Jézust követni,

Ez a kereszténység alapja, nem több, s nem kevesebb!

búzaszem

“Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.“ (János 12:24-26)

búzakalász



Minden egyes ember követ valakit, ha más nem, akkor saját maga terveit, érzéseit, vágyait... Mindenkinek vannak céljai. Mindenkinek van egyfajta életútja. De minden út ugyanoda vezet?

Jézus csak két útról beszélt:

Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják. (Máté 7:13-14)

Az ember erőtlen és esendő, amivel Jézus is tisztában volt. Mindannyian elesettek vagyunk és tévelygünk, mint juhok a pásztor nélkül, míg teljes hittel oda nem fordulunk lelkünk pásztorához, és tiszta szívből segítségül nem hívjuk az Urat. A választás rajtunk áll. Istenhez nem jut el bárki bárhogyan. Ez az út maga Jézus, az igazság és az élet:

Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (János 1:6)

Ha Jézust követjük kitartóan és hűségesen, akkor elérjük életünk igazi célját és beteljesedését. Az igaz ösvényen boldogan őt követve maga Jézus mutat nekünk mindig utat.

Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. (János 10:1-5.27)

Csak akkor követjük valóban Jézust, ha nemcsak halljuk, de meg is tartjuk igéjét.

Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. (János 8:31-32)

Az Úr végtelenül szeret, éppen ezért azt akarja, hogy boldogan éljünk. A legjobbat kívánja nekünk, hogy értelmet nyerjen életünk. Az ő nagy jóságából és irgalmából az Igében kinyilatkoztatta önmagát. Jézus életét adta, és bemutatta, mit tesz értünk, ha szeretjük őt.

Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. (János 10:7-10)

Jézus a vele és egymással való bővelkedő életre hív minket, hogy semmiben se szenvedjünk hiányt. Ha minden gondunkat őreá vetjük, felüdíti lelkünket (Zsoltárok 55:23). Neki gondja van ránk, és törődik velünk. Ő az, aki betölti minden szükségünk, aki megelégíti a fáradt lelket. Azért hív minket magához, hogy ne hordozzuk egyedül terheinket.

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű. (Máté 11:28-30)

Egyedül Jézus által lehet örök életünk, és járhatunk az élet világosságában.

Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. (János 1:9)

Szembesülni önmagunkkal lehet nem könnyű, de a világosság jótékony. Nála nyugalomra talál lelkünk, mert nála bűn nélkül megpihenhetünk. Bármily bűn terhel, ha a bűnnek meghalunk, megkönyörül rajtunk. Jézus rámutat a mi vétkeinkre, mert ő meg akar tisztítani minket minden bűntől (1 János 1:5-2,2). Ha ezt örömmel fogadjuk, akkor Isten világossága örvendezteti szívünket, és tölti be életünket.

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (János 8:12)
Jézus ezt mondta nekik: "Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. (János 12:35)

Csak akkor tud Isten minket megőrizni a sötétség hatalmától, ha teljesen Jézusra bízzuk magunkat. Benne bízva győzhetünk bűneink felett, de csak úgy, ahogyan ő legyőzte a világot. Ha Jézussal járunk, akkor a vele való sorsközösséget is késznek kell lennünk minden nap felvállalni a világtól való megvetettségben és elhagyatottságban, a megaláztatásban, a megpróbáltatásban, a nyomorúságban, az üldözésben, a szenvedésben...

Azután így szólt mindnyájukhoz: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?" (Lukács 9:23-25)

Nem szerethetjük a világot, ha Jézussal együtt akarunk haladni (1 János 2,15-17). Jézus tanítványa csak az lehet, aki kész feladni érte mindent. Ahhoz, hogy Isten szeretete éltessen minket, mindenünket kell adnunk (Lukács 14:26-27). Napról napra le kell mondanunk mindarról, ami gátol minket abban, hogy Istent egyre mélyebben szeressük. Isten folyamatosan megszentel minket igéje által, de csak akkor, ha hűek maradunk az Úrhoz, és Isten akaratában mindvégig kitartunk...

Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek. (János 15:1-8)

Jézus tanítványai úgy szeretik egymást, ahogyan Jézus szerette tanítványait. Jézus ezt parancsba adta nekünk (János 13:34-35; 15:12-17; Róma 13:8; 1 Péter 1:22-23). Csak akkor szerethetjük Istent, ha szeretjük testvéreinket is:

Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. (1 János 4:20-21)
Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban marad. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. (1 János 3:14-16)
Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. (1 János 4:11-12)

Isten akkor lakik bennünk, ha egymásért élünk. Ha Jézust tartjuk szívünk Urának, és mindig alázatos lelkülettel és nyitott szívvel akarunk állni előtte és testvéreink előtt, ha egész életünket teljesen odaszánjuk neki és testvéreinknek, mint ahogyan Jézus is odaszánta életét tanítványaiért (János 17:19), akkor bizalommal állíthatjuk, hogy Jézus tanítványai vagyunk, és ő életünk tápláléka.

Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el... (János 6:35-től)

Isten szereti mindazokat, akik megtartják az ő igéjét, ezért Jézus senkit sem küld el, aki így megy hozzá.

Jézus így válaszolt: "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem. (János 14:23-24)

A szeretet útját alázatosan követve nekünk is úgy kell hűen szolgálnunk neki és egymásnak, mint Jézus is szolgált (János 13:13-17). Nagy öröm, hogy életünket minden nap megoszthatjuk, és mindenkor egymásért élhetünk. Egyikünk sem tökéletes. Jézus arra int, hogy senki se gondolja többnek magát másoknál:

De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. (Máté 23:8-12)

Aki Jézusnak szolgál, annak úgy kell élnie, ahogyan ő élt: önzetlen szeretetben, Isten előtti feddhetetlenségben, teljes alázatban, Isten iránti feltétel nélküli bizalomban, tökéletes engedelmességben...

Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt. (1 János 2:6)

Isten erőt ad nekünk az Úr iránti feltétlen engedelmességhez, ha nem nézünk hátra:

Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: "Követlek, akárhova mégy." Jézus azonban így felelt: "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." Egy másikhoz pedig így szólt: "Kövess engem!" De ő ezt kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat." Jézus így válaszolt neki: "Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!" Egy másik is ezt mondta: "Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől." Jézus pedig így felelt: "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." (Lukács 9:57-62)

Ne nézz hát hátra! Vár a valódi cél, hogy olyan légy, mint a mi Mesterünk:

A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. (...) Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok? Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult. (Lukács 6:40.46-49)

Jézus azokra építi egyházát, akik őt követik, de csak akkor, ha hallgatnak is rá:

Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. (János 10:11-16)