Az első magyar bauxitesemények

Országos Műszaki Múzeum 

Alumíniumipari Múzeuma 


 

Főoldal

A bauxit elnevezés

A bauxit története

A bauxit fajták


     Az első magyar bauxittal kapcsolatos esemény eddig Kiss Ferenc magyar királyi kohótiszt jóvoltából a Bihar-hegységben 1848-1849. évekhez kapcsolódott.  A néhai kohótiszt által beküldött, un. "firziai vaskő" mintáiban a Nagybányai Vegyelemző Hivatal 1874-ben mutatta ki, hogy a  vasérc szokatlanul  nagy, 12,04 % alumíniumoxidot  (Al2O3) tartalmaz.

Ez az időhatár Tóth Álmos, a Magyar Geológiai Szolgálat geológusának kutató tevékenysége eredményeként lényegesen korábbi, az időszámítás előtti 100-200 évekre tolódott vissza.

Tóth Álmos, a Földtani Kutatás 1999. XXXVI. évfolyam 1. számában megjelent "Bauxiteredésű vasdús kőzetek, majdani vasbányák és kohók" című tanulmányában publikálta kutatásainak eredményét. Ebből idézek, ezt foglalom röviden össze a következőkben.

A technika történészek számára ismert, földtani értelemben erősen egyszerűsített, részben szinonim fogalmak: bauxit-vaskalap, bauxit-vaskő, karszt-vasérc, üledékes-vasérc, bauxit-vasérc. A bauxit-vaskalap a bauxittelep felszíni, ill. felszínközeli 1-2 m vastag felső rétege, amelyben erős a másodlagos vaskiválás.

A szerződ Halimba-Malomvölgy, Gánt több telepén személyesen is megfigyelt, akár több méter vastag, vasas gömbszemcsékből álló réteget. Gánt- Hosszúharasztoson ezt a gyenge minőségű, de magas vastartalmú un. vaskalapot előre leszedték és készlethányón tárolták a II-III. osztályú bauxitot

Ennek a rétegnek a vastartalma eléri azt az értéket, hogy belőlük ősi-régi kohászati eljárással nyersvasat nyerjenek.

Tóth Álmos tanulmányából idézem a következőket.

"Alábbiakban időben visszafelé haladva mutatok rá olyan "bauxit-vasérc" előfordulásokra, kohóművekre, település, vagy földrajzi nevekre, amelyekről már bebizonyosodott, illetve amelyekről megalapozottan feltételezhető, hogy különböző történelmi korokban "vasdús bauxiteredésű" kőzeteket, kőzet keverékeket kohósítottak, szolgáltattak.

- Az erdélyi Bihar-hegységben Rév, Detrosz, Vaskoh községek határában bauxit-vaskövet termeltek és kohósítottak még e század első éveiben is. A térségben már a török korban is folyt vasolvasztás az ottani bauxit-vaskőből.

- Darnyai B. a mai Kislőd területét Vasbánya-Vashámor-Eisenhammer névvel jelöli, ahol aluminit, vaskő, kőszén és vasgálic ásványokat fedeztek fel. Heckenast G. az egyetlen többé-kevésbé jelentős dunántúli, vasműnek nevezi a "bauxit-vaskő" ércre 1765. táján épített "nagykohót és vashámort". A kislődi vashámor az Eszterháziak tulajdona volt. A nagykohó még 1792-ben is működött.

Darnyay B. Farkasgyepű településről azt írja, hogy "határában érclyukak, gödrök és halmok, amelyekből hajdan a kislődi vashámor részére vasércet ástak". Útvonal leírása, a térség földrajzi nevei alapján nyilvánvaló, hogy itt a később újra fölfedezett iharkúti-farkasgyepüi bauxittelepek vaskalapját bányászták.

A szerző véleménye szerint a mai Ajkarendek településnév mögött az "Ajka" nemzetség birtokaihoz tartozó hajdani (ma kislődinek nevezett bauxit) vasércbánya, vasércbányászat rejtőzik. Ez alapján valószínűsíti, hogy itt már az Árpádkorban folyt vasérc (bauxit) termelés. Ugyanis a Rendek/Rednek és Lövöld/Lőd, szláv eredetű helynevek, a történettudomány szerint megegyeznek a magyar Vasas, Vasverő település nevekkel, tehát vasércbányát, ill. azzal foglalkozó település nevekkel, tehát vasércbányát, ill. azzal foglalkozó települést jelentenek. Tehát a kislődi vasbánya és a hozzátartozó vashámor a kor Árpádkori "szolgáltató népi-vasműves rendszer" része volt.

A "szolgáltató népi rendszer" (ministerialis) a nyugati és keleti örökséget egyaránt mutató, a természeti gazdálkodás viszonylag magasabb fokára jellemző, speciális termékadózási rendszer. E "népek" esetünkben vassal, fegyverrel, eszközzel adóztak, szigorúan meghatározott mennyiséggel. Ez a rendszer kb. a XIII. sz.-ban adta át helyét egyre gyorsulóan a pénzgazdálkodásnak.

- A Vinye-Vihnye-Vignye helységneveket a szláv eredetű kovácsműhely szóból eredeztetik. Heckenast B. A Vinye-Sándor majornak nevezett helyet a magyarországi salaklelőhelyek és olvasztóhelyek között rögzíti. Nagy valószínűséggel itt is a bauxitot, ill. a vaskalapot hasznosították, a közeli fenyőfői, bakonyszentlászlói, bakonyoszlopi bauxitlelőhelyek közelsége okából. Ez a bányászat és vasolvasztás Heckenast B. szerint a középkorra tehető.

- A "Kelták" (bauxit) vasérctermelését, mint lehetőséget sem lehet kizárni, hogy a "bauxiteredésű" vasérceket már a kelták is termelték, ill. kohósították, akik az ismereteink szerint kivásó vasasok voltak.

Szabó M. szerint hazánk területén az un. "sárkánypár kardokat" készítő műhely dolgozott, az i.e. 100-200 években. A szerző véleménye az, hogy Csabrendekről, Halimbáról is csodaszép kelta vasfegyverek, un. "sárkánypár kardok" kerültek elő. Lehet, hogy ez véletlen, de a szerző jelzésértékűnek tartja, hogy az említett műhely nem import, hanem helyi bauxit-vaskalapból nyerte az alapanyagot, ami a környéken bőségben volt található.

 

Tóth Álmos geológus kutatásai alapján az is valószínűsíthető, hogy a történelmi Magyarország jelenleg ismert minden jelentős bauxitterületén vasbányászatot és vasolvasztást folytattak korai elődeink, a bauxittelepek un. vaskalapjából