versek
 

Az itt megjelent versek saját szellemi tulajdonom.

 Némely versnek nincs címe, de nem is törekszem arra, hogy legyen.

Mégis ha valaki az olvasók közül úgy döntene érdemes kiadni ezeket a szárnypróbálgatásokat akkor nem zárkózok el ettől a lehetőségtől. Természetesen ennél több versem van, amit előbb utóbb itt publikálni is fogok ...

 <<-- Vissza a főoldalra

 

Komor az est, s a sűrű félhomály

Ködös utak, egy pokolian zord táj.

A vonat halad tova, ez az egyetlen zaj.

Vadul dühöng a szél, nyirkos lett a talaj.

 

A vasútállomás is kihalt, sivár épület

Csak egy-egy koldus kéreget.

Némán ülnek ők is, nem lesik az eget,

Pedig jobban tennék, vihar közeleg.

 

Az állomás mellett egy fiú és egy lány beszélget

A lány sír, a fiú más szerelmet emleget.

Élete mostmár reménytelen egyveleg,

Nem hiszi, hogy bárkit is így szerethet.

 

A vihar kitör, a sok koldus mind menekül,

A fiú is fut, siet, így a lány ott marad egyedül.

A fiút várja a boldogság, mely szárnyal

De a lány marad, furcsa gondolata támad

 

Elállt végre az eső, és már tisztán látszik a Hold

De a lány szíve ekkorra már csupán emlék volt.

Elfogadta sorsát, a boldogtalan valót, félve

Egy szebb jövőt többet nem remélve.

 

Elátkozta a napot, mikor meglátta a Napot

Mert a fiú nélkül nem remélhet szebb holnapot

Tudja, sorsa már meg van pecsételve örökre

Soha többé nem remélhet több szerelmet.

 

                                   Sopron (a vonaton) 2003. 10.01

 

 

Szerte foszlott álmok,

Lehetetlen vágyak.

Szerelmes mesék

Halk suttogása

 

Boldog percek emléke

A szívek nagy csendjében

Szeretsz-e még, mond

Vagy átkozz el, ha nem

 

Kérd a rózsát, hogy ne viruljon tovább

Lehetetlen kérés megtiltani csupán

Mással akarsz boldog,

Pedig én csak téged akarlak szeretni.

                                             Sopron 2003.10.01

 

 

 

Mi az élet? Csupán csak egy pillanat,

Egy kéjsóvár érzés, mely nem múlik el pár év alatt

Nincs értelme küzdeni, hisz már rég eldőlt

Kiket is nyel el e mocskos föld.

Minden remény elszállt a múlt hajnalán

De lehet, hogy csak egy rossz álom volt talán.

 

Mi az élet? Rettegés a holttól, az élőtől

Rettegés a múlttól és jövőtől.

Azt mondják szorítsd össze fogad,

De minek, a halál előbb-utóbb úgyis kegyeibe fogad

És te szerelem, hasítsd belém véres tőrödet

Hogy ne nézzem többé a szürke eget…

 

                                    Budapest, 2003.

 

 

Angyal

 

Angyali démon szállt sötét éjjen,

Senki emberfia ne féljen

Csak annyira bánt, mint egy bárány,

De jaj annak, ki imádja a bálványt

Angyal lett, de démon volt,

Ő megértette a jó szót

Te is értsd meg testvér,

Nem kell ide több vér!

Békét hirdet az emberi lénynek

Hogy ne legyen szabad útja a végnek!

 

                                                            2001.09.11 után