Könyvek‎ > ‎Harmadvalaki‎ > ‎

Szúvakkal alvó


Balla D. Károly

Szúvakkal alvó

A burkolat alatt a férgek
a csendet éjjel rágják szét
a percegésük fel-fel ébreszt
ahogy az éhük fát emészt

lambériám már szét van rágva
és feslik már a mennyezet
magam vagyok és mégsem árva
fölöttem hallok ezreket

finom fapor szitál szemembe
pereg az apró réseken
szétrágva már a dolgok rendje
szétrágva már az életem

jön így a romlás házra testre
már nincsen bennem döbbenet
a férgek rágnak folyton s egyre
megesznek vágyat végzetet

és nem segít sem füst sem méreg
nem hatnak itt a vegyszerek
ürít emészt és fal a féreg
olyan akár az egyszeregy

emészt akár a szorgos élet
emészt akár a rest halál
imé a testesült enyészet
ahogy egy sorsot megzabál

és bővülnek közök és rések
és múlnak évek korszakok
s a férgek egyre rágnak vésnek
s már nem tudom hogy hol lakok

talán egy résben deszkaközben
kirágott vájatok tövén
ahol a féreg túr és röffen
fején már méteres sörény

majd cápafoggal fordul vissza
agyart növesztve felmorog
szüzet vadász és vérét issza
akár a torkos vámpírok

falánkan csap a birkanyájra
és kaffog mint golyóvető
agyamban szól már ratatája
s fejemre hull a háztető

egy reccsenéssel csend lesz végre
ezt vártam titkon legbelül
aludni térnek mind a férgek
s én csendben alszom el velük
Comments