdtek, s az örökös bakonyi erdőispáni tisztséget viselték. A klán valamelyik tagja viselhette a banai tarsolylemezt.
A banai tarsolylemez
A Cseszneky család közvetlen ősének számító Bana nembéli Apa comes 1217-ben elkísérte II. Andrást szentföldi hadjárata során. Egy 1230-ból származó oklevél szerint IX. Gergely pápa kivizsgálta a pannonhalmi apátság panaszát, ugyanis Apa és egyik fia, Jakab elfoglalták a bencések gönyűi földjeit és vizafogó vizeit. Apa másik fiát, Mihályt, már 1225-ben II. András király főlovászmestereként említik, később pedig IV. Bélának tett nagy szolgálatokat a tatárok elleni küzdelem során. Mihály főlovászmester fia, Jakab királyi kardhordozó építtette 1263 körül Csesznek várát, melyről ő és utódai Csesznekyeknek neveztettek.
Csesznek várának romjai
Az Árpád-ház kihalása utáni trónviszályban Cseszneky Jakab fiai Károly Róbert trónigényét támogatták, s a király győzelme után is hűséggel szolgálták az Anjou-dinasztiát. A névadó cseszneki várat ugyan még a 14. század folyamán eladták a leszármazottak, de helyette más jelentős birtokokat szereztek a Dunántúlon és a Csallóközben. A család tagjai fontos országos és vármegyei tisztségeket viseltek Károly Róbert és Nagy Lajos király uralkodása alatt. A Cseszneky örökösök 1412-ben osztoztak okleveleiken.
A Cseszneky-birtokok a 16. században is főleg Győr, Pozsony, Komárom és Veszprém vármegyében koncentrálódtak, a család egyes tagja pedig különösen a török elleni küzdelemben jeleskedtek. Cseszneky Györgyöt a mohácsi csatavesztés utáni nehéz időszakban állította a tatai vár élére Mária királyné, II. Lajos özvegye. Cseszneky Mihály várpalotai fővitézként jelentős szerepet játszott abban, hogy 1566-ban Palota védői visszaverték a több mint tízszeres túlerőben lévő törökök ostromát. Cseszneky János győri gyalogoskapitány volt, s talán az ő vitézségének is köszönhető, hogy az oszmánok csak halála után egy évvel, 1594-ben tudták elfoglalni Győr várát. Cseszneky Gábor és Mátyás a tizenötéves háború (1591-1606) idején Balassi Bálinttal együtt járták Mars mezejét. Cseszneky Benedek szintén bátran forgatta a kardot a haza védelmében, s szerepe volt a II. Ferdinánd és Bethlen Gábor közötti 1626-os pozsonyi béke megkötésében is. A harcok közepette a család egyes tagjainak a művelődésre is jutott ideje, Cseszneky János 1673-ban, Mátyás 1692-ben tanult a Pázmány Péter által alapított nagyszombati egyetemen.
Veszprémi Endre: II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás találkozása
A török kiűzése után a a Csesznekyek életében a Rákóczi-szabadságharc volt a legjelentősebb esemény, melyben a család tagjai aktív szerepet vállaltak. II. Rákóczi Ferenc küzdelmének bukása után a Cseszneky család dicsősége is romlásnak indult, s a birtokok tekintélyes része is elveszett.
A 18. század derekán a család egyik ága Bácskába költözött, ahol kamarai birtokokat bérelték, míg mások Szabadka szabad királyi városban, illetve a környező mezővárosokban telepedtek le. 1848-49-ben a család bácskai ágából többen harcoltak Szabadkánál és Csantavérnél a délvidéki szerb lázadók ellen. A dualizmus időszakában Cseszneky Mihály és fia, Ferenc komoly szerepet játszott a magyar malomipar és mezőgazdaság fejlesztésében. Az első világháborúban a család több tagja életét adta a hazáért. A világégés után a Cseszneky-javak egy része a szerb állam kezére került.
A Horthy Miklós kormányzósága alatti időszakban vitéz csesznekvári és milványi gróf Cseszneky Gyula hazafias költeményei által lett ismertté, míg testvére, Mihály a trianoni békediktátum által megcsonkított ország malomiparának újjáépítésében szerzett érdemeket.
A második világháború végén bekövetkező nyilas terror, majd a szovjet megszállás és kommunista diktatúra következtében a család egy része Magyarország elhagyására kényszerült. A szülőföldjükön maradók osztályrésze börtön, kényszermunka és kitelepítés lett.
2023-ban érdemei elismeréseként Cseszneky Miklós fejedelmi státust és jávai hercegi címet (Kangjeng Pangeran) kapott Mangkualaman (Pakualaman) királyától, melyet ezt követően más királyi családok is jóváhagytak.
A megpróbáltatások ellenére a Cseszneky család nyolc évszázad múltán is büszkén őrzi és adja tovább ősei hagyományait. A család jelenlegi feje (fejedelmi) gróf Cseszneky Miklós. Az egyes családtagok Magyarországon, Franciaországban, Angliában, az Egyesült Államokban és Brazíliában élnek.