Tanítások‎ > ‎

A siné meditációról - Hannah Nydahl


Hannah Nydahl

Kassel,

2003. augusztus

 

 

A sinével kapcsolatban először is tisztázni szeretnék valamit: bár ez egy új kurzuscím, amiről beszélni szeretnék, nem újdonság. Nem kezdünk bele hirtelen valami teljesen más meditációs gyakorlatba, olyanba, amit még sohase csináltunk. Egyáltalán nem ez a helyzet, inkább arról van szó, hogy a siné egyszerűbb módjával foglalkozunk kicsit, amit bár önmagában nem gyakran csinálunk, mindannyian ismerünk és használunk a gyakorlatainkban. Mivel van pár új ember, először szeretnék egy rövid áttekintést adni, amit talán már sokan hallhattatok. Ezzel egyúttal tisztázzuk azt is, mi az a siné és mi a szerepe a meditációban.

 

Minden buddhista gyakorló, mindenki, aki Buddha módszereit követi, fokozatosan fejlődik. Megismerjük Buddha tanításait, megpróbáljuk értelmezni ezeket, és ha nem értünk néhány dolgot, kérdéseket teszünk fel, melyeket lassanként tisztázunk. Azt tapasztaljuk, hogy az idő múlásával egyre több kérdésünk lesz, ugyanakkor egyre több dolog letisztul. Gyakorlásunk kulcsa viszont a meditáció; meditáció nélkül soha nem leszünk képesek megváltoztatni a tudatunkat, enélkül nem érjük el a megszabadulást és a megvilágosodást – sem a magunk, sem mások javára. Tehát a meditáció a leglényegesebb. Természetesen tudnunk kell azt is, mit miért teszünk, és ismernünk kell a látásmódot, de a lényeg a gyakorlás.

 

Buddha sok különféle meditációt és meditációs módszert tanított. Mindezeket két csoportra lehet osztani: az egyik a siné (szkt. samata), ami a tudat összpontosítása, lenyugtatása, a másik pedig a mély felismerés meditáció­ja (szkt. vipasjána, tib. laktong), ami valójában tudatunk természetének felismerése. Ez a kettő összetartozik – és ez a buddhizmus különlegessége. Mindkettőre szükségünk van. A kettőnek megvan a maga sorrendje, de mi persze azonnal az „igazival” szeretnénk kezdeni, a tudat természetének felismerésével. Ezt szeretnénk minél gyorsabban elérni, azonban ahhoz, hogy eljussunk ehhez a tapasztalathoz, először le kell nyugtatnunk a tudatunkat. Itt jön a képbe a siné. Ha még semmit sem gyakoroltunk, alig-alig „érzékeljük”, hogy egyáltalán van tudatunk. Azok, akik nem követnek semmilyen spirituális utat, nem gondolkoznak el ezen, sőt, nem sokat érzékelnek abból, mi is a tudat, mi a tudatosság. Csupán megélik azt, amit éppen tapasztalnak. Számukra nincs távolság a történések és saját tudatuk között.

 

Először meg kell ismernünk, mi is folyik valójában a tudatunkban. Amint elkezdjük figyelni, mi történik, észrevesszük, hogy nem igazán vagyunk képesek kontrollálni a tudatunkat. Számtalan érzésünk, gondolatunk van, rengeteg elképzelést gyártunk, óriási az összevisszaság. Nem vagyunk képesek kézben tartani ezt az egészet. A meditáció során megpróbáljuk megragadni, „elkapni” a tudatot, hogy ne roboghasson a maga útján anélkül, hogy tudatos lenne – magyarán, elkezdünk vele dolgozni. Lassacskán végigmegyünk azon a folyamaton, mely során valóban megértjük, mi is a tudat. Először felismerjük, hogy mi zajlik a tudatban, majd elkezdjük irányítani.

 

Hogyan tesszük mindezt? Nos, kezdetben nem tudjuk megtartani a figyelmünket, semmire sem tudunk összpontosítani. Ezt gyorsan ellenőrizhetjük: üljünk le csak néhány perc erejéig, és rögtön kiderül, mennyi ideig és milyen mértékben vagyunk képesek összpontosítani. Láthatjuk, mennyi minden készteti tudatunkat arra, hogy szétszóródjon. Ez viszont olyasvalami, amin tudunk változtatni. Képesek vagyunk megtanulni, hogyan összpontosítsunk egyvalamire. Ekkor döbbenünk rá először, hogy tudatunk mennyire zaklatott, szétszórt. Amikor így dolgozunk a tudatunkkal, az a siné.

 

A sinének sokféle módja van. Mindenki ismeri az általunk gyakorolt meditációkat: többek közt a Menedék meditációt, amit aztán követnek az alapgyakorlatok (tib. ngöndro) – leborulásokat végzünk, kifejlesztjük a megvilágosodott hozzáállást (bodhicsittát), a tisztító gyakorlatot csináljuk, mandala felajánlásokat teszünk, végül következik a gurujóga. Ezek során is végzünk sinét, hiszen különböző dolgokra összpontosítunk: elképzeljük az előttünk lévő menedéket, magunkat, menedéket veszünk, majd kialakítjuk a helyes motivációt – a meditáció során pedig megpróbáljuk mindezt megtartani, és összpontosítani. Ez ugyancsak siné, és ezért kezdtem azzal, hogy habár a kurzus címe új, nem kell valami újszerű dologra gondolnunk, valami olyanra, amit még soha életünkben nem csináltunk, hiszen nem így van. Minden módszerünk, ahol azt tanuljuk meg, hogyan összpontosítsuk a tudatunkat valamire, valójában siné. Arra neveljük tudatunkat, hogy ne kalandozzon el, hanem maradjon egy helyben. Amikor ezt tesszük, elkalandozhatunk, elálmosodhatunk, sőt, akár bele is alhatunk a meditációba, vagy egyszerűen unhatjuk az egészet. Mindezek előfordulnak, és mindez teljesen normális, hiszen nem vagyunk hozzászokva ehhez a fajta „fegyelmezettséghez”. Ez egy új megszokás, amit ki kell fejlesztenünk – az elején persze furcsának tűnhet az egész, talán kicsit mesterkéltnek. Amikor az előbb említett „akadályok” felmerülnek, türelemre van szükségünk. Folytassuk, vagy iktassunk be szünetet, inspiráljuk, motiváljuk magunkat, így lassan kialakíthatjuk ezt az új megszokást.

 

Amikor a meditáció befejező részéhez érünk, amit beteljesítő szakasznak nevezünk, megpróbálunk mindent elengedni, amire addig összpontosítottunk. Ekkor érünk egy másik típusú meditációhoz, a laktonghoz (szkt. vipasjána), a mély felismerés meditációjához. Mindkettőre szükségünk van, mivel ha a kezdetekkor nem összpontosítottunk megfelelően, akkor a meditációnak ez a része nem sikerülhet. Mondhatjuk rá, hogy az, próbálkozhatunk is vele, de biztos, hogy nem fog menni. Ez nem olyan dolog, mely könnyen megtörténik. Ahhoz, hogy mindent felolvaszthassunk, először megfelelően stabil tudatállapot kell létrehozni. Szerencsések vagyunk, mivel a mi meditációinkban már akkor ott van mindkettő, amikor még képtelenek vagyunk erre. Tehát éppen ezért egyszer majd sikerülni fog.

 

A siné gyakorlatnak azt a fajtáját, amikor nem Buddha aspektusokra összpontosítunk, hanem más meditációs fókuszt alkalmazunk, mi kevéssé alkalmazzuk. Nálunk ez úgy nyilvánul meg, hogy a meditáció elején rövid ideig a légzésünkre összpontosítunk. Most a siné ezen fajtáját fogjuk kicsit boncolgatni. Ha már befejeztük az alapgyakorlatokat, megkaphatjuk ezt a típusú meditációt koncentráltabb formában is főgyakorlatként, ahol a légzésünkre, vagy más dolgokra összpontosítunk, Buddha aspektusok nélkül. Mindezt más meditációknál is lehetőség van alkalmazni, mivel a sinén keresztül a gyakorlatunk sokkal stabilabb és hatékonyabb lesz.

 

Mindaddig, amíg élünk, amíg van testünk, nagyon erős a kapcsolat test és tudat között. Ezért testünk használható az összpontosítás kifejlesztésében. Meditálhatunk a légzésen – ez az, amit Samar rinpocse oly melegen ajánl. Egész pontosan azt, hogy a sinének ezt a típusát kicsit többet csináljuk. Ugyanezen okból lényeges a helyes meditációs testtartás, ami nagy segítség. Képzeljük csak el, mennyi energia áramlik testünkben, milyen sok dolog történik benne – a meditációs testtartás segít ezeket az energiákat lenyugtatni. Így a testünkön keresztül befolyásoljuk a tudatot, lecsendesítve azt. A legfontosabb dolog, hogy a hátunkat egyenesen tartsuk. Ez a leglényegesebb, persze emellett még az is jó, ha minél jobban keresztbe tudjuk tenni a lábainkat. Ha teljes lótuszban ülünk, még jobb a lesz a tartásunk. Ha nem tudunk így ülni, akkor elég a fél lótusz is, feltehetjük csak az egyik lábunkat a másikra. Nagyon fontos az is, hogy lehetőleg nagyon egyenesen üljünk, ne dőljünk se jobbra, se balra, se előre, se hátra. A fejnek is egyenesen kell maradnia, állunk legyen kicsit behúzva. Szánkat csukjuk be, mert orrunkon keresztül veszünk levegőt. Zárjuk össze ajkainkat anélkül, hogy megfeszítenénk az izmokat. A fogsorainkat ne zárjuk össze teljesen, legyen egy kis rés közöttük, a nyelvünk pedig a szájpadlást érintse. Szemeink legyenek félig nyitva, és nézzünk kicsit lefelé, magunk elé.

 

A légzésre összpontosítani nagyon egyszerű, csak kövessük, ahogy be- és kilélegzünk. Az a lényeg, hogy erre összpontosítsunk, semmi mást ne tegyünk. Összpontosítsunk, légzésünket használva ennek tárgyaként. Ne erőltessük, ne tartsuk vissza, ne akarjuk színekkel felruházni. Mindössze próbáljunk nagyon tudatosak maradni abban, ahogy a levegő kiáramlik orrunkon, ahogy aláereszkedik, majd ismét feljön. Próbáljunk ebben jelen lenni, bármi történjen is tudatunkban. Lehetőleg ne kalandozzunk el: összpontosítsunk erre. Eleinte csak rövid ideig csináljuk. Most kipróbálhatjuk együtt is: nézzük meg, mennyire tudunk koncentráltak maradni. Legyen, mondjuk hét be- és kilégzés, egy be- és egy kilégzés számít egynek. Csak erre összpontosítsunk, semmi másra.

 

(rövid gyakorlat)

 

Nos, könnyen ment ilyen rövid ideig? Ez az a rövid gyakorlat, amit a meditációk előtt végzünk. Hasznos ily módon képezni a tudatunkat – maradjunk teljesen tudatosak, amíg a gyakorlatot végezzük. Nem számít, hogy csak egyet vagy kettőt csinálunk, majd megállunk egy kicsit, aztán újra csinálunk egy párat. Amikor a légzésünkre összpontosítunk, szokásunk hagyni, hogy a tudatunk elkalandozzon, visszatérjen, aztán újra elkalandozzon. Ehelyett inkább próbáljuk meg – ha csak nagyon rövid időre is – hogy a tudatunkkal rendíthetetlenül összpontosítunk, majd szünetet iktatunk be, utána pedig újra koncentrálunk. Tegyük ezt ahelyett, hogy csak akkor hagynánk abba, amikor a koncentrációnk már réges-rég megszakadt. Ha így próbálkozunk, még ha csak hetet vagy huszonegyet számolunk is, sokat teszünk a koncentrációnkért. Később, amikor majd például Gyémánt Tudaton meditálunk, érezni fogjuk, hogy ez segítségünkre lesz. Itt pont ezt gyakoroljuk: nem tudunk mindig teljes koncentrációban maradni. Egy ideig lehetünk nagyon összpontosítottak, de utána lazítsunk, mivel nem tudjuk folyamatosan megtartani a koncentrációt. Összpontosítsunk, aztán lazítsunk megint.

 

Még akkor is, ha kevés a tapasztalatunk, érthetjük, miről is van szó. A teljesen új embereknek jó, ha van valami elképzelésük arról, hogyan is akarnak a tudatukkal dolgozni. Azért van szükségünk erre a meditációra, mert a tudatunk nincs hozzászokva ahhoz, hogy így működjön. Sok berögzült szokása van, nehéz ezeken változtatni. A különböző események hatására érzések, elképzelések jönnek fel bennünk, és ahhoz vagyunk szokva, hogy követjük ezeket, elmerülünk bennük. A meditációban azt tanuljuk meg, hogyan miként változtathatunk megszokáson, hogy egyszerűen csak sodródunk azután, ami a tudatunkban történik. 

 

Azzal, hogy időnként lazítunk, szünetet iktatunk be, elkerüljük, hogy egy passzív, ködös tudatállapotba kerüljünk. Ebbe a csapdába könnyű beleesni: az emberek néha egyszerűen nem is tudják mi a meditáció. Azt gondolják, csak leülünk, becsukjuk a szemünket és üldögélünk egy darabig. Ha csak így ücsörgünk, nem ér el hozzánk túl sok külső benyomás. Egy kellemes, álmosító állapotba ringathatjuk magunkat és ellazulunk. Azt gondolhatjuk ez már maga a meditáció. Azonban koránt sincs így. Ole pontosan erre figyelmeztet, amikor a fehér fal-hatásról beszél: egy tompa állapotról, ahol a tudat kába. Mi viszont nem ezt akarjuk. Ha hozzászokunk a rövid koncentráció–megszakítás, majd ismét rövid koncentráció–megszakítás módszerhez, soha nem fogunk ebbe a csapdába esni: tudatunk nem kalandozik el, és friss marad.

 

Ez az egész nagyon egyszerűnek tűnik, és tény, hogy valóban egyszerű gyakorlatról van szó. Legtöbb meditációs gyakorlatunk az, de – mint ahogy azt már mindannyian tapasztalhattátok – sok erőfeszítésbe kerül. Sok türelem kell hozzá, mivel nem mindig szórakoztató és örömteli dolog a meditáció gyakorlása. Ez is része annak a folyamatnak, ahogy tudatunkat képezzük. Nem várunk el eredményeket, hanem csak csináljuk, miközben megvan a bizalmunk abban, hogy ha gyakorlunk, az eredmények is megjelennek.

 

Amikor pedig valóban megjelennek eredmények, főként a siné eredményei, akkor fontos, hogy ne essünk abba a csapdába, hogy ragaszkodunk hozzájuk. Pontosan ugyanúgy kell kezelni őket, mint ahogy azt a zavarodottságunkkal, gondolatainkkal vagy az érzelmeinkkel tesszük. Ez azt jelenti, nem követjük őket, nem kapaszkodunk beléjük. Ez nehéz, mivel ezek eredmények igen kellemesek lehetnek. Előfordulhat például, hogy meditáció során egy nagyon békés, tiszta tudatállapotba kerülünk. Ez a siné eredménye. Tudatunk ekkor rendkívül nyugodt, ami egy jóleső állapot. Nehéz elkerülni, hogy ne akarjunk ebben időzni, és amikor elmúlik, nehéz megállni, hogy nem vágyjunk arra, hogy visszatérjen, mivel ehhez vagyunk szokva. Mindig valami kellemes élmény után vágyakozunk, amiért rengeteg mindent megteszünk. A meditációban egy ilyen tapasztalatnak természetesen nagyon örülünk, és a következő alkalommal, amikor ismét leülünk, arra számítunk, hogy ugyanezt fogjuk átélni. Aztán ez mégse történik meg, pusztán azért mivel újra akarjuk. Az egyetlen ok, ami miatt ez a nagyszerű tapasztalat egyáltalán megjelenhetett pont az, hogy mivel dolgoztunk a tudatunkkal, megtanultuk nem követni ezt a folyamatot. Most pedig megint ugyanebbe a csapdába sétálunk bele. Meg kell tanulnunk, hogy ne tegyünk így. Vagyis, ha van egy kellemes tapasztalatunk, ami persze alapjában véve jó, akkor ne próbáljuk értelmezgetni, ne tegyünk vele semmit. Ha van, akkor van, ha elmúlt, akkor elmúlt. Ne reagáljunk rá, csak tartsuk semlegesen a tudatunkat. Néha lehet olyan tapasztalatunk is, amikor tudatunk kristálytiszta, ez szintén a siné egyik mellékhatása. Szeretném megismételni: ha megvan ez a tapasztalat, megvan, ha elmúlt, elmúlt. Ne reagáljunk rá. Akár még olyan tudatállapotba is kerülhetünk, melyben úgy érezzük, mindent tudunk, talán azt gondoljuk, ez az üresség tapasztalata, mivel nincsenek elképzelések, nincsenek fogalmak. De ez is csak egy újabb meditációs tapasztalat, ugyanúgy kell kezelni ezt is, mint bármely más dolgot, ami tudatunkban megjelenik. A lényeg az, hogy minden, ami a tudatban megjelenik, valójában ugyanazzal a természettel bír. Olyanok, mint bármely gondolat, érzés vagy elképzelés – nem különböznek a tudattól, mind tudat. Ezért nincs okunk arra, hogy fel-le hullámozzunk a meditáció során, attól függően, hogy éppen milyen gondolatok, elképzelések vagy érzések jelennek meg. Kezeljük őket egyformán. Így dolgozunk a meditációs ülés során: semlegesek maradunk, nem követjük a jó gondolatokat, nem próbáljuk elkerülni a rosszakat. Mindig, amikor történik valami, csupán elkalandozunk, tehát vissza kell térnünk az összpontosításhoz – függetlenül attól, mi történik, legyenek akár látomásaink. A lényeg, hogy visszatérjünk meditációnk tárgyához.

 

Természetesen, a meditációs üléseken kívül másként kezeljük a dolgokat. A meditáció abban segít, hogy tudatosabbak legyünk és lenyugtassuk a tudatunkat. De ha nem meditálunk, akkor már nem áll az, hogy nincs különbség jó és rossz között. Természetesen az együttérzésünket akarjuk erősíteni, meg akarunk tenni mindent, amit csak tudunk, hogy másokon segíthessünk. Fontos, hogy ne keverjük össze ezt a két dolgot. Ami nem lényeges a meditációban, lényeges lehet az életben. Amint eljutunk a tudatunk természetének megismeréséhez, a mély felismeréshez, többé nem lesz különbség a meditáció és a nem-meditáció között, ekkor minden relatív dolog önmagától a helyére kerül. Ezen a szinten már nem hibázunk. De mindaddig, amíg ez nincs így, a meditációk közötti szakaszban fontos együttérzésünket erősíteni, ugyanakkor mindinkább tudatosnak maradni.

 

Tehát a sinét most úgy használjuk, hogy figyelemmel kísérjük a levegő útját: ahogy be- és kiáramlik – jelenleg nem fogunk más módszerekkel foglalkozni. Azonban láthatjátok, hogy bár ez egy egyszerű módszer, sokféle módon használhatjuk, és ily módon megerősítheti a többi meditációt, ahol különböző Buddha aspektusokat és mantrákat használunk.

 

Most pedig újra próbáljuk ki együtt, mindenki a saját tempójában. Próbáljatok számolni, és ha úgy érzitek, hogy már nem tudjátok tovább megtartani a koncentrációt, ha észreveszitek, hogy lankad az összpontosítás, csak szakítsátok meg a folyamatot egy pillanatra, majd kezdjétek újra. A lényeg az, hogy bármin is meditálunk, meg kell találnunk azt a pontot, ahol összpontosítottak vagyunk, ugyanakkor mégse feszültek. Ne legyünk görcsösek, bár ha túlságosan ellazulunk, akkor meg nem tudunk összpontosítani. Tehát törekedjünk egyensúlyra. Emlékezzünk arra, hogy a megfelelő testtartás valóban segítheti a meditációt. Láthatjuk, ha összpontosítjuk a tudatunkat, azt is megtanuljuk, hogy észrevegyük, mikor kalandozik el a tudatunk – ha ezt nem vesszük észre, akkor már el is kalandoztunk. Minél többet gyakorolunk, annál hamarabb felfigyelünk arra, hogy szétszórttá váltunk.

 

(hosszabb gyakorlat)

 

((alcím)) Kérdések és válaszok

 

1. Mit tegyek akkor, ha miközben a légzésemre koncentrálok, egyre nehezebben kapok levegőt?

 

Nyilvánvalóan nem ennek kellene történnie, úgyhogy lazíts. Csak összpontosíts, anélkül hogy feszültté válnál. Ne csináld túl sokáig. Tarts egy kis szünetet, lazíts, aztán térj vissza az összpontosításhoz. Ez is csak egy megszokás, amit ki kell alakítani.

 

2. A siné buddhista gyakorlat?

 

Lehet ez egy technika is, amit pár percig alkalmazol. Azonban egy buddhista számára több mint egy szimpla technika. Sok siné módszer van a nem buddhista vallásokban is, például a hinduknál. A siné önmagában nem buddhista gyakorlat. A gyakorlás azáltal válik buddhistává, hogy menedékvétellel kezdjük, kifejlesztjük a bodhiszattva hozzáállást, és mikor befejezzük, felajánlunk minden pozitív benyomást, ami létrejött. A motiváció megőrzése végett mindig fejünkbe tartjuk a négy alapgondolatot. De bármi legyen is a vallásod, magát a technikát pár percre nyugodtan használhatod.

 

3. Nehéz zavartalanul időzni, ha nyitva tartjuk a szemünket, mivel akkor épp emiatt több a zavaró tényező.

 

Ez igaz, de csak gyakorlás kérdése. Más siné meditációk esetében, amikor a különböző Buddhákon meditálsz, általában becsukjuk a szemünket. Így könnyebb. Ekkor nem igazán lehet összpontosítani, ha nyitva van a szemed. Azonban a légzés gyakorlata közben ez csak megszokás kérdése. Itt azt is gyakorlod, hogy a tudatodat összpontosítva tartsd, ne engedd elkalandozni, bármit láss is, mivel a vizuális benyomásaink is ugyanolyan természetűek, mint gondolataink és érzéseink. Ugyanúgy kell kezelned őket, ne kövesd, ne legyenek elképzeléseid velük kapcsolatban.

 

4. Egy ismerősöm intenzíven gyakorolta – ha minden igaz – a sinét, naponta majdnem tíz órát. Úgy érezte, ez javította tudata élességét, de nem érzett túl sok áldást, legalábbis nem olyat, amit más típusú meditációknál.

 

A kettő nem zárja ki egymást. Sok múlik azon, milyen tudatállapotban vagyunk, mennyire vagyunk nyitottak, amikor éppen gyakorolunk. Ha számunkra ez csak egy módszer, természetesen nem fogunk túl sok áldást tapasztalni. Ha motiváljuk magunkat, és megnyílunk a Buddhák, a Bodhiszattvák és a lámák felé, akkor bizonyosan érezzük az áldást. Persze ez leginkább attól függ, milyen a hozzáállásunk. Maga a módszer csupán egy technika, amely segít összpontosításban.

 

5. Mindig belealszom a meditációba, főleg a Gyémánt Tudat-meditáció során. Már végeztem a felével, de ezen képtelen vagyok változtatni.

 

Azt hiszem nem vagy egyedül ezzel a tapasztalattal, főleg a Gyémánt Tudat-meditáció esetében. Ez gyakran előfordul. A legjobb, ha ezt is sikerül átvágni. Ne várd meg, míg elalszol. Amikor mondod a mantrát, és már érzed, hogy nem tudod megtartani a koncentrációt, mielőtt végképp elillanna, állj meg egy pillanatra, majd ismét kezd újra.

 

De már az első mantra közben elalszom…

 

Már az első mantránál? Ejha! Amikor felállsz, friss vagy? Nem vagy álmos? Oké, szóval próbálj meg olyan helyen meditálni, ahol nincs túl meleg, ne közvetlenül azután, hogy ettél, és rendezd úgy, hogy fel tudd frissíteni magad. Próbáld meg időnként megszakítani a folyamatot, így lehet, hogy nem fogsz minden mantrába belealudni. Próbálj véget vetni ennek a megszokásnak. Szóval hány mantrát is csináltál eddig?!

 

6. Hol ér a nyelv a szájpadláshoz?

 

Valahol pont a fogak felett, illetve egy kicsit hátrébb. Lehet, hogy ez neked nem elég pontos, de ne aggódj, jön ez magától.

 

7. Hogyan dolgozzunk meditáció közben a gondolatokkal?

 

Addig, amíg nem követed a gondolatokat… de várj csak, egyáltalán érted, mit értek azon, hogy követni? Egyszerre nem lehet elkalandozni és megtartani a fókuszt: ez egyszerűen nem lehetséges. Tehát, ha elkezded követni a gondolatokat, akkor többé nem összpontosítasz. Amíg összpontosítasz, még akkor is, ha gondolatok bukkannak fel, nem követed őket. Ha észreveszed, hogy megjelentek, akkor el tudod kerülni, hogy kövesd őket. Ne gabalyodj beléjük, le fognak nyugodni. Kezdetben, amikor próbálod megfigyelni, hogy működik a tudatod, azt gondolod, hogy hirtelen sokkal több gondolatod van, mint előtte bármikor. Ezt a vízeséshez szokták hasonlítani. Nem arról van szó, hogy több gondolatod lenne, hanem csak épp most jössz rá, mennyi gondolatod is van valójában. Ha már egy ideje gyakorolsz, a tudatod lenyugszik. Ezt a fejlődési szintet egy hömpölygő folyóhoz hasonlítják, amiben azért néha megjelenhet egy-egy örvény. Végül létrejön a békés óceán, ahol teljes nyugalom és kontroll van. Mindez ad egy képet arról, hogyan is játszódik le a folyamat. Jó ideig nagy a sürgés-forgás – már ha éppen nem alszunk bele a meditációba, ami ugye a másik eshetőség…

 

8. Mi van akkor, ha hirtelen megemelkedik a testhőmérsékletünk?

 

Szabályozod a légzésed, vagy csak normálisan lélegzel? Lélegezz normálisan. Ne szabályozz semmit, ne tartsd vissza, ne tégy vele semmit. Egyszerűen csak lélegezz természetesen, és lazítsd el a tested.

 

9. Valaki Zen gyakorlatot folytatott, ahol a meditáció abból áll, hogy egy fallal szemben ülünk, és siné meditációt végzünk. Volt néhány tapasztalata. Te tanácsolnád ezt?

 

Ahogy mi használjuk, az megfelelő a gyakorlatinkhoz. Én ezen nem változtatnék. A hosszabb, intenzívebb siné gyakorlást az alapgyakorlatok elvégzése után szoktuk csak javasolni, mivel addigra sokkal inkább megvan a megfelelő alap hozzá. Akkor már elmélyedhetsz benne, és a mély felismerés meditációját is gyakorolhatod.

 

10. Mi a helyzet meditáció közben a szemekkel?

 

Általában ugye nem így szoktunk ülni, én például most épp párezer emberrel ülök szemben. A meditációban viszont olyan helyen ülünk, ahol nincs velünk szemben semmi, de vannak olyan siné meditációk is, ahol előttünk lehet egy szobor, egy kő vagy egyéb tárgyak. Amikor viszont a légzésünket figyeljük, csak üres tér van előttünk, illetve a talaj. De ha épp van is előttünk valami, nem foglalkozunk vele, nem gyártunk elképzeléseket róla, és nem arra a tárgyra összpontosítunk. Nem ez a lényeg, nem ezt kell tennünk: pusztán a légzést követjük. Ha bármi mást teszünk, elkalandoztunk.

 

11. Az alapgyakorlatok során, mivel a tudatunk nem elég képzett, nem tudjuk végig összpontosítottan tartani. Védve vagyunk a gyakorlatban attól, hogy esetleg rosszul végezzük a meditációt?

 

Igen, védve vagyunk. Ez kapcsolódik az egyik előbbi kérdéshez is. Az teszi a gyakorlatot buddhista gyakorlattá, hogy megvan körülötte a megfelelő keret: menedéket veszünk, tudatosan kifejlesztjük a bodhiszattva hozzáállást, gyakorolunk, amilyen jól csak tudunk, majd felajánljuk a keletkezett pozitív benyomásokat. Természetesen tudatosak vagyunk, és a lehető legjobbat nyújtjuk – ily módon kell gyakorolnunk. Igazából nem ronthatjuk el, csupán képezzük magunkat. Amikor az alapgyakorlatokat végezzük, ezt tesszük: ezt tanuljuk meg a gyakorlaton keresztül. Ugyanezt tesszük, amikor a lélegzetvételre összpontosítunk. Itt is megállunk meditáció közben, ha összezavarodunk, elfáradunk vagy elterelődik a figyelmünk, ezt mindig megtehetjük. A beiktatott szünet folyamán néhány pillanatra lazítunk, nem összpontosítunk semmire, majd visszatérünk ahhoz, amin meditáltunk. Így gyakorolunk és így fejlődünk. Ez pont olyan, mint amikor az izmainkat eddzük. Azért képezzük a tudatunkat, hogy tisztább legyen.

 

12. Hogyan szakadjunk el magától az összpontosítás gondolatától?

 

Csupán összpontosíts. Nem kell arra gondolnod, hogy „én most összpontosítok”, csak irányítsd a tudatot a légzésre. Valamire egyébként is mindig irányítjuk a tudatot. Itt most a sinéről van szó, ahol a légzést követjük, nem a tudatunk igaz természetén való meditációról, ami egy más típusú gyakorlat. Most épp azt tanuljuk, azt gyakoroljuk, hogy a tudatunk összpontosítottabb legyen, mivel általában nem az. Csak tanulás és megszokás kérdése. Irányítsd a figyelmedet erre, anélkül hogy bármi másra irányítanád. 

 

13. A meditáció eredménye az, hogy uralmunk alá tudjuk hajtani az érzelmeinket? Tudtad kontrollálni őket, amikor Ole balesete történt?

 

Jobban tudom irányítani a tudatomat, mint a testemet. Egy bizonyos mértékig, azt gondolom, még mindig lehetnek reakcióink: lehetnek testi reakcióink, és természetesen tudati reakcióink is. Aggódunk, hiszen fájdalmas az, ha valaki mást fájdalmak között látunk. Én ezen nem is próbálnék változtatni. Mindössze arról van szó, hogy közben megmarad belső nyugalmunk. Az ilyen történések nincsenek hatással erre a nyugalomra. Mindig történik valami, amíg fizikailag és mentálisan ebben a világban vagyunk. A meditáción keresztül viszont megtanulunk másképpen viszonyulni ahhoz, ami történik. Ugyan a dolgok többségét, néhány okozatot nem tudunk megváltoztatni, azt viszont igen, ahogy ezekhez az eseményekhez, történésekhez, vagy akár saját tudatállapotainkhoz viszonyulunk. Nem merülünk el bennük – még akkor sem, amikor éppen történnek.

 

14. Mielőtt elkezdtem a alapgyakorlatokat, olvastam a meditáció különböző fajtáiról. Az egyik az volt, hogy összpontosítsunk a harmadik szemre. Leültem és megtettem. Olyan tapasztalatom támadt, hogy nem éreztem többé a testemet, elment az ízlelő képességem, a szaglásom és a hallásom. Hirtelen semmi sem volt ott többé, csak vörös fény. Ez is siné volt? Mi lehetett ez?

 

Nos, ez is egyfajta siné. A siné azt jelenti, hogy a tudatunkat egy dologra összpontosítjuk, és természetesen ennek meglesz a hatása vagy mellékhatása. A tisztánlátással kapcsolatos csodák számos megnyilvánulása is mind a sinének, a nyugalomban időzésnek köszönhető. A lényeg és egyben a nagy különbség az, hogy mint buddhista gyakorlók, nem tartjuk lényegesnek ezeket a tapasztalatokat. Buddhistaként fontos tudnunk, mit miért teszünk, milyen a hozzáállásunk, és így tovább.

 

Ez azt jelenti, hogy csináljam gyakrabban?

 

Nos, nem tudom, mit szeretnél. Használd lehetőleg a buddhista meditáció keretében, kövesd a különböző módszereket, melyekben egyfelől ott a siné, de még sokkal több is. Ha a tested egy energiaközpontjára összpontosítasz, majd eggyé válasz ezzel – nos, ezt talán a Gyémánt Úton is megteheted. Különböző tapasztalataid lehetnek, és ha lesznek, akkor ne akarj folyton ezekre gondolni. Ne akard, hogy visszatérjenek, csak hagyd, hogy jöjjenek-menjenek.

 

Szóval azt mondod, felejtsem el?

 

Igen.

 

15. Láma Ole minden kurzuson azt kéri, fejezzük be az alapgyakorlatokat, mielőtt elkezdjük a sinét. Csögyam Trungpa egy könyvében és más karma kagyü tanítóktól származó cikkekben viszont azt olvastam, hogy csináljuk előbb a sinét. Ez számomra zavaró. Csak Láma Ole specialitása az, hogy előbb a ngöndrót kell megcsinálnunk?

 

Ezt Kalu Rinpocsétól tanultuk így. Sok más tanító és mahamudra-szöveg is ugyanezt tanítja. Attól függ, milyen alapokat akarsz. Az is döntő, milyen sinét kapsz. Nagyobb biztonságban vagy a gyakorlatodban, ha erős alapjaid vannak, jó ha – mielőtt elkezdenél a tudatodra összpontosítani – sok negatív benyomást megtisztítasz és sok pozitív benyomást elültetsz.

 

16. Hasonlíthatjuk a siné gyakorlatához azt, ha hétköznapi dolgokra, például a számítógépre vagy a biciklizésre összpontosítunk? Ez a fajta összpontosítás lehet-e alapja a meditációnak? Néha megkérdezek embereket, hogy befolyásolja-e ez a meditációs összpontosításukat, de gyakran azt mondják nem. Ez meglep, mivel azt gondolom, emiatt könnyedebben kellene, hogy menjen számukra a meditációs összpontosítás.

 

Azt gondolom, hogy az a fajta összpontosítás, amiről beszélsz, sokkal inkább fogalmi, és ezért van ez. Ez nem színtiszta koncentráció, gondolatok és elképzelések nélkül, hanem csak annyi, hogy elmélyedünk valamiben. Természetesen mondhatjuk azért általánosságban azt is, hogy ez az összpontosítás is segít. Néhány meditációban szintén elmélyedünk egy témában és mélyen átgondoljuk, de ott az a lényeg, hogy ezáltal valamiféle megértéshez jussunk. Ha csak valamilyen munkára vagy bármi egyébre összpontosítunk, az más. De tudod, azt gondolom, hogy például mondjuk a zenére lehet úgy összpontosítani, hogy nem ítéljük meg, hanem fogalmak nélkül összpontosítunk rá.

 

17. Jó siné gyakorlása közben a láma jelenlétét érezni a fejünk felett?

 

Mármint a meditációban?

 

Amikor van egy pár percünk, de nincs időnk a szokásos gyakorlatot végezni.

 

Nos, igen, akkor összpontosíthatsz erre. De most inkább arról van szó, amikor meditációban ülsz, és a koncentrációdat fejleszted. Valahogy az a benyomásom, hogy te még mindig azt gondolod, ez különbözik attól, mint amit egyébként is csinálunk. Most azt nevezzük sinének, amikor a légzésre koncentrálunk. De siné az is, amikor a meditáció felépítő szakaszát végzed, a gurujógában is van siné, és így tovább. Érted?

 

18. Szóval, ha néhány percig a siné keretében figyeljünk a légzésünket, utána rögvest kezdhetjük a ngöndro gyakorlatunkat, vagy jobban válasszuk ketté őket?

 

Nem, semmiképp. Azt gondolom, mindig is így csináltuk. „Érezzük a formátlan levegő áramlását orrunk hegyénél…” – ez pont az. Arra gondolsz, hogy hosszabban csinálnád? Nos, nem tudom, mennyi ideig szoktad általában. Mondjuk, legyen kb. egy perc, semmiképp se legyen túl hosszú.

 

19. A légzésre való koncentrálás helyett nem lehet közvetlenül a tudatra összpontosítani? Ez nekem sokkal teljesebbnek tűnik. Vagy ez akkor már nem siné?

 

Nos, ahhoz, hogy a mezítelen tudatosságra összpontosítsunk, a tudatodnak már eleve nagyon összpontosítottnak kell lennie. Nem tudom, hogy neked ilyen-e tudatod… Általában nagyon sokat kell összpontosítani, mielőtt a mezítelen tudatosságban időzhetnénk. Természetesen nem tudom megítélni, milyen a meditációd minősége, de ha a gyakorlás során általában könnyen elterelődik a figyelmed, vagy gyakran elálmosodsz, jobb, ha az alapgyakorlatokat végzed, és több sinét csinálsz.

Comments