Szeretettel köszöntjük honlapunkon!



A település közművelődési és közösségfejlesztési  funkcióját látja el.


Feladatai:


A  község szellemi, művészeti értékeinek, hagyományainak feltárása, megismertetése, a helyi művelődési szokások gondozása, megőrzése, gazdagítása.

Az iskolarendszeren kívüli öntevékeny, önképző, szakképző tanfolyamok, életminőséget és életesélyt javító tanulási, felnőttoktatási lehetőségek felkutatása, megteremtése.

Az egyetemes, a nemzeti, a nemzetiségi és kisebbségi kultúra értékeinek megismertetése.

Az ünnepekről és jeles napokról való megemlékezések alapján a közösség formálása.    

Az ismeretszerző, az amatőr alkotó, művelődő csoportok tevékenységének támogatása.

A helyi társadalom kapcsolatrendszerének, közösségi életének, érdekérvényesítésének segítése. 
A különböző kultúrák közötti kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának segítése. 

A szabadidő kulturális célú eltöltéséhez a feltételek és az egyéb művelődést segítő lehetőségek biztosítása.


Vezetője : Barjákné Martin Judit








Büszke unoka

 Egy bizonyos kor után minden szülő vágya az unoka. Igazán – azt hiszem – ekkor tanulunk meg szeretni. Feltétel nélkül szeretni… A mondás szerint az öregség a második gyermekkor. Amiről nem szól a fáma, az az, hogy ezt a folyamatot a kisgyermekek megszületése indítja el. Valóban igaz, az unokával megfiatalodunk, újra gyermekké válunk, felfedezzük a játék örömét, a hosszú séták, biciklizések jótékony hatását, újra barangolunk a természetben, elmerülünk a mesék világában, megtanulunk mindenről mesélni, hogy érthető válaszokat adjunk a kisgyermekek kérdésözöneire. Ugyanakkor rádöbbenünk, mennyire fáradtak vagyunk egy-egy nap után, nem is annyira fizikailag, mint szellemileg merülünk le. Az ok nagyon egyszerű, minden órában, minden percben koncentrálunk ösztönösen, mert oly gyorsan elszállnak az együtt töltött napok, és csak az emlékek maradnak…

 Azon azonban sosem gondolkodunk, hogy az unokának milyen sokat jelent a nagyszülő.

A gyermekek lelkivilágával nem foglalkozunk. Pedig az érzelmekben nagyon gazdag, és ami a lényeg őszinte és önzetlen. Szeptember végén két hetet töltöttünk a lányunknál Németországban. Meglepődtem, mikor hazautazásunk előtt Xavér kijelentette óvodába akar menni - kicsit meg is bántódtam - aztán rögtön hozzátette: Oma, te gyere értem! Az óvoda udvarán azonnal felfedeztem hófehér hajú unokámat, aki mikor meglátott elrohant az ellenkező irányba. Majd egy kisfiúval tért vissza, aki jó német szokás szerint nyújtotta felém a kezét és bemutatkozott. Aztán már csak azt vettem észre, hogy minden irányból futnak hozzám a gyerekek és mind-mind engem akarnak megismerni! Könnybelábadt szemmel hajladoztam és fogadtam el a sok-sok felém nyújtott gyermekkezet. És nem a büszkeség csalt könnyet a szemeimbe, hanem a szenvedés! A szívemet marcangolta a fájdalom, hogy az én unokámnak nem adatik meg az, ami a többi gyereknek természetes, a nagyszülő jelenléte. Megdöbbenve guggoltam le a gyerekgyűrű közepébe, néztem Xavér boldogságtól ragyogó szemeit, hogy megmutathatta, neki is van nagymamája! Ő volt büszke rám, a puszta létezésemre, holott nekem kellene vele büszkélkednem!

 Közeleg karácsony, a falu karácsonyi ünnepsége 18-án lesz. Ilyenkor sok gyermek lép színpadra. Felhívom a nagyszülők figyelmét, menjenek el, nézzék meg unokájukat, legyenek büszkék rájuk, mert ez nekik többet jelent, mint gondolnánk! Talán a fenyőfa alá rakott ajándékoknál is fontosabb! A szeretet ünnepén mutassák meg, mennyire szeretik őket!

                                                                                                                        Csiri



Megemlékezések, ünnepek

 „Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd,
Mert a jövődnek értelmet a múltad ad,
És neked is tenned kell valamit azért,
Hogy magyarnak nevezhesd önmagad.”

Amikor azt mondjuk, MAGYAR vagyok mit is jelent ez nekünk??? Itt élni ebben a Hazában???

De élni, és részt venni más. Részt venni egy adott település életében áldozat. Az önkéntes munka, azért, hogy a falunk szebbé, lakhatóbbá váljék, teszi az itt élőket a településünk valódi polgáraivá.

Áldozatot vállalni, elmenni egy ünnepre, felállni a kényelmes karosszékből. Kizökkenni a mindennapok szürke világából.

Részt venni a civil szervezetek életében. Megvallani magyarságunkat azzal, hogy ott vagyunk, amikor egy ünnep keretében emlékezünk.

Van-e időnk, affinitásunk? Akarunk-e magyarok, lenni??? A környezetünkhöz az alkotó egészhez kötődni???

Köszönet azoknak, akik szabadidejüket áldozzák fel azért, hogy a közösség valódi tevőleges tagjai legyenek. Minden berényi civil szervezet tagjának.

Azoknak, akik még érzik, hogy az ünnepek mindenkinek szólnak. Részvételükkel kifejezik MAGYARSÁGUKAT.

Hiszen tenni, ott lenni ÁLDOZAT!
Barjákné