Az
ötvenes évek gazdaságpolitikájának egyoldalúságát, és a korabeli vezetők
mentalitását mutatja az Angster-orgonagyár átalakításának története. Korábban a
gyár elsődlegesen egyházi megrendelésekre dolgozott, az egyház viszont a
Rákosi-korszakban a hatalom számára nem kívánatos jelenséggé devalválódott. Az
Angster-gyárat 1949. december 28-án államosították, majd fokozatosan
leépítették, vezetőit meghurcolták, ellenük koncepciós perek indultak. Az
egyházi-templomi megrendelések a politikai terror miatt megszűntek, a gyár
profilját átalakították, így a vállalat egyre inkább fából készült tárgyakat
kezdett gyártani, egyszerű székeket, asztalokat, koporsókat. Az Angster József és Fia orgona- és
harmóniumgyár asztalosipari üzemmé szegényedett, neve Pécsi Hangszer- és
asztalosárugyár lett. Fából készült hangszereket még készítettek az üzemben,
1952-ben például engedélyt kaptak tangóharmonika gyártására. Nem véletlen,
hogy statisztikai adataink az ötvenes években stagnáló termelési értéket mutatnak,
ugyanakkor viszonylag alacsony bérezés mellett mintegy 20%-kal növekedett a
szebb napokat látott vállalat munkaerő-állománya.[1]
Az
európai hírű Angster József és Fia orgona- és harmóniumgyár
tehát egy zsákutcába került politika áldozata lett. Ezt a nevet, amelyet 1300
orgona és 3500 harmónium viselt, négy évtizeden át hivatalosan elhallgatták. A
politikai változás óta fokozatosan, és egyre szélesebb területen jut ismét régi
értékelésére a már csak műveiben, és hagyományaiban élő, újra nem teremthető
üzem.[2]
[1] Kaposi
Zoltán: Pécs gazdasági fejlődése 1867–2000. Pécs: Pécs-Baranyai Kereskedelmi és
Iparkamara, 2006. p. 210.
[2] Angster
József: Az Angster-család és az Angster orgonagyár történetéből. In: Szirtes
Gábor – Vargha Dezső (szerk.): Angstertől Zsolnayig: Ipartörténeti tanulmányok.
Pécs: Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara - Pro Pannonia, 1999. p. 80.
|
|
