Könyvek‎ > ‎Harmadvalaki‎ > ‎

Magadálmodás


Balla D. Károly

Magadálmodás

- haikuk -

Az idő csak áll.
Te haladsz oszlopai
között előre.

*

A szabad vizet
áttetsző felülete
tartotta fogva.

*

A vonatablak
végigvonszolja magát
a téli tájon.

*

Esélytelenként
csalfa nőnek látod
a más esélyét.

*

Egy lépésre vagy
a megvalósulástól.
Már mögéd került.

*

Olyan csend volt, hogy
a halál levetette
a mezítlábát.

*


Bealkonyodott.
Bánatodra rontott a
közvilágítás.

*

Nagy szégyenedben
arcod beletemetted
más szégyenébe.

*

Ember vitázik
az ég magasságáról.
Madárnak mindegy.

*

Bár veled ázott,
most mégis beléd mar a
csatakos csalán.

*

Félhangjaiban
hallatszik legtisztábban
a lét egésze.

*

A röptében halt
madár homorú ívben
hull az egekbe.

*

Belecsöppentél
a tömegbe és súlya,
lásd, kiszorított.

*

Aki kockát rak
egész nap, estére a gömb
bántja a szemét.

*

A bűnbocsánat
adva van. De bűnt neked
kell elkövetned.

*

Bárhogy is rohansz,
visszafutó másfeled
mindig szembe jön.

*

Ha mindig fénybe
nézel, nem ismered meg
az árnyékodat.

*

A halál az, mit
nem lehet hátulról meg-
közelíteni.

*

Besötétedett.
Többé nem volt színe
a láthatónak.

*

Havazni kezdett.
Ki úton volt, nyomokra
cserélte az irányt.

*

Az időnek nincs
lábnyoma. Jelet te hagysz
a járt időben.

*

Hited nem más,
mint a szkepszis alóli
baljós kivétel.

*

Nyüzsgő hangyaboly:
egy aggályos csomó az
idő fonalán.

*

Szemed sarkából
nézve élesebb lesz
a dialektika.


*

Mélyrepülésed-
ben melléd szegődik a
látszatmagasság.

*

Meg-megperdül, de
végül a sarkára áll
a dobókocka.

*

Fohászkodtál, és
rovásodra íratott
minden óhajod.

*

Az ébrenléted
valójában kényszerű
magadálmodás.

*

Mielőtt elült,
egy keveset még tovább
fújdogált a szél.

*

Nincsen egyebem
pár tenyérvonal – és a
Világegyetem.

*

Kútba néztél. A
büszke zenitet láttad
gyáván reszketni.

*

Idő mar vérig.
Vajon méltó voltál-e? –
még ma lemérik.

*

Forgószél-idő.
Magába szédít, ha nem
forogsz ellene

*

Köd ül a tájon.
Derengés helyez mindent
kívül hatályon.

*


Drótra az inda –
olyan mohón fonódsz rá
az álmaidra.

*

Mióta közel
enged magához, rímed
nincs a halálra.


Comments