Mi fán terem a tábori posta



A harctérre vonult hadsereggel való postaforgalom közvetítésére tábori postahivatalokat állítottak fel.

A tábori posta szállít : 

A hadrakelt sereghez: 1. közönséges (nem ajánlott) leveleket, tábori postai levelezőlapokat (rózsaszínű papíron, postai értékjegy nélkül, Tábori postai levelezőlap, illetve Feldpost-Korrespondenzkarte felírással készülnek) ; 2. közönséges (hivatalosan vagy magánúton előállított) levelezőlapokat, nyomtatványokat, hírlapokat, árumintákat és üzleti papírokat ; 3. pénzesleveleket 1000 korona értékig.

A hadrakelt seregtől: 

1. tábori postai levelezőlapokat (rózsaszínű papiron postai értékjegy nélkül, »Tábori postai levelezőlap« felírással készülnek) ; 2. közönséges (hivatalosan vagy magánúton előállított) levelezőlapokat ; 3, közönséges, nyitva feladott leveleket ; 4. pénzt — 1000 korona összegig —, mely pénzeslevélben csak a fölöttes parancsnokságok (hatóságok, intézetek) útján küldhető a pénz.

Azt, hogy magáncsomagok a hadrakelt sereghez szállíthatók-e és milyen föltételek mellett, később fogják közhírré tenni.

A tábori postai levelezőlapokat a hadrakelt sereghez, az erődített helyek hadi védőrségéhez és a hajóhadhoz tartozó katonai és polgári egyének részére a tábori postahivatalok és a katonai parancsnokságok (hatóságok, intézetek) ingyen adják ki. Ezenkívül ellátják tábori postai levelezőlapokkal a katonai egyéniket a mozgósítási állomáson. Tábori postai levelezőlapokat az állami postahivataloknál darabonkénti fillérért  mindenki  kaphat.

A tábori postaküldemények díjazására nézve a következők mérvadók : 1. A hivatalos  (szolgálati)  küldemények és az önkéntes betegápolás ügyében, váltott küldemények, ugyanabban a terjedelemben, mint a belföldi forgalomban, portómentesek. 2. A hadi   foglyoknak  szóló,   vagy az általuk feladott levélpostai küldemények úgy a belföldön és a rendeltetési   országban,   mint   a   közbeeső országokban   az   összes   postadíjak   alól   m elitesek.   3.   A hadrakelt sereghez, az erődített helyek hadi  védőrségéhez  és  a  hajóhadhoz tartozó    összes    katonai    és   polgári egyénektől   az   osztrák-magyar monarchia összes országai területére küldött, valamint az innen az előbb említett  összes   egyénekhez   intézett   (a tábori postával való továbbításra alkalmas) magánlevelezés portómentes.   Ez   a   portómentesség  augusztus i-én lépett életbe. 4. Minden más küldeményért  ugyanazokat  a  postadijakat kell fizetni, mint béke idején. 

Címzések: A hadrakelt sereghez   a   tábori   postával   közvetítendő küldemények címiratainak tartalmaz-niok kell: 1. fenn balra a feladó nevét címét ;  2.  fenn jobbra a  Tábori posta jelzést; 3.  középen a címzett nevét. Parancsnokságoknak, csapatoknak vagy intézeteknek szóló küldeményeknél azok előírt megnevezését, az egyéni   névre   szóló   küldeményeknél az   egyénnek   nevét,   rendfokozatát  és  a   csapattestét (parancsnokságát, intézetét stb.), a legénységnél még az alosztályt, és 4. alul jobbra a tábori vagy hadtáp-postahivata.lt. Minden parancsnokság, csapattést, intézet, valamint a hadrakelt sereghez tartozó minden egyes egyén meghatározott tábori vagy had-táppostahivatalhoz van utalva és köteles annak a számát azokkal a helyekkel (egyénekkel) közölni, ahonnan (akiktől) küldeményeket vár és amelyhez a címzett utalva van. A közigazgatási hatóságok felvilágosítást adnak, hogy mely csapatnak hányadik számú a tábori postahivatala.

A címzés példája a következő :

A feladó                Tábori posta
neve : 
címe :

Kovács Antal tizedesnek      
1. honvédhuszárezred 
3. század 
Tábori postahivatal 82.

A szárazföldi seregnél tehát e szerint a példa szerűit címezzük a levelet katonáinknak.

A tengerészetnél ez a példa: 

A feladó                  Tábori posta
neve : 
címe :

Szabó Gergely kormányossegédnek
7. század 
Ő F. »Tegethoff« hajóján
Póla, 1. sz. postahivatal.

Az illető csapattest (parancsnokság intézet stb.) felettes magasabb parancsnokságát (dandár, hadosztály, hadtest hadseregkötelékét) megjelölni tilos.
Minden küldeményen a feladó címét fel kell tüntetni, hogy kézbesíthetétlen küldemények a feladóhoz visszaterelhetők legyenek.
Azt, hogy a tábori posta működését mikor kezdi meg, nyilvános hirdetmény útján teszik majd közhírré.
Azt, hogy a katona hol tartózkodik és honnan, mely községből ír, ezekből a levelekből nem tudhatjuk meg, mert ezzel az egyes csapattestek hadi működése elárultatnék.

Vasárnapi könyv. 1914. Második félév, 5. füzet

Megjön a tábori posta

A mély, feneketlen sárban, szitáló esőben, kínos nyikorgással halad előre a trénkocsi. Kékblúzos, öreg trénkatona pipázva hajtja. Aki mellette ül, csukaszürke ruhában, borotválatlanul, három nyelven káromkodva, noszogatja előre az alkotmányt. Magyar ember, aki három hónappal azelőtt, egy budapesti postahivatalban vizsgálta a békés csomagokat, vajjon jól vannak-e lepecsételve. Lehet, sőt valószínű, hogy ha elpihennek a fegyverek, jövőre ugyanezt fogja csinálni. De most katona. Sárga parolával, őrmesteri sávval a nyakán, csillag helyett azonban villanyszikrás kürt jelzi minőségét. 
Hátul puskás trénkatona ázik, a ponyva fölött. Szembejövő, málhát cipelő állatok, szekerek, vánszorgó sebesültek közt, így megy előre a tábori posta. Az út, amelyen halad, nem könnyű s nem rövid. A határszéli városig automobil hozta, a rendes boszniai postaautó, de onnan már nem lehet motorral vontatni a terhet. Lovak kellenek, kettő, négy, mert a kocsin egy egész hadosztály postáját hozzák, vagy huszonötezer mindenfajta katona és mesterember részére. A lezárt zsákokban békésen megfér egymás mellett a büszke honvédhuszár és nagyszakállú morva hegyitüzér levele. Ott van az a levél, amelyet az aranypápaszemes tábori rabbi éppen olyan türelmetlenül vár, mint odafönt a sáros hegyekben ázó horvát baka... 

Mennyi levél, uramisten. Rózsaszín, zöld, sárga lapok, fehér levelek, piszkos papirrongyok közt illatos, elegáns borítékok, délceg női betűkkel; mennyi vágy, sóhaj, szerelem és életfájdalom a tömött zsákokban! De az út nem lesz járhatóbb, a lovak nem pihentebbek, hogy hamarabb juthasson céljához a trénkocsi drága terhe, a háborúban élő katona egyetlen nyugodt boldogsága: a tábori posta. De lám, egyszer csak mégis odaér. Néhány rongyos kis ház az út mellett és a hegyoldalban, kettő -háromból csak az üszkös gerendák maradtak, köröskörül a réten szekerek, lovak, sátrak: — ez a hadosztályparancsnokság. A trénkocsi nyögve megáll egy kis putri előtt, mely valaha pékműhely és mészárszék volt, az ajtóból katonák jönnek ki és nekifognak a szekér lerakásának: ez a tábori postahivatal. Még tábla is jelzi, hogy „Tábori postahivatal", csak a levélszekrény hiányzik az ajtó mellől. Aki belép a „hivatalba", persze bajosan találkozik a hazai posták higiénikus kényelmével. Csúf kis odu, alig léphet benne egyet-kettőt az ember és tele van sárga gyékény kofferekkel. Tulajdonképpen ez a néhány láda a tábori postahivatal: egyik a pénztár, másik a nyomtatványraktár és így tovább. Ha a hadosztályposta költözik, az állványokat, székeket, bélyegzőket, leveleket beteszik a ládákba, a ládák kocsira kerülnek, a két postafőtiszt — főhadnagyi rangban — felül ártatlan lovacskáira s a hivatal megy tovább, más kunyhóba, esetleg csak sátorba. A zsákokat hát lerakják és előkerülnek a levélkötegek. Ezredenkint vannak feldolgozva, de néha hoz a pesti posta olyan kötegeket, melyek már száza-donkint és ütegenkint vannak rendezve. Emberfölötti munka. Külön csomóban jönnek az újságok: aki teheti, rohan rájuk és keresi a legújabb híreket, bár azokat nem nagyon kell keresni, elég vastagon vannak nyomtatva.

Ahogy lerakják, osztályozzák a postát, lassanként jönnek a kliensek. A kegyelmes úr küldönce; a nagybajuszú tábori csendőr; a főtisztelendő urak — felekezeti különbség nélkül — aztán érkezik a nem harcoló csapatnemek néhány vakmerő képviselője, aki ambicionálja, hogy átjöjjön a postáért ide, ahol néha elpukkan egy srapnell a karóhoz kötött tehenek és füstölgő kemencék között. De az ilyen vakmerőt is jobbról-balról fegyveresek őrzik, oldalán revolver, jobbjában hősi kardja, mely hasztalan remeg a vágytól, hogy ellenség vérében fürödjék. Néhány óra alatt beérkezik minden ezredtől a postaátvevő tiszt. A pénzesleveleket és csomagokat csak tisztnek adják ki, a leveleket ismerős altisztek is elvihetik egyes kikülönített alosztályok részére. Élénk élet van ilyenkor a tábori postán, híreket cserélnek egymással.

A hadosztálytörzshöz tartozók szent áhítattal hallgatnak egy tüzérhadnagyot, aki mindennap tizenöt kilométert lovagol, hogy elvigye a postát az ütegének, mely egészen elől küzd a rajvonalban. A hadnagy mosolyogva veszi tudomásul a rémületet, melyet néhány idetévedt lövedék kelt.

— Jönnétek hozzánk — biztatja a postásokat —, hallhatnátok a „Kalimegdánt" és a „Sveti Nikolát". (Így nevezték el a szerbek két legnagyobb kaliberű ágyúját.) A posta persze nem jön oda, nem is volna helyes és a postások megelégszenek az ajándékba kapott ellenséges „cünderekkel." Folyik a postaválogatás, hozzák a feladni való leveleket. Fantasztikus papirosok, amikre a levelek legnagyobb része íródik. Bizony hamar kifogy a tábori levelezőlap-készlet és jó akármiféle papiros. Sokan hazulról hozatják az üres tábori lapot, hogy írhassanak. De a tábori posta elvisz mindent, sőt a kézbesíthetetlen, rosszcímzésű levelek is visszaérkeznek a feladóhoz, mintha csak békében volnánk. A magyar postahivatalokat a táborban is a legaprólékosabb gondosság és találékonyság jellemzi. Az érkező leveleken sokszor csak egy betű igazítja útba a postát, de ez az egy betű is elég, hogy a levél megtalálja a címzettet, ha még él... Mert van olyan is, aki után már nem küldhetik el. Az ilyen levélre a csapattest írja rá, hogy meghalt és másnap viszi a posta a messzi haza felé. Megint nyikorog a sárban a trénkocsi, izzadnak a lovak, a puskás trénkatona huszárosan pipázik a saroglyában és döcögnek hazafelé a levelek falvakba, városokba, aggódó szülőknek, síró feleségeknek, bánatos kedveseiknek. A harcosok szívét viszik.

In: Csataképek a nagy háborúból. Összeállította és előszóval ellátta Nagy Endre. Budapest, 1915, Singer és Wolfner.


Hogyan jut el a levél a tűzvonalba?

A háború az emberi élet minden erejét és eszközét leköti vagy legalább is a legnagyobb mértékben foglalkoztatja. Azok a berendezkedések, melyekről száz év előtt még nem is álmodtunk és amelyek nélkül ma el sem tudjuk képzelni az életet a béke boldog idején, fontos fegyvereknek bizonyultak a háborúban is. A vasút, a távíró és a telefon époly nélkülözhetetlenek az újkori háborúban, mint az ágyú vagy a lövőszer. Egyik legtökéletesebb intézményünk, a posta, szintén óriási fealdatot vállalt és igen nagy munkát végez a háborúban: fentartja a kapcsolatot azok között, akik itthon dolgoznak a diadalért és azok között, akik a csatatereken fegyverrel vívják ki a győzelmes békét.

A posta ma minden szeretet, bizakodás, biztatás és megnyugvás legfőbb forrása, a kis rózsaszínű levelező lapok viszik el a háborúba a család jókívánságait és hozzák vissza a harcoló apa, fiú vagy testvér megnyugtató sorait. Az emberek sohasem írnak olyan szívesen és annyi levelet, mint a táborban és azoknak a katonáknak, akik a polgári életben talán egy hónapban egyszer kapnak levelet, a harctérre néhanap négy-öt levelet is visz a tábori posta. A katonának a messze idegenben gyakran az ellenséges ország földjén a küzdelem sikere mellett egyetlen igazi öröme a posta, a hazulról jött üzenet vagy a levél, melyet haza írhat és amellyel könnyít a hazahúzó vágyakozásán.

El lehet tehát képzelni, micsoda nagyszerű munkát vállalt és végez a háborúban,  micsoda emberfeletti feladat hárult rá a tábori posta gyors lebonyolításával. Amióta a háború kitört, az általános mozgósítással egyidejűleg munkába lépett a tábori posta is.  A katonának soha nincs biztos címe,  nem lehet és nem szabad tudni, hogy hol van, csak tábori postaszáma van. Kisebb-nagyobb kötelékek tartoznak  egy-egy tábori postaszám keretébe, a beosztást nagy körültekintéssel úgy szervezték, hogy a forgalom lebonyolítása lehetőleg könnyű legyen.

Hogy jut el a tábori levél a postagyűjtőszekrényéből a tűzvonalba ? Az ennek a nagy feladatnak elvégzésére tábori gyűjtőállomásokat szervezett minden postaigazgatóság székhelyén : Kassán, Nagyváradon, Kolozsvárott, Temesvárott, Pécsett, Sopronban és Pozsonyban, a legnagyobbat természetesen Budapesten. A budapesti tábori posta gyűjtőállomása az egész osztrák-magyar monarkiában a legnagyobb, körülbelül kétszer akkora, mint a bécsi. Az állomás a budapesti 72. számú postahivatalban van, a keleti pályaudvar mellett levő Verseny-utcában, ahol békeidőben is az ország legnagyobb postaforgalmát bonyolítják le. A gyűjtőállomás 196 tisztviselőt, altisztet és szolgát foglalkoztat, akik munkaerejük emberfölötti megfeszítésével dolgozzák fel a tábori posta kifogyhatatlan anyagát. Naponként 7—800 levélzsákot kap a gyűjtő-állomás és ugyanannyit továbbít. Hogy ez levelekben és levelezőlapokban mit jelent, kitűnik abból, hogy egyetlen napon, 1915 február 10-én az állomás 413.109 tábori levelet és levelezőlapot, 48.552 szeretetadományt tartalmazó csomagot és 8000 újságot továbbított, tehát majdnem félmillió darabot egyetlen nap alatt.

Ennyi levél gyűlik össze a postaszekrényekben, melyeknek tartalmát a motorkerékpáros postások hordják össze a verseny-utcai hatalmas postaépületbe. Ott óriási termekben, mintegy 1800 beosztó fiókban osztályozzák a leveleket, a tábori posták szerint való szétosztást 40—50, részben női alkalmazott végzi. Ha ez a szétosztás már megtörtént, minden egyes tábori posta anyagát a különböző csapattestek szerint újra osztályozzák. Ezt a munkát, mely rendkívül fárasztó és szemrontó, 55 női munkaerő végzi, akiknek mindegyike 3-4 tábori postát dolgoz fel. A csapattestek szerint való szétosztás a harctéren működő tábori postahivatalok  munkáját könnyíti  meg,   hogy ezek a beérkezett anyagot azonnal kiadhassák az egyes csapattestek megbizottainak.

A levél a gyűjtőállomásról így különválasztva,   az  egyirányba   küldött többi levelekkel együtt a tábori fő-postahivatalhoz kerül. Hogy hová és melyikhez, azt a tábori posta vezérigazgatósága időnként és esetenként bizalmas rendeletben tudatja az állomással. Az eredeti tábori postaszáma ugyanis egy-egy csapattestnek alig változik, annál inkább változik azonban a hely, ahová a leveleket továbbítani kell, hiszen vannak ezredek, melyek végigharcolták már a világháború csaknem minden csataterét. A tábori főpostahivatal lehetőleg ugyanolyan gyorsasággal dolgozik, mint a gyűjtőállomás, mely a legtökéletesebb hivatal, mert soha sincs »hátralékban«, szigorúan tilos ugyanis az anyagnak bármilyen kis részét is egyik napról a másikra feldolgozatlanul hagyni. A tábori postahivatalból a lehetőség szerint automobilokon vagy kocsikon viszik a leveleket a csapattestekhez, hogy minél előbb eljusson a tűzvonalba az itthonmaradt szerető szívek lelkes üzenete, igaz érzésből fakadó jókívánsága,

Vasárnapi könyv, 1915. Második félév, 4. füzet
Comments