A trónörökös - Ferenc Ferdinánd

Gyóni Géza: Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén

Szent László óta aludt a legenda,
És csodás fénnyel ime újra támadt:
Szent dördüléssel ajtaja kipattant
Az artstetteni szomoru kriptának.

Szent dördüléssel ajtaja kipattant
S lovára pattant a legendás herceg.
Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén,
S orgyilkos-ország rettegéssel reszket.

Ami siralmat ránk küldeni készült
Orgyilkos-ország irtó cselszövénye:
Véres nyomornak, könnyes szenvedésnek
Mostantól fogva mindörökre vége.

Mostantól fogva mindörökre vége.
Ijesztő rémnek, csüggedt halálvágynak.
Virágos, ékes szentelt fegyverek most
Utat a boldog, szebb jövőbe vágnak.

Anya ne sírjon, szerető vigadjon
És csókkal áldja hű vitéze kardját.
Ami most készül: anyakeblen csüngő
Gyermekek is mint férfiak akarják.

Ami most készül, szent leszámolás lesz
S nyugalom, áldás, béke a Jövőnek.
Virágos ékes fegyverünk nyomában
Nagy Békeország vasfalai nőnek.

Szent László óta aludt a legenda
S most egész világ ujra ámul fényén.
Szent dördüléssel mikor dörg az ágyu,
Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén...

(Szabadka, 1914. júl. 30.)


Íme, a trónörökös*


Ferenc Ferdinánd, Rudolf trónörökös váratlan s lesújtó halála folytán vált Ausztria-Magyaroszág trónjának várományosává. A trónörökösödési rend értelmében Őfelsége I. Ferenc József  26 éves unokaöcscse lépett az elhunyt trónörökös jogaiba és kötelezettségébe. Ferenc Ferdinánd rendkívül gondos s jeles nevelésben részesült. Kitűnő tanítói voltak: Gróf Degenfeld, Dr. Marschall Gottfried, akkori udvari káplán, Dr. Klopp, Dr. Meszery,  Dr. Beck  von  Buckheim, Hueber G., CzibulkaH., Resnizek Károly, Busen-Greusau Ferdinánd, Rieth Rudolf és Kupser Viktor. Károly Lajos főherceg,aki a tudományok és művészeteknek maga is oly lelkes pártolója volt, korán felkeltette nagy tehetséggel megáldott fiában is a lelkesedést és gondoskodott gyermekének kiváló testi és szellemi kiképeztetéséről...

Ferenc Ferdinánd trónörökös kezdetben teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. Komoly buzgalommal fogott hozzá tanulmányai kiegészítéséhez és kutatási vágyának engedve, világkörüli utazásra határozta el magát, melyet 1892. deczember 13-án kezdett meg és 1893. október 18-án tért arról vissza. E világkörüli utat a „Kaiserin Elisabeth" nevü hajón tette meg a trónörökös, mely lovag Becker Alajos cs. és kir. sorhajókapitány parancsnoksága alatt állott. Ferenc Ferdinánd főherceg ezen utazásán szerzett benyomásait egy irodalmilag igen értékes útirajzban irta le, e munkájának
cime: „Napló földkörüli utamról." (Bécs, Hölder Alfréd 1895.)... Az útirány Triestből indult ki és Port-Said, Bombay, Singapore, Java, Új-Guinea, Ausztrália, Sidney, egész a kék-hegyekig, Salamon és Loyality szigeteken keresztül Japánba vezetett, ahol a fenséges utazó elhagyta a „Kaiserin Elisabeth"-et és a Csendes oczeánon át Vancouverbe utazott, majd onnan Newyork és Havre-on át Bécsbe érkezett. Tíz hónapot vett igénybe a világkörüli utazás és visszatérése  alkalmával  a legszívélyesebb  fogadtatásban részesült a trónörökös...

A folyékonyan megírt útirajz sehol sem beszél tétlenül töltött időről, pihenés s nyugalomról vagy szórakozásról, ellenben képet nyújt szerzőjének komoly buzgalmáról s nemes felfogásáról. Minden nehézség s akadály rövid idő alatt legyőzetett, de felemelő és sokszor megható módon nyer kifejezést a szép leírásban az elhagyott hon és otthon maradt, szeretett hozzátartozók utáni vágyakozás. Alig ismerünk még egy olyan fáradhatatlan gyűjtőt, aki nagy áldozatkészséggel oly hatalmas művészeti és tudományos értékű gyűjteményt halmozott volna fel, mint Ausztria-Magyarország trónörököse, a művészetek valamint az archeologia és ornithologia kiváló ismerője.

...Ismeri a palota s kunyhó lakóit egyaránt, éles és igazságos ítélete van mindenről s azt soha nem is titkolja el senki
előtt. Érző gondossága és szeretete folytán joggal táplálhatunk nagy reményeket iránta.

Ferenc Ferdinánd főherceg mindezek mellett a legkitűnőbb katona is és teljes lélekkel csüng magas hivatásán. Mint vezér és katona a legnagyobb elismerést érdemli s élvezi. Nyugodt megfontolású, rettenthetlen,  önálló és erélyes. Nem törődik a tömegek tapsaival vagy ellentétes véleményével. Biztos öntudata s világos, áttekintő felfogása képesíti őt arra, hogy mindenről megfontolt ítéletet alkosson. A katonai kötelességtudás mintaképe és éles szemei mindent észrevesznek, ami a dicsőseges hadsereg jelentőségének emelésére és további kiképzésére alkalmas...

1898-ban nevezte ki Őfelsége helyettesévé a legfelső parancsnokságban, 1899-ben a lovasság tábornokává lett. 1899 óta a bajor 2-es számú nehéz lovas ezred is az ő nevét viseli. Katonai hivatásáért rajong. Gondosan szervezett katonai irodája van, melynek tagjai kiváló katonai egyéniségek...

Politikai  meggyőződését  lehetőleg  nem tárta a nagy nyilvánosság elé; teljesen egyetért e tekintetben  királyi nagybátyjával, akinek szemei  előtt  mindig  népeinek  boldogsága lebeg...

A német császárhoz és trónörököshöz való viszonya az elképzelhető legszívélyesebb, aminek ékes bizonyítéka a sok kölcsönös látogatás, együttes vadászatok, a német császárgyakorlatokra szóló meghívás és a kitüntető fogadtatások s tisztelgések; biztos zálogai ezek amellett a világbékének is. Ugyancsak fényes fogadtatásban részesült trónörökösünk a pétervári s a román udvarnál valamint sok más helyen... 

Felvilágosodott éleslátása megmutatta neki az utat jövendő uralkodói terveire nézve. Azok, kik közelében élnek, jól tudják, hogy a trónörökös és családja meleg érdeklődéssel viseltetik Magyarország és a magyar viszonyok iránt. Dr. Lányi püspök volt a főherceg és családjának magyar tanítója. Élénken érdeklődik a magyar irodalom és művészet fejlődése iránt...

Különösen kedveli Tirolt az ő hegységeinek fenséges pompájával, mely ifjúkorának legkedvesebb emlékeit rejti magában. A szép és művészi iránt való rajongását dicső apjától örökölte.

Ferenc  F e r d i n á n d  főherceg  ment minden konvencionális rang-tekintetektől és idealizmusának legjobb bizonyítéka épen ifjúkori szerelmének története. 1900 július 1-én oltárhoz vezette Chotkovai gróf Chotek Bohuslav és neje Wichnitzi és Tettaui gróf Kinsky Wilhelmina csodaszép leányát, Zsófiát, aki előbb Hohenberg hercegnővé, majd 1909. október 4-én fenséggé emeltetett...

A trónörökös családi élete a legtisztább boldogság képét nyújtja. Bécsben a Belvedere-kastélyt választotta tartózkodási helyéül a trónörökös, amelyet egykor a törökverő hős, Savoyai Jenő herceg építtetett nyári tartózkodás céljára.

*Részletek a Ferenc Ferdinánd főherceg, Ausztria-Magyarország trónörököse (írta hiteles kútfők alapján Heller Hermann, csász. tanácsos) című, 1911-ben Budapesten megjelent méltató albumból. Fordította Dr. Fehér Dezső.


Vitatott trónörökösi útinapló

Újra kiadták Ferenc Ferdinánd útinaplóját...

Magyarországon helytelen a címbeli a megfogalmazás, ugyanis az útleírást - amelyet a cs. és kir. Haditengerészet KAISERIN ELIS ABETH nevű cirkálóját 1892-1893 között tett világ körüli útjáról készített a trónörökös - Magyarországon soha nem adták ki korábban! - állította, tényszerűen adatolva a a hajosnep.hu blog beírója.

Az utazás ideje alatt készített - 15 vastag füzetre rúgó - kéziratot Max Wladimir von Beck, Ferenc Ferdinánd egykori tanára rendezte sajtó alá, és a Császári és Királyi Udvari és Egyetemi Könyvesbolt Kiadó jelentette meg 1895-ben Bécsben Tagebuch Meiner Reise um die Erde (Földkörüli utam naplója) címmel két kötetben.

Egyesek szerint a leírást nem a rosszul fogalmazó Ferenc Ferdinánd, hanem maga Beck készítette, ezt azonban cáfolja a napló eredeti kéziratos példánya, amely Ferenc Ferdinánd kézírásával készült, s amelyben Beck csak stilisztikai kiegészítéseket tett. A napló magyarul teljes egészségben soha nem jelent meg, abból csak a kor nagy hetilapja, a Vasárnapi Újság közölt igen rövid részleteket. A fordítás elmaradását alighanem a főherceg magyarokkal szembeni közismert elenszenve okozta: a hazai fordítók és szerkesztőségek igy tiltakoztak ellene.

Az idén 120 éve készült (és 118 éve kiadott) útleírást azóta csak egyesületünk elnöke, Dr. Balogh Tamás munkája révén ismerhette meg magyar nyelven a hazai közönség, aki terjedelmes részeket fordított le és tett közzé az eredetiből 2009-ben megjelent, a KAISERIN ELISABETH cirkálóról szóló könyvében. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a KAISERIN ELIS ABETH cirkálóval végrehajtott világ körüli utazás főbb eseményeit:

A KAISERIN ELISABETH vadonatúj hajó volt, s ez volt az első, avató útja. Az 1892-es utazás azonban több volt a szokásos külföldi - a kor terminológiája szerint ún.: „missziós" - utazásoknál: az uralkodó ugyanis hozzájárult ahhoz, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg is világkörüli útra induljon a fedélzetén a szűkebb törzsével, nagyobb számú személyzetével és tanácsadóival.

Ferenc Ferdinánd első külföldi útját 1891 telén, Szentpétervárra tette. A nagyobb utazás gondolata 1892 májusa és júliusa között merült fel. Noha Rudolf koronaherceg halála után még Ferenc Ferdinánd apja, Ferenc József császár és király testvére, Károly Lajos főherceg volt a trónörökös, de Ausztria-Magyarországon mindenki számára világos volt, hogy a császárt valószínűleg Ferenc Ferdinánd követi majd a trónon.

Ekkoriban ébredt fel benne a vágy, hogy bebarangolja a világot - ahogy patetikusan írta -, hogy a saját szemével lássa a különböző világrészeket, a sok távoli népet, szokást és kultúrát, az idegen álamokat, alkotásokat. Az is nyilvánvaló volt, hogy csak egyszer lesz lehetősége arra, hogy ilyen utazást tegyen, amelyen - mind katonaként, mind Ausztria jövendő császáraként - felkészülhet jövendőbeli kötelességeire. A kezdet azonban nem volt egyszerű, mivel Ferenc József egyáltalán nem lelkesedett a világutazás gondolatáért és, mint méltánytalan kérést, megtagadta Ferenc Ferdinándtól a körutazásra vonatkozó engedélyt.

A császár és király álítólag azért nem akart hozzájárulni, mivel - úgymond - háza egy tagjának sem szokása ilyen utazásokon részt venni (A rossz nyelvek szerint a tengertől való idegenkedése is közrejátszott a döntésben. 1869-es közel-keleti útján ugyanis a GREIF nevű lapátkerekes jacht fedélzetén a heves viharokban olyan tengeri beteg lett, hogy többé egyáltalán nem válalkozott hosszabb tengeri utazásokra, csak - mint a fegyveres erők parancsnoka - kötelességtudatból vett részt egy-egy flotta-hadgyakorlaton.)

Ferenc Ferdinánd azonban nem hagyta annyiban és apja, valamint mostohaanyja, Mária Terézia főhercegnő, valamint Erzsébet császárné és királyné határozott közbenjárására a császár beleegyezésével együtt végül a vadonatúj KASIERIN ELISABETH cirkálót is megkapta.

A történészek egy része szerint más oka is volt az utazásnak: Ferenc Ferdinánd megrendült egészsége. Csakhogy az anyjától, Mária Annunciáta Bourbon-Szicíliai hercegnőtől örökölt tuberkulózisa, amelynek tünetei már fiatalkorában is jelentkeztek, csak 1894 áprilisában törtek ki rajta teljesen. Ezen kívül apja, Károly Lajos leveleiben az egész 1892-es évben említést sem tesz a betegségről, még csak célzást sem tesz rá. Pedig Károly Lajos felettébb aggódó apa volt, jó tanácsaival mindig fia pártján ált, úgyhogy a fia egészsége egészen biztosan aggodalommal töltötte volna el. Valószínűtlen tehát, hogy a főherceg utazásának a hátterében az egészségi álapota állt volna.

A feltételezést mégis furcsa módon a főherceg életrajzírója, Eöttevényi Olivér is táplálta, amikor a világutazás valódi céljáról azt írta, hogy az a főherceg egészségi; elsősorban idegi, pszichikai álapotának javítását szolgálta: a tünetek — úgy látszik — már nagyon nyugtalanították, felkereste a bécsi egyetem híres belgyógyász professzorát, Schröttert, aki alapos vizsgálat és a szokásos górcsövi megállapítások után nyíltan megmondta neki, mi a baja, s megmondta azt is, hogy ha meg akar gyógyulni, akkor minél előbb teljesen ki kell kapcsolódnia rendes és hivatalos életmódjából. Feltétlen nyugalmat, tiszta levegőt kell élveznie és a megszabott koszton kell élnie. Ez előtt a súlyos diagnózis előtt ő is, meg az illetékes udvari hatóságok is azt hitték, hogy egy nagyobb tengeri út meghozza a javulást. Az uralkodó megparancsolta tehát, hogy az egyik hadihajót, a KAISERIN ELISABETH-et helyezzék útrakész állapotba, mert a főherceg több hónapig fog tartózkodni azon és egy földkörüli utat tesz. Hogy pedig a nagyközönség előtt az utazás ne legyen feltűnő, az utazás okául nyilvánosan azt mondták, hogy a főherceg tanulmányutat tesz, ismeretei kibővítése céljából. Így a tengeri utazásban még részt vettekkel és a rendszeresített személyzettel együtt 459 fő tartózkodott a hajón. A cirkáló parancsnoka lovag Alois Becker sorhajókapitány volt. Érdekességként: a tisztikarban magyarok is voltak: Reményi Ferenc sorhajózászlós, Malinárich Jenő sorhajózászlós és a trónörökös környezetéből tótprónai és blatnyiczai Prónay Gyula huszár főhadnagy a 11 -es huszárezredből, aki mint szolgálattevő kamarás kapott beosztást. Megjelenése mulattatta a bécsi lapokat: „... nagyon helyes, ha a trónörökös egy magyar embert is visz magával, mert ha az utazás valamelyik jelenetéről majd fényképet közöl egy-egy illusztrált lap, s azon nem lesz látható magyar ember is, akkor ez bizonyosan egy magyar miniszter bukását okozza."

Ferenc Ferdinánd az indulás előtti napon, 1892. december 7-én Triesztben szált hajóra. Ez volt a főherceg első karácsonya, amelyet családjától távol töltött. Rendszeres munkával próbált küzdeni a rátörő honvágy elen. Elleinte csak a kabinját igyekezett barátságosabbá tenni: festményeket és fotográfiákat akasztott a falra, fegyvereit tisztogatta és gazdag útikönyvtárát rendezgette (a felkeresendő országokról és tájakról szóló minden fontos könyvet és útikalauzt jó előre beszerzett). Később pedig felvette azt a szokást, hogy mindennap délután öt órakor leült az íróasztalához és levelet irt a szüleinek, esténként pedig az utazásról szóló naplóját vezette. Külön útikönyv kiadását tervezte, ezért utazása minden helyszínét és élményét gondosan lejegyezte abba az írómappába, amit karácsonyra kapott a mostohaanyjától, Mária Terézia főhercegnőtől.

Bár Ferenc Ferdinánd világutazása csak egy volt a dinasztia szokványos utazásai közül, a Monarchia hadiflottája ezzel bizonyította, hogy távoli útjai egyszerre szolgálják a diplomácia, az erődemonstráció és a tudomány céljait. A világutazás tudományos eredményeit a mai kutatók így summázzák: „... Ferenc Ferdinánd trónörökös útja a bécsi Belvedere palotában rendezett, a világkörüli úton szerzett gyűjteményt bemutató kiálítással fejeződött be. A kiállítást bemutató ismertetőfüzet közel száz oldal terjedelmével és több kiadásával már érzékelteti, hogy az utazás folyamán a főherceg és környezete - a protokolláris feladatok melett - tudományos gyűjtőmunkát is végzett. A magyar földrajzi szakirodalomban a kor vezető geográfusainak egyike, Berecz Antal méltatta a kiállítást. Ennek álattani részéről a következőket közölte: »... Számszerint ki van állítva: emlős állati gerezna 350; koponya és agancs 200, madárgerezna és kitömött madár 2000, rovarok 1200 faj 3600 példányban; crustaceák, myriopodák és arachnoidák 140 faj, 500 példányban; halak és reptiliák 160 faj 300 példányban; molluskák és cephalopodák 600 faj, 5500 példányban; korallok 1000 példányban... « [Crustaceák: rákok, myriopodák: ezerlábúak, arachnoidák: pókszabásúak, reptiliák: hülők molluskák: puhatestűek, cephalopodák, lábasfejűek.]
E viszonylag bő álattani gyűjtemény mellett a kiállítás nagy részét néprajzi tárolók foglalták el. Azt kell mondanunk, hogy Ferenc Ferdinánd és kísérete mindent összeszedett, amit csak lehetett; mindennapi tárgyakat éppúgy, mint vallási kegyszereket. Erre utaltak a már említett Berecz Antal sorai, aki a kiállítás egy részéről így irt: »... A VII. terem majdnem kizárólag jávai tárgyakat tartalmaz; a VIII. terem tárgyai pedig Niasból valók és Szingaporéban vásároltattak. Nias egy kis sziget Szumatra nyugati partján s arról nevezetes, hogy lakossága érdekes sajátságos culturával bir, a melyben némi hasonlóság látszik az emberevő batták culturájához. A falakon fegyverek függnek, különösen lándzsák s ezek között találunk olyanokat is, melyeknek széle fürészszerű s melyek Szumatra délnyugati partja mellett fekvő Engano sziget lakóitól származnak. Érdekesek itt a kifüggesztett kardok, saját szerűleg metszett állatfejet ábrázoló markolatokkal, továbbá a favértek Dél- és Éjszak Niasból. Ezenfelül vannak itt háncsból szőtt különféle szeméremtakarók, bamubuszból készült zeneeszközök és dobok; nagy számú faragványok, melyek többnyire ősöket ábrázolnak, és állat alakok, melyek vallási czélokra szolgálnak. Láttunk itt battairással háncsra irt könyvet, mely a Szumatra szigetén a Tobohtó mellett lakó emberevő battáktól származik...«." (forrás: Nagy Miklós Mihály: Boldog békeidők haditengerészei, Kornétás Kiadó, 2003. Budapest, 288. o.)

A főherceg 13.729 tengeri mérföldet tett meg útja során és összesen 305 napig volt úton. Életre szóló élményeket szerzett, hiszen egy olyan ember számára, aki az európai életstílusban nevelkedett, egy ilyen világutazás csupa újdonságot jelent: idegen népeket, ételeket, étkezési szokásokat, ruhákat és lakberendezést, egyszóval mindent. Triesztből Indiába, Indonéziába, Ausztráliába, Japánba és Észak-Amerikába vezető útja élete meghatározó emléke maradt, amelynek hatására ráadásul a flotta fejlesztésének is elkötelezett hívévé vált és haláláig az is maradt.
A tengerészélettel kapcsolatos benyomásait jól kifejezi írása néhány bensőséges sora: „Esténként a tisztikar tagjai, mint általában, összegyűltek a fedélzeten. Néhányan korábbi útjaikon átélt érdekes történeteket adtak elő. A hosszú tengeri utazás, az állandó együttlét a hajón, mindenkit közelebb hozott egymáshoz, a bajtársias élet pedig megerősített bennünket és a rég várt pihenés érzését nyújtotta. Az ember szerencsés, ha olyan kellemes körbe kerülhet, mint én, amikor az ELISABETH-re behajóztam s úgy érzi, mintha egy nagy család tagjává válna, amelynek örömében és bánatában is osztozik ezután”.

Forrás: http://hajosnep.hu / 2013. 03.13.

*

Kannibálokkal üzletelt a világutazó Habsburg trónörökös

Kannibálokról, vadászatokról és New York-i felhőkarcolókról írt 1892-ben megkezdett világkörüli útjának alkalmával a tragikus sorsú Habsburg trónörökös, az 1914-es szarajevói merényletben meggyilkolt Ferenc Ferdinánd, akinek naplóját most végre újra kiadták.

Indul a hajó

Több mint ötezer szarvast lőtt ki, mielőtt egy golyó vele is végzett volna... A szarajevói merénylettel hirtelen lezárult a boldog békeidők (Belle Époque) várakozásokkal teli rövid, nagyjából 1890-től kezdődő két és fél évtizedes korszaka, amelyet egy világháború, majd az azt lezáró, a második világháborúnak megágyazó békerendszer követett. (Jobboldalt:
a trónörökös és felesége a ravatalon.)

De ki is volt valójában Habsburg-Lotaringiai Ferenc Ferdinánd, akinek halála a rövid 20. század nyitányát jelentette?
Az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének korszerűsítésén és megerősítésén, valamint a dualista kormányzati rendszer trializmussá való átalakításán fáradozó, a történészek által robbanékony természetűnek leírt, reformjait a Balkánig kiterjeszteni igyekvő trónörökös életébe most naplóján keresztül nyerhetünk betekintést, amely Ferenc Ferdinánd világkörüli útjáról készített feljegyzéseit tartalmazza. 

Ferenc Ferdinánd 1892 decemberében hajózott ki Trieszt kikötőjéből az SMS Kaiserin Elisabeth fedélzetén, hogy aztán Indián és a csendesóceáni szigetvilág érintésével, egy kalandokkal teli hosszú út végeztével megérkezzen Észak-Amerikába. Utazása során négyszázan kísérték el a főherceget - kezdve a hajólelkésztől a kincstárnokig -, aki ezen időszak alatt összesen kétezer oldalt jegyzetelt tele. A világutazó Ferenc Ferdinánd elegáns írói stílusban számolt be a szűk Ádeni-öbölről, a csalogató Csendes-óceánról, a kalkuttai szeméthegyek megmászásáról, és a nyugati hatalmak kizsákmányolásra épülő gyarmati rendszeréről. A Vadnyugat felfedezése - derül ki a naplóból - azonban csalódással töltötte el, mivel „a kiszemelt grizzly medve nem kerül célkeresztjébe, a cowboyok jelenlétében asztalra teszik a lábukat, a dohányzást pedig mindenhol tiltják". A trónörököst láthatóan zavarja az erdők kiirtása is, Vancouverben például 5-600 éves cédrusfákat, hemlock és duglászfenyőket vágnak ki értelmetlenül. „Amíg a szem ellát, az egész vidék füstölög, a balták hangja lengi be a vidéket" - írja egy helyütt Ferenc Ferdinánd.

Nem mintha a trónörökös annyira ügyelt volna a környezetére: a pályafutása során több mint 270 ezer állatot leterítő főherceg nagy vadász hírében állt, amely hobbijáról az útja során sem volt hajlandó lemondani. Alighogy megközelítették az indiai partokat, Ferenc Ferdinánd rögvest célba vette a vizet, ráják és egyéb tengeri állatok után vadászva, de útja során később keselyűket, elefántokat, koalákat, bűzösborzokat, gólyákat és ismeretlen madárfajokat is leterített. Az egyik gyík becserkészését például a következő módon írta le: „Úgy közeledtem a gyíkhoz, mint Szent György a sárkányhoz".

Ferenc Ferdinánd mindenhol szívélyes fogadtatásban részesült. Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét parádékkal fogadták, Japánban például egy hegyi tüzérségi alakulat katonai tiszteletadással járult a messziről jött magas rangú férfi és népes kíséretének színe elé. Egyedül a ma Indonéziához, akkor a Holland Kelet-Indiához tartozó Maluku-szigeteknél (Molukkák) történt egy apró incidens, ahol a helyiek holland nyelven adták elő „jókívánságaikat" a trónörökös előtt.

Kenguruk és kannibálok földjén

Kis híja volt, hogy a trónörökös tengeri csatának legyen szemtanúja: az SMS Kaiserin Elisabeth éppen Sziámban (Thaiföld) akart kikötni, amikor a franciák blokád alá vették Bangkokot és arra kényszerítették a sziámi uralkodót, hogy adja át Laoszt. Az ütközet végül elmaradt, Ferenc Ferdinándnak azonban meg kellett változtatnia eredeti útvonalát. Szintén éles helyzetet élt át Ausztráliában, ahol ottjártakor érkezett a hír, miszerint az abók 31 telepest gyilkoltak meg. Meglepő módon a főherceg szimpátiával viseltetett a bennszülöttek iránt, amikor a következőket írta: „A támadás csak bosszú volt, amiért a bennszülötteket gyakran erővel elűzik ősi földjeikről és kiirtják őket".

A kenguruvadászatok, fogadások mellett Ferenc Ferdinánd az élet árnyékos oldalával is megismerkedett: bűnbarlangokat, kivégzőhelyeket és börtönöket is felkeresett, ellátogatott például Új-Kaledóniába, ahol nyolcezer foglyot dolgoztattak, a legelvetemültebb bűnözők helyének számító Nou szigetére, valamint a Salamon-szigetekhez tartozó Owa Rahára is. Utóbbi helyen a trónörökös egy kannibál nővel alkudozott - nem is eredménytelenül: két cigarettáért cserébe egy lándzsát kapott.

Az SMS Kaiserin Elisabeth augusztusban kötött ki Nagaszakiban, majd következett Tokió, ahol a japán császár fogadta a díszes utazósereget. (Ferenc Ferdinánd egyébként itt szerzett magának tetoválást is.) Az állami fogadás végeztével a főherceg és kísérete egy kanadai gőzhajóra szállt és meg sem álltak Észak-Amerikáig. A Vancouverbe történő megérkezését követően Ferenc Ferdinánd vonatra pattant és keresztülkasul bejárta a híres, eladdig csak könyvekből ismert Vadnyugat kies tájait.

A Habsburg-trónörökös felháborodva írta le tapasztalatait az ott látottakról, a már említett erdőirtásról és számba vette az indiánok sérelmére elkövetett szisztematikus jogsértéseket. New Yorkba érve Ferenc Ferdinánd végigjárta a bevásárló utcákat, bosszankodott a hatalmas forgalom láttán és megmászta a világ akkori legmagasabb, 94 méter magas épületét, a Pulitzer Buildinget. Ferenc Ferdinánd hangjában a csodálkozással vegyes csalódottság érződött; elámult az amerikaiak "hősies vállalkozókedvét" láttán, ugyanakkor nyugtalanította, hogy milyen sok bevándorló jön szűkebb pátriájából Ellis Islandre, egy szebb jövő reményében - ami neki a hosszú, kalandos út után már nem adatott meg.

Forrás: Múlt-Kor, 2013. március 7.
Aloldalak (1): Mert akart változtatni
Comments