Hogyan viszonyuljunk a világhoz?


A világot Isten jónak teremtette (1Móz 1,1-31), melynek vizsgálata révén a hatalma és istensége meglátható (Róm 1,20). Azonban a világban olyan emberek élnek, akik szabad, saját felelősségű döntésük által szembehelyezkednek Istennel, ezért a Bibliában a "világ" (pl. Gal 1,4) többször az Isten nélküli, Isten ellen szerveződött valóságot jelenti.

1Jn 2,15-17
Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

Ha szeretjük Istent és embertársainkat, akkor a szeretet következményeként elhatárolódunk a világtól, mivel Isten szent, és az Ő akarata, hogy mi is szentek legyünk:

2Kor 6,14-7,1
Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: "Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr. Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.

Isten már az Ószövetségben elkülönítette Izraelt magának a többi néptől (3Móz 20,26), és megparancsolta nekik, hogy tartsák távol magukat minden bálványimádótól (5Móz 7,1-11). Nekünk is minden bűntől és világiasságtól el kell határolódnunk (Tit 2,11-12), hogy Istennek legyünk elkülönítve.

Jak 1,27
Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: ... tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.

A készség arra, hogy ne igazodjunk e világhoz (Róm 12,2; 1Pt 1,14), és ne éljünk e világ életmódja szerint (Ef 2,2), előfeltétele annak, hogy valóban megérthessük Isten akaratát. Mindaddig, amíg Isten nélkül élünk, a világ szerint, életünk a pusztulásba tart.

2Pt 1,4
Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.

Életünk átadásához meg kell változtatnunk gondolkodásunkat, értékrendünket, a világhoz és önmagunkhoz való viszonyulásunkat. Az ember nem találhat semmit a világban, ami teljes biztonságot nyújthatna számára, ellenkezőleg a világ eltávolít Istentől, mivel az a gonoszságban fetreng:

1Jn 5,18-21 – Káldi-Neovulgáta fordítás
Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik, mert az Istentől való születés megőrzi őt, s a gonosz meg nem érinti. Tudjuk, hogy mi Istentől vagyunk, ez az egész világ pedig gonoszságban fetreng. S azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük azt, aki Igaz. Mi őbenne vagyunk, aki igaz: az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól! Ámen.

A világgal való barátság az Istennel való szembenállást jelenti:

Jak 4,4
Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek.

Istenhez ragaszkodunk vagy a világhoz, nincs középút:

Mt 13,22
A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz.

Ha fontos számodra a lelked üdvössége, nem követed a világ elvárásait.

Jn 12,25
Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.
Luk 9,25
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?

Jézus arról tanúskodott, hogy a világ cselekedetei gonoszak (Jn 7,7), ezért a világ ma is gyűlöli Őt, és gyűlöli a követőit is:

Jn 15,18-19
Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.

Bár a világon nyomorúságunk lesz (Jn 16,33), de Isten kegyelme elegendő ahhoz, hogy megvédjen és megőrizzen minket minden bűntől és gonosztól, ami a világban uralkodik:

Jn 17,9-19
Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és megdicsőíttetem őbennük. Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.

Csak úgy lehetünk "a világ világossága" (Mt 5,14-16), ha a világban élünk, de nem e világ mércéje szerint. Egyébként hogyan vezethetnénk az embereket arra, hogy megbéküljenek Istennel (2Kor 5,19)? Isten a keresztényekre bízta azt, hogy a legjobbat adják a világnak ami csak létezik: az evangéliumot, az örök életet a Krisztusban való hit és a követése által.

Isten a mennyeiek világába ültette (Ef 2,6) azokat, akik nem a világ szellemét kapták, hanem az Istenből való Szellemet (1Kor 2,12), mivel Jézus országa nem e világból való:

Jn 18,36-38
Jézus így felelt: "Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való." Pilátus ezt mondta neki: "Akkor mégis király vagy te?" Jézus így válaszolt: "Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra." Pilátus így szólt hozzá: "Mi az igazság?"...