Apa comes tekinthető a Cseszneky család ősatyjának. Egy 1230-ból származó oklevélből tudjuk, hogy IX. Gergely pápa kivizsgálta a pannonhalmi apátság panaszát, mely szerint Bána nembéli Apa comes és fia, Jakab elfoglalták az apátság gőnyűi földjeit és vizafogó vizeit. Apa fontos tisztségeket viselt II. András uralkodása idején. 

Mihály comes volt Apa másik fia. 1225-ben királyi főlovászmester, ezután nem említik 1231-ig; innen kezdve egészen II. András haláláig, 1235-ig megint királyi főlovászmester volt és az országos bárók egyike. 1233 körül Apa fia Mihály a Komárom vármegyei Banán bíráskodott, 1234-ben pedig a Győr vármegyei Rábaszentmihály határjárását eszközölte. 1235 után már nem találjuk az országnagyok sorában, de midőn IV. Bélának 1241-ben Rákoson a tatárokkal első összekoccanása volt Mihály - ekkor mint bolondóci comes - annyira kitüntette magát, hogy Bélától 1244-ben megkapta a Győr megyei gönyűi udvarnokok földjét a dunai halászat jogával. Mihály már 1225 előtt is birtokos volt Gönyűn. Az országbárók egyikeként Mihálynak fontos szerepe volt a magyar alkotmányosság alapdokumentuma, az Aranybulla kiadásában.

 

Bolondóc vára 

Jakab comes, Mihály fia, trencséni főispán, királyi kardhordozó (ensifer regis) és országos báró 1263 előtt építtette Csesznek várát, melyről Csesznekynek neveztetett. IV. Béla király 1263-ban Jakab kérésére a veszprémi várhoz tartozó Tótréde nevű földet Bánk veszprémi várjobbágynak, Jakab tisztviselőjének adományozta. Az oklevél szerint Jakab számos szolgálatot tett a királynak. Felesége Csák nembéli Trencséni Márk leánya volt.

Szomor és testvérei, Miklós, Lőrinc, Mihály és Pál IV. Kun László király, majd az Árpád-ház kihalása után Károly Róbert rendíthetetlen híveiként voltak ismertek, s emiatt többször konfliktusba kerültek III. Andrással és I. Vencellel, s az őket támogató bárókkal. 1296. április 25-én III. András király Cseszneky Jakab fiait hűtlenségük és számos garázdálkodásuk miatt a Nógrád megyei jenői várhoz tartozó ipolyviski birtokuktól megfosztotta s ezt Csák nembéli Csák fia Jánosnak adományozta. 1303-ban Vencel király Cseszneky Jakab fiainak ipolyviski birtokában Csák fia János mestert megerősítette, s előbb nevezetteket lefejezésre ítélte, mivel rokonukkal Csák nembéli Márk fia Istvánnal  szövetségben 1302-ben Buda ostromakor Károly Róbertet segítették, Budán nagy károkat okoztak, s ily módon hűtlenségbe estek. Szerencsére az ítéletet nem sikerült végrehajtani, s így a család fennmaradt. 1308-24 között Szomor és fivérei többször harcoltak Károly Róbert seregében Erdélyben és az orosz határon.


Cseszneki várjátékok

Györgyöt először 1519-ben említik oklevelek mint Győr vármegyei birtokost. 1526-ban Komárom és Tata várának kúriai gazdája volt, s miután Korlátkői Péter országbíró és komáromi főispán elesett a mohácsi csatában, ő vette át a tatai, míg Somogyi Ferenc a komáromi kapitányi tisztséget. A kettős királyválasztást követően, mint II. Lajos özvegyének, Habsburg Máriának megbízható híve, I. Ferdinánd trónigényét támogatta. Ennek ellenére Tata várát kénytelen volt a jelentős túlerőben lévő Ráskai Gáspárnak, Szapolyai János hadvezérének átadni, s rövid ideig maga is János király hűségére tért. A tokaji csatát követően Bakith Pál szerb despota hívására azonban Ferdinándhoz csatlakozott, s 1528-ban Nádasdy Tamással közösen elfoglalták Győr várát a Habsurg király részére. Érdemeiért elnyerte a vörös pecsétviasz használatának jogát. Később a győri királyi vár udvarbírájává nevezték ki. 1532-ben az ő felügyelete alatt állt az V. Károly császár által egy Győr melletti szigetre száműzött spanyol költő, Garcilaso de la Vega. 1534-ben királyi adományt nyert Kisbabot községre, melynek felét 1547-ben eladta Poki Gáspár győri alispánnak. Kezdetben katolikus vallású volt, de élete vége felé a lutheránus tanokkal rokonszenvezett, s jelentős adományokkal segítette az evangélikus egyházat.

 

Győr 

Mihályt 1559-ben nevezték ki palotai fővitéznek, miután Baranyai Balázzsal több, a török által meghódított települést visszaszerzett Veszprém és Fejér vármegye déli részén. Érdemeiért I. Ferdinánd király neki adományozta Bakonynána, Dudar, Káloz, Láng, Aba és Felegres falvakat. Thury György főkapitány jobbkezeként Palota 1566-os török ostromakor jelentős szerepe volt abban, hogy az alig ötszáz fős magyar őrség eredményesen védte a várat Arszlán budai pasa 7000-8000 fős seregével szemben, míg a gróf Salm Eck által küldött felmentő sereg Győr alól meg nem érkezett. Ezután Salm a palotai vitézek segítségével sikersen visszafoglalta Veszprémet és Tatát. Mihály, mivel a királyi kincstárból nem kapott pénzt a palotai vár fenntartására, kénytelen volt a szükséges költségeket török elleni portyákkal, illetve a környező falvak megsarcolásával előteremteni. A fővitéz hatalmaskodása miatt a vidék lakói 1588-ban Nádasdy Ferenchez fordultak segítségért, mivel panaszuk szerint évtizedekig nem tudták megművelni földjeiket, s emiatt nagy éhínség pusztított. Mihály viselkedése mindazonáltal abban a korban természetesnek számított, csak így tudta megvédeni a rábízott várat, s ezáltal a környéken élőket is a török támadásaitól.

 

 Várpalota

Jánost 1558-ban a Nádasdy Tamás nádort és Kanizsai Orsolyát a kapuvári uradalomba beiktató diploma a Sopron vármegyei szomszéd nemesek között említi. 1582. október 13-án a Győr vármegyei közgyűlés a mérgesi őrhely építésével kapcsolatos munkafelügyelőnek választotta. János nem csak a mérgesi őrhelyet erősítette meg, hanem a győri magyar gyalogosok kapitányaként Győr erődítményrendszerét is. 1588-ban Fejérkövi István királyi helytartó megbízottja volt Fejér vármegyében. Vitézsége messze földön ismert volt, s a török csak 1593-ban bekövetkezett halála után volt képes elfoglalni Győr várát.

Mátyás a Cseszneky család egyik legvitézebb tagja volt. Lovaskapitányként Pálffy Miklós, Révay Ferenc és Karl Mansfeld vezetése alatt harcolt a Tizenötéves háborúban (1591-1606). Fontos szerepet játszott Esztergom bevételében 1595-ben, majd Tata és Győr visszafoglalásában. Egy alkalommal, midőn a tatárok Esztergomnál megtámadták a keresztény erőket, Mátyás egysége nem csak a támadást verte vissza, de egészen Szerbiáig üldözte a túlerőben lévő tatárokat. Kiemelkedő érdemeiért 1597-ben Rudolf király által a nagyságosok rendjébe emeltetett.

Benedek vitézül harcolt a török ellen, s szerepe volt a II. Ferdinánd és Bethlen Gábor közötti 1626-os pozsonyi béke megkötésében. Pázmány Péter hatására elhagyta a protestánst vallást és áttért katolikus hitre. Érdemeiért II. Ferdinánd csallóközi birtokokokkal jutalmazta, s 1626. március 8-án Bécsben kelt adománylevelében Cseszneky Benedeknek és feleségének, budafalvi Kánya Sárának, Patonyi Jakabanak és feleségének Kánya Annának, valamint Kánya Boldizsárnak és nővérének, Erzsébetnek új címert adományozott.

Erzsébet a Cseszneky család veszprémi, más források szerint nemesvarbóki ágából származott. Szülei valószínűleg elszegényedtek, mert Erzsébet előkelő származása ellenére 1680 körül hozzáment a szlovák származású nagyócsai mészárosmesterhez, Bél-Funtik Mátyáshoz, akivel Zólyom vármegyében telepedtek le. 1684-ben Nagyócsán, korabeli nevén Ocsován, megszületett fiuk, Bél Mátyás a neves író, polihisztor és evangélikus teológus. Erzsébet asszony, férje 1702-ben bekövetkezett halála után, nagy áldozatokat vállalt fia taníttatása érdekében. Cseszneky Erzsébet származása miatt került a magyar-szlovák történészviták fókuszába, ugyanis magyar nemesi eredete azt bizonyítja, hogy Bél Mátyás anyanyelve magyar volt, s legalább annyira tekinthető magyar tudósnak, mint szlováknak. Erzsébetet a felvidéki és a magyarországi evangélikus egyház egyaránt jótevőjeként tiszteli.

János a 18. század derekán Bács-Bodrog vármegyébe költözött, s ezáltal a Cseszneky család bácskai ágának alapítója lett. A török hódoltság idején elpusztult Szentkáta falu helyén virágzó birtokot alapított, s lerakta a helyi szőlőművelés és borászat alapjait. Egy 1756-ban zajló határpör iratai szerint a Jász-Kun Kerületben is voltak javai.

Imre a Cseszneky család elszegényedett bácskai ágából származott. Ügyes gazdálkodó volt, s jelentős birtokokat vásárolt Bácsalmás és Szabadka környékén. Az 1830-as években hadnagyként szolgált. Mezőgazdászként gróf Széchenyi István nyomdokain járva komoly érdemeket szerzett a magyar lótenyésztés ügyének előmozdítása terén. Ő volt a neves költő, Jámbor Pál (Hiador) egyik mecénása és 1848-ban szorgalmazta Jámbor országgyűlési képviselővé választását a bácsalmási körzetben. 1848-49-ben vagyonából támogatta a nemzetőrség és a bácskai védsereg felállítását, melyben öccse is harcolt Csantavérnél. A szabadságharc alatti tevékenysége miatt a Bács-Bodrog vármegyét bekebelező Szerb Vajdaság idején komoly retorzióknak volt kitéve.

Ferenc gazdatiszt, majd malomiparos és gabonakereskedő volt, aki a magyar mezőgazdaság gépesítésben és a malomipar fejlesztésében játszott jelentős szerepet. 1919-ben gróf Károlyi Gyula szegedi ellenkormánya alatt részt vett az éhező lakosság közélelmezésének megszervezésében. Délvidéki örökségét a szerb állam elkobozta. 1924-ben halt meg Budapesten.

Gyula 1914-ben született. Gyermekkorát Magyarországon és a Délvidéken töltötte. Ifjúként kitűnt tehetségével, publikált versei nemzete iránti elkötelezettségéről tanúskodnak. Eleinte katolikus papi hivatásra készült, de végül katonai pályára lépett. 1940-ben tartalékos huszártisztként részt vett az erdélyi bevonulásában, melynek során különleges hősiességet tanúsított, ezért Horthy Miklós kormányzó vitézi címmel, Erdély Emlékéremmel és Vitézségi Éremmel is kitüntette.
A Boncompagni-Ludovisi hercegek támogatásának köszönhetően 1941-ben II. Tomiszláv horvát király tanácsosának jelölték. Horvátországban engedélyezték számára a család ősi címeinek használatát. Mivel a király ténylegesen nem foglalta el a zágrábi trónt, kilépett a szolgálatból. 1943 augusztusa és szeptembere között érdekes kalandra adta a fejét: a macedón nép szabadsága iránti elkötelezettségből, s talán példaképe, Gabriele D'Annunzio fiumei akciója nyomán, macedón nagyvajdává kiáltatta ki magát. Balkáni kalandját azonban nem koronázta siker, s két hónap után kénytelen volt feladni uralkodói ambícióit. 1944-ben a Cseszneky család régi üzlettársa, Giorgio Perlasca révén testvérével, Mihállyal együtt kapcsolatba került Ángel Sanz-Briz spanyol diplomatával, s velük együtt részt vett a budapesti zsidók mentésében. A háború után Dél-Amerikába emigrált, s vélhetően Brazíliában hunyt el. 

Mihály 1910-ben született. A trianoni békediktátum által megcsonkított ország malomiparának újjáépítésében játszott komoly szerepet. A második világháború után a kommunista rezsim megfosztotta vagyonától, osztályidegennek tekintett családjára pedig kitelepítés várt. Mihály, akit a rendszer ellenségének nyilvánítottak, több évet töltött börtönben, illetve a komlói és sztálinvárosi kényszermunkatáborban. A jogállamiság helyreállítását nem érhette meg, 1975-ben megtért őseihez.

Az alábbi személyeket szoros rokoni szálak fűzik a Cseszneky családhoz:

Bél Mátyás (Nagyócsa, 1684. március 24. – Pozsony, 1749. augusztus 29.) író, evangélikus lelkész és alkimista. Apja Bél-Funtik Mátyás mészáros, anyja Cseszneky Erzsébet. Losoncon, Alsósztregován, Besztercebányán kezdte tanulmányait, majd Pozsonyban az evangélikus líceumban végezte a humaniórákat. Veszprémben volt nevelő, majd Pápán a református főiskolán képezte magát tovább. 1704-től 1707-ig német földön, a hallei egyetemen teológiát, orvostudományt és állattudományt tanul, majd a bergeni a gimnázium igazgatója lett. 1709-től 1713-ig Besztercebányán volt segédlelkész, utóbb a gimnázium rektora. Heister tábornok -- mint Rákóczi-szimpatizánst -- kevés híján kivégeztette. 1714-ben meghívták a pozsonyi evangélikus gimnázium rektorának. 1716-ban nőül vette Hermann Zsuzsannát, akitől nyolc gyermeke született. 1719-ben megválasztották a pozsonyi evangélikus egyház első lelkészévé, s ezt a tisztet töltötte be 30 esztendőn keresztül. 1742-ben szélütés érte, ezután rövidesen nyugalomba vonult. A 18. század legnagyobb magyar történet- és földrajztudósának köszönhetjük a Liptói-havasok első, meglehetősen pontos leírását. Korának kiemelkedő, sokoldalú tudósaként foglalkozott nyelvészettel, történelemmel, földrajzzal és mezőgazdasággal. Leghíresebb, ma is forrásértékű munkája, a Notitia Hungariae novae historico-geographica (Bécs, 1735–42) tíz megye leírását tartalmazza Mikovínyi Sámuel térképeivel. Nevéhez fűződik az első rendszeresen megjelenő magyarországi hírlap, a Nova Posoniensis című latin nyelvű újság szerkesztése. A Magyar Tudományos Akadémia alapítása előtt egy évszázaddal fölvetette egy tudós társaság alapításának gondolatát.

 

Bél Mátyás