Könyvek‎ > ‎Halott madárral‎ > ‎

Asztalra borulva


Balla D. Károly

Asztalra borulva

Sámánok nyomán támad-e kedvünk
csakazértis megmenekednünk?!

          Király László

Túl jók a verseid,
      okos-bús Királyom,
szépek, mint egy ódon
      árpádkori várrom,

szinte érzem, kövén
      hogy sóhajnyit állok:
pereg a vén idő,
      akár örök átok;

pereg a szó, akár
      kupicát ha inna
tele pálinkával
      jó Mózes Attila.

Mert bírni kell, mikor
      hiteknek akolja
pogányra ráfeszül,
      hát fojtsd alkoholba

könnyed s dühöd, habár
      józan fejjel mégis
részegítőbb minden
      Jelenés, Genézis.

Húzzál hát peckesen
      mindig rövidebbet;
teremtésben vesztes:
      büszkeséged szétvet.

Lehetsz polgár, mi több,
      önhitt ejropéer,
műtéteden mégis
      ázsiai éter

altat. Ébrenléted
      legyen kurta, véges:
aludj jól, álmot láss:
      sólymok ahogy réges-

rég ide vezettek -
      itt nézz fel az Úrra,
s idd magad józanra,
      asztalra borulva.

(1997)

Comments