Vatikáni kenyér



Munkatársamtól kaptam kovászt ehhez a kenyérhez. Ezt a fajtát még nem ismertem. Anyukám régen csinált hasonlót, de azt minden nap meg kellett keverni.
Majdnem egy hét mire meg lehet enni, de megéri a várakozást, mert nagyon finom. Persze az alapkovászt aki elkészíti utána nyugodtan újra meg lehet csinálni. Bár a receptbe azt írják hogy szerencsét hoz, ha egyszer elkészítjük és csak egyszer ehetünk ilyet életünkbe. De én az ilyen babonákra nem adok. Nem szabad hozzáérni soha kézzel és hűtőbe sem szabad tenni. Csak fakanállal szabad hozzáérni.

A kapott kovászt egy műanyag vagy üvegedénybe tesszük és konyharuhával letakarva tartjuk a konyhaszekrényen. Hétfőn rászórunk 25 dkg cukrot. Nem kell megkeverni. Kedden ráöntünk 2,5 dl forralt majd lehűtött tejet. Most sem kell keverni. Szerdán ráteszünk 25 dkg lisztet. Nem kell keverni. Csütörtökön annyi dolgunk van, hogy összekeverjük fakanállal, de semmit nem teszünk bele.
Pénteken hozzáadunk 25 dkg cukrot, 2,5 dl forralt majd lehűtött tejet és 25 dkg lisztet. Én a lisztet összekevertem a cukorral és úgy tettem rá majd ráöntöttem a tejet. Összekeverjük, majd négyfelé osztjuk.
Ebből 3 adagot el kell ajándékozni. A maradék negyed részt már bármikor süthetjük. Én csak szombaton sütöttem. Hozzáadunk 25 dkg lisztet, fél kávéskanál szódabikarbónát. fél csomag sütőport, 3 tojást, 1 vaníliás cukrot, 2,5 dl olajat, fél tábla összevágott csokit (én egy egész táblával tettem bele), 1 nagy csipet sót, fahéjat, magokat, gyümölcsöt, mazsolát amihez éppen kedvünk van.
Vagy sütőpapírral kibélelt, vagy kivajazott formában, tepsiben megsütjük. Nagyon finom.
Az alapkovász (ha valaki esetleg nem kapna ajándékba): 25 dkg liszt, 25 dkg cukor, 2,5 dl forralt majd lehűtött tej.