Művek‎ > ‎Versek‎ > ‎

Régi verseim olvasom

Balla D. Károly


Régi verseim olvasom

és látom, amint az oksági láncok likain
át-átvillannak titkaim
és sikamló ösztönömről vedlik a
szarusodó, száraz logika - -
s mint kígyó furcsállkodik régi bőrén
és fél az érintéstől újbor-pőrén,
úgy nézek már, semmit sem értve,
sok kinőtt ifjonti miért?-re - - -
s mint a tudat anyag anyagcsere-zavarának sárgafejű pattanása
elém pörsen kamaszkorom nagy-nagy mindent-akarása,
s pirulok, hogy az akkori, horizonton is túli körbe
hogyan illik e mostani, koponyám-kicsi törpe,
s hogy feledni annyi röptös álmot
indokol-e a déjŕ vu, a „már volt” - - - -
s mint kamasz hiszi minden lelket gyújtó lázról,
hogy lázabb láz az, mint amit őrzött betlehemi jászol,
úgy érzem most, megállva fiam ágyánál,
hogy csak a kétely az, mi hitet táplál.

(1986)

Comments