Bakonycsernye‎ > ‎

Hogyan halt meg Görbicz Károly ejtőernyős?

Görbicz Károly tragikus ejtőernyős balesete
1948
 
1976

Emlékképek

    Görbicz Károly az 1970-es évek elején kezdett ejtőernyőzni a budapesti Csepel Repülőklubban, majd 1975 körül, munkahelyváltás kapcsán Székesfehérvárra került és emiatt a közelebbi Dunai Vasmű Repülőklubba igazolt át. 1976. július 15-én (csütörtökön) a kisapostagi repülőtéren a HA-AND lajstromjelű, AN-2-es típusú repülőgép igénybevételével területi ejtőernyős verseny zajlott, melyen G.K., mint fedélzeti bíró (ugrató parancsnok) vett részt. Úgynevezett stílusugrás történt, melynek lényege, hogy a versenyzők 2000 méterről kiugorva, 30 másodperces szabadesés közben különböző gyakorlatokat (spirál, szaltó) hajtanak végre.
Az ejtőernyős ugrásokhoz használt repülőgép

    Ez egész napos fárasztó munkát jelentett számára, melyet azzal tetézett, hogy szinte minden felszállás végén még ő is kiugrott, sőt 12.00 óra körül még egy ejtőernyőt kihozott a raktárból, hogy biztosan többet tudjon ugrani.

    A végzetes (az nap a 6.) felszállásra 16.00-kor került sor, melynek során felemelkedtek a 2000 méteres magasságra, és miután minden versenyző elhagyta a gépet, külön rárepülésből G.K. is kiugrott, hátán hátán felszerelése egy PTCH-8M típusú csehszlovák sporternyő (gyári száma:345136), egy Be-8A típusú keletnémet mentőernyő (gyári száma:00994), illetve egy KAP-3 típusú automata nyitókészülék (gyári száma:28007) volt. Ettől kezdve indult a tragikus eseménysor. Mint már említettem ebből a magasságból 30 másodpercet lehet zuhanni a nyitásig, azonban ő "túlzuhant" néhány másodpercet. Ez még nem lett volna baj, azonban nyitáskor a lába elakadt az ejtőernyő- un. köldökzsinórjaiban- emiatt a kupola nem tudott feltöltődni. Próbált szabadulni ebből a helyzetből, ami végül is sikerült, de a nyílási folyamat nem indult meg és az egész ernyő összecsomósodva lobogott a feje fölött. Ebben a helyzetben egyetlen megoldás a hibás főernyő leoldása és a mentőernyő kinyitása. G.K. igyekezett ezt tenni, azonban a túlzuhanás és a lábleakasztás miatt eltelt idő következtében vészesen alacsonyan volt, kb. 300 méteren. A leoldási folyamat nem is sikerült egyszerre, mert először a jobb oldali hevederköteget sikerült leválasztania, majd utánna jelentős időveszteséggel a bal oldalit.

A PTCH-8M ejtőernyő leoldózárát elég nehéz volt működtetni, azonban ez mégis sikerült neki csak kb. 30-40 méteren nyitotta a mentőernyőt, de ekkor már olyan alacsonyan járt, hogy az ernyő nyílófélben volt, amikor becsapódott a reptér É-Ny-i végén lévő kukoricásba. Gyakorlatilag a mentőernyő belobbanásához pár méter hiányzott. G.K. azonnal meghalt, ez kb. 16.50-kor történt.

Időközben a földön is ijesztő jelenetek játszódtak le, mert a 3 ugrónak volt ugyanolyan az ernyője (piros-fehér) és mindegyiknek kint volt valakije. Az egyiknek a terhes felesége, a másiknak a családja, G.K.-nak a menyasszonya. Elkezdődött a hisztérikus találgatás, hogy ki lehetett a lezuhant ember.

Amikor már, olyan alacsonyan voltak, hogy be lehetett azonosítani őket és nyilvánvalóvá vált, hogy G.K. járt szerencsétlenül, akkor menyasszonya őrjöngeni kezdett.


Az ugrásvezetői napló bejegyzése az adott napon

Ládás Károly és Richnovszky Sándor oktatók beszálltak egy UAZ gépkocsiba és kimentek a helyszínre, egyidejűleg értesítették a hatóságot is, akik késő este érkeztek meg Budapestről.

A szemlére éjszaka steklámpák fénye mellett került sor a kukoricásban.

A vizsgálat egyértelműen bebizonyította, hogy a baleset oka az ugró helytelen vészhelyzet elhárítási metódusa volt, ugyanis a leoldással olyan sok időt - és ezzel magasságot is vesztett,- hogy nem tudta sikeresen megoldani a problémát. A szakértők szerint, miután kiakasztotta a lábát a zsinórzatból azonnal mentőernyőt kellett volna nyitnia és nem a leoldással töltenie az időt.

Még aznap éjjel egy 403-as Moszkviccsal, Pinczési István nevű sporttársa indult el Görbicz Károly menyasszonyával együtt Bakonycsernyére, közölni a tragédia hírét.

A nagyszabású temetésre 1976. július 22-én, 15.30 órakor Bakonycsernyén került sor, ahol a Dunai Vasmű Repülőklub nevében Csernák Imre ejtőernyős oktató búcsúztatta Görbicz Károlyt.

1986-ban és 2006-ban néhány egykori sporttárs koszorút vitt a sírra,  így emlékezve meg Görbicz Károly ejtőernyős oktatóról.

A dunaújvárosi ejtőernyősök a család jelenlétében 2010. július 24-én emléktáblát avattak és kopjafát állítottak a tragikus sportbaleset áldozatának.

Emlékugrást rendeztek 2013. július 24-én szerdán a baracs-kisapostogi repülőtéren két, évtizedekkel itt elhunyt ejtőernyős sportoló halálának évfordulója alkalmából. Ejtőernyősök megemlékezése: