Bűnösként születünk?


Az első bűn következménye kivétel nélkül minden emberre negatív hatással van, ugyanis a bűneset után az ember rosszabb kiindulási helyzetbe került. A rossz cselekvése könnyebbé vált számára. Viszont a halál azért terjedt át minden emberre, mert mindenki vétkezett:

Róm 5,12
Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.

Az első ember bűne után inkább arra hajlunk, hogy vétkezzünk, de a bűnre való hajlam még nem bűn. Bűnössé a saját bűneink miatt válunk:

Jak 1,14-15
Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.

A bűn nem örökölhető! Bűneinkért csak magunkat okolhatjuk:

Mk 7,15.20-23
Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. (...) Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert.

Hogyan állíthatná be Jézus a kisgyermekeket a megtérés példaképeként, ha születésüktől fogva bűnösök lennének? Sőt már az ÓSZ-ben is felfedezhetünk hasonlót.

Mt 18,2-5
Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
Zsolt 131,2
Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem.

Ha bűnösként születnénk, akkor Isten büntetése nem lehetne igazságos:

Ézs 13,11
Megbüntetem a világ gonoszságát, a bűnösök bűnét. Véget vetek a kevélyek gőgjének, az erőszakosok gőgösségét megalázom.

Már az Ószövetségben megkövetelte Isten a bűn feletti győzelmet, és arról, mint lehetséges dologról beszélt. Az embernek a bűnbeesés után is hatalma van saját kívánsága felett, azaz nem szükségszerű, hogy vétkezzen, felülkerekedhet a rosszra való hajlamán, hogy a rossz helyett a jót válassza:

1Móz 4,7
Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.
Zsolt 37,27
Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig.

Az ember természete nem romlott születésétől fogva. Még a gonosz emberek is tudnak jót tenni:

Lk 11,13
Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.

Mindazok a döntések, amelyeket Isten akaratával ellentétesen hozunk, elnyomják bennünk az Istentől kapott jó lelkiismeretünk hangját, és megnehezítik számunkra, hogy Teremtőnkre hallgassunk. Pedig akár a lelkiismeretünkre hallgatva is megismerhető Isten hatalma, istensége, és a törvény cselekedetei:

Róm 1,19-21
Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.
Róm 2,14-15
Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd

Jézus előtt is éltek igaz és feddhetetlen emberek, akik a jót cselekedték (pl.: Ábel - Zsid 11,4-től; Noé - 1Móz 6,9; Ábrahám - 1Móz 15,6; Jób - Jób 1,1.8.; Zakariás és Erzsébet - Lk 1,6; Nátánaél - Jn 1,47; Saul - Fil 3,6... stb.)

Mt 25,31-40
Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.

Jézus fenti példázatában olyanokról beszél ("minden népből"), akik életükben nem ismerték őt vagy a szavait, mégis képesek voltak a jót tenni bűneik ellenére is. Jézus elismeri Jó cselekedeteiket, és igazaknak nevezi őket. Ők a keresztényekkel együtt az örök életre jutnak.

Ha bűnösként születnénk és teljesen romlott lenne a természetünk, akkor Sámsonról és Keresztelő Jánosról nem prófétálhatnának a következőképpen:

Bír 13,5
Mert teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Ne érje annak a fejét borotva, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek már anyja méhében. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából.
Lk 1,15-16
mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.

Mindenki bűntelenül születik, egy természetes vágyakozással a természetfeletti felé. Sokan elnyomják ezt magukban, mások pedig rossz irányba keresik ennek betöltését. Ezt a hiányunkat viszont egyedül csak az töltheti be akitől az életünket kaptuk és kezdettől fogva gondot visel ránk. Isten nem alkothat semmi rosszat, főként nem teremthet bűnt. Isten mindenkit jónak, bűntelenként alkot meg:

Zsolt 139,13-17
Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!