Navigáció

    Könyvek‎ > ‎Halott madárral‎ > ‎

    Asztalra borulva


    Balla D. Károly

    Asztalra borulva

    Sámánok nyomán támad-e kedvünk
    csakazértis megmenekednünk?!

              Király László

    Túl jók a verseid,
          okos-bús Királyom,
    szépek, mint egy ódon
          árpádkori várrom,

    szinte érzem, kövén
          hogy sóhajnyit állok:
    pereg a vén idő,
          akár örök átok;

    pereg a szó, akár
          kupicát ha inna
    tele pálinkával
          jó Mózes Attila.

    Mert bírni kell, mikor
          hiteknek akolja
    pogányra ráfeszül,
          hát fojtsd alkoholba

    könnyed s dühöd, habár
          józan fejjel mégis
    részegítőbb minden
          Jelenés, Genézis.

    Húzzál hát peckesen
          mindig rövidebbet;
    teremtésben vesztes:
          büszkeséged szétvet.

    Lehetsz polgár, mi több,
          önhitt ejropéer,
    műtéteden mégis
          ázsiai éter

    altat. Ébrenléted
          legyen kurta, véges:
    aludj jól, álmot láss:
          sólymok ahogy réges-

    rég ide vezettek -
          itt nézz fel az Úrra,
    s idd magad józanra,
          asztalra borulva.

    (1997)

    Comments