Főoldal‎ > ‎A szív útja‎ > ‎

A megbocsájtás csodája és az elkülönülés illúziója

A megbocsájtás csodája és az elkülönülés illúziója 

A megbocsájtás csodája és az elkülönülés illúziója 1.rész

 "Tudom, hogy én vagyok a felelős az emberek és a körülmények felé történő kivetítéseimért, senki más. Meg tudod gyógyítani a Kettős Elmét(duális elmét) és remélem, hogy ez az írás meg is teszi ezt, valamint, egy kis ellenállást is fog okozni, hiszen így tudom szolgálni a testvéreimet és nővéreimet. A szeretet a megbocsájtás(ról szól). Ezzel az írással szeretném a Hited horizontját tágítani. Szeretnék a Galaktikus Federáció és a Kozmikus felébredésről való „szövegelésen” túllépni. Bele szeretnék merülni az úgynevezett „Hardcore Spiritualizmusba”.

Általában csak azt hallják meg az emberek amit meg szeretnének hallani, csupán azt tudjuk meglátni és elfogadni ami belefér a látókörünk kereteibe és hajlunk arra, hogy minden mást hamisként, vagy esetleg sötétségként utasítsunk el. Ez a kettősség. Valójában a kettősség is csak egy illuzórikus eszme. Úgy hisszük, létezik helyes és helytelen ebben a világban, amikor valójában csupán egy Nagy öntudatlan elmebeli szappanopera résztvevői vagyunk. Az emberek azért cselekszenek és viselkednek úgy ahogy, mert nem értik meg teljesen, hogy mi Egy Elme vagyunk, aki azt játssza, hogy Különböző Egó-elmé(k). Az emberek veszélyeztetve érzik magukat, mert azt hiszik, hogy az ami őket alkotja elvehető tőlük, de igazából nem, ez csupán egy illúzió.
 
 Előre figyelmeztetlek, ez egy keményvonalas írás lesz és lesz akinek nem fog tetszeni. Amit ebben a világban látsz, az illúzió. Igen, az illúzió kifejezést arra használom: ami nem valós, mert nem igaz(i..valódi). Az álom tele van úgynevezett álom szimbólumokkal és úgy gondolod, hogy ezek a szimbólumok azt mutatják meg, amit te gondolsz önmagadról. Mi azt gondoljuk, hogy az összes Gyűlölet és a különbözőségek valaki más(ok-a többiek), de ez a mi tudattalan elménk kivetülése(önmaga kivetítése). Bűntudatot érzel, vagy félsz a saját tudatalatti elmédtől? Ez teszi csak igazán valóssá, hiszen félelmet érzel és úgy érzed, bántani tud téged. Viszont, ha tisztában vagy azzal, hogy amit látsz, az benned van, akkor választhatod azt is, hogy megbocsájtasz annak amit látsz és érzel, mert nem a tiéd(mert igazából az nem te vagy). Az a hited(nézeted), hogy elkülönült vagy ISTENTŐL érezteti veled a bűntudatot és a félelmet.

Tegyük fel, éjjel van egy úgynevezett tudatos álmod, s elkezdesz belebonyolódni és elhinni az összes „Álom szimbólumot” amit látsz. Az ilyen álomban gondolhatod azt is, hogy „ó nem, én egy áldozat vagyok és elhiszem amit látok”, de fel is ismerheted, hogy amit (magad előtt) látsz az csupán a saját elméd kivetülése. Amikor felfedezed ezt az álmodban azt is mondhatod magadnak, hogy „de várj csak, én nem vagyok itt, én otthon vagyok az ágyamban, biztonságban…tehát, megbocsájtok ezeknek a képeknek, az elmémben”.

Másoknak is mondhatod álmodban, hogy te biztonságban vagy, mert nem is vagy ott.., ők pedig rádnéznek és azt mondják: „te bolond vagy”. Ilyen a valóság, nem valósabb, vagy valótlanabb egy álomnál. Azt gondolod, „itt” vagy, de csupán egy kivetülése vagy az elmének, igazából ISTENNEL vagy, mindig.

Abban a pillanatban amikor felfedezed, hogy te az álmodó vagy, tudod, hogy te az okozója, s nem pedig az áldozata vagy, tehát, fókuszpontot cserélsz. Viszont, ha azirányban tudatlan vagy, hogy álmodsz, hinni fogsz a kivetítéseidben és elveszel bennük. Aki az álomból felébredt, továbbra is az álomvilágban marad, de mondjuk úgy; nem ’belőle” van(nem onnan származtatja önmagát). Tehát, ébredj fel a saját MAGAD ÁLMÁBÓL! A szabadság az, ha tudod, hogy „Semmi valódi nem veszélyeztethet. Semmi valótlan nem létezhet. Ebben rejlik az Isten békéje.” (a Csodák Útjából –ACIM)
 
Minden amit a világban (oda)kint látsz, valójában a tudatos és öntudatlan elméd kifejeződése, szimbólumokban. Azok a történések, emberek és körülmények amelyek szörnyűséget, vagy undort keltenek benned, valójában a belső elnyomott öntudatlan(tudatalatti) elméd részei és te úgy hiszed, hogy ezek tőled elkülönült elmék, pedig igazából csupán csak tükörképei annak ami benned van, de te kivetíted a Bűntudatodat, Félelmedet és Ítélkezésedet ezen külső dolgok felé, mert így jobban érzed magad(velük kapcsolatban), hiszen nem a tieid(nem érzed magadénak őket). Te magadat ítéled el, önmagad egy részét, melyet nem akarsz elismerni magadban. Az ítélkezésen és a bűntudaton keresztül nem fog meggyógyulni az elméd.

Valójában nincs Bűntudat és nincs Ítélkezés. Ezeket mi teremtettük csupán.

Egy szinten azt gondolod, hogy te nem fogsz olyat tenni, mint amit a testvéreid és nővéreid tesznek egymással, de igazából ez az öntudatlan elméd eseményekben való(önmaga) felfedése/megmutatkozása, de te letagadtad, hogy ott van, úgy gondolod, tőled elkülönült(hogy ez nem te vagy). Ahelyett, hogy eljátszanád ezeket a félelmeket az életedben, úgy látod, hogy más teszi meg/játssza el magadon/rajtad „kívül”(külsőleg). Az egyetlen módja, hogy megszabadulj attól amit nem szeretsz, a haragtól stb. az, ha megbocsájtasz annak amit magad körül látsz, mert ez meg fogja gyógyítani a tudatalatti elmédet és mindennek/mindenkinek a legjobb érdekében fog minden történni. Ez minden szinten Alkalmazható. A Megbocsájtás a Kulcs. A Megbocsájtással átváltoztatod a kollektív Elmét, mert az Elme holografikus természetű.

A bolygón levő összes háború és harag valójában az öntudatlan elméd része, amelyet önmagad egy másik részeként vagy „nézőpontjaként” látsz az Egy Elmében, mely eljátssza az összes belső félelmedet, sötét gondolataidat, stb.. Nem tudsz úgy elmenekülni előle, hogy „másokat” Hibáztatsz. Az Elkülönülés csupán illúzió, még a távolság, az idő és a tér is illúzió, de ez a Tapasztalat így lett „felépítve”, itt és most, hogy „valósnak” tűnjön. Nem valótlan, de nem is valós. Fel tudja így fogni az elméd…hogy mindkettő egyszerre? Nem is ez és nem is az, ez is egy trükkje az elmének.

Úgy gondolod, hogy megszabadulhatsz a kettősség illúziójától, ha továbbra is hiszel az elkülönülésben?
 
Az elméd Töredezett részeit látod ebben a világban. A megbocsájtás által hozd vissza magadhoz őket. Az ítélkezés(megítélés) továbbra is az elkülönülés illúziójában fog tartani. Nincs olyan, hogy többiek, csak egy elme van, úgy tűnve, hogy különböző „elmékre”, vagy lelkekre töredezett. Ezek csupán szimbólumok, vagy szavak, s az emberek az egyéni tapasztalataikat különböző névvel illetik. Olyanok ezek, mint a különböző cégek, amelyek ugyanazt a terméket árulják, de más logóval(cégjellel).

ISTEN nem hirdeti magát egyetlen hirdetési ügynökségen keresztül sem, de ISTEN segíteni fog neked megtalálni az önvalódat ebben a kettősségben, mely minden szimbólumban megtalálható. Ezért segít a megbocsájtás „vissza-címkézni” (termékmárkamentesíteni) az elmét, hogy visszakerüljön a létének(lényének) Csupasz állapotába, túl a címkéken és fogalmakon. Meg fogod kapni azokat a szimbólumokat, amelyek az elkülönülés álmából való „Felébredéshez” kellenek. Azért vagy itt, hogy felfedezd, TE VAGY A SAJÁT OTTHONOD, és hogy ami rajtad kívül található, az benned van. A kettősség csupán egy Nagy játék, melyben elvesztünk, mert úgy hisszük, elkülönültek vagyunk.

Az Egós elme olyan, mint a legcsodálatosabb Hirdetési ügynökség a bolygón. Mindent fel akar címkézni a saját reklámfilmjében, mindent, s ezáltal valamit olyanná akar tenni ami valójában nem az. Csupán a „fantázia” csomagolás az aminek bedőlünk. Az emberek nem akarják azt hallani, hogy minden amit látsz igazából az illúziók világa. Ugye annyi cég van most is a világon akik úgy csomagolják a termékeiket, hogy jól nézzenek ki, de valójában Üresek, teljesen értéktelenek, csupán a belső kivetítéseinkkel adunk nekik értéket. Ez egy Nagy Trükk! Az elkülönült egó-elmék illúziói is ilyenek, mindent meg fog tenni, hogy továbbra is abban az eszmében maradj, hogy a világ „valódi” és fontos.
 
A megvilágosodás az, amikor ebben a világban tudsz lenni, de nem „ebből” a világból, és a testvéreidre, valamint nővéreidre önmagadként tudsz tekinteni.

Mi félünk elfogadni, hogy a világ csupán illúzió és mindannyian úgy véljük, a probléma mindig valaki másé. Az emberek nem tudnak túl gyorsan felébredni az álomból, nem állnak készen arra hogy elfogadják(a felébredést), inkább vissza akarnak térni az „álomba”, mint hogy felébredjenek, mert nem készek még az elengedésére. Ez úgy van, ahogy annak lennie kell. A Felemelkedés csupán egy még Dicsőségesebb és harmónikus állapotba való Fejlődés tapasztalata, de akkor is csak egy kifejeződés(tapasztalat). Nem valósabb, vagy valótlanabb egyetlen másik tapasztalatnál sem, csupán más szintje a tudatosságnak. Olyanok vagytok, mint a Jégtörő(hajó), amely a tudatban a szellemmel dolgozik, s megkönnyíted a többi ember számára a szívükbe való „bejutást” és a felébredést. Mi ugye sok energiáról beszélünk, s ez csodálatos(5.-ik dimenzióra utal-Tom), de Isten még Ezen az energián is Túl van.

Mi nem akarjuk azt hallani(meghallani), hogy az életünk illúzió, hiszen annyi hitet fektettünk már a a testünkbe és ebbe a világba, valamint az ezen világon túliba is. A Hitünket és Szívünket a bennünk levő ISTEN-be kellene fektetni. Az örökkévaló. Nem helytelen fizikainak lenni, de sokkal „könnyebbé”(a szövegben szójáték – világosabbá) fogsz válni és játszani is tudsz vele, ahogy ennek lennie kellene. Hiszen tudod, hogy ISTEN az igazi Állapotod, a fizikai állapotod pedig csak egy játék(színdarab), amely szimbólumokban fejezi ki magát. Amikor olyat látsz, hogy valaki aki olyat tesz amit te nem szeretsz, vagy amellyel nem tudsz egyetérteni, az valójában szintén te vagy(egy másik „te”), kivetítve, egy másik perspektívából-szemszögből. Szóval, az összes Félelem-Vád Kivetítés amelyet a többi ember cselekvése felé vetítesz, valójában saját magad felé történik.
 
Te vagy az a részed is amelyet annyira nem szeretsz odakint. Az egyetlen mód, hogy Szabad légy az az, hogy Megbocsáss. Megítélnéd valaha is a Testvéreidet és Nővéreidet akik igazából te magad vagy? E szabály alól nincs kivétel. A világban található összes harag valójában felhívás a Szeretetre, tehát szeretni tudod amit látni „vélsz” azáltal, hogy megbocsájtasz neki.

Olyan ez a valóság, mint egy mozifilm, amely különböző szögből lett felvéve, amelyben minden elme egy egyedi kameraszög. Az elme olyan, mint egy fejlett mozivetítő.
 
Elítélnéd önmagad, ha tudnád, hogy minden (kamera)szög a „saját” részed ebben az életnek nevezett mozifilmben? Igazából nem az a fontos, hogy kinek van igaza és kinek nincs, ezek csupán az elme becsapására való illuzórikus kosztümök.

Vannak emberek, akik még nem készek arra, hogy meghallják azt, hogy ez a világ „gyártott-kitalált” és egy illúzió, valamint azt, hogy meg kell változtatnunk az álmot, hogy kijavíthassuk-helyrehozhassuk. Azután is csak egy álom lesz, de mi van akkor, ha úgy döntesz, hogy felébredsz ebből az Álomból és megérted, hogy te vagy ennek az univerzumnak és azon túl mindennek az álmodója? Mi van akkor, ha mindenkinek meg tudsz bocsájtani, attól függetlenül, hogy mit is tettek?

Ezt nem egy nap alatt tanulod meg. Addig kell gyakorolni amíg szokássá nem válik és akkor már nincs kinek megbocsájtani, mert te magad vagy már a megbocsájtás és a Szeretet. A megbocsájtáson keresztül megváltoztatod az egész világot. Már pusztán egyetlen apró megbocsájtás is fodrokat kelt az Örök MOST pillanatban, az összes „Idővonalon”. A spirituális ébredésed által kilépsz az időből, így a megbocsájtást választod és ráébredsz, hogy nincs odakint senki más aki bármi helytelent is tett volna, amit el kellene ítélned.

Az ítélkezés, mint egy Ragasztó tart itt, s még valósabbá teszi a dolgokat, de a megbocsájtás által Szabaddá válsz, hazajutsz a Teremtő EGY szívéhez. Az igazságot nem fogod megtalálni a Formák, a Tanítók, vagy a Felemelkedett Mesterek világában. A Mesterek tudják, hogy ők csupán egyszerű útmutatók ISTENHEZ, Egyként beszélnek a szívedhez, nem pedig az egóhoz. Számos szimbólum van a felébredésedhez. Meg kell mindenkinek bocsájtanod és „be kell gyógyítanod” az elkülönülés illúzióját. Vagy azt választod, hogy minden és mindenki „elkülönült”, vagy azt választod, hogy Krisztus szemén keresztül látod a dolgokat. Krisztus nem egy (szervezett)vallási állítás, melyet a Kereszténység birtokol(hat).
 
Krisztus csupán a Szimbolikus kifejezés az Istennel való Egységünkre. Az illúzió így működik,.. mindig meg fogja téveszteni az elmét, mindig le fogja kötni a kettősséggel, azzal, hogy Isten Valódi természetét jónak és rossznak gondolja. Isten nem lehet semmi más, csak a Teljes, a Befejezett, a Szeretet, az Egység. Az egó viszont másokra vetíti a bűntudatát és félelmeit, mert nem hajlandó Megbocsájtani a saját elkülönülésbeli „illúzióinak”. Sokkal jobban érzi magát, ha valaki mást hibáztathat, erről még képes azt is gondolni, hogy ez a Szabadság. Amíg bármiért is másokat hibáztatsz, nem válhatsz Szabaddá, oda leszel ragasztva a kettősséghez és az elkülönüléshez.

Minden alkalommal bocsáss meg magadnak, ha úgymond „akadályokba” ütközöl. Ez az úgynevezett akadály csupán egy szimbólum a tudatalatti elmédnek. Egy tükör, ami meg tudja mutatni, hogy mit kell megbocsájtanod, hogy ismét „teljesnek” érezd magad.

Ez olyan, mint meggyógyítani a tudatalatti összetöredezett elmédet,... amely a megbocsájtáson keresztül történik.

Igen, minden amit a világban mozgóképként látunk, csupán „szimbólumok” a kollektív tudatos és öntudatlan elme számára. Pont, mint az álomban, amikor olyan dolgokról álmodunk amelyektől félünk,… akkor azt „szimbólumokként” fogjuk látni az álmunkban, de akkor is csupán csak álom. Valósnak tartanád azt amit az álom során tapasztalsz? Tudni fogod, hogy csupán az elméd vetítette ki magát az Álomban és az álom során nem a szemeiddel látsz, hanem az elméddel, hiszen az ágyadban alszol. Amikor tudatossá válik, hogy álmodsz(tudatos álom), akkor megbocsájtasz mindenkinek, hiszen tudod, hogy amit tesznek az nem „valós”. Valósnak tűnik, mert így van tervezve, de ez a realitás többnyire üres. A Szimbólumoknak mi adunk jelentést azáltal, hogy a belső „értékeinket” kivetítjük rá és valósnak hisszük. De ez csupán csak az elménk kivetülése.
 
Mi alsóbb és felsőbb dimenziókat látunk, de igazából nincsenek alsóbb és felsőbb dimenziók, csupán különböző „tudatállapotok”. Az 5.-ik tudatossági dimenziójú kozmikus lények tudatosabbak arra, hogy mi mind egyek vagyunk és tudják, hogy a test nem valódi(valóság), csak a Szellem-Lélek valós. Mi nagy mesemondók vagyunk és igen, a Földnek van egy terve, de mindenki saját döntése, hogy milyen álmot akar megnyilvánítani,...tehát, annyi álom lesz, ahány „elme” van. A „cél” az, hogy vissza-emlékeztessük az elméket arra, hogy mi mind ugyanaz az elme vagyunk, és hogy Egyek vagyunk, valamint, hogy felébredjünk az álomból és ISTENNEL EGYÜTT ÉLJÜNK túl az időn és illúzión, de ki is tudjuk magunkat vetíteni „ebbe a világba”, hogy támogassuk és segítsük a Testvéreinket és Nővéreinket, mert szeretünk játszani. Az élet egy játék, van aki komolyan veszi, s van aki lazán,...az ami számít az a kapcsolatod ISTENHEZ, nem pedig a világhoz(való kapcsolatod).

Ennek a földnek a felemelkedése egy csodálatos esemény, de olyan, mint bármilyen más álom,… jó, egy kicsit éberebb álom. Viszont, teljesen fel is ébredhetsz ebből az álomból, mint ahogy felébredsz az ágyadban és ráébredhetsz, hogy csupán valami „ideiglenesben” vettél részt... Arra is ráébredsz, hogy soha nem hagytad el Istent, mert nem ebben a világban vagy, mint ahogy tűnhet, hogy ebben a világban tevékenykedsz, de igazából ISTENBEN VAGY és csak kivetíted magad ebbe a világba, mint ahogy éjjel is álmodsz valamiről, de igazából csak az ágyadban vagy.

Nem találhatod meg „AZ IGAZSÁGOT” a kettősség világában. Ez csak egy elme-el-terelő. Egy soha véget nem érő NyúlÜreg, ami állandóan lefoglal a különféle illúzióival.

Amit elkülönültnek látsz és tapasztalsz ebben a világban az az Arany lehetőséged, hogy megbocsáss és túljuss az illúzió hatásán, valamint, hogy elkezd megérteni, hogy te Okozod azt. Az elméd nem tud olyan dolgokat megragadni ebben a világban amelyeknek megbocsájtottál. Egyszerűen csak „meg nem történtté” válnak. Beletekeredsz valami olyanba, amit Valósnak tartasz, de az csupán a széttört(elkülönült) elméd Szimbóluma. Ahogy a többiekre nézel, úgy nézel magadra. Nincsenek Mások(más önvaló), csak ÉN VAGYOK van.

Alázatossá válsz amikor felfogod, hogy semmiről sem tudsz semmit, és ahogy elengeded azt amit Igaznak és Hamisnak tartasz a világban, mert tudod, hogy a SZERETET BENNED VAN és ezt akarod megosztani függetlenül attól, hogy az emberek mit gondolnak, vagy mit nem. Egy illúzióban élsz, próbálva illúzórikus eszközökkel tanítani embereket, s ez igen nevetséges. A tanító mindig az Önvaló felé mutat, ahonnan minden ered.

Képzeld úgy, mintha két szemüveget hordanál egyidőben; a „lélek” Tiszta szemüvegén keresztül nézel, vagy a „töredezett elme illúzórikus” szemüvegén át?

Bármitől is próbálunk megszabadulni, addig nem történik meg amíg igazán meg nem bocsájtottunk. Az ítéleted és vádad az ami valóssá teszi. A megbocsájtás a csoda, amely belép az életedbe.

Mindaz amiről beszélek, szövegként leírt metafórikus szimbólumok és nem tudják megmutatni semmilyen módon sem az igazságot. A képek és szavak nem tudják visszatükrözni az igazságot, csupán annak irányába tudnak mutatni, ami már benned van. A szavak kettőségek, a szavak korlátozottak, szóval értsd meg, alázatos vagyok feléd, az olvasó felé, te vagy az Út és te vagy a Fény,... ismerlek Téged."


A megbocsájtás csodája és az elkülönülés illúziója 2.rész


 

Az álom kifejezést számos módon lehet értelmezni. Az álmodás -nézőpontodtól függően- tűnhet valósnak és valótlannak. Amikor tudatában vagy ISTEN természetednek, már nem fog többet számítani, a VILÁGBAN leszel de NEM BELŐLE, szeretet leszel, s már a puszta jelenléteddel meggyógyítod a világot, mert ISTEN fog rajtad keresztül ragyogni. Többet már nem félsz attól, hogy semmi sem valós vagy valótlan, mert annyira a „pillanatban” leszel, mint egy ártatlan gyermek, aki az örökkévalóságon át utazik. Te vagy KRISZTUS, Isten Fia. Igen, ez nagyon bibliásan hangzik, de nem tudom máshogy leírni, próbáld meg helyesen értelmezni.

Elkezded valóban meglátni az embereket, hogy kik is ők, azáltal hogy a szívedre hallgatsz, anélkül, hogy az Egód megpróbálna ismét rivaldafénybe kerülni, hogy megint fontosnak érezze magát.

Törődni fogsz az emberekkel és ők meg fogják érezni ezt. A te „önvalód” nem fontos. A feltétel nélküli szeretet teréből fogsz adni, nem pedig az Egód korlátozott szeretet eszméjéből.

A valódi békét önmagadban fogod megtalálni, nem pedig a világban, ezért mindig bocsáss meg. Azok az emberek akik nem érzik jól magukat, nagyon ragaszkodnak az Egóhoz és a Világhoz. Keresztülmentem ezen, nem fogom részletezni, de megkaptam a részem a megbocsájtás leckéből, és amit számomra tanított az nagyon EGYSZERŰ: Csak a Szeretet Valós.
 
Úgy gondoljuk, az élet az energiáról szól és a különböző dimenziókról. De az energia illúzió, mint ahogy ez a világ is illúzió. Része ennek az egyetemes álomnak. Van egy Még Nagyobb álom, túl ezen az univerzumon. Az emberek félnek attól a gondolattól, hogy ez a világ nem valós, hiszen annyira valósnak tűnik. Amikor éjjel álmodsz és felébredsz, csak annyit mondasz magadnak: „minden rendben van”, csak egy álom volt és folytatod az alvást. Elgondolkodhatsz az álmodban megjelent szimbólumokon és értelmezheted is ezeket a szimbólumokat, a tudatállapotod szintjétől függően.

Igen, számtalan világban és tapasztalatban lesz tisztább és a tudatosabb tapasztalatunk az ISTEN természetünkről, de az egyetlen IGAZSÁG az AZ, hogy mindez csak akkor található meg a világ szimbólumaiban(megnyilvánulásában), ha megbocsájtottál a világnak. Csak ekkor leszel Szabad és már nem leszel többé a kivetítéseid által korlátozva, ebben az Álomvilágban.

A Felemelkedés nem azt jelenti, hogy valahova elmegyünk, vagy bármit is megváltoztatunk, hanem azt jelenti, hogy felébredünk az álomból és „másoknak” is segítünk felébredni. Segítünk nekik ráébredni, hogy EGYEK vagyunk, miközben eljátsszuk, hogy különbözünk. Ez annyira egyszerű, hiszen az Egységben semmit sem kell Megváltoztatni. Mindegy, hogy mivel foglalkozol, hiszen nem valós, csak te akarod valósnak látni. Minden lehetőséged megvan felébredni az ítélkezés és elkülönülés álmából. Minél jobban szeretnéd megváltoztatni az embereket és megértetni velük a dolgokat, annál jobban utasítják el a segítségedet. Ennek elfogadását nevezik feltétel nélküli szeretetnek; az, hogy csupán SZERETET Légy, de ne erőszakolj semmit sem a többiekre. Az emberek mindent el fognak fogadni a Lélektől amire csak szükségük van, amikor készen állnak,...a segítőiken, stb. keresztül.

Valójában Mi vagyunk azok akik segítünk saját magunknak, úgy gondolva, hogy valahonnan kintről kapunk segítséget, egy barát, vagy vezető alakjában, de igazából te segítesz saját magadnak. Az elkülönülés a legnagyobb illúzió, olyan, mint a legnagyobb trükk amit csak kitalálhatsz, de egy csodálatos ajándék is addig, amíg a szíveden keresztül tudatosan élsz benne. A Kettős(duális) elme mindig csodálatos dolgokat fog teremteni, annak érdekében hogy elhidd, a világ igaz-valós.

A valóság minden szintje lenyűgöző, de csupán szimbólumai az Igazságnak.
 
Nem mehetsz sehova máshova, mert nincs máshol. A tér-idő illúzió, ami megteremti az úgynevezett valóságunkat, nincs „odakint”, hiszen nincs senki Más...

Már ott is vagy és erre a megbocsájtás gyakorlatán keresztül tudsz rájönni, mert ez tud segíteni neked elengedni(feloldani) a ragasztót közted és az egód közt, és ez tud összekapcsolni téged az ÉN VAGYOK Igazságával. Az is egy ajándék nekem, ha elítélsz, mert akkor valami olyanná VÁLOK aminek meg tudsz bocsájtani és EGYEKKÉ válhatunk. Én nem foglak elítélni azért ha elítélsz, én megbocsájtok neked.

Jusson eszedbe, hogy sok dolog amit a csatornázásokban stb. olvasunk, hallunk, csupán olyan szimbólumok amiknek hallására megértünk és amelyekből „cselekedni” tudunk. Lehetnek igazak és hamisak is, de akkor is csak „tükrök” az elménkből, hogy visszaigazoljuk azt, amiben hiszünk. Azt hiszem eljött az ideje, hogy higgy magadban és azt tedd, amit egy mester tenne. Ebben a pillanatban semmi képzeletbelinek sem kell lennie, csak olyan valaminek amit Szeretsz. Nem tudsz elbukni a küldetésedben, hiszen az elbukás csupán egy Egó eszme. Maga az elbukás is és az is, hogy valamit egyáltalán helytelenül tehetsz.

Mi mindannyian alvó Krisztusi lények vagyunk. De annyi réteget tettünk rá, hogy azt mondjuk, „csillagmag”, vagy ”indigó” és így tovább. Egy bizonyos szimbolikus nyelvezetre van szükségünk, amely által kommunikálni tudunk, s a világegyetemben található Különböző Tanácsok jól tudják ezt. Szimbólumokat kell, hogy adjanak nekünk, mert nem tudnak olyan igazságot adni amit (közvetlenül) megérthetnénk.

Megérted majd, hogy a megbocsájtás felébreszt a „kollektív álomból”, és hogy számtalan Világ van, amely az örökkévalóságon át „álmodja létre” magát.

Tehát, melyik álmot is álmodod és melyik álomban szeretnél részt venni? Vagy azt választod, hogy teljesen felébredsz az álomból? A megbocsájtáson keresztül lehántjuk a tagadás és az ítélkezés rétegeit. A SZERETET a VALÓDI otthonod, minden más illúzió.

Az Ashtar Parancsnokság és a Galaktikus Federáció csupán a Kollektív elménk kivetülései. Tudom, hogy az Ashtar Parancsnokságot nem tudom megsérteni, mert ők Tudják, hogy a cimkék csak a tudat eszközei, nincs önálló értékük, csak egy módszer arra, hogy elérjenek minket. Kapcsolatban állok az Ashtar Parancsnoksággal, de ez nem valami olyan dolog amihez az EGÓM kapcsolódik, ez egy szívből szívbe jövő kapcsolat, ami túl van az ítélkezésen, a cimkéken és a neveken.

Az emberek félnek és szeretik, ha Címkéket adnak nekik, de ez is csak egy illúzió. A címkék nem valósak, csupán egy jelmez, amelyet Krisztus visel. Az álmok nem korlátozzák önmagukat, az álmok örökkévalóak és annyi féle van amennyit csak elképzelni tudunk.
 
Én az mellett voksolok, hogy lépjünk Nyílt kapcsolatba galaktikus fivéreinkkel, nővéreinkkel, hiszen ők a mi tükröződéseink. Ők MI VAGYUNK. Ők tisztában vannak azzal, hogy mi vagyunk a voksolók és mi a szívünkön keresztül voksolunk. Valamennyi dimenzióban létező valamennyi Galaktikus Civilizációk tudják, hogy mind az EGY örök szikrája vagyunk. Azt is tudják, hogy annyi valóság van ahány Felosztott Elme, vagy Lélek. Ha tudod, hogy nem csak egyféleképpen lehet tapasztalni, nyugalmat találhatsz.

Mi azért vagyunk itt a Földön, hogy „megálmodjuk” azt amit valóságnak szeretnénk. Az emberek addig fognak továbbra is álmodni és elkülönülést teremteni, amíg fel nem készülnek arra, hogy SZEMBENÉZZENEK ÖNMAGUKKAL és felébredjenek. A valóság csupán egy meghatározás és megegyezés. Megegyezéseket fogunk teremteni arról, hogy milyen az Élet a „magasabb” kifejeződésekben, és szélesebb perspektíváját fogjuk megtapasztalni annak a AMI VAN.

Ez történik most a Földön. Kollektív elmeként emelkedünk fel arra a pontra, ahol más hangon, vagy szinten fejezzük ki önmagunkat. De ne feledd ekkor sem, hogy amit tapasztalunk, az csupán kivetítés és az igazságot nem ott találod meg. Annyi a különbség, hogy együtt teremtünk az egységben, nem pedig a kettősségben.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy csak EGY út van és minden más út Helytelen. Fel fogsz ébredni az univerzumnak nevezett álomból és túlhaladsz MINDEN dimenzión, IDŐN ÉS TÉREN, és tudatába kerülsz az álomnak, amit magunknak, valamint másoknak nevezünk/hiszünk. Sokan nagyon szeretnek a kettősségben élni -minden drámájával-, szeretik és nem akarják semmi áron sem elhagyni. Ez rendjén is van így. Mások viszont úgy-gondolják majd, hogy nincs már rá szükségük, mert új dolgokat szeretnének Teremteni és tapasztalni. Így a felemelkedés azokra vár, akik készen állnak. Ebben nincs semmi „különlegesség” sem, ami rá lenne bárkire is erőszakolva. Mindez egy természetes dolog.

Igen, az elme rabul van ejtve a kettősségben és az ítélkezés valóssá teszi (a kettősséget), így továbbra is a (kül)világra összpontosítunk. Bocsáss meg magadnak és a világnak. A valódi megbocsájtásra gondolok. Ez fellazítja az Egó ragasztóját és MEGISMERED ISTENT., mert Szükségesnek találom ismételni magam: az elmének többször kell elmondani a dolgokat, hogy úgy fogadja el azt, ahogy mondod. Az emberek úgy vélik, hogy az életben létezik Helyes és Helytelen út, de ezek közül egyik sem valós, csak a SZERETET az. ISTEN LÉTEZIK, de még az energia, valamint ezen ideiglenes univerzum eszméjén is túl van.
 
Csupán azért, mert ez az élet most olyan, mint egy álomvilág, nem jelenti azt, hogy egy magasabb dimenzióban jobb élni, mint itt és most. A magasabb és alacsonyabb, csupán illúziók. Minden eszköz, mint például a meditáció, kristályok és mantrák, csupán eszközök az ön-megvalósítás felé, a felé, AMI ISTEN. A megbocsájtáson keresztül Haza fogsz találni.

Viszont, lépésenként kell ráébrednünk a dolgokra. Arról a Szintről ahol most vagyunk, a szívünkkel teremtve és az ISTEN AMI VAN-ra csupán útjelzőként-emlékeztetőként mutatok. Nem azt mondom, hogy ne törődj ezzel a világgal, csak azt, hogy számos szintje van az igazságnak. A szívemből tudom, hogy nincs Végső igazság és azt is, hogy ISTEN VAN.

Minden amit másokról hiszel, minden amit másokra vetítesz ki, az elmédből származik és semmi köze a világhoz. Az emberek egészen addig „játsszák el” a szerepüket ebben az álomban, amíg bele nem fáradnak és meg nem értik, hogy nem valós, hogy a Kettősség csak egy „véget nem érő játék”, amelyet az Egó-elme vetít ki. Ne várj semmilyen forradalmi változásra, TE MAGAD LÉGY a forradalmi változás. Bocsáss meg a világnak, valamint önmagadnak, ”térj vissza” ISTENHEZ. Nem szűnsz meg létezni, de nem is leszel tovább hozzáragasztva a Kettősséghez, és nem fogsz elveszni többet benne. EBBEN A VILÁGBAN LESZEL, DE NEM BELŐLE. Ez a Felemelkedés.

Miközben ezt olvasod, esetleg haragossá válnál, bocsáss meg magadnak. Kezdd el most, ettől a ponttól. Bármi ami előjön(most, olvasás közben), semmi köze nincs a szavakhoz, hanem az elméd kivetítése... Bocsáss meg magadnak és ráébredsz az „illúzióra”. Nem az számít, hogy igazam van-e, vagy sem, hanem az, hogy meg tudsz-e bocsájtani és tudod-e azt, hogy az igazság nem a szavakban, vagy a fizikai szimbólumokban rejlik, hanem BENNED van.
 
Olyanná válsz, mint Jézus. Ő úgy élt és tudott erről a világról, ahogy igazából van. Ismerte a „titkok titkát”, azt hogy NINCS elkülönülés. Azt, hogy mi mindannyian a saját önvalónk emlékeztető részei vagyunk, arra emlékeztetve önmagunkat, hogy hazatérjünk. Jézus még azt is állította, hogy ez a világ olyan, mint egy álom és jól tudta, hogy az álomban semmi sem „valós” vagy fontos. Ő igazságként a bennünk levő ISTEN felé mutatott.

Nekem, személy szerint álomszerűnek tűnik ez a valóság és tudom, hogy ebben az „életnek” nevezett álomban meg tudunk maradni tudatosnak. Szó szerint érzem, hogy az anyag nagyon üres, önmagában nincs értéke, mi adunk neki értéket a „kivetítéseinken” keresztül. MI egy kollektív álmot álmodunk és másokként tekintünk a körülöttünk levő emberekre. A megbocsájtáson keresztül tudunk felébredni ebből az álomból.

A megbocsájtássá kell válnod és élned is kell azt. Mindez több leckében jut hozzád el. Sok olyan által is, amelyeknél már úgy érzed, „bedobod a törölközőt”, de ez nem a mások hibája. Érezheted így, mert ez egy lecke az önmagaddal szembeni megbocsájtásról. Ezen a bolygón mindenki ártatlan, de az emberek továbbra is egymást vádolják, amíg csak meg nem értik azt, hogy amit a világban látnak, az a saját „öntudatlan” elméjükben létezik csak, s csak a látszat miatt tűnik úgy, mintha más okozná a „problémát”. Meg kell gyógyítanunk (önmagunkat) a megbocsájtáson keresztül.

Nincs elkülönülés. Ezzel kapcsolatban sokszor ismétlem magam. A sötétség csupán egy illúzió. A sötétség csupán a legmélyebb Félelmeid kivetülése az életnek nevezett „mozivászonra”. Valósnak tartjuk, mert ez van az öntudatlan elme-forgatókönyvünkben. Ez nem egy olyan mozifilm, amelyben többen játsszunk, hanem olyan, melyben mi mind egyek vagyunk. Amit másokban utálsz és elutasítasz, azt magadban utálod és utasítod el, de az egód soha nem egyezne ki ezzel. Minden személy egy szimbóluma annak amit meg kell bocsájtanod, hogy Szabaddá válhass az Öntudatlan elmédtől.

A megbocsájtáson keresztül engedünk el, sőt visszacsináljuk, s olyan, mintha „kivágnánk” a mozitekercsből a filmrészletet.

Úgy érzem, mindaz amit az évek során leírtam, csupán „vezérkocsik”, amelyek a szívükben lévő igazsághoz terelik az embereket, oda ahol már nem számítanak a szavaim. Olyan vagyok, mint egy előtted haladó kocsi, amelyet megpróbálsz megragadni, de rájössz, hogy ez is csak a játék„része”. Mi mindannyian célzást-nyomot-útmutatást adunk egymásnak.
 
A szerepemben alázatos vagyok, mert tudom, hogy azon kívül semmi sincs amit meg kellene tanulnom, vagy tanítanom, hogy az Egó Kettősség Álmából fel kell ébredni az ISTEN megvalósításba(ra). ISTEN annyival több, mint csupán egy szó. A teljes BOLDOGSÁG állapota. Olyan dolgokat látsz majd, amelyeket le sem lehet írni. Nem érzed majd unalmasnak az illúziókban való életet sem, csupán azt, hogy ISTEN AZ IGAZSÁG, és az illúzió csak egy álom. Természetesnek fogod találni, hogy alázatos hálával fény -és útmutatója vagy fivéreidnek és nővéreidnek, s rájössz, hogy csupán Önmagadnak segítesz…

Mindezek az 5.-ik dimenzióba való felemelkedés eszmék csodálatosak és gyönyörűek, de nem számítanak. Az számít, hogy magadba nézz és Bocsáss meg önmagadnak, valamint az összes emberi lénynek aki különbözik tőled, akik nem értenek egyet veled. Ne ragadj bele a „várakozás” forgatókönyvekbe, fogadd el, hogy az életed úgy fog kibontakozni, ahogy annak lennie kell.
 
Ha megbocsájtasz és megkéred ISTENI SZÍVEDET, hogy mutassa meg neked az igazságot és a legfelsőbb bölcsességet, akkor megkapod azt, de akkor fog eljönni hozzád amikor a legkevésbé számítasz rá. ENGEDD EL, ENGEDD ISTENT! (szójáték: LET GO,LET GOD! ) Amikor megérezted a teljes Egység érzését, azt fogod érezni, mintha megállt volna az idő és hogy nem akarsz senkit sem megváltoztatni  Te vagy ISTEN és mindenki szívén keresztül ragyogsz, még az örömön túl is. Túl a túlon is. Ahelyett, hogy elvesznél a szavak szavaiban, az álombeli álmokban stb.., összpontosíthatsz az ISTENNEL való kapcsolatodra, mert ez az AKI VAGY.

A magasabb dimenziók csupán tudatosabb állapotai a lét-ségnek, nem jobb mint itt. Amikor ISTEN SZÍVÉBEN VAGY, teljesnek érzed magad, egésznek, békésnek, boldognak és bárhol otthon érzed magad, mindegy hol vagy, nem számít, mi történik a világgal. Hiszen tudod, hogy amit látsz és ami vagy azt nem lehet elválasztani. Elítélnéd magadat? Olyan, mint a töredezett elmék ISTENBEN, akik „az útjukon haladnak a visszaemlékezés felé”. Öleld magadhoz ezen részeidet a világban, melyeket elveszettnek érzel. Te leszel az álmok utazója, de mindig otthon leszel ISTENBEN." 



A megbocsájtás csodája és az elkülönülés illúziója 3/3 – Ben-Arion szerző tollából

forrás: http://soundofheart.org/galacticfreepre ... ration-ben
fordította: Fodor Tom (Köszönjük!)
szerkesztette, szépítette: Szabolcs

A megbocsájtás csodája és az elkülönülés illúziója 3.rész


Nem lehetsz egy másik embertől jobb, vagy magasabb szintű. Tűnhet úgy, de csak azért, mert az illúzió így van felépítve, megteremtve.

Minél jobban ítélkezel ennek a világnak az állapota felett, annál jobban csapdába fogsz esni benne...

Bocsáss meg és érezni fogod, hogy nem(is volt) valós, csupán te adtál neki üzemanyagot, attól való a félelmedben, hogy Elengedd. Minden -beleértve ezen világ szörnyű tapasztalatait- a hozzánk tartozó tudattalan elme kivetülése, de mi mégis másokat akarunk hibáztatni, ahelyett, hogy Megbocsájtanánk a világnak és magunknak. Ahogy mondtam, az emberek megrettenhetnek, ha meghallják a közvetlen igazságot, nem értik meg és még jobban bezárják az elméjüket, s még inkább összezavarodnak. Ezért érzik kényelmesen magukat, ha mutatnak nekik a „spirituális úthoz” használatos járműveket, vagy más szóval; technikákat, de ezek csak olyan „eszközök”, mellyel a következő eszközhöz juthatnak el, és így tovább.

Vannak igazságok, melyeket csak részekben érthetünk/kaphatunk meg. Mi már azért is meg kellene, hogy bocsássunk magunknak, amit „igaznak” hiszünk el, mert nem ismerhetjük az Igazságot, hiszen az igazság állandóan tágul. A gyakorláson keresztül tanulunk és emlékezünk, de az Egónk úgy gondolja, később is gyakorolhat. Ezt kell legelőször megtanulnunk.
ART HITEL: "Fairys Fairy" a csodálatos Josephine Wall. 
Amennyiben elfogadod és átöleled azt, hogy nem tudhatsz mindent, Szabaddá válsz, hiszen nincs semmi amit TUDNOD kellene a forma illúziójában, de az egónk nagyon is szereti azt hinni, hogy van itt valami fontos, amit el lehet érni. Nem azért vagyunk itt, hogy megmentsünk bárkit is, vagy hogy kétségbeesve átalakítsunk át valakit a szívében, mint ahogy a virágot sem erőltetheted, hogy Nőjön.

Azért vagy itt, hogy Kozmikus álmodó légy és ezt a gyakorlatba vidd, s minden más ennek a gyümölcse legyen.

A LÉLEK már most is ismeri önmagát és azt akarja, hogy hazatérj. Szimbólumokat kaptál, amelyeket megérthetsz ebben a világban, hogy „visszasegítsen” az önvalódhoz és az ISTEN-megvalósításhoz.

Számtalanszor hallottuk már, hogy fogadjuk el érzéseinket, de mindannyiunknak van egy öntudatlan elméje, amelyet meg kell gyógyítani. Ennek az egyetlen módja az, ha megbocsájtod azokat az Ítélkezéseket amelyeket másokra vetítesz. A világ benned van és azáltal tartod a kettősség illúzióját, hogy a vádakat Kivetíted. A megbocsájtás által gyógyítod meg a tudattalan-öntudatlan-tudatalatti elmét.

Tehát, minden külső történésben lásd meg a lehetőséget a megbocsájtásra, hiszen az egy szimbóluma annak ami benned van és szabaddá tesz téged. Hogy őszinte legyek, néhány őrületet valóban nehéz megbocsájtani ezen a földön, de minél többet gyakorlom a megbocsájtást, annál jobban megértem azt, hogy Megszabadít az Illúziótól, ugyanakkor meggyógyítja a Kollektív öntudatlan elmét is. Mi mind kihatunk egymásra, mert az elme holografikus. Bizonyos szinten még a Vonzás Törvénye is Illúzió…, az emberek nem fognak kedvelni ezért a kijelentésemért...csak viccelek.

Minden illúzió, de látszólag különböző szinteken. Az öntudatlan elméd megbocsájtásán és gyógyításán keresztül azt fogod magadhoz vonzani amire szükséged van, anélkül, hogy pusztán gondolnál arra amire szükséged lenne és arra, hogy miért van rá szükséged. Nem mindig szükséges azért bevonzani a dolgokat, mert úgy gondolod, hogy szükséged van rájuk, mert az is csak egy formája a valódi önmagad letagadásának. Nincs szükséged arra, hogy ISTENT magadhoz vonzd, hanem csak arra, hogy felébredj az álomból. Mindig az öntudatlan elménk dönti el, hogy mit vonzzunk magunkhoz. Tehát, megpróbálhatunk bármit magunkhoz vonzani, de addig nem fog jönni, amíg meg nem bocsájtunk.

Mindenkinek van tudatos és öntudatlan elméje. Mindenkinek van öntudatlan reakciója, amelybe beletartozik a dualisztikus hitrendszer is. Ez senkinek sem a hibája, mi egyaránt ártatlanok vagyunk, és az elme meggyógyítható a Megbocsájtás szokásának gyakorlásával. A világba való kivetítéseid nem igazak(valósak), csupán a bűntudatot és elkülönülést érző öntudatlan elméd kivetülései. Egyre jobban meg fogod érteni, hogy a világ nem az aminek gondolod, igazából nincs is valós világ Odakint, az csupán egy ismétlődő egó-elme program. Újra és újra megismétli önmagát, de különböző formákban és kifejeződésekben.

Annak érdekében, hogy meggyógyítsd az öntudatlan bűntudatodat és elkülönülésedet, a megbocsájtás a kulcs, mert minden amit „az ő” hibáiknak, az „ő problémáiknak” tartasz, az nem valahonnan kívülről jön, hanem az öntudatlan elméd kivetülése, de szimbólumokban fogja álcázni magát a világban, így folytatódhat az illúzió. Az egó-elme egy ügyes mesemondó és nem fogja előtted felfedni magát. Az egó a Testtel és a Történettel azonosítja magát. Ami pedig te valójában vagy, az az ÖRÖKKÉVALÓ LÉLEK. Tehát, a te döntésed, hogy az egó-elmével, vagy a Lelked belső irányításával tartasz. Az igazság az, hogy még a magasabb dimenziók is csupán ISTEN szimbólumai. ISTEN túl van a szimbólumokon, de olyan szinten vetíti ki magát ebbe a világegyetembe, hogy mi megérthessük.
Art Hitel: Crystalinks 
A New Age tanításnak számos szimbóluma van, de önmagukban nem igazak, csupán annak a szimbólumai, hogy mit tudsz jelenleg elfogadni és megérteni. Ezért nevezik illúziónak, mert a fizikai valóságban nem látod ISTENT, csak egy Üres kivetülést. A Szerelem nem kint van valahol, hanem Benned van, soha nem távolodott el tőled(vált el). Megérezheted Istent, ha Teljesen megérted, hogy ártatlan vagy és mindenki más is (úgyszintén) ártatlan, mert soha senki nem csinált semmi rosszat, csak az egó-elme az ami forgásban tartja ennek az Illuzórikus Evolúciónak a kerekét.

A Szeretet az egyetlen igazság és ezért a megbocsájtás olyan, mint egy rövid ösvény, mely segít a Kettősség álmából eljutni a felébredésig.

Persze, mondhatod azt, hogy; „de én hiszek a világban jelenlévő szörnyű dolgokban és meg szeretném gyógyítani a világot”...de ez is csak egy illúzió, mert senkit nem tudsz meggyógyítani rajtad kívül. Csak úgy tudod meggyógyítani a világot, ha megbocsájtasz neki. Azt hiszed, hogy odakint az összes őrület igaz és része a tanulási folyamatnak, hogy része ennek a dualista kísérletnek, de csupán csak az egó-elme teszi a dolgát, mint ahogy mindig is tette, csak más formában és módon.

Le nem állíthatod, de te vagy az egyetlen aki „VISSZACSINÁLHATJA”, azáltal, hogy meghaladod azt. Bocsájtsd meg amit látsz, s amikor felkészültek arra, előbb-utóbb mindenkit el fog érni, hogy elengedjék a saját történetük „őrületét” és a lélekben bízzanak az Egó helyett.

A Megbocsájtási folyamatod meg fogja gyógyítani azokat az elméket amelyeket odakint(nek) gondolsz, hiszen ez a világegyetem holografikus, minden MOST VAN. A megbocsájtásodon keresztül kihatsz a múltra és a jövőre is.

Remélem, leértem a hagyományos spiritualitás és new age hitrendszer gyökereihez, mert ez volt a célom, s szeretném, ha kilépnél az „én” és „ők” kényelmi zónájából és megértenéd, hogy nincs senki más. S azt, hogy az egó-elme olyan, mint egy őrült futószalag melyben hiszünk és amelyről azt hisszük, meg tudjuk változtatni. Az egó-elme futószálaga diszorientál minket és mi úgy kapaszkodunk ehhez a lóhoz, mintha az életünk függene tőle. Igazából az életed nem múlhat el, tehát függj az örök lelkétől és engedd el(az egót).

Az egó-elme csak egyre nagyobb és egyre különlegesebb történeteket fog kitalálni a spiritualitásról és a megvilágosodásról, melyben biztonságban érzed magad. De minden komfortzóna, minden félelem, minden hit meg fogja adni magát a bennünk levő Örök Léleknek, s amíg ez nem történik meg, addig nem találod meg a valódi békét. Az egó sértve fogja érezni magát és úgy találja, minden szétesik, de az csupán egy döntés. Döntés arról, hogy a lelken keresztül akarod látni az életet és hazaérkezel az ISTEN-megvalósításban, a saját egyedi módodon.

Ahhoz hasonlíthatjuk, mint amikor elveszik a gyerek játékszerét. A gyerek sírni fog, mert fontosnak tartja, de a te szemszögedből tudni fogod, hogy ez a fontosság csak egy kivetítés, melyet a gyerek helyezett a játékra. Csak a te szemszögedből könnyű ezt megérteni. Néha a mi szemszögünkből és hitünkből pont olyannak tűnik, mint a gyerek szemszögéből. Mi elkülönülést érzünk, ha valaki azt mondja, hogy amit mi tapasztalunk, vagy amit értékesnek tartunk, az nem fontos, de egy „magasabb” nézőpontból megláthatjuk, hogy amihez ragaszkodtunk, az nem igazán fontos, még akkor sem, ha néha ezt nem akarjuk elismerni.

 Ezen a Földön minden tanítás, szó, kép stb. a bennünk lévő Krisztus szimbóluma, s egyik szimbólum sem igazabb a másiknál. Ez csupán egy módszer arra, hogy az elméd kivetítse önmagát a változatosság illúziójába. A szimbólumok magyarázata attól függ, milyen szemüveget viselsz. Ego-elmén keresztül nézed, vagy az Örök Krisztus-Lelken át. Csak EGY örök Krisztus van bennünk. Meditálj Krisztus SZERETETÉN és vezetve leszel.

Ne térítsen el a Mindennapi Kollektív-Egó-elme Kereke(körforgása), mert továbbra is forogni fog a saját programja szerint, ami az Elkülönülés és Kettősség programja. Isten, vagy Krisztus nem kint van és nem is ott kell megtalálnod. Isten csendesen várja, hogy abbahagyd a szenvedést és hazatérj. Ami odakintnek tűnik, az csupán az Összezavarodott-Egó-Elme, mely megpróbálja lemásolni az Igazságot, szinteket teremtve a szintekben, világokat a világokban, stb. Amikor igazából nincs is szükséged erre.

Nem rossz az, ha megtapasztaljuk ezt a világot és a különböző Elme-Állapotait, de nem ez az igazság. Attól függ, hogy azt választod; a mag-alap Vagy, vagy azt, hogy megtapasztalod a „szinteket”. Ha ismered az alapot, akkor tudni fogod, hogy semmi sem fontos, mert aki valóban vagy, az nem vehető el tőled. AZ VAN! A rétegek a SZERETET Örök magjának szimbólumai. Amennyiben azt választod, hogy felébredsz ebben az életnek nevezett álomban, nem fogsz Félni a világtól és nem fogsz hinni a Kettősségben, mert te vagy az aki megteremti a kettősséget azáltal, hogy mindent elkülönülve látsz a valódi önvalódtól.

Tréningeztesd az elmédet, mintha az lenne a mindennapi meditációd, hogy megbocsájtasz mindennek és Krisztus Szemeivel Nézel.

Amikor már szokásoddá válik, egyszerűen meggyógyítottad a világot, mert egészként látod már, Békében leszel, mert te vagy a béke oka. Az emberek addig harcolnak és indítanak háborúkat, amíg meg nem találjak önmagukban a békét és meg nem értik az elkülönülés illúzióját. Tehát, ne várd el, hogy mindenki megváltozzon azért, mert te úgy döntöttél, hogy felébredsz.

Nem számít, hogy békéről beszélsz valakinek aki félelemben van, mert maga kell, hogy rájöjjön-felfedezze-végigjátssza... Minden amit ebben a világban látsz azért van, mert valamilyen szinten hiszünk benne. De kiléphetsz belőle és (már) ebben a világban KRISZTUS LEHETSZ, s ehhez semmi köze a Kettősség Egójának. Mindent Krisztus(gyermekének) fogsz látni és látni fogod az igazi fényt az emberekben, függetlenül attól, hogy mit tettek. Te csak annyit teszel, hogy megbocsájtasz egy másik résznek az Öntudatlan önvalódból.

Tehát, légy éber önmagadra, vedd észre amikor megítélnél valamit, és amikor más azt mondja neked, hogy tévedsz. Bocsáss meg nekik és tudd, hogy nem fontos, lényegtelen, milyen szintű kettősség mutatkozott meg, nem valós, csupán egy jelkép. Jobb, ha inkább békésnek érzed magad, mint hogy igazad legyen. Hiszen, nem birtokolhatod a helyes választ az illúzióban.

Az emberek nem értik meg, hogy kicsoda Krisztus, amíg meg nem nyitják a szívüket a Feltételnélküli Szeretetnek és el nem fogadják, hogy az elkülönülés csak illúzió. Amikor legközelebb valami drámát látsz, tudd, hogy egyiküknek sincs igaza. Csupán beleragadtak az Egó-Öntudatlan-Elmébe és igen, nagyon is valósnak tűnik. Ha mindkét fél tudatos lenne az igazságra, békében lennének, mert TUDNÁK, hogy amit csinálnak az csak Kettősség Kivetülés.

Ha úgy szeretnék, had játsszák el az emberek azt, hogy nincs tudásuk, hogy nem értékesek. Csupán csak annyit tehetsz, hogy hagyod, hogy az igazságot olyantól TUDJÁK meg, akitől felkészültek elfogadni. Ez általában önmagukból jön, valamilyen megadás formájában, mert már nem akarják továbbfolytatni a harcot. Ez így van jól, mert a belső lemondásban-megadásban megengeded a Léleknek, hogy megmutassa az igazságot. Te, mint személy, egy szimbóluma lehetsz az igazságnak, de soha nem erőltetheted másokra. Tehát, LÉGY A VILÁG IGAZSÁGA CSENDESEN A SZÍVEDBEN.

Az emberek azt gondolják, valami fontoshoz ragaszkodnak, de te tudni fogod, hogy ez csak egy átmeneti szimbólum az Elme részére, hogy felébredjen a saját álmából. Az emberek megsértődnek ha elmondod nekik, hogy amit hisznek az nem igaz, s nem is javaslom ezt, nem szükséges, mert ez része az Álomnak. Nem taníthatod meg másnak a szeretetet azáltal, hogy szimbolikus igazságot adsz neki, de rámutathatsz a szívbe vezető útra és egyszer MINDENKI EGYÜTT FOG LÉPDELNI KRISZTUSSAL.
 
Nincs semmi baj azzal, ha az Illúzió különböző szintjeiről, stb. tanítasz, de annak a magja ami valójában vagy, a SZERETET. És a szeretetet akkor kezded igazán érezni az életedben, ha elkezdesz megbocsájtani. Gyógyítani, tanítani fogsz, s a tapasztalataidból saját egyedi szimbólumaidat fogod megalkotni.

A szóbeli és cselekvésbeli kivetítéseid ebben a világban mások számára szimbólumok lesznek és segítenek, hogy felébredjenek a Kettősség és Elkülönülés álmából. Nem számít, hogy pontosan mit is csinálsz, csak a SZERETET számít.

Hogy letisztázzuk az illúzió szó értelmét: az illúzió elvégzi a feladatát, (mindig) ott ahol éppen most vagy, s minden valósnak tűnik és soha nem lesz ráderőltetve, hogy felébredj abból amit valósnak tartasz. Az, hogy mi a valós és mi nem, az csupán a nézőponttól függ. Krisztus fel fog ébreszteni az álmodból és az igazság/valóság nem az lesz aminek eddig hitted. Lesznek akik (már említettem) nem állnak készen arra, hogy tudják és hallják az igazságot, mert megijeszti őket, ami úgyszintén egy illúzió. A végső félelmünk a Halál és ez része a hasonló természetű Egó-Elmének.

Bocsájtsd meg a félelmet a Világban, hiszen a Halál és a pusztítás az öntudatlan elme része, nincs elkülönülés közted és a világ között. A megbocsájtáson keresztül Krisztussal fogsz együtt járni, tiszta megértést fogsz hozni ebbe a világba, ahelyett, hogy a probléma „megjavításától” való kétségbeesésben és félelemben rohangálnál körbe-körbe. Az emberek érezni fogják a szeretetet és meg fogod gyógyítani a Kollektív-öntudatlan elmét, önmagadon keresztül.

Jusson eszedbe, az egó-elme mindig „fejlődni” akar, összetett szeretne lenni, egyre többet akar tanulni-tanulni, soha nem lesz neki elég. A benned lévő Krisztus tudja, hogy a tudás csupán illúzió, és hogy a tudás csak „gyártott”. A SZERETET az igazi tudás, mert a SZERETET VAN(LÉTEZIK) és soha nem lehet lecserélni, vagy fejleszteni. ISTEN örökkévaló ÉN VAGYOK és mindig tudni fogod, hogy ez a fény ott van számodra, mindegy mi történik. A megbocsájtás fel fogja oldani az ellenállás mintáit és egyre jobban és jobban rá leszel hangolva a Krisztus energiára.
 
A Szeretet még az energián is túl van, de ebben a világegyetemben SZERETET energiaként van bemutatva(értelmezve). Minden reggel és lefekvés előtt meditálj Krisztuson, így elkezded észrevenni -először csak finoman- a betekintést, már pusztán ezzel az egyszerű módjával a kapcsolódásnak.

Amikor lemondtunk és megbocsájtottunk az összes illúzórikus kivetülésünknek és az elkülönülés hitének, akkor tudunk igazán ragaszkodás nélkül működni ebben a világban; abban a megértésben, hogy semmi sem fontos és valóban érezve és megértve, hogy minden Egyformán fontos. Ebben a kettősség játékban semmit nem lehet megnyerni, vagy elveszíteni. A szolgálatod még többet fog számítani, ha a feltétel-nélküli szeretet lakóhelyéből jön.

Nem lesz ott „én” aki azt akarja, hogy észrevegyék és szeressék, te leszel itt, hogy szeresd az Egyet(egységet). Képesek leszünk valójában látni a világot. A saját tapasztalatomból tudom, hogy az illúzió mindezen rétegein való átmenet nagyon fájdalmas az Egónak és a végén nem az „Én” akaratom lesz meg, hanem a „Tiéd”.

Minél többet értesz meg és érzel Krisztus természetedből, annál inkább leszel képes békeként, Szeretetként működni ebben a világban és úgy tevékenykedni nap, mint nap, hogy nem számít, látszólag mi történik odakint. A küldetés az, hogy mindent hazahozzunk az „önvalóhoz”, ahelyett, hogy eltereljük önvalónk figyelmét, azáltal, hogy megváltoztatjuk a „Külső Káoszt”. Teljes lényként képesek leszünk ott segíteni ahol valóban szükség van rá... Olyan módon kezeljük az illúziókat, hogy erőfeszítés nélkül felfedjük őket, pusztán azzal, hogy igazság VAGYUNK.

Nem veszíthetsz el valamit ami teljes, ami egész, ami már Szeretet.

Nem akarom megsérteni az erről a világról és szintjeiről alkotott hitrendszeredet, alázatos maradok és csak azt szeretném érzékeltetni, hogy az „igazság nem odakint(odaát) van”, hanem Benned található. Ahogy másokról érzünk és gondolkodunk az azt mutatja, hogyan érzünk és gondolkodunk magunkról. Tehát, légy tisztában gondolataiddal és érzelmeiddel. Bocsáss meg nekik és add őket ISTENNEK. A végén úgy fogsz Gondolkodni, Cselekedni és Lenni, mint ISTEN.

Az, hogy hogyan értelmezed a szimbolikus szavaimat ebben az írásban, teljesen rajtad áll. Én csupán egy szimbóluma vagyok a tudatos és öntudatlan elmédnek. A szavak holografikusak és Nézőpontodtól függően értelmezed őket.

ELÍTÉLSZ, VAGY SZERETSZ ENGEM? NEM SZÁMÍT? MERT ÉN TE VAGYOK!

Ben-Arion"

forrás: http://soundofheart.org/galacticfreepre ... ration-ben
fordította: Fodor Tom (Köszönjük!)
szerkesztette, szépítette: Szabolcs
Forrás: http://felemelkedes.paranormal.hu
Comments