Haikuk‎ > ‎

Haikuk a viszonylagosságról


Balla D. Károly

Haikuk a viszonylagosságról

Ember vitázik
az ég magasságáról.
Madárnak mindegy.

*

Félhangjaiban
hallatszik legtisztábban
a lét egésze.

*

Ha mindig fénybe
nézel, nem ismered meg
az árnyékodat.

*

Köd ül a tájon.
Derengés helyez mindent
kívül hatályon.

*

Kútba néztél. A
büszke zenitet láttad
gyáván reszketni.

*

Nincsen egyebed:
pár tenyérvonal – és a
Világegyetem.

*

Félig fordultál
felé, mégis egészen
felé fordultál.

*

Az idő csak áll.
Te haladsz oszlopai
között előre.


Megjelent: 2000 folyóirat, 2008/július-augusztus
Comments