Isten bölcsessége - Jézus feltámadása

Panoráma a Kecske-Várról



Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. (Zsoltárok 104:24)
Bölcsen alkotta meg az eget, mert örökké tart szeretete. (Zsoltárok 136:5)

Isten bölcsességének mérhetetlen gazdagságát már a rendkívül változatos és összetett teremtett világ is hirdeti számunkra: az atomi elemektől kezdve a tengerek és barlangok mélységében, a hegyek és felhők felett a világűrön át az univerzum távoli részéig... Mindezt ő szeretetből hozta létre, hogy megajándékozzon minket, és örömöt, hálát, dicséretet ébresszen bennünk Teremtőnk iránt. Az ő örök hatalmát és istenségét a mi törékeny parányi mivoltunk számára így tette láthatóvá (Róma 1:19-20), de isteni ereje és határtalan bölcsessége folytán ennél még sokkal különb ajándékról gondoskodott számunkra örök elhatározása szerint, még mielőtt bármit is megteremtett volna:

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. (Efezus 1:3-8)

Isten magát ajándékozta nekünk: Fiát küldte el hozzánk, hogy Jézusban fiaivá fogadjon minket. Akaratának titkát, mely őbenne öröktől fogva el volt rejtve (Efezus 3:9-11), Krisztusban megismertette velünk:

Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. (Kolossé 2:3)

Krisztus titkát azonban nem mindenki ismerhette fel:

Jézus így szólt hozzájuk: Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik, hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak. (Márk 4:11-12)

Természetesen Isten azt akarja, hogy mindenki megtérjen (2 Péter 3:9; 1 Timóteus 2:4) és bűnbocsánatot kapjon. Ezért küldte egyszülött Fiát is a világba (János 3:16-18). De bűnbocsánatot csak akkor kaphatunk, ha belátjuk bűneink súlyát és mélységét, ezért aki nem bánja bűnét, már ítélet alatt van:

Jézus pedig ezt mondta: Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek. (János‬ ‭9:39‬)

Mert Jézus nem azokért jött, akik igaznak tartják magukat, hanem a megtérő bűnösökért:

Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre. (Lukács‬ ‭5:31-32‬)
Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lukács‬ ‭19:10)

Már az Ószövetségben is olvashatjuk, hogy Isten elrejtőzik és nem jelenti ki magát azoknak, akik nem méltóak rá:

Majd kiáltanak még az Úrhoz, de ő nem válaszol nekik; elrejti majd akkor az arcát előlük, mert gonosz tetteket követtek el. (Mikeás 3:4)
Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. (Ézsaiás 59:1-2)

Ugyanígy el lett rejtve a békességre vezető út a vallásos zsidók szeme elől is, mert nem fogadták el Isten bizonyságtételét Jézusban az ő szeretetéről (Lukács 19:41-44). Isten országa olyan, mint egy elrejtett kincs (Máté 13:44), mert Isten így látta jónak. Istené a dicsőség és bölcsesség, hogy országának titkát elrejti e világ elől, és felfedi a gyermekeinek, hogy ismertté legyen általuk sokféle bölcsessége:

Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották. (Lukács 10:21-22)

Jézus azért jelent meg, hogy kibékítsen minket Istennel, még olyan áron is, hogy ezért elszenvedje a kereszthalált értünk a gonosz emberek gyűlölete miatt. Mert Isten titkos bölcsességét ahogyan meg akarja valósítani örök tervét Krisztusban, hogy megváltson minket e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel (Apcsel 13:27; 1 János 3:1), és rejtve marad előttük mind a mai napig. Bár Isten örök szeretetéről való bizonyságtételeként megjelent a megígért Megváltó, de a dicsőség Urát megfeszítették:

Én is, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát. Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről. Gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok. Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. Bölcsességet pedig a tökéletesek közt hirdetünk, de nem ennek a világnak bölcsességét, sem ennek a világnak pusztulásra ítélt fejedelmeiét; hanem Istennek titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, amelyet Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt senki sem ismerte fel ennek a világnak a fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Hanem amint írva van: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt." Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is. (1 Korinthus 2:1-10  Káldi-Neovulgáta fordítás)

De hogyan is ismerhették volna fel Isten elrejtett bölcsességét e világ pusztulásra ítélt fejedelmei, ha nem látják megtérésük szükségességét? Jézus nem csak annak volt kezdettől fogva teljes tudatában, hogy az emberek milyen gonoszak, hanem annak is, hogy a többség nem kér Isten szeretetéből (Máté 7:13-14; 22:14; Lukács 12:32; 13:22-24; 18:8). Ezért mutatja be Pál is irreálisnak a 8. versben (a szövegkörnyezet mellett ez a görög nyelvtani jelből is kikövetkeztethető) annak a lehetőségét, hogy talán e világnak a fejedelmei felismerik és nem feszítik meg Jézust..., s esetleg végül mindenki megtér. A bűn valósága más: Jézust megfeszítették!

"Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen." Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. (Apcsel 4:28)

Isten nem akarhatja a rosszat és a bűnt, és ilyen módon a Fia kegyetlen kivégzését sem. De akarhatja Fia halálát abban az értelemben, hogy megmutassa milyen nagy a szeretete irántunk: a Fiú önként adta a halálra életét, hogy a halálból megmentsen, azaz ő szó szerint az életét adta értünk (János 15:12-13). Csak ilyen értelemben rendelte el előre a mindenható és mindent tudó Isten keze és akarata Jézus megváltó halálát, ő ugyanis előre tudta, hogy a bűntől megváltó szeretetére a gonoszság válasza a bűn következménye lesz: Halál az örökösre!

Volt még egy szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. A munkások azonban ezt mondták egymás között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! Megragadták, megölték őt, és kidobták a szőlőn kívülre. (Márk 12:6-8)

Bár az Örökkévaló Isten eleve ismerte azt, hogy e világ fejedelmeinek válasza a gyűlölet lesz, mégis az Atya úgy küldte el szeretett Fiát a saját világába, amit alkotott, hogy őt majd "meg fogják becsülni", hiszen az övéihez fog érkezni (János 1:10-11). Előre tudván azt, hogy mit fognak Fiával tenni, Isten először szeretetének hatalmát mutatja meg a világnak Fia által: olyan szeretettel győzi le a gyűlöletet, ami kész a halálba menni az ellenségeiért is, mert ő nem tud más lenni, hanem szeretet (1 János 4:8.16).

Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!... (Lukács 23:34)

A megváltásnak nem volt más útja csak egyedül Krisztus keresztje: “az Isten ereje és az Isten bölcsessége”, ahol az örök szeretet megszégyenítette a gyűlöletet, az élet legyőzte a halált, és az igazság diadalmaskodott a gonoszság felett.

Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára. (Galata‬ ‭6:14‬)
Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. Mert meg van írva: "Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszem." Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten "bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten "erőtlensége" erősebb az emberek erejénél. Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: "Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék." (1 Korinthus 1:17-31)

Isten megmutatta számunkra szeretetének hatalmát, és elrejtett bölcsességénél és erejénél fogva Fia megváltó halálával már öröktől fogva gondosan elkészítette számunkra azt a hatalmas bizonyságtételt is, ami megtörte a halál erejét:

A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. (Apcsel 5:30)
Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból. (Apcsel 17:31)

Még a tanítványai is azt gondolhatták, hogy Jézus halálával mindennek vége, de nem győzhet az igazságtalanság: az élet legyőzte a halált. Mert "lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt" (Apcsel 2:23-24). Jézus "a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult." (Róma 1:4) Aki vele él a halál után is vele fog élni:

Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? (János 11:25-26)

Jézus meghalt és feltámadt értünk, hogy Neki éljünk (2 Korinthus 5:15). Jézus él, a halál nem uralkodhatott rajta, ő az Úr! Neki hatalma van, hogy igazságosan ítélkezzék mindenki felett.

...Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. (Jelenések 1:17-18)

Jézus egyedül Isten igazságosságában bízott (1 Péter 2:23), aki ezért fel is támasztotta őt a halottak közül a mi megigazulásunkért. Jézus feltámadt és megjelent, de csak azoknak, akik hittek benne (Apcsel 13:29-37):

Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy megjelenjék, de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. (ApCsel 10:39-41)

Az apostolok tanúságot tettek az életről: amit hallottak, amit szemükkel láttak, amit megfigyeltek, amit kezükkel is megtapintottak...

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek. (János 20:24-29)

Mi őt szeretjük, pedig nem láttuk, s őbenne hiszünk, bár most sem látjuk (1 Péter 1:8). Ahogyan földi élete során, úgy Jézus most is megbocsát a megtérő bűnösöknek, és minden segítséget megad a megszentelődésünk kimunkálásához, hogy elnyerjük az örök életet:

Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. (Róma 8:34)

Jézus feltámadt a halálból és továbbra is közbenjár (János 17:26; Róma 8:34). Feltámadása és megdicsőülése után is segít nekünk erőtlenségeinkben, hogy mindenki, aki általa járul Istenhez, megkapja mindazt, ami életének megváltozásához, a kitartáshoz, és a célba érkezéshez szükséges. Jézus, aki most az Atyánál van, erőt ad nekünk a megújulásban, hogy a hit engedelmességére eljussunk, és...

Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (Róma 8:26)

Mert Isten nekünk adta a bölcsesség és kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjük őt, és feltámadása erejét.

és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben (Efezus 1:17-20)

Isten a Szellemét adja, de nem mindenkinek. Mert eljött az, "akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri" (János 14:17), de számunkra, akik hiszünk, ő Isten bizonyságtétele:

És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett. (János 16:8)

Jézus azért jött, hogy elküldje a megígért Szentszellemet, aki ma is bizonyságot tesz a Fiúról: láthatatlanul, halkan és szelíden, mint a szél (János 3:8), de nem észrevétlenül, mert olyan erővel jön, mint a tűz, ami lángba borítja a földet:

Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez végbe nem megy! (Lukács 12:49-50)

"Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét." (János 19:30) Jézus kereszthalálával beteljesítette az Atya akaratát, aki őt ezért feltámasztotta, és megdicsőítette (János 17:4-5). Most az Atya jobbján van, és eggyé tesz minket magával, s így Istennel (János 17:23), és ha "eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is." (Róma 6:5)

Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. (Kolossé 3:1-4)

A megváltás titka végigkíséri a történelmünk egészét, a kezdetektől fogva egészen napjainkig. Bár a mi Krisztusban elrejtett életünk nem észrevétlen a világ számára (János 13:34-35; 17:23), de a bölcs Isten ma sem jelenti ki magát csak azoknak, akik szeretik őt (János 14:21-26). A Pártfogó, a Szentszellem velünk van, tanít minket, és segít a harcainkban, hogy kitartóan várjuk ama nagy nap eljöttét, megváltásunk beteljesedését (Róma 8:23).

És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára. (Efezus 4:30)

Tudjuk, hogy Isten nagyon jól ismeri minden gyengeségünk, és neki van hatalma és ereje arra, hogy megerősítsen minket, ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most nyilvánvalóvá lett (Róma 16:25-27). Isten saját akarata és elhatározása eléri célját, mert gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége kimeríthetetlen! Ő véghez viszi örök tervét az akarata szerint még akkor is, ha teremtményei közül a többség nem ért ezzel egyet, vagy a vallásos világ másként szeretné. Ez egy olyan titok, amibe még mi sem láthatunk bele elég mélyen, és felülmúlja minden képzeletünket. Isten akarta ezt így, mert az egyedül bölcs Istené az ország, a hatalom, a dicsőség, mindörökké. Ámen

Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai! Mert "ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadója? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?" Bizony, őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen. (Róma 11:33-36)